Németországban, ha valaki vásárol egy tévékészüléket, azzal már kötelezi magát, hogy negyedévente befizet 55 euró sugárzási díjat az államnak. Persze nehogy azt higgyük, hogy ez a közel 200 fogható csatorna díja, de nem ám. Ezért a pénzért nézhetjük – már aki akarja – az ARD-t és a ZDF-et, a közmédiát, amely politikailag korrekt és halálunalmas. A héten végre kiderült, hogy hová vándorolnak a beszedett milliárdok.
Kevés olyan szent tehén van Németországban, mint a sugárzási díj. Este, ha csöngetnek, és egy idős hölgy vagy egy úr áll az ajtód előtt, nyilván kinyitod, mert azt hiszed, segítségre van szüksége. Ez nagy hiba, mert amikor mosolyogva megkérdezed, miben segíthetek, akkor előrántják igazolványukat és vádlóan közlik, hogy most lebuktál, mert van televíziókészüléked, de eddig nem fizettél érte.
Ekkor jönnek a kifogások, hogy csak most költöztem ide, ma délután vettem az eszközt, én nem is itt lakom, csak a szomszéd macskáját etetem. Hiába, belelapoz az aktába és már látja az igazolványképed, tudja, mióta laksz a kecódban, és sejti, hogy azóta ott a készülék is. Érvelhetsz, hogy sosem nézed az ARD-t és a ZDF-et (amúgy tényleg nem), az ellenőrt nem hatja meg. Ha szimpatikus vagy neki, akkor csak egy évet kell kifizetned, ha nem, akkor annyit, amióta oda be vagy jelentve. Diadalittasan állítják ki a csekket sok számmal és sok nullával a végén. A szervezet nem ismer tréfát és nem felejt. Húsz éve nem lakom már Berlinben, ám időről-időre ellenőrzik, hogy valóban nem héderelek-e a régi kuckómban, sutyiban tévézve.
A héten borult a bili és kiderült, hogy a német köztévé mire is költi a beszedett milliárdokat, merthogy nem kreatív műsorokra, az biztos. Idős urak felolvassák a híreket, fiatal liberálisok pedig elmondják, hogy miért jó a bevándorlás, vagy hogy miért kell az oroszokat gyűlölni. Az egyetlen fénypont az éjféli himnusz. Patricia Schlesinger, a német közmédia egyik elnökasszonya (a képünkön szereplő Schlesinger a berlini és brandenburgi közmédia, az RBB intendánsaként működött 2016-tól mostanáig, a “lebukásáig”) csúnya botrányba keveredett: nem elég, hogy évi 303 ezer eurós (120 millió forintos) fizetése van, ezt még meg is emelte magának 40 ezer euróval, mondván, hogy sok a kiadása. Ez sokaknak nem tetszett a közmédián belül és vizsgálatot kezdeményeztek Schlesingerrel szemben. A 145 ezer eurós szolgálati autó sofőrrel már ismert volt, ám kiderült: azt is engedélyezte magának, hogy az autót és a sofőrt magáncélokra is használhassa. A sofőr hallgatását sikerült is megvásárolnia havi 4500 eurós nettó fizetéssel.
A hölgy jobban keres, mint Olaf Scholz szövetségi kancellár. Ám ez sem volt elég, mivel nem volt megelégedve az irodájával, így azt 1,2 millió euróért átépíttette – ez átszámítva durván 400 millió forint. Ekkora összegre már értelemszerűen közbeszerzést kell kiírni – persze annak az a buktatója, hogy az ilyen nyilvános pazarlás elég komoly felháborodást váltana ki, így egy ismerőse cége végezte a munkákat. Ezt hallván az sem meglepő, hogy férje túlárazott tanulmányokat írt a közmédiának. A vezetőségi ülésen követelték Schlesinger lemondását, amelyet ő meg is tett, de csak betartva a féléves felmondási határidőt. Ez alatt természetesen jár neki a saját maga által megemelt fizetés is.
Ha azt hinnénk, ez a botrány vége, akkor tévedünk, mivel kiderült, hogy a köztévé műszaki igazgatónőjének, Birgit Spanner-Ulmernek is kiutalnak egy éves 266 ezer eurós fizetést és jár neki két szolgálati autó is sofőrökkel. Munkahelyére a 110 kilométer távolságra fekvő házából jár be, így az napi 220 km jelentős üzemanyagköltséget is generál. A botrány egyre duzzad – már egy petíciót is alá lehet írni, hogy szüntessék meg a kötelező tévédíjat, mert azt csak elherdálja a vezetőség.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS