Interjút adott a PestiSrácok.hu-nak Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója, a Ferencváros elnöke, aki többek között beszélt az orosz–ukrán háború hazánkra gyakorolt hatásáról, az ellenzék külföldi finanszírozásáról, az általuk képviselt zsákutca-politikáról, és természetesen a Fradi sem maradhatott ki a témák közül. A háború és az energiaárak mellett a jobboldal budapesti esélyei is szóba kerültek, és a baloldal miatt hiányzó nemzeti minimumról is beszélt a politikus, aki szerint Európai Unióban hiányzik a karizmatikus vezető. Kubatov Gábor többször is leszögezte, hogy az orosz–ukrán háborúnak minél gyorsabban véget kell vetni hazánk és egész Európa érdekében, ellenkező esetben ugyanis még súlyosabb helyzettel kell szembenéznünk. Nagyinterjú.
Jelenleg sajnos központi szerepet tölt be az európai közgondolkodásban az ukrán–orosz háború, hiszen nemcsak Ukrajnára, hanem Magyarországra, Európára és az egész világra hatással van. A háborúra és az energiaválságra adott brüsszeli válaszok milyen hatással vannak a magyar emberek életére?
A helyzet megoldásának a kulcsa szerintem nem Európán belül, hanem az Egyesült Államokban keresendő. Egyértelmű, hogy a békekötés lenne a legfontosabb, hiszen így lehetőség nyílna a helyzet végleges rendezésére. Ez azonban – véleményem szerint – leginkább az USA-n múlik. Most talán a békére is nagyobb az esély, hiszen a republikánusok nagyarányú győzelmet arattak a képviselőházban (az amerikai törvényhozás alsóháza), és ugyan a szenátusban (felsőházban) maradt a demokrata többség, de minimálisra csökkent, a képviselőházból pedig kikerült egy háborúpárti demokrata politikus, Nancy Pelosi. A republikánusok 4,2 millió szavazattal többet kaptak, mint a demokraták, és ez elindíthat egy lassú változást, ami mindenképpen reményteli. Azt látom, hogy az unió alapvetően sodródik; sajnos nem a normál logika, a racionalitás alapján hoznak döntéseket, bizonyos kérdésekben egyszerűen a balliberális médianyomás dönt, ez pedig jól látható módon zsákutcába vezet.
Mikor jöhet el ez a pozitív változás?
Az unió mostani vezetését elnézve az látszik, hogy nincs meg bennük a hajlandóság az elhibázott döntéseik felülvizsgálatára. Azt hiszem, itt van a kutya elásva. Teljesen egyetértünk abban, hogy olyan döntésekre van szükség, melyek segítségével ki lehet kényszeríteni a békét. De azt észre kell venni, hogy az elhibázott szankciós politika miatt Oroszország gazdaságilag jobban jár, mint a háború előtt. Kevesebb nyersolajat adnak el az unión kívüli piacon, de a háború előtti ár többszöröséért, így tulajdonképpen mi finanszírozzuk a háborút. Mindeközben azzal a kérdéssel kell szembenéznünk, hogy lesz-e a kontinensnek elegendő olaj- és gáztartaléka, mert az a veszély fenyeget, hogy tartós hiány alakulhat ki. Egészen elképesztő ez a helyzet, az unió pedig nem hajlandó felülbírálni a rossz döntéseit, ami kifejezetten bosszantó.
Az USA mindig nyer, Európa pedig veszít
Az kimondható, hogy az Európai Unió a saját érdekeit háttérbe szorítva, tulajdonképpen az USA fegyverhordozójává vált?
Az a szándék is érthető, hogy Európa az Egyesült Államokkal egyeztetve, közösen tesz lépéseket ilyen horderejű ügyekben, de az nem működik, hogy ezeknek aztán az a vége, hogy az USA mindig nyer, Európa pedig veszít. Ők gazdasági előnyt szereznek, mi pedig hátrányt szenvedünk. Sajnos az öreg kontinens az utóbbi időben elvesztette a technológiai előnyét, hiszen hiába fejleszt, hiába vannak innovatív ötletek és kutatások, azon kapjuk magunkat, hogy Távol-Keleten, fél év múlva ugyanazokat a termékeket gyártják le, csak harmadannyi pénzért. Be kell látni, hogy elveszítettük a termelékenységünket; miközben az emberek Délkelet-Ázsiában hajlandóak napi tíz órát dolgozni, Európában a négy napos munkahét bevezetésén gondolkodnak, napi hatórás munkaidővel. A háborús szankciókkal elveszítettük az energiabiztonságból adódó előnyünket is; gondoljunk csak bele, hogy ha négyszeres vagy akár hatszoros energiaárral tudunk csak dolgozni, szemben a keleti gazdasági versenytársainkkal, akkor mekkora a baj. Ha Európa végleg elveszíti a versenyképességét és termelékenységét, akkor azon vesszük majd észre magunkat, hogy a kontinensünk már nem a miénk.
Fotó: PS/Hatlaczki Balázs
Az unió csak szimbolikus döntéseket hoz mostanában. Mintha hiányozna a vezérfonal?
Az unióból az erős vezetők hiányoznak. Sosem gondoltam volna, hogy Angela Merkelt vissza fogjuk sírni, és most mégis ez történik. Emlékezzünk rá, hogy 2014-ben már volt egy konfliktus a Krímben és Angela Merkel akkor nem avatkozott bele, nem rántotta bele Németországot, és így az unió is kimaradt a konfliktusból. A vezetői képesség hiányzik ma Európából, amely megakadályozhatta volna a háborúba való belesodródást. Az a benyomásom, hogy jelenleg nincs politikai vezetése az uniónak, mellékes dolgokkal foglalkoznak a valódi problémák helyett. Pedig háború van és egyre nagyobb veszély közeleg.
Egy hazánk van, egy nemzetünk, vigyáznunk kell rá!
Magyarország apró fogaskerék az európai gépezetben, mégis úgy tűnik, hogy kifizetődő tud lenni bátran az érdekeink mellett kiállni, még úgy is, hogyha közben egyre erősebben szorongatják hazánkat. Meddig lehet a széllel szemben menni, még ha rossz irányból fúj is?
Apró fogaskerék vagyunk, de nekünk ez az egy fogaskerekünk van, egy hazánk, egy nemzetünk, és erre nagyon kell vigyáznunk. Nem szabad megalkudnunk, egyetlen pillanatra sem lehet meginognunk; még ha sokszor könnyebb lenne is, nekünk harcolni kell, itt nincs középút.
Az utóbbi hetekben, hónapokban a guruló dollárok, a dollárbaloldal kifejezés beépült a köztudatba. Láthatóan nagyon kellemetlen ez az ellenzék számára, hiszen egyre egyértelműbb, hogy külföldi, amerikai pénz érkezett hozzájuk a kampány alatt, amely akár tiltott pártfinanszírozás is lehet. A baloldal pedig – jó szokás szerint – tagad, egymást sározza, a magyar érdekeket pedig egyáltalán nem tartja fontosnak.
A döntő kérdés az, hogy vajon mit kértek a több mint hárommilliárd forintért cserébe. Mert olyan nincs a világon sehol, hogy valamiért fizetsz, de nem kapsz érte semmit. Kiderült, hogy ez a pártfinanszírozás mégsem mikroadományokból jött össze, hanem 11 ember dobta össze ezt a hatalmas összeget. Azóta persze a bizonyítékokat már próbálják eltüntetni. Egy biztos: a baloldal sokkal többet költött a kampányra, mint a jobboldal, és ez a tiltott kampányfinanszírozás kérdését is felveti, ami pedig egyértelműen törvénytelen. Az egykori plakátjaikon fel volt tüntetve a finanszírozó, így ezt nem lehet letagadni, és az sem kérdés, hogy Márki-Zay Pétert és az egész baloldalt támogatták. Ha pedig az egész baloldal benne van, akkor egyértelműen velük köttetett az alku, ami nyilvánvalóan külföldi érdekek szolgálatát jelenti.
Ilyenkor végiggondolja az ember a Párbeszéd szerepét, akik konkrétan nulla százalékon állnak, mégis felül vannak reprezentálva az Országgyűlésben is. De emlékezzünk Korányi Dávidra is, Karácsony korábbi tanácsadójára, aki a pénzt hozta Amerikából, és egyenesen külügyminiszter akart lenni az ellenzéki győzelmet követően. Ezek mögött az emberek mögött nincs társadalmi támogatottság, csak külföldi pénz. Vajon mit képviselnének, ha hatalomra kerülnek?
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer kimondom, de irigykedve nézem a románok külpolitika terén tapasztalható egységét, hiszen ott a nemzeti érdek a bal- és jobboldalon egyaránt fontos. Nálunk azonban a hazáját szerető nemzeti jobboldal és a nemzetközi baloldal képviselői között zongorázható a különbség. Visszatérve a baloldal külföldi finanszírozására: nagyon fontos megjegyezni, hogy egyetlen ország sem mondta még ki nyíltan, hogy a választásokba történő beavatkozásra rájött volna, pedig volt erre példa, tudjuk jól. Parlamenti bizottság vizsgálja a történteket, és úgy látom, egyre több tény kerül napvilágra.
Fotó: PS/Hatlaczki Balázs
Nehéz türelemmel viselni a baloldalt
Legutóbb a Momentum delegációja Ukrajnában járt, hatásvadász videókkal jelentkeztek Irpinyből is (Kijev külvárosa, ahol a front állt egy ideig). A háború borzasztó dolog, ez egyértelmű, de a momentumosok miért nem álltak ki soha a kárpátaljai magyarok mellett? Miért nem volt fontos számukra a munkácsi Turul-szobor lebontása?
Azokért az Ukrajnában élő magyarokért nem álltak ki, akik Kárpátalján egyébként Zelenszkijre szavaztak anno, ezt se felejtsük el. De mit várunk a Momentumtól? Ők voltak azok, akik a romániai választásokkor a kampányban román pártokat támogattak, nem az erdélyi magyar pártokat. Nem kell csodálkozni azon sem, hogy elmennek Ukrajnába és nem foglalkoznak a kárpátaljai magyarokkal. A háború előtt is nehéz életük volt ott a magyaroknak, ez pedig most hatványozottan igaz, nekik ez mégsem számít.
Nagyban függ a háborútól, hogy hogyan alakulnak az energiaárak, folytatódik-e a szankciós politika, de mit várhatunk ezzel együtt a 2023-as évtől?
A december 5-ével életbe lépő szankciók Magyarország üzemanyag-ellátását is veszélybe sodorták. Erről beszéltünk folyamatosan, és sajnos ezt most mindenki a saját bőrén is tapasztalhatja. Ha nincs vége a háborúnak, még nehezebb lesz a helyzet. Az maga a csoda, hogy Magyarország ilyen energiaárak mellett is meg tudta tartani a munkahelyeket, és a rezsicsökkentést, ami havi 180 ezer forint támogatást jelent minden családnak.
Márpedig a háború a jelenlegi állás szerint még jó ideig eltart, az oroszok beásták magukat, megmerevedett a frontvonal. Az Európai Parlamentben pedig a vitában a régi külföldi gyűlölködők mellett a magyar baloldali politikusok is nyíltan amellett foglaltak állást, hogy hazánk ne kapjon uniós forrásokat. Cseh Katalin, Ujhelyi István, a DK-s Molnár Csaba nem is kendőzte a véleményét. Hogyan lehet ezt megmagyarázni egy háborús helyzetben?
Nagyon nehéz ezt türelemmel viselni. A negyedik választást nyertük meg kétharmaddal, a baloldal pedig semmit sem változott: ugyanazok a szereplők ugyanazt a politikát folytatják 12 éve. Ebből nyilvánvalóan az következik, ha egy feladatot mindig ugyanolyan módon próbálsz megoldani, ne csodálkozz rajta, hogy ugyanaz az eredmény fog kijönni a végén, ugyanis a baloldal vezetése ugyanúgy Gyurcsány Ferenchez kötődik. Még mindig ő irányítja a teljes dollárbaloldalt, hiába tolja előre a haverját vagy most éppen a feleségét. Mi sem írja le jobban a helyzetet, mint hogy az elmúlt tizenkét évben egyetlenegyszer sem mondták azt, hogy bár lehetne jobban is csinálni, de az iránnyal egyetértenek, soha, egyetlenegyszer sem. Nekik minden rossz, ami itthon történik. Pedig számtalan, tényszerűen jó dolog történt: említhetném az 5%-os gazdasági növekedést, azt, hogy egymillió munkahelyet teremtettünk, béreket, nyugdíjat emeltünk, Magyarországon közbiztonság van, lezártuk a határokat az illegális migránsok elől. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy mennyivel könnyebben menne minden, ha lenne nemzeti minimum, összefogás válság, járvány idején vagy uniós ügyekben. De nincs. Az EU-ban is a saját hazájuk ellen kampányolnak, hogy Magyarország ne kapja meg a neki járó forrásokat, kockára téve ezzel a pedagógusok béremelését. De megint lukra futottak; a helyreállítási alapokat úgy néz ki, hogy tavasszal megkapjuk, és a Covid utáni helyzetre vonatkozó terveinket elfogadták.
Gyurcsány élt, él és élni fog!
Szóba került Gyurcsány Ferenc, aki néhány napja tett ki egy igen zagyva gondolatot, amelyben virágnyelven közölte, hogy leszalámizza az ellenzéket. Ezt is hagyni fogja a baloldal?
Gyurcsány élt, él, élni fog. Mindig is ő volt a főnök, most is ő irányít. Nem tudnak megújulni, nincs innováció, és az látható, hogy se tehetségük, se igényük, se erejük nincs, hogy ezen változtassanak. Egészen elképesztő például, hogy a Momentum, egy fiatalokból álló párt beáll Gyurcsány ifjúsági tagozatának, a Jobbik pedig radikális jobboldali pártból Gyurcsány csatlósává vált, akik saját magukat szalámizták le.
Közelednek a 2024-es önkormányzati választások. Budapesten rendkívül érdekes csata várható, a főváros azonban neuralgikus pont a kormánypártok számára. Az, hogy három éven keresztül a baloldal terelt, nem csinált semmit, mennyit nyomhat a latban? Ez az időszak már összehasonlítható a Tarlós-érával, ezt Ön szerint mennyire látják az emberek? Mi várható Budapesten, akár kerületileg, mennyi erő rejlik a Fideszben?
Vannak biztató előjelek, hiszen 13-ból 9 időközi önkormányzati választást megnyertünk Budapesten. Véleményem szerint érdemes végiggondolni a stratégiát, hiszen a belvárosi balliberális értelmiséggel való kokettálás láthatóan nem vezet semmilyen eredményre. Tarlós István volt az egyetlen olyan főpolgármester-jelöltünk, aki elutasította ezt a fajta attitűdöt és kétszer meg is nyerte a választást. Mindamellett azt is kiemelném, hogy van egy igazságtalan működési hiba a rendszerben, hiszen egészen felháborító módon a külvárosokban beszedett adóforintokat a belvárosban költik el. A külvárosok gyakorlatilag ki vannak fosztva. Soroksáron, ahol én is élek, 3 milliárd forint iparűzési adóból a főváros elvon 1,8 milliárd forintot. Ez így nagyon igazságtalan. Meggyőződésem, hogy a külvárosból származó főpolgármester-jelöltre van szükségünk, aki az ott élőket is hitelesen tudja képviselni. A jelenlegi balliberális vezetést elnézve azt mondhatom, hogy ennyire kétbalkezes főpolgármestere nem volt Budapestnek, még ha Demszky utolsó éveit nézzük, akkor sem. Az összkép borzalmas, kezdve a közlekedéssel, a BKV-val, a hajléktalanokkal, a koszos buszokkal és dugókkal együtt.
Fotó: PS/Hatlaczki Balázs
A baloldalnál csak duma van és öntömjénezés
De akkor mit mutat fel a baloldal?
Önmarketing van, kirakat, és nincs említésre méltó teljesítmény. Az arányok teljesen felborultak. Tarlósnál pont fordítva volt: fantasztikus eredmények minimális PR-ral. A baloldalnál csak a nagy duma van és öntömjénezés, miközben a mérleg másik serpenyőjében nincs semmilyen teljesítmény. Sejtettem, hogy nem fogják jól csinálni, de hogy ennyire rosszul megy majd… Közben pedig fáj a szívem, mert szeretem ezt a várost és borzasztó látni, hogy mi történik vele. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy fontos a kormányzat és a városvezetés összhangja is. Elhibázott döntésekkel viszont az utóbbi három évben tele van a padlás: a Fővárosi Közgyűlésben az energiaszankciók elutasítását például nem szavazta meg a baloldal, pedig ez elemi érdek lett volna. Közben Szita Károly kezdeményezését a magyarországi települések több mint 80%-a támogatta, 2551 önkormányzat csatlakozott az Európai Bizottság elnökének írt levélhez, melyben a szankciós politika megváltoztatását, illetve Magyarország számára a felzárkóztatási és helyreállítási alap forrásait kéri. Budapest viszont nemet mondott; nem meglepő módon ők nem a fővárosiak érdekeit képviselik.
Mikor várható a kormánypártok főpolgármester-jelöltjének bejelentése?
Ez közösségi döntés, másfél év van hátra az önkormányzati választásokig, nincs még napirenden ez a kérdés.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
A Fradi erős közösséggé vált
Nemrég ismét megválasztották a Fradi elnökévé, így 12 éve a klub vezetője. Honnan indult és hova ért el ennyi idő alatt, és mire a legbüszkébb?
Arra vagyok a legbüszkébb, hogy mi, fradisták egy nagyon erős közösség lettünk. Sokat szenvedtünk útközben, de megérte. Morálisan, gazdaságilag és sportszakmai szempontból is csődben volt a klub, amikor 2011-ben elnökké választottak. Olyan is előfordult az első években, hogy a gázóránkat akarták leszerelni, mert nem tudtuk fizetni a számláinkat. A nulláról kellett indulnunk. Akkoriban már egész Európa úgynevezett GPS-szondákkal mérte a játékosok mozgását, nekünk csupán egy fotocellás kapunk volt. Morálisan pedig ugyancsak gondjaink voltak. Nagy volt a klubon belüli feszültség. Akkoriban, ha valakinek bármilyen problémája volt a klub döntésével, rohant az újságokhoz és ott kritizált minket. Ezt is rendbe kellett tennünk, mert mindez óriási károkat okozott a klubnak. Lefektettük a szabályokat, innentől kezdve először hozzánk kellett fordulnia annak, akinek problémája akadt. Megküzdöttünk a szurkolókkal is, főleg az ultrákkal. Én is közülük jöttem, a II-es szektorhoz tartoztam, tökéletesen tisztában voltam a viszonyokkal, ami egyben könnyű is volt, másrészt nehezítette is a helyzetet. A szurkolókkal három és fél évig tartott a helyzet rendezése, és most szerintem erősebbek vagyunk, mint valaha. Sikerült megállapodni egymással. Kialakult egy korrekt viszony: ha valamit megbeszélünk, akkor mindkét fél tartja magát hozzá.
Néhány éve még valóban nem volt meg ez az összhang a szurkolók és a játékosok között, most azonban valami elképesztő, ahogy együtt dobbannak a szívek. Utánozhatatlan és leírhatatlan a hangulat, az egész stadion együtt lélegzik és robban.
Egyszerűen fantasztikus a Fradi-tábor. Mondok egy példát: idén májusban kupadöntőt játszottunk a Puskás stadionban a Paks ellen és hihetetlen volt a szurkolás. Mintha kinn lettünk volna Dortmundban. Elképesztő hangulat, amit át kell élni, nem lehet szavakkal kifejezni. Egy másik nagyon jó példa, amikor a kapusunk, Dibusz Dénes az egyik legutóbbi meccs után ott énekelt a B-középpel, fenn a szurkolótábor vezetőjének dobogóján. Kommunikál egymással a klub, a csapat és a szurkolók is, egyre nagyobb az összhang. Lesz azonban még dolgunk az obszcenitással, ezt szeretnénk visszaszorítani. Ha azt akarjuk, hogy 4–5 éves gyerekek is kijöjjenek a stadionba, akkor ott nem lehet az Újpestre szexuális tartalmú rigmusokat kiáltozni. Tudom, hogy ez borzasztó nehéz vállalás, az ultráknak sem lesz könnyű változtatni.
Van szükség egyeztetésekre az ultrákkal?
Természetesen, főleg nemzetközi meccsek előtt, utazásokkal kapcsolatban, hiszen ebben sokat tud segíteni a klub. Rengeteg fontos információt tudunk átadni, tudunk mediálni a fogadóklub, az ottani rendvédelmi szervek és az ultráink között. Ki tudjuk jelölni azokat a határokat, amelyek komfortosak a szurkolóinknak, és fontos az egyeztetés az utazással, jegyelosztással kapcsolatban is.
Fotó: PS/Hatlaczki Balázs
Csercseszov, a sikerkovács
Nem kerülhetjük meg Csercseszov szerepét, hiszen a Ferencváros legutóbbi sikereinek egyértelműen ő a kovácsa. Sokan a kezdeteknél még kételkedtek benne, egy-két rosszabb eredmény után már a menesztését pedzegették, most azonban nincs olyan ember, aki nem zengene dicshimnuszt és ne lenne elégedett vele.
Pedig milyen érdekes, hogy a magyar társadalom orosz–ukrán ügyben megosztott, Csercseszov személyében pedig egyáltalán nem. Egyszer el nem hangzott, hogy ő egy orosz ember (Kubatov Gábor: tudjuk, hogy valójában oszét). Sztanyiszlav fantasztikus személyiség, a háborúból fakadó nemzetközi nyomást is nagyon jól kezeli. Bár nem gondolnánk róla, de rendkívül nyitott ember. Azt hinnénk, hogy kétméteres, nagydarab, kemény fickó, de egyáltalán nem ilyen személyiség. Ha kell, akkor higgadt is tud maradni. Például, amikor az Iváncsa ellen kiestünk, sokan azt mondták a klubnál, hogy most alaposan meg kellene büntetni a csapatot, Csercseszov pedig annyit reagált: ez is csak egy meccs volt, ezt el lehet veszteni, ezen már nem tudunk változtatni, nemsokára fontos nemzetközi meccset játszunk, arra kell koncentrálni. Nagyon érzi az öltözőt, zseniális karakter.
Könnyebb vele emberileg, mint Rebrovval?
Rebrov nagyon zárkózott volt, néha sikerült csak „bekukucskálni a lelkébe”, de erre ritkán volt lehetőség. Ettől függetlenül jóban voltunk. Nagyon sajnáltam, amikor Szergej elment, szinte pótolhatatlannak tűnt. De azóta ismét minden a helyére került. Sikerült megállapodni egy olyan edzővel, aki szakmailag és emberileg is nagyon magas szinten van. Ezt bizonyította is.
A Fradi a legjobb tizenhat csapat között van az Európa Ligában, hosszú idő után újra itt a kupatavasz. Óriási siker, de hogy lehet innen továbblépni még egy lépcsőfokkal?
Itt már tényleg nincs könnyű ellenfél. Végignéztük, hogy kit lenne jó kapni, de itt már mindegyik vetélytárs nagyon erős. De azt remélem, hogy amikor ránk néznek, rólunk esik szó, akkor azt mondják, hogy a Fradit se lenne jó kapni. Három párharcra vagyunk a döntőtől, közhely ugyan, de semmi sem lehetetlen, most már mindig csak a következő meccsre kell nagyon rákészülni. A télen megerősítjük egy kicsit még a csapatot, tudunk 2–3 játékost hozni, próbálunk racionálisan költeni, de egyértelműen erősíteni a kereten. Nem elképzelhetetlen, hogy visznek is el télen játékost; elég csak megnézni Laidouni fantasztikus szereplését a világbajnokságon. Olyan jól játszott, ha nem ismerném és először látnám, én is nagyon szeretném, ha a Ferencvárosban focizna. Már az első félidő végén öt menedzser írt a Hajnal Tominak, hogy ki ez a srác? Szóval, izgalmas tél és talán egy még izgalmasabb tavasz elé nézünk.
Fotó: PS/Hatlaczki Balázs
Cél az Európa Liga döntője!
Azért ez komoly célkitűzés, az EL-döntőbe jutás…
Igen, de most bárkivel beszélek, senki sem tartja lehetetlennek, hogy oda tudunk kerülni. Fontos dolgokban változtunk az utóbbi időben, és ez már Rebrov alatt is érezhető volt. Korábban azt gondoltuk, hogy a nyugat-európai csapatok többet tudnak dolgozni a pályán; ez a félelem azóta teljesen elmúlt. Amikor kimegyünk a pályára, olyat már nem tapasztal senki, hogy „szétfutják” a csapatot, nem bírjuk az utolsó perceket. Ilyen egyszerűen már nincsen. Sőt, sokszor többet futunk, mint az ellenfeleink. Vannak olyan játékosaink, akik egészen kiváló statisztikával rendelkeznek, mint például Zachariassen, aki 13 km-t képes futni egy meccsen. Ne felejtsük, hogy az átlag 10 km körül van. Ez óriási teljesítmény. Lehet, hogy annyit nem fogunk tudni technikailag, mint egy Barcelona vagy Juventus, de ha elég fegyelmezettek vagyunk, alázattal játszunk, akkor munkával tudjuk pótolni azt a tehetségbeli különbséget, amiben nem tudjuk utolérni az igazán nagy csapatokat.
Hogyan lehet megtartani a pozíciót az európai középmezőnyben? Hiszen pénzügyileg is egyre nagyobbak a lépcsőfokok.
Mi nagyon sokat dolgozunk, többet, mint egy átlagos klub. Föl vagyunk készülve arra, ha elvisznek egy játékost tőlünk, akkor készüljünk a pótlására. Mindig van egy A, B és C variációnk. Ezeket a játékosokat nem az átigazolási időszak előtt találjuk meg, hanem sokszor fél, vagy akár egy éve nézzük és térképezzük fel őket. Folyamatosan figyeljük, hogy milyen teljesítményt nyújtanak, és most már olyan technikai hátterünk van, melynek segítségével ki tudjuk gyűjteni az összes labdaérintést, minden adatunk megvan a futómennyiségről, és ezek az elemzések rengeteget segítenek. Feltérképezünk játékosokat és készülünk arra, ha szükség van rá, akkor tudjuk pótolni azokat, akik tőlünk eligazolnak. Képben vagyunk, hogy mely játékosok elérhetőek elfogadható áron, kiknek jár le a szerződése.
„Én szeretem a Fradit, Baranyi pedig jól láthatóan nem”
Baranyi Krisztina a IX. kerület, Ferencváros polgármestere, mégis méltatlan szavakat mondott a Fradiról. Ha nem is büszke a csapatra, nem kéne hazudni. Ön azt írta róla, hogy sok türelem kell hozzá.
Én próbáltam vele rendezni a viszonyt annak idején, amikor polgármester lett. Sajnos semmilyen konszenzusra sem lehetett jutni vele. Azóta nem keresett. A különbség kettőnk között az, hogy én szeretem ezt a csapatot, ő meg jól láthatóan nem.
Mennyire nézi a világbajnokságot? Kinek drukkol?
Nagyon sok munkám van, meghasad a szívem, de csak a munkaszünetekben tudok bele-belenézni a világbajnokságba, még alig tudtam egy meccset egyben végig nézni. A jó focinak szurkolok, tetszett a franciák játéka, a spanyolok, az angolok is komoly eredményt értek el több fiatallal. Elsősorban az európai futballnak szurkolok.
Jó lett volna látni a Mmaee fivéreket, de Marokkóban nagy meglepetésre a kerethirdetésnél már nem voltak benne a csapatban.
Jó lett volna, de az utolsó pillanatban kihagyták őket a keretből, pedig két éven keresztül végig benne voltak. Mindenki arra számított, hogy mennek a világbajnokságra, mégsem így lett. Furcsállom a szövetségi kapitány döntését.
A németek sokszor nem a focival foglalkoznak, szivárványos karszalagban akartak játszani, majd amikor ezt nem engedélyezték, demonstratív módon befogták a szájukat a mérkőzésük előtt, ismét nem a foci került a főszerepbe. Nem arról volt szó, hogy a politikai véleménynek nincs helye a sportban és a fociban?
Politikus vagyok, ennek ellenére számtalanszor nyilatkoztam már erről: én mindig arra törekszem, hogy a Ferencváros kimaradjon a politikai adok-kapokból. A szurkolóknak is ezt üzenem, hogy nem kell szidni senkit. A legfontosabb a csapat buzdítása, hagyjuk a politikát a stadionon kívül. Jürgen Klopp, a Liverpool edzője fogalmazta meg igen jól: szerinte a focisták csak futballozni szeretnének, nem is látják át a mögöttes üzeneteket, nem is ez a dolguk. A németek is, ha kicsit többet foglalkoznának a futballal, akkor lehet, hogy nem kaptak volna ki a végén a japánoktól. A futballistának az a dolga, hogy jól focizzon, jó eredményt érjen el és boldogságot adjon az embereknek. A Fradiban azt keressük, mi az, ami összetart és nem azt, ami szétválaszt.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS