Mint arról Füssy Angéla kolléganőnk cikkében beszámolt, egy, az RTL Klub által jegyzett tévésorozat jelenleg is zajló forgatása nem pusztán egy falusi közösség mindennapjait forgatja fel immáron évek óta, hanem maga a végtermék is megkérdőjelezhető az esztétikumát és mondanivalóját illetőleg – és akkor még nagyon enyhén fogalmaztunk. A magyar filmipar értékválságáról épp csak a felelősök nem hajlandók tudomást venni, miközben mindenki másnak egyértelmű, hogy nagy a baj. Megoldás nincs, a kulturális ámokfutás pedig úgy folytatódik tovább, mint 2010 előtt – sőt, mint 1990 előtt.
E sorok írójának egy barátja nemrégiben nagy örömmel olvasta a sajtóban a Filmalap felhívását, miszerint forgatókönyv-tervezeteket várnak a közeljövő leendő magyar történelmi filmeposzaihoz. A civil foglalkozású, de néhány könyv szerzőjeként és újságíróként is már bizonyított barát tőle szokatlan lelkesedéssel ecsetelte, hogy most végre leporolhatja a másfél évtizede elfekvőben lévő filmtervét, kidolgozhatja a forgatókönyvet – mert végre van állami akarat, van fogadókészség. Témájának szakértőjeként és a modern filmkultúrában jártas emberként ismerve elfogultság nélkül állíthatom eme barátomról, hogy igazán figyelemre méltó filmtervvel készült; a közönségsiker akkor is garantált lett volna, ha végül az alkotás csak jó közepesre sikerül. Miután viszont részletesen tanulmányozta a pályázati feltételeket, a citromba harapott Bástya elvtárs ábrázatával közölte, hogy meglátása szerint ezt a pályázatot is a jelenleg ténykedő, jól ismert brancsra írták ki – azokra, akiknek mindegy, hogy éppen bal- vagy jobboldali kormányzás van, mert ugyanúgy elnyerik a pályázati pénzeket, és ugyanolyan megbízhatósággal gyártják le a tőlük várható hitvány filmszemetet. Próbáltam győzködni, hogy próbálja meg mégis – most úgy tűnik, mégiscsak beadta a derekát. Hátha csoda történik.
Hány ilyen ember lehet még az országban, aki meg se próbálja, és letudja végül annyival a pillanatnyi fellángolást, hogy „ez egy maffia, esélyem sincs” – és nem holmi futóbolondokról beszélünk, akik hiányos ismeretekkel elképzelték magukat filmrendezőként, hanem írókról, történészekről, több ezer filmet látott, komoly popkulturális és esztétikai ismeretekkel rendelkező kultúremberekről. Ha valakik, ők tudják, milyen a jó közönségfilm. Az csak az egyetlen hibájuk, hogy körön kívül vannak. Nem volt már a nagyapjuk is kameramann és a nénikéjük is dramaturg, nem mozognak a pesti művészvilág akolmelegében, nem kapnak második és harmadik esélyt az első bukásuk után valamelyik ismerőstől. Nem velük készít langyos, bizalmaskodón alákérdező, parttalan interjúkat Veiszer Alinda vagy Kovács Bálint. Máshol kell helytállniuk, jó messze a filmes világtól. Néha nem is bánják.
Kockázat nélkül, receptből főzve
Marad hát a ránk erőszakolt ízlésdiktátum. Tudjuk, mire számíthatunk, amikor magyar filmet nézünk – a kérdés már csak az, mennyire hajlandók a szerzők még a korábbi önmagukat is alulmúlni. Aki képes volt legalább egyszer egy említésre méltó, tűrhető filmet kihozni, és a brancs is befogadta maga közé (hacsak nem volt tagja annak már eleve), annak megnyílik minden kapu élete hátralevő részére, és senki nem fogja eltántorítani attól, hogy akármilyen vállalhatlan gyalázathoz a nevét adja rendezőként, forgatókönyv-íróként vagy egyéb kulcsfiguraként. Nem is kell külön említeni neveket, hiszen köztudott, hogy kik szoktak ebben az országban újra és újra puhára esni.
Azt persze ők is tudják magukról, hogy szemernyire sem képezik le a többségi társadalmat, közönségfilmre viszont mindig szükség van, ezért néha nagy kegyesen alászállnak a plebs kegyeiért, és ha nem épp a saját éttermiségi nyomorukról forgatnak valami generikus kliséhalmazt, hát csinálnak filmet a lakosságnak is – pont úgy, ahogy a lakosságot Pestről elképzelik. Mert milyen is a magyar a Körúton belülről elképzelve? Jobb esetben valami idejétmúlt parasztromantika jegyében ábrázolt együgyű, de jámbor alak, rossz esetben artikulátlanul óbégató, a saját hányásában fetrengő, tajtrészeg szerencsétlen. Plusz pont, ha az illető postás, rendőr vagy vasutas. Azokon rendszertől függetlenül szabad röhögni, csak még mindig nem esett le nekik, hogy ezek a poénok rendszertől függetlenül pállottak és unalmasak.
Azt mondják, erre van igény, ezt keresik a nézők. Meg hogy ezt igénylik a hirdetők két reklámszünet között. Büszkén mutogatják a számokat, hogy igen, ma is megnyerték a főműsoridőt, épp ugyanúgy, ahogy régen arra voltak büszkék, hogy nyerésre állnak a békeharcban. Az egész önigazolás ugyanolyan hazug, a számok pedig ugyanannyira nem jelentenek semmit azon az értelmezési kereten kívül, amelyen belül bármiféle értelmet tulajdonítanak nekik.
Mivel a belterjesség adott és évtizedes távlatokban merhetik a megélhetésük biztosítottságát vizionálni (hiszen ki is merne „művészeket” ellehetetleníteni), ezért nyugodtan játszhatnak a megúszásra. Nem kell ide nagyívű színészi játék, formabontó rendezői munka, elképesztő operatőri teljesítmény, lebilincselő dramaturgia – de még csak a valóság megjelenítésére vonatkozó bármiféle igény sem. Legkésőbb a hetvenes évek óta legalábbis biztosan nem kell. Addigra nagyrészt nyugdíjba (vagy száműzetésbe) vonultak a valaha világszínvonalú magyar filmgyártás szakemberei, az új generációt pedig már a diktatúra termelte ki magából, és tíz körömmel kapaszkodnak azóta is a megszerzett pozícióikba, a gondosan felépített nimbuszba. Kitermelték persze az utánpótlást is, akikről újdondász létükre elmondható, hogy a mentalitásukkal príma karriert építettek volna az átkosban is. Ha a filmjeikre nézünk, olyan érzésünk támadhat, mintha meg se történt volna a rendszerváltás. Egyéni gondolatuk nemigen van a világról, inkább sikerrecepteket másolnak – ettől lesz olyan koloniális minden, amit csinálnak. Aztán erről úgy beszélnek, mint szakértelemről. Pedig nem vall kivételes tehetségre sokadszorra megfőzni ugyanazt a zacskós levest, mint ahogy arra se kéne büszkének lenni, hogy valaki kitanulta a szakmát egy német kereskedelmi tévénél, aztán itthon meg már úgy ordítozik a forgatáson a beosztottjaival és a falubeliekkel, mintha valami gyarmaton lenne. De az öregek szerint ez teljesen rendben van – az a sikeres maffiózó, akinek a gyerekei még gátlástalanabbak és kegyetlenebbek.
Amiben magunkra ismerünk
Gyerekfejjel nem értettem, miért játszódik minden tévéműsor, film, sorozat Pesten. Mintha az azon túli világ nem is létezne, és ha mégis, hát akkor sem mennek egy pilisi falunál vagy legfeljebb a Balatonnál messzebb. Persze, tudom, hogy a filmgyártásban a költségcsökkentés igénye mindent felülír – de mikor fogom én filmen látni például a ’60-as évek Szatmárjának megidézését, ahol apám a császlói ÁFÉSZ fekete Warszawa gépkocsiján tanult stikában vezetni, mielőtt a Szamos elvitte a falut? Azzal talán néhány millióan valóban tudnánk azonosulni. Mikor jutnak el végre a filmesek a kockaházakból álló, faluvégi újtelepekig, a lassan gondozatlanná váló, egykor virágzó előkertekig, a gáton bicikliző öregekig? Mikor látunk almafa-ültetvényt, diófákkal szegélyezett országutat, távíróvezetéket? Mikor svenkel majd végig a kamera azokon a borsodi utcákon, ahol a ’80-as években még gombamód nőttek ki az olcsó kohósalakból épült, két-három szintes családi házak a földből, hogy aztán a jó részük düledező rom legyen, amit már le se bont senki, mert minek? Ki mutatja meg a rendszerváltozás tragikus oldalát, a kisemmizett embereket, a tutyimutyi téeszelnököt, a gátlástalan felvásárlót, a piramisjátékkal házaló ügynököt? Ha ezeket látnám, azt mondanám: igen, van magyar film, igen, ez az enyém. És ha mégoly rossz is lenne minden más aspektusból, akkor is magamra ismernék benne. Mert mi ezek voltunk, nem a csujjogató vasutasok a bokorban.
De nekünk még az se jár, hogy legalább olyan rossz filmek készüljenek, amiket amúgy a magunkénak érezhetünk. A szakmán kívüliek kritikáihoz a szakma a „ne tanítsd nagyapádat pipázni” reakciójával viszonyul, és ingerülten kérik ki maguknak a megbocsáthatatlan inszinuációt, ha valaki akár csak elméletben megingatja az amúgy megingathatatlan pozícióikat. Náluk a know-how, náluk a pénz, náluk a körbe-körbejáró díjak és elismerések – labdába rúghat ellenük (vagy egyáltalán mellettük) bárki?
Nem kéne végre húzni egy vonalat, és azt mondani, hogy a közéleti-politikai rendszerváltás után itt az ideje a kulturális ellenforradalomnak is? Nem lehetne végre azt követelni, hogy ezek többet az életben ne kapjanak közpénzt? Hogy oszlassák fel az „állam az államban” intézményeiket? Hogy készüljenek inkább kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de magyar szemmel maximálisan azonosulható filmek és sorozatok, amik aztán majd idővel törvényszerűen egyre jobbak lesznek, mert kinevelődik egy új szakembergárda, a nézők pedig már csak elvből is velük tartanak inkább? Hogy alkalmazzanak inkább ismeretlen délvidéki és erdélyi színészeket, akik ugyan soha nem álltak kamera előtt, de cserébe legalább szépen beszélnek magyarul és a közelében sem jártak a színművészeti egyetemnek?
Szerencsére erre haladunk, meg is fogjuk csinálni. A magyar szellem térfoglalása, az állásaink visszaszerzése folyamatban van. Aki ma a kultúránkon, a szokásainkon gúnyolódik, holnap már azon fogja kapni magát, hogy kihúzták alóla a szőnyeget – pedig dehogy húzták ki alóla, csak lett helyette más, aki történetesen jobban végezte el ugyanazt a feladatot. Ő persze ezt üldöztetésként fogja felfogni, de ki hisz már az ilyen sirámoknak? Lehet, hogy az ő kultúrájuk előbbre való – csak arra már senki sem kíváncsi. Épp itt az ideje az újaknak.
Vezető kép: Morvai Krisztina
e.házi bandi
2018-08-30 at 13:12
A fekáliaszobor a demokratizmusnak hazudott liberálkreténizmus vitathatatlan emlékműve. Leborulhatnak előtte a haladók, hogy milyen nagyot alkottak. No nem a művészet nagysága, hanem a termékük előtt.
pofonfa
2018-08-27 at 14:39
2010 előtt is készültek díjnyertes filmek?
Nem, kedves hozzászóló, a 2010 előtti időszak a magyar film haldoklásának időszaka volt. A Filmalap,- mint a szoci kormány teljes gazdaságpolitikája- hitelekből működött. Hitel piramisjátékuk eredményeképp 2010-ben pénz nem,csak
5 milliárd Ft adósság volt a Filmalap számláján. A liberális filmes szakma és filmes zsurnaliszták csak azon vitáztak hogy miért halott a magyar filmművészet. t vitriolos cikkek születtek aról, hogy az akkori Filmalap lila entelleküellek belterjes pénzosztójává vált, akik szerint nekik a rendezői szak elvégzésével alanyi jogon járt a filmes pénz és a rendezés joga. Egyik nézhetetlen film készült a másik után,mint Groó Diána filmje a Vespa, 91 nézővel.
Innen állt talpra a filmes szakma Vajna irányítása alatt.De a filmes szakmában is még mindig a szelektiv,baloldali,liberális látásmód,narratíva és témaválasztás az uralkodó,a kevés történelmi filmen még érződik az ellenszélben való erölködés. Szóval még előttünk a szabad, polgári Magyarország leképezése. Hát, hajrá,én támogatom. Szeretnék látni olyan habkönnyű vígjátékot, amelyben az ország és a magyarok szerethetőek, olyan történelmi filmet, amely felemelő. És amelyet nem ugat le irigyen a liberált kör, csak azért,mert küzönségsiker, mint a Kincsem.
L
2018-08-27 at 08:38
Jó filmet nehéz készíteni, és csak néha sikerül. Vajna alatt azért készült néhány nagyon színvonalas alkotás. Most nem a felkapottakra gondolok, hanem amiről nem áradozik a sajtó: Aurora borealis. A legjobb magyar film évtizedek óta. Lajkó cigány az űrben. Pont akkor jelent meg, mint a Sztálin halála. Ugyanaz a téma, ugyanolyan jó, csak talán egy kicsit szomorúbb. A mocskos kommunisták alatt a jó szándékú emberekről szól. Mindkettőt ajánlom.
De.
Történelmi film az tényleg nem készül. Az, hogy a 100. évfordulón egy nyamvadt TV-film készült csak az I. Világháborúról, az szégyen. Legalább 5 nagy filmet lehetne erről forgatni.
Nagyon kéne már a kulturális ellenforradalom. Nevezzük inkább forradalomnak.
Én
2018-08-26 at 21:36
Ez a sok ótvar stand up comedy-s is ezt a kottát játssza (tisztelet a kivételnek, aki nem az rtl klub előírása szerint humorizál). Rendszeresen a negatív sztereotípiákkal írják le a magyarokat, melyek amúgy leginkább pont azokra a lumpenekre jellemzőek, akik röhögnek rajtuk. Nem tudom mit keresnek a litkajigergej félék a köztévén futtatott sorozat stáblistáján, vagy a magyar rádió kabaréban. Fújják, hogy merazorbán, de a közpénz bezzeg jöhet.
pofonfa
2018-08-26 at 18:14
Nem tudom, mi ez a beteges balliberális vonzódás a kakihoz?
Művészi szabadságra hivatkozva hol az utolsó vacsora 12 apostol figurájának tányérjaira helyezett belőle liberális “művész”, hol egy falusiakat alázó “filmalkotás” fő díszlete, ha meg egy kakis babapelenkáról van szó, teljesen megvadul az egész liberált tábor és úgy napokig kényszeresen fetrengenek benne, mint macska a kerti macskagyökérben…Ez valami beteges perverzió, elvtársak? Talán ezért hordtak össze egy egész halomnyi trágyát balliberális kormányzás címen…,ők meg ezt hagyták az út szélén maguk után.Évekig ezt kellett utánuk lapátolni.Szóval, ha kaki mániások, kapják meg legalább ezt a szobrot.Találóan jellemezné az ellenzék és kultúrkörének szellemi teljesítményét…
Vizi János
2018-08-26 at 12:36
A Pilis hegy szakralitását jól jelzik a köré épített szakrális helyek ( Klastrompuszta, SZántó, SZentlélek, hogy csak hirtelen hármat említsek).
Mint ördögnek a tömjénfüst, olyan hatású a “SZENT”, a ” LÉLEK”, külön-külön leírva. Egybe írva és értelmezve még nagyobb erővel hatnak: SZENTLÉLEK. Ennek szakralitását lerántani a sárba és bemocskolni ( akárcsak a korona, vagy a szent jobb ereklye esetében) alapkövetelmény a “tudjuk kiknél” akárcsak a kiköpés a keresztény templomok előtt.
Az RTL szellemiségét jól illusztrálja az ikonikus művészettörténész által idézett krédójuk:
ADDIG MONDJUK, HOGY DISZNÓK VAGYTOK, AMÍG RÖFÖGNI NEM KEZDTEK!”
Ezért kellenek a VV fannik, kiszeltündék, győzikék. Nincs alsó határ.
Megvolt ennek az előzménye a Király utcai kabarékban kiröhögött, lesajnált “bunkó parasztot” ábrázoló karikatúrákban ( akik egyébként az élelmiszert termelték ezen kabarettistáknak).
A népszerűséggel takarózni olcsó kifogás. Hajdú, Puzsér, Gáspár is népszerű mert ők folynak a vízcsapból is.
A sorozat Jiri Menzel ” Az én kis falum” Oscar díjra is jelölt filmjének plagizálása. Lopni mindig is kisebb munkával jár, mint új értéket teremteni.
Kun
2018-08-25 at 19:41
Nagyon-nagyon nem értek egyet a cikk azon szándékával, hogy ideológiai-világnéázeti köntösbe bújtatva tkp egy politikai oldalnak vindikáljon több és több helyet a politika után a kultúrában is. Ez nem becsületes harcmodor! DE! Nem erről akarok írni. Azt megteszik itt többen is. Függetlenül a politikai nézetkülönbségtől, engem baromira sért ez a cikk. Pont vidékiként! Utálom a nyilvánosságban egy ideje létező inverz vidékizést. Hogy úgy a vidéket be akarja szorítani egy áldozatszerepbe. Érdekes, én se a csujjogató vasutas nem vagyok, se a piramisozós téeszelnök, vagy ki, se annak valami áldozata. Nem a nyomorról kellene már beszélni a vidék kapcsán, hanem a pozitív példákról is. És azt hagyni is kellene!
Nagy Magdolna
2018-08-25 at 19:11
Gondoljunk arra,hogy gyerekek nőnek fel az RTL-en,mert a szülő ezt nézi naphosszat.Többet ártani a felnövő gyerekeknek talán nem is lehetne,ízlésük,világlátásuk kialakulásában.Ha nálunk egy percet is RTL menne,úgy érezném,hogy bemocskolta a házat.
Cséplő Éva
2018-08-27 at 15:15
Jesszusom!! Vigyázz!
Rizikó
2018-08-25 at 19:08
Sajnos az az igazság, hogy az emberi értékek romlása a fidesz alatt is folytatódott!Nem lehetséges itt semmiféle kulturreform, mert a fideszbe èpült liberálisok haszonlesők komoly hadállásokat foglaltak el az önkormányzatoknál.Ezek ugyanúgy maszop szadesz lumpen igényeket követik,mint a komcsisorosisták.Ma egy “fesztiválon” láttam az emberek leèpülését
BORRZALOM.Azelött még jobb volt mert voltak emberek akik értékei láthatóak voltak ès biztatóak hogy jön a változås.Most már változásban sem bizhatunk.Aztán idejöhet egy vasgyári tróger és mėg ide is ugat.
Benedek Károly
2018-08-25 at 19:03
” a kulturális ámokfutás pedig úgy folytatódik tovább, mint 2010 előtt – sőt, mint 1990 előtt.”
Tisztelt Petruska Péter úr!
90 előtt ilyen alja, embertelen sorozatok nem készültek. Készültek szatírák (Egészséges erotika), társadalomkritikát is súroló filmek, gyenge, didaktikus sorozatok (Szomszédok), ideálképző vígjáték sorozatok, de mindegyikben volt valamiféle emberi, még ha a “szocialista embertípus” erkölcsiségét
próbálta meg a maga szocialista giccs stílusában hirdetni még a 90-es években is ( 70-es évek Princ, a katona) később Kisváros, Angyalbőrben stb.)
A rádió és tévé kabaré viszont pontosan olyan alja szinten vegetált, mint ez a Mi falunk, vagy mi a fene című izé.
Műparaszt nyelven beszélő, agya nincs, elhülyült magyarokról szóltak a jelenetek, akik mit sem tudnak a világról, olyan földhözragadt módon rekedtek meg. Erről szólt az első Humor Fesztivál győztes jelenete, a Húgyos Jóska című ember alatti, ocsmány kultúrszemét is.
És az ország egyemberként röhögött az első világháborúban megsérült bácsin,
akit a tahó fia, mivel a betegsége miatt nem tudta visszatartani a vizeletét,
befalazott a kerti budiba.
Ez megtörtént eset, rádió dokumentum riportban vált ismertté.
Két alember, Markos és Nádas ebből csinált ocsmány pardóiát, ennek köszönhették első sikerüket. Ez bizony Kádár népe elbutulásának a bizonyítéka, hogy
még lemezen is megjelent, rendszeresen kérték a kívánságműsorokban, kamaszok kívülről megtanulták és “szavalták” buszon-villamoson, a haverjaik körében olcsó népszerűséget szerezve.
Hogy még mindig létezik olyan elhülyült réteg, akik eszik-isszák azt a szart, amit az RTL -sorozat nyújt nekik, arról a kormány is tehet.
Amúgy ideje lenne megköszönnünk Vajna szíves közreműködését és magunk kezébe vennünk a filmalkotások (!) finanszírozását.
Változatlanul egyetlen egy magyar film sem készült, amióta ő gazdálkodik az ezer milliárdjainkkal!!!
zolatiguszti
2018-08-26 at 13:56
Dehogy nem. Nyert 1-2 kampósorru ezt azt, és közben köpködték azt aki adott rá lét.
Benedek Károly
2018-08-25 at 18:46
2011-ben Orbánék megkísérelték kipasszírozni innen az RTL-t.
Emiatt a mocsok sorozat miatt ismét időszerű.
Persze Merkel fenyeget, hogy akkor kivonulnak a gyáraik…
Viszont emiatt a nemzetgyalázó sorozat miatt úgy 2 milliárd euróra büntetném őket, hogy érezzék a törődést.
Na, de azokkal a liberálfasiszta filmrendezőkkel és szereplőkkel is fillérre visszafizettetném a milliárdjainkat, akik kötelező penzumként a pénzünkért cserébe fasisztáznak, rasszistáznak minket.
S ha Vajna ennek nem vet véget, vannak mások is, akik eligazgatnák a magyart filmipart.
Én
2018-08-26 at 21:28
Szerintem Merkel nem vonulna innen sehova. Ők gazdaságilag jobban járnak a ‘keleti’ országokkal történő együttműködéssel, mint fordítva. Ha úgy tetszik, mi alkalmazottak vagyunk nekik. A ‘bónusz’ pedig az eu-támogatás, amiért szintén megdolgoztunk. Ideje lesz a V4-et átgondolt módon tovább bővíteni és elkezdeni kiépíteni egy olyan kelet közép európai szövetséget, ha úgy tetszik úniót, mely ténylegesen egyenrangú felek együttműködését segíti.
Benedek Károly
2018-08-25 at 18:43
“Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok
megint, /
füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból, /
csönd van. Senki se pisszen.
Alantról /
kevéske hűlt költő csontujja int. /
Ó, ha gyilkolni szabadna újra, /
csámcsogva, hersegve szívnák
a vért – /
miért is? ki tudja. Trianonért? – /
mered pár utcanév pici csontujja. /
Ez olyan klima: itt folyton beborul, /
ez rendben van, de szégyen,
szégyen, szégyen, /
hogy mindenki kussol,
hogy mindenki fél, /
és nekünk kell jönnünk,
pár csenevésznek, /
hogy bebizonyitsuk: /
nemcsak a szemetek tudnak magyarul.
Spiró.
Na, most… Ez a “mély-liberálfasiszta” kretén, aki József Attila-, Erzsébet-, Déry Tibor-, Madách Imre -, Füst Milán- és Kossuth-díjas író, költő, irodalomtörténész és műfordító, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetettje, 2009-ben érettségi tétellé avanzsált azzal, hogy egy interjúrészlete a magyar nyelv és irodalom érettségi tételei között szerepelt.”
Kell még valamit mondanom?!
Laca
2018-08-25 at 17:44
Engem nem érint a dolog! A Csuját már az Üvegtigrisben se csíptem,túltolta vagy túltolatták vele a szerepet.
Különben sem vagyok tájékozott,mert az rtl klubot nem lehet fogni vidéken!
(Emlékeztek ugye a választások utáni szövegre?)
Gábor Szabó
2018-08-25 at 16:53
Megnéztem egy epizódot az ominózus sorozatból.
Hát ez a sorozat pontosan azt mutatja be, ahogyan a libsik a magyar vidéket látatatni akarják.
Reviczkyt pedig csak sajnálni tudom, hogy egy ilyen libsi mocsokhoz asszisztál.
Benedek Károly
2018-08-25 at 19:08
Igen. Nagyon csodálkozom Reviczkyn, hogy ebben közreműködik, hiszen maga is
azt vallja, amit itt a normális többség.
k.bandi1
2018-08-25 at 16:18
Lehet, emlékeznek még rá, kiknek nem okozott megbotránkozást a 12 terítéken kerekasztalon elhelyezett formázott ürülék hófehér tányérokon. A vendéglátásra – nem derült ki, kik voltak a meghívottak, de egy kis célzással ott is érthető volt a liberális vallásgyűlöletet keltő szándék. A “művész” hovatartozásával, aki a kompozíciót megálmodta, ott sem a tárgyi ábrázolás volt a lényeg, hanem a beteges gyűlölködés nem titkolt kinyilvánítása.
juhéjtrianondoncsu
2018-08-25 at 14:29
minden kultúrának a célja az emberek felemelése ezzel
szemben magának az RTL-nek és ennek a filmnek álcázott
liberális szellemi maszturbációnak a célja a lezüllesz-
tés,megalázás,lealjasítás,elállatiasítás-bizonyos célból Amit az RTL művel az(egyelőre csak) szellemi NÉPIRTÁS.
makutsi
2018-08-25 at 14:37
Igaz.
Diósgyár-vasgyár
2018-08-25 at 13:40
Kedves fideszes “elvtársak”….Vicces, sőt inkább elszomorító, hogy egy egyszerű semmilyen politikai szándékot hordozó belterjes vígjátékszerűséget próbáltok beállítani a “kultúrharc” legnagyobb ellenségévé….szánalom ez… Ja, rákosi, most a sírjában tapsol…Idióták….:(
makutsi
2018-08-25 at 13:59
Vígjátékszerűséget? Önnek tetszik ez a sorozat?
Mátyás
2018-08-25 at 17:09
Persze, csak a vidékieket állítja be alkoholista félbolondnak, a kereszténységet, vallást gúnyolnivaló marhaságnak, a polgármestert (aki, bár ez nincs kimondva de nyilván csak fideszes lehet) pedig ostobának és korruptnak. De van benne migráns is egy török kamionos személyében, természetesen balliberális értelmezésben, mindjárt a második részben. Egyébként valóban semmilyen politikai, ideológiai üzenete nincs a sorozatnak. De a legnagyobb baj, hogy emellett még csak nem is vicces, a néző inkább kínosan feszeng a fotelban és az alkotók helyett is szégyenli magát.
gyozo2018
2018-08-25 at 19:06
Az, hogy a vidéki, falusi magyar elmaradott, tahó, buta, szar, eleve gáz, az bizony kőkemény politika! Sőt!
Naprózsa
2018-08-25 at 20:03
Csak ezt a “Mi falunk”-at állítjuk be ellenségnek? Az összeset! A gengszterváltás óta csak ilyen szemét megy a TV-kben. Beleértve a primitív vetélkedőket, egymás hátsóját nyaló közéletiek vacsoracsatáit, az igénytelen, de a résztvevőkkel ordibáló főzőversenyeket, a luxusfeleség értéktelen lényeinek irritáló mórikálását, meg persze a “Barátok közt” sohanemleszbelőlükszínészcsaknyávognitudnak agyzsugorító sorozatokat.
bbh
2018-08-27 at 09:37
Proletár igénytelenség az RTL klub összes műsora, valamint az Ön hozzászólása.
Diósgyár-vasgyár
2018-08-25 at 13:34
ez mekkora paraszt poszt…
khm
2018-08-25 at 16:31
Olyan városi. Azaz burger. Meg hamburger,de az a tanácskosztársaság idején egy “nép” biztos volt.
Én pedig Parasztországban élek. Bármennyire is furcsa,de felénk több színházi előadás van,mint a vasgyárban….
De nem ez a lényeg. Hiszen azt véletlenszerűen(random)sem sikerült kendnek megközelítenie.
Most pedig megyek a helyi kismocsokba,és megbeszélem a többi Emberrel,hogy hogy kend hülye.
Amúgy a poszt,meg a laktanya,vagy más hasznos épület előtt (posztolt) állt.
Balázsi-Pál etel
2018-08-25 at 12:37
Ez a szobor szenzációsan jelképezi az alkotókat. Gratulálok!!
zolatiguszti
2018-08-26 at 13:48
Állítólag kakaós csiga szobra.Hát én még ilyen hegyes tetejű kakaós csigát nem láttam.