Elfogyott az erő a bravúrok után: Magyarország sima vereséget szenvedett Portugáliától a kézilabda Európa-bajnokság utolsó középdöntős meccsén. Elődöntőt így nem játszunk, de az olimpiai selejtezőre (ami hatalmas bravúr lenne így is) még van némi esély. Nemzeti csapatunkat összességében nem érheti kritika, erején felül teljesített az Eb-n, ahol több komoly bravúrt is elért.
Sejtettük előre, hogy a portugálok unortodox és nemzetükre jellemző ötletes, de időhúzós és színészkedős játéka talán majd nem fekszik a mieinknek, és a kézilabda Európa-bajnokság középdöntőjének végére nemzeti csapatunk ereje is elfogyott. Nem csoda: a válogatott összességében szenzációsan szerepelt az Eb-n, a nála magasabbra taksált orosz, izlandi és szlovén válogatottat is legyőzte, míg az olimpiai bajnok Dániával döntetlent játszott.
Az utolsó két meccs viszont nem sikerült jól. Kedden Svédországtól szoros, most szerdán Portugália ellen sima vereséget szenvedtünk. Bár az ellenfél a szünetben csak pár góllal ment, a második félidőben igazából esélyünk sem volt a rengeteg hiba miatt.
Szomorúságra van, tragédiát kiáltani nincs okunk; bár a csapat így lemaradt az elődöntőről, a hazai Eb-n ezzel a válogatottal biztosan nem vallunk majd szégyent. Az olimpiai selejtezőre még így is van esély, de ez a ma esti meccsektől függ.
Portugália–Magyarország 34–26.
Fotó: MTI
khm
2020-01-24 at 19:09
Ettől függetlenül,GRATULÁLOK FIÚK!
Minden egyes gól amit az ellenfél kapott szép volt,és örülök,hogy jól bírtátok a gyűrődést.
Remélem,csak jobbak lesztek ettől is!
Hajrá Magyarország!
moliere
2020-01-23 at 23:38
Lehet mondani, hogy a fiatal sportolókra jellemző az ilyen, de sajnos azért a magyar sportolókra is, általában.
Addig tudtak győzni, amíg mindenki vereségre számított. Amint a közvélemény egy kicsit feléjük fordult, a nézettség pedig ugrott egy nagyot, szinte percre pontosan elverték őket.
Mondjuk a portugálokat láttam korábban, ők egyszerűen lényegesen jobbak. Alapból a svédek is jobbak, de most verhetők lettek volna. Például ha a svédekkel játszunk akkor, amikor Szlovéniával vagy Izlanddal játszottunk, valószínűleg legyőzzük őket. Csakhogy szinte biztos vagyok benne, ha ezzel a két legyőzött csapattal kellett volna a két utolsó, immár reményteli meccset lejátszani, nagyobb reflektorfényben, itthoni várakozások közepette, ugyanúgy kikaptunk volna Izlandtól is. Végül is az is szép, hogy továbbjutottunk. Dánok, franciák pl. nem.
Összességében persze szép ez az egész, a 16-os futball EB magyar szerepléséhez hasonlítanám, ami örök élmény a fociszurkolónak.
Van valami enyhén (?) beteges a magyar társadalom sportolók irányában támasztott elvárásaiban, ill. ennek a realitáshoz való viszonyulásában. Nagyon régóta. Lehet, hogy nem keveset árt az eredményességünknek, de főleg a józanságunknak. Mintha sportoló és szurkoló is egy nehezített pályán kéne haladjon a siker, a katarzis felé, más népekhez képest. De ez már más téma.
Vízöntő
2020-01-22 at 22:19
Elfáradtak, ilyen a sport!
Azért a játékukkal, meglepetéseikkel néhány emlékezetes, infarktus közeli órát szereztek! Köszönet érte!