Lopás
Mikor lett a lopás a létező legsúlyosabb bűncselekmény? Mikor lett a lopás mindenre kifogás, még a kirívó jellemhibákat és bűnöket is felülíró érv? Lehet valaki nőverő, sőt a saját gyerekei mögé elbújó gyáva nyúl, lehet idegen államok bábja idehaza, továbbá lehet narkós és súlyos személyiségzavarokkal küzdő – ez mind-mind nem számít, mert a másik oldal lop. Ennyi: lop. Sokak szerint ennél egyszerűen nem lehet súlyosabb dolgot elkövetni. Sőt, elkövetni sem kell már semmit, nem kell bizonyíték, vagy legalább valami erős alátámasztás; elég bemondani. Lopnak. Sőt, szétlopták az országot. Amikor pedig kiderül, sőt ők maguk buktatják le saját magukat a hazudozással, akkor nincs itt semmi látnivaló, haladjunk.
Azok, akik szerint alaptalan háborús riogatás folyik, a kényelmes otthonukból és a felső középosztálybeli életükből riogatnak az ország összeomlásával. Már az oktatásegészségügy mániákus ismételgetésével sem érik be a siránkozás közben, hanem en bloc a közszolgáltatások összeomlásán jajonganak.
Azt se értik, miről beszélnek. Ugyanúgy, ahogy a haza fogalma sem jut el a tudatukig; vagy rosszabb esetben teljesen eltorzult a hazafelfogásuk. Amikor idegen országok titkosszolgálatai beavatkoznak a magyar választásba és a belügyeinkbe, akkor tapsolnak, amikor viszont valakik elhíresztelik a magyar külügyminiszterről, hogy Európai uniós érdekeket sértett, akkor harsányan hazaárulóznak. Ünneplik az idegen érdekek zsoldjában álló, újságírónak (nagyon gyengén) álcázott kémet és a magyar elhárítási akciót leleplező, áruló rendőrt, ugyanakkor a más országok külügyminisztereivel folyamatosan kapcsolatban álló, tehát a munkáját végző külügyminiszterünk fejét követelik.
Ezek az O1G-károsult zavarodottak vagy azt se fogják föl, hogy a hazájuk Magyarország, és nem az Európai Unió nevű nemzetközi szervezet, vagy annyira sikerült meggyűlölniük a saját országukat, hogy inkább érzik hazájuknak az EU-t. Egyik kellemetlenebb, mint a másik.
Ugyanilyen vehemensen ragaszkodnak az ország olyan mértékű szétlopottságához is, hogy már a közszolgáltatások sem működnek. Ülnek a 150–200 millió forintos ingatlanjukban, a garázsban legalább két autó (egyik se ér kevesebbet 10 millió forintnál), biztonságban vannak a megtakarításaik és befektetéseik tudatában, és olyanokat mondanak meg írnak, hogy összeomlottak a közszolgáltatások. És biztos vagyok benne, hogy el is hiszik önmaguknak, mert azt már nem érik föl ésszel, hogy mit beszélnek. Talán nem jön a csapból a víz, ha kinyitod? Nincs fűtés? Nincs villany? Nincs internet? Nem viszik el a szemetet? Nincs iskola, ahova járhatna a gyerek? Vagy nem tartanak neki órákat? Nincs elsősegély és kórház? Nem jutsz el orvoshoz, ha beteg vagy? Nem visz el a vonat, a busz vagy a villamos egyik helyről a másikra? (Mondjuk ez utóbbiakat elhiszem, hogy még nem próbálták.) Ezek a közszolgáltatások, nem a te közérzeted a Telex meg a 444 olvasgatása után.
A lopás inflálódása
Az ország aranytartaléka 3 tonnáról 110 tonnára nőtt – hogy csak egy dolgot említsünk, de biztos minden szét van lopva azért, mert a Strabag helyett magyar cégek építenek. Kínosan általános iskolás szint ez már, de látom, hogy az O1G-szektában elkél a magyarázat. Ha tehát a magyar vállalkozó – nevezzük pl. Mészáros Lőrincnek – cége elnyer egy közbeszerzést, mondjuk egy híd megépítésére, akkor ugyebár ennek a cégnek fogja az állam kifizetni a pályázatban megállapított összeget. Ez általában elég sok pénz szokott lenni – annyi, amire az egységsugarú tiszakárosult már felhorgad, hogy már megint mennyi pénzt kapott a Mészáros. Nos, ebből a pénzből meg kell vásárolni a beépítendő anyagot, üzemeltetni kell a munkagépeket, és kifizetni az építkezésen dolgozókat. Minderre az a bizonyíték, hogy a végén ott áll a híd, tehát feltehetően van benne anyag, és munkavégzés is történt.
A haszon pedig a vállalkozóé, mint mindenütt a világon. Ez egyáltalán nem lopás. Ha furcsa túlárazás történik, az persze nem helyénvaló, akár felelősségi kérdést is felvethet, de még mindig nem okvetlenül lopás. Ha egy bolt 40 forinttal drágábban adta el neked kenyeret, mint a másik, akkor nem lopott meg, még akkor sem, ha ez az érzékeny lelkecskédben így csapódik le.
Igazi agybaj állandóan lopást rikoltozni. Ugyanúgy el fogjátok inflálni, mint a nácizást meg az antiszemitázást, aztán eljutunk oda, hogy nemcsak a valódi nácikra és valódi antiszemitákra lesz nehéz rámutatni, hanem a valódi tolvajokra is. Lehet, hogy Bütyök csapata pont ezt várja…?
A legmegkapóbb pillanatok mégis azok, amikor a magyar kormányt faragó külföldi erők és az általuk kitartott hazai médiaügynökök weyerbélázása buktatja le a saját hazugságukat. A tartótiszt közöl valami megdöbbentőnek szánt állítást „Orbán oligarcháiról”, az idehaza állományban tartott médiaügynök köteles leközölni a felettese anyagát, de talán már annyira elbutult az évek során, hogy ő maga sem veszi észre: a közlés erősen cáfolja azt, amit ők maguk folyamatosan hazudoznak itt a népnek.
14% = minden?
Nem tudom, mennyien dolgozhatnak a Financial Times magyar gazdasági rovatánál, mindenesetre a Telex által szemlézett fizetős cikk szerint 350 ezer(!) magyar közbeszerzést néztek át. Ha egyáltalán volt ennyi közbeszerzés 2010 óta, akkor gondolom, az angol lapnál közben még elolvasták a Háború és békét, meg a Fenyő-ügy periratát is. Na, de legyen, tegyük fel, hogy ilyen MI-kapacitással rendelkezik a lap, és ezt pont a jelentéktelen, Orbán által elszigetelt Magyarországra fordítja! Nézzük inkább magát a leleplezést!
A hír szerint a 2010 óta tartó időszak közbeszerzésein elköltött pénz 14 százalékából 13 magyar vállalkozó cégeit bízták meg a munkákkal. Ugyanezen cégek a 2010 előtti években 1 százaléknyi közbeszerzési megbízást nyertek csak el.
Nyilván tagadhatatlan, hogy vannak nyertesei és vesztesei az Orbán-kormányok közbeszerzési politikájának. A NER nyertesei jellemzően magyar cégek, egyrészt ennek a 13 vállalkozónak a tulajdonában, másrészt számos kis- és középvállalkozó tulajdonában, akik szintén részesültek a gazdasági fejlődés révén ráadásul egyre több közbeszerzésből. A vesztesei pedig elsősorban azok a külföldi cégek, mint például a Strabag, amelyek 2010 előtt puszira kapták meg a honi közbeszerzéseket a baloldali kormánytól. Az, hogy melyik péknél veszed meg a kenyeret, az a te választásod, amelyben közrejátszanak anyagi, logisztikai, de még értékrendi szempontok is, ha magyar embereknek akarsz ezáltal munkát adni. Emellett érdemes lenne megnézni, hogy az osztrák, német, holland, dán, francia, stb. közbeszerzéseket hazai vagy külföldi cégek nyerik-e általában, és a legnagyobb cégek tulajdonosai milyen kapcsolatban állnak befolyásos politikusokkal. Megreccsenhetne a felsőbbrendű nyugati demokráciába vetett hit, ezért azt inkább lobbinak hívják, és csak Magyarországon korrupció a neve.
Tehát az ország „szétlopóinak” jutott a közbeszerzési pénzek 14 százaléka. A 86 százalékot pedig olyanok vitték el, akik nem az ország szétlopói.
A 14 százalék sem ellopott pénz, ahogy azt fentebb kitárgyaltuk; de még ha az is lenne, hogy jön ki az ország szétlopott állapota, ha 86 százalék még a globalista ügynökmédia londoni idegdúca szerint sem lett ellopva? Hahó, baloldal! Hahó, tiszások! Számok! Tudom, hogy nehéz, de akkor is… ezt a szintű matekot már általános alsó tagozatban illik érteni.
Menni fog? 14 < 86
Ugyanezt eljátszották amúgy már ezek a nyugati cimboráitok 2018-ban is, amikor az EP liberális frakciója animációs filmecskét készített, pár nappal a magyar választás előtt. Akkor megdöbbentőnek szánták a közlést, hogy a közbeszerzési pénzek 5%-át négy fideszes oligarcha – közelebbről Simicska Lajos, Mészáros Lőrinc, Garancsi István és Tiborcz István – cégei nyerték el. Tehát a közbeszerzések 95%-át nem ők nyerték el. Ez sem éppen az ország szétlopásáról tanúskodik, amiben ugyanolyan rendíthetetlenül hisz a globalista baloldal, mint az ukrán demokráciában. Tényleg jó lenne kemény, tartalmas vitákat folytatni a hazánk sorsáról, de amíg sem a haza fogalma, sem a matematikai alapok nem mennek, addig magányosan várakozunk a másik félre.
