Inkább vegyétek vissza az uniós zászlót!
Bütyök kitalálásával együtt az uniós zászlókat magyarra cserélték a szokásos gyanúsítottak, hátha ezzel végre sikerül többséget képezni a multinacionális vállalatokkal megerősített belpesti komcsiknak és NGO-knak. A kémügy után ezt nehéz jópofa, előremutató változásnak látni.
Négy éve ilyenkor a ma Bütyökért rajongó belpestiek szivárványos és uniós zászló alatt dühöngtek rendszeresen, és első számú ellenségként azonosították a nemzeti színeket. Aztán az európai deep state kinevezte Bütyököt megváltónak, hogy vele együtt félretegyék a korábbi világpolgár-identitást. Hirtelen, váratlan fordulatként a Fidesznél is nagyobb Fidesznek mutatták magukat, szinte kicsattantak a nemzeti értelmektől. Belpest pedig úgy beleszeretett az új szerepbe, ahogy korábban a Jobbikot is keblükre ölelték a horikeris tetkóikkal együtt, amikor azt kívánta az összefogás. A baj az, hogy közben maradtak ugyanazok.
A békemenettel párhuzamosan tartott Bütyök-meneten magyar zászlókkal vonult a főváros színe-java, mutatva, hogy ők náluk nagyobb hazafiakat még nem hordott hátán a föld. Persze, miután elkészültek a drónfotók, rögtön kukába dobták a zászlókat, hiszen haza azért mégsem visznek nemzeti színeket, mert akkor saját maguk elől kéne az ágy alatt tartott bőröndjeikkel menekülni. De legalább a nyilvánosságban próbáltak magyarok lenni. Nem a nagy és egybenyíló világfalu identitás nélküli polgárai – ahogy azt korábban hitvallásként megfogalmazták.
Ezek csak taktikai magyarok
Hittük is meg nem is, hogy már dehogyis hazátlan senkiháziak gyülekezete Belpest, de mindenképpen örültünk a változásnak. Ha ugyan csak hamis zászlós hadműveletként, de legalább érintőlegesen találkoznak a nemzeti érdekekkel, valami csak megtapad belőle. Gondoltuk. Nem is tévedhettünk volna nagyobbat.
Hiába nem uniós zászlót cipelnek magukkal a tüntetéseiken, ugyanúgy a brüsszeli szívcsakra ütemére rezdültek. Ez legkésőbb a minap nyilvánosságra került kémügy óta eldöntött tény. Nem vélemény, tény. A belpesti értelmiség, a budai hegyvidék morálpolgársága teljesen helyénvalónak tartja a hazaárulást. Posztokban, dühös kommentekben, bátor kiállásokban jelzik nekünk, hogy a nemzeti színeket ők csak ünnepi matyóként hordták.
Az idegen érdek az, ami számít, nem a magyar.
A Tisza Párt informatikus fickója csak azért nem vett részt ukrán színekben olyan támadásokban, amiket nemcsak az oroszok, hanem Magyarország ellen is szerveztek a lengyel-brit-észt-ukrán titkosszolgálatok, mert gyáva volt hozzá. Mint a kihallgatásán is mondta, hogy azért ez neki soknak tűnt, félt a megtámadottak reakciójától. Fel sem merült benne, legalábbis a vele beszélgető elhárítóknak nem mondott ilyet, hogy elvi, hazafias okokból nem vett részt magyarellenes támadásokban. Úgy általában nem szeretett volna támadni.
Az az ijesztő, hogy az informatikus fickó az általános Bütyök szektájában. Nekik a nemzeti színek nem az identitásukat jelentik, hanem csupán maszkirovkát. Taktikai megfontolásból magyarnak akarnak látszani, hátha akkor választást nyernek. De a szívükben ugyanúgy maradtak kék alapon sárga csillagos brüsszeliták, azovos demokrata-nácik, kaliforniai libsik, iszlám államos, folyótól a tengerig tartó köcsögök és a többi. Bármivel tudnak azonosulni, ami nem magyar. És bármit tudnak képviselni, ami idegen a magyar érdekektől.
Nem elég magyarnak látszani, annak is kéne lenni!
A taktikai magyarkodás helyett megpróbálhatnának simán magyarok is lenni. Mindenki jobban járna. Egyrészt nem olyan nehéz Magyarországon megtalálni a magyar érdeket, és azt képviselni Brüsszel, Teherán, Berlin, Shell stb. érdekei helyett, másrészt több értelme is van. Mindannyian jobban járnánk vele.
Ha ezzel megvannak, akkor utána lengethetik a magyar zászlót. Addig meg vegyék vissza az unióst, a németet, a forradalmi iránit. A bármit. De meg kell érteniük, hogy a piros-fehér-zöld nem álcázószín, hanem a magyar nemzet jelképe. Az viselje, aki képes azonosulni vele.
