A gazdaságnak és a lakosságnak benzin- és gázolajhiánnyal kellene szembenéznie, veszélybe kerülne az ellátásbiztonság, áruhiány léphetne fel. Az üzemanyagok ára több száz forinttal nőne literenként. A jelenlegi inflációt az embargó további 3–4 százalékkal növelné ebben az évben. A gazdasági növekedés 1 százalék környékére csökkenne, a GDP 5 milliárd euróval esne vissza. A nyugati politikusok láthatóan ezekkel az apróságokkal nem törődnek. A látszólagos könnyítések, amelyeket ajánlgatnak, nem jelentenek valódi megoldást, igazából még el sem odáznák a válság kitörését.
A Mol finomítóit, a cég szállítási útvonalait át kellene állítani, át kellene szervezni, ennek költségei elérhetik akár az 1 milliárd eurót is, így a gazdaság teljes vesztesége akár a 6 milliárd eurót is elérhetné. Az ország a nyers kőolaj (ez az úgynevezett Urál típusú nyersolaj) 60 százalékát Oroszországból, a híres Barátság-kőolajvezetéken keresztül hozza be. A Molnak a két finomítója, a százhalombattai és a pozsonyi uráli típusú nyersolajat tud feldolgozni. A más kőolajtípusra történő átállás költséges és időigényes. A cég kalkulációi alapján a két létesítmény Brent (könnyű) olajtípusra való átállása jelentős költségekkel (400–500 millió dollárral) járna, arról nem is beszélve, hogy több évig is eltartana.
Az embargó átrendezné a piacokat: az orosz olajnak lenne más felvevőpiaca is, és ez a mennyiség hosszabb időn keresztül egyszerűen hiányozna Európából, így benzint és gázolajat sem tudna az ország beszerezni. A kontinensen kívülről, az Adria-vezetéken pedig talán fél év múlva tudnánk pótolni a teljes kieső mennyiséget. Magyarország éves dízelfogyasztása 4,6 milliárd liter, benzinfogyasztása pedig 2 milliárd liter. Ennek több mint 30 százalékát Magyarország nem tudná gyorsan pótolni, aminek beláthatatlan következményei lennének.
Egy ilyen azonnali olajembargóra a gazdaság, a fogyasztás jelenetős csökkenésével lenne kénytelen reagálni, ami már idén lenullázná a gazdasági növekedést, sőt, recessziót is okozhatna. Még egy hosszabb átállási időszak esetén is azzal kellene számolnia az országnak, hogy az új forrásokból (Brent alapú, máshol finomított termék) sokkal drágábban tudna csak beszerezni, ha egyáltalán elérhető lenne a gazdaságnak és a lakosságnak szükséges mennyiség. Az importfüggőség jelentősen nőne, az ellátásbiztonság valószínűleg romlana. A 480 forintos ársapka nem lenne fenntartható, közel 700 forint lenne a benzin és 800 forint környékén lenne a gázolaj literenkénti ára. Ez jelentős fogyasztáscsökkenéshez vezetne, ami erősen fékezné a növekedést és a teljes, éves fogyasztói inflációt 3,5–4 százalékponttal növelné. Természetesen 3–3,5 százalékpontos növekedéscsökkenést is eredményezne. A magyar GDP-nek mindez 5 milliárd eurónyi veszteséget okozna. Érdemes azt is megismételni, hogy a Mol finomítóinak, szállítási útvonalainak átállási költségei is elérhetik az 1 milliárd eurót, így a teljes gazdasági kár akár 6 milliárd eurónyi is lehet.
Az adatokból és a tényekből jól látható, hogy az embargóból következő károk és kockázatok nem kompenzálhatók, Magyarország ezek kezelésére nem képes, de az EU sem tudná azokat kezelni. Mondjuk eddig nem is tűnt úgy, hogy az EU a különösen érintett országok esetében különösebben aggódna a gazdasági károk miatt. Mindezt úgy várnánk el tőlünk, hogy közben a nekünk jogosan járó forrásokat politikai okokból visszatartják. Jól látható, hogy a szankciós politika, mint annyi más dolog az EU-ban, ideológiai alapú, még a közvetlen következményeivel sem törődnek az ilyen döntéseknek. Akkor sem, amikor nyilvánvaló, hogy Oroszország gazdaságát és hadviselői képességeit a szankciók csak csekély mértékben érintik.
Vezető kép: MTI/Máthé Zoltán
Facebook
Twitter
YouTube
RSS