A CSR és a szivárványszínű ragály

Csupán egy szempillantás volt, és a gigantikus multicégek világszerte átértékelték a társadalmilag hasznos tevékenységüket erőszakos melegpropagandára, illetve egyfajta XXI. századbeli uniformizálódásra. Így lett az ázsiai gyermekmunka elleni küzdelemből melegjogi harc; a kulturális értékek és hagyományok megőrzésére tett kísérletből közösségfelforgató, progresszív üzletpolitika; vagy a környezettudatos üzletfilozófiából genderideológia. És itt nem csupán az elhíresült Coca-Cola tevékenységéről van szó. A Pfizer, a FedEX, a General Electric – és így tovább, sorolva a különböző területeken tevékenykedő multikat – esetében is megjelent a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának leple alatt folytatott progresszív politikai célokat kergető őrület. Amely már rég nem a homoszexualitásról, hanem egyfajta erőszakos propagandáról szól. Amely politikai értelemben egy új „ragály”, a vörös után a „szivárványszínű ragály”. Hangsúlyozandó, hogy a politikai propaganda értelmében, nem pedig a homoszexualitás kérdésében! Nem mellékesen az egalitárius (egyenlőségelvű) ideológiákhoz, a kommunizmushoz és szocializmushoz hasonlóan egy paradicsomi állapotok uralta jövőbe vetett politikai hittel és kizárólagosnak hazudott morális többlettel.

Mi az a CSR és miért fontos?

A vállalatok társadalmi felelősségvállalását (CSR – angolul: Corporate Social Responsibility) az üzleti, alkalmazott etika területén szokás értelmezni. Számos definíció létezik, de röviden nagyjából így lehet leírni:

A vállalatok üzleti tevékenységeikbe a gazdasági szempontokon túl társadalmi és környezeti szempontokat, kérdéseket is beépítenek, és interakcióba kerülnek a tevékenységük által érintett csoportokkal. A vállalatok társadalmi felelőssége a gyakorlatban kiterjed számos olyan programra, projektre, amelyek ötvözik az üzleti etikát, a közösségi befektetéseket, a környezetvédelmet, a vállalati kormányzás javítását, az emberi jogokat és a munkavállalói jogok tiszteletben tartását.

(Idézet és fordítás a San Francisco-i központú Business for Social Responsibility nemzetközi szervezet definíciójából.)

A World Business Council for Sustainable Development (WBCSD) szerint pedig:

A vállalatok társadalmi felelőssége (angol műszóval: CSR – Corporate Social Responsibility) a fenntartható gazdasági fejlődéshez való hozzájárulás iránti elkötelezettségként határozható meg. Mindezt a munkavállalókkal, azok családjával, a helyi közösséggel és a tágabb értelemben vett társadalommal együttműködve teszik, azzal a céllal, hogy az életszínvonalukat emeljék.

A CSR és az imázsépítés

A CSR a fenti megfogalmazásokban tehát az üzleti siker elérését jelenti, de a klasszikus vadkapitalista szellemmel szemben oly módon, amely tiszteletben tartja az etikai értékeket; továbbá plusz anyagi és szellemi haszonnal jár a természetes és az épített környezet, illetve a társadalom számára. A CSR-tevékenység egyik oka tehát a sikeres üzletpolitikában keresendő, amely a „jó hírnév” kialakításában, a fogyasztók és az üzleti partnerek felé mutatott pozitív képben (imázs) keresendő; másrészről pedig – leginkább morális értelemben véve – egyfajta „emberi” kötelesség is, hisz a vállalatok tevékenységükkel jogot formálnak bizonyos emberi és környezeti erőforrások kihasználására a profit érdekében, így ez a legkevesebb, amit tenniük kell ezért „cserébe”.

A CSR típusai közül általában szokás megkülönböztetni a következőket:

• szociális;
• egészségügyi;
• oktatási;
• kulturális;
• tudományos
• környezetvédelem;
• él- és tömegsport;
• pihenés, szabadidő.

A Szerencsejáték Zrt. például az élhető környezetért cselekszik azzal, hogy Budapesten több ezer fát ültet, de közismerten sokat tesz a sportért vagy éppen a kulturális életért is. De ugyanígy egy másik magyar óriáscég, a Mol is támogatja a sportot, a kórházakat vagy éppen a szórakozást és a kultúrát. Vagy ismerni olyan élelmiszertermékeket is, melyek megvásárlásával oktatási intézményeket vagy éppen épülő játszótereket tudunk segíteni, ahogy számos cég ad komoly összegeket beteg gyerekeket segítő intézményeknek. És így tovább. Mindenki tud ezer példát említeni.

A CSR-nek tehát fontos célja az imázsépítés is, mely közvetve egyfajta marketing-tevékenység, azaz reklám, mely közvetlen haszonnal járhat egy-egy cégnek.

A vállalatok egy része azonban retorikában sokkal erősebb, mint valódi tettekben – ahogy ez már lenni szokott. A CSR-tevékenységek zöme csak PR-jelentőséggel bír – azzal a különbséggel, hogy nem egy kereskedelmi tévének fizetik ki a reklámpénzt, hanem más területen költik el. Jellemzően – ha megnézzük a cégek költségvetését – a CSR-költségek csak addig szerepelnek támogatásként, míg leírhatóak az adóalapból, azon túl jobbára marketingköltségként jelennek meg. Ez azért ront egy kicsit a képen…

Mivé vált a társadalmi felelősségvállalás?

Ezek után felmerül a kérdés, hogy miért jó, miért hasznos a társadalomnak, illetve az egyénnek az, hogy a Coca-Cola, a General Electric, a Pfizer és további multicégek becsempészik a társadalmi felelősségvállalás toposzába a melegjogi küzdelmeket, a genderideológiát vagy az LMBTQ+ szervezetek támogatását?

Egyszerűen nem létezik más válasz, mint az, hogy a „szivárványragály” elérte őket is, és hisznek a döntéshozóik abban, hogy egy olyan világ felé robogunk, ahol a „progresszív politikai” hatalmak vagy éppen a háttérhatalmak fognak egyre nagyobb befolyással bírni. Tudatos politikai megfelelési kényszerről van szó tehát, amely ma vagy negatív, vagy pozitív reklámként artikulálódik, de a jövőben – illetve elnézve az effajta ügyekre az unióból áramló eurómilliókat, már a jelenben is – haszonnal kecsegtet.

Ahogy például a bécsi Prater esetében is meghökkentő elsőre az, hogy szivárványos zászlóval hirdetik azt, hogy ők bizony „melegbarát” intézményként működnek, azaz adnak melegpároknak is családi kedvezményt.

Így lesz a tudatos társadalmi felelősségvállalásból az uniformizálódás egyik tipikus és talán a legérzékenyebb esete, a különböző, a normalitást súroló szexuális identitás propagálása. És a propagáláson, nem pedig az identitáson van a hangsúly! Hisz nem arról a tényről van szó, hogy léteznek különböző identitású és irányultságú szexualitással rendelkező egyének, hanem arról, hogy egyfajta kizárólagosságot képviselő, erőszakos propaganda épül, melyekben olyan többletjogokat akarnak adni (pl. gyermekvállalás joga), amelyek károsan hatnak a közösségi együttélés hagyományos normáira. Vagy éppen – ami ugyanilyen súlyos probléma – meghurcolják azokat is, akik részéről ugyan bárki bármit tehet a hálószobában, amíg nem követ el bűncselekményt, de nem szeretnének részesei lenni ennek a véleményterrornak, nem szeretnék képviselni az erőszakos propagandát. Ahogyan legutóbb az az angol buszvezető is járt, aki nem akarta vezetni a szivárványszínű járművet – ami az állásába került.

Vezető kép: popular.info