társadalmi felelősségvállalás
Szabadság, harc
A szabadság, önállóság– netán a teljes szuverenitás– rengeteg felelősséggel jár. Talán ez is indokolja, hogy a baloldal miért kíván folyamatosan valamilyen birodalomhoz tartozni, legyen az szovjet, vagy brüsszelita, miért kardoskodnak azért, hogy tégláról téglára feladjuk szuverenitásunk építőköveit, hogy merjünk kicsik lenni. Valahogy a felelősséget, mint forró krumplit dobálja egymásnak a jelenlegi európai politikai elit, de persze mindezt csak azért teheti meg, mert az átlag honpolgár mindezt hallgatólagosan hagyja. Hiszen lássuk be, felelősséget mi sem akarunk vállalni a döntéseinkért. Az oltás nem magánügy, hanem társadalmi felelősségvállalás
Tűkön ülve vártuk, hogy hazánkba is megérkezzen a koronavírus elleni vakcina és végre meglássuk a fényt az alagút végén. Egy év távlatában szinte elképzelhetetlenné vált a maszk nélküli vásárlás, az indokolatlan köztéren tartózkodás nyolc óra után, vagy a fizikai kontaktus egymás üdvözlése céljából, ugyanakkor még itt van a levegőben a harmadik hullám lehetősége is, amit mindenki szeretne elkerülni. Ennek ellenére még mindig akadnak vírustagadók, újabban pedig az oltásellenes hangok is felerősödtek. A portálunknak nyilatkozó pszichológus, Gyarmati Rita szerint azok az emberek vannak az oltás ellen, akik most egyébként is úgy érzik, hogy az egész világ ellenük van, így nem csoda, hogy a vakcinában sem bíznak. Önmagunk megismerésével és új célok kitűzésével azonban sokat segíthetünk saját magunkon. A PestiSrácok.hu megszólaltatta Nagy Ákos György sebész főorvost is, aki szerint egyáltalán nem magánügy és nem saját felelősség az, hogy valaki beoltatja magát vagy nem, jelenleg ugyanis a vakcina az egyetlen megoldás a koronavírus-járvány megfékezésére. A haszon a miénk, a kár a tiétek – Így működik a szivárványkapitalizmus #SocialJusticeEmília (VIDEÓ)
Elhízott emberek milliói, olajba fulladt vadállatok, gyerekmunka a harmadik világban és a természetet beborító, végtelen szeméttömeg – ez a globális óriáscégek mutatványa. Mindez azonban egyáltalán nem számít, hiszen ugyanezek a cégek felvonulnak a Pride-on, reklámokat készítenek a nemi egyenlőségről meg a másság elfogadásáról, és csúcsra járatják a jóemberkedő szivárványkapitalizmust. És ebből is hasznot húznak, hiszen a jóemberkedésükkel és a tettetett felelősségvállalásukkal kiváltott szimpátia újabb és újabb fogyasztókat hajt hozzájuk, tovább növelve a bevételüket. Na, meg az általuk okozott károkat. Mindeközben úgy szereznek egyre több pénzt, egyre nagyobb befolyást és hatalmat, hogy mindennek a negatív következményeit eltolják maguktól, át a politikára. A CSR és a szivárványszínű ragály
Csupán egy szempillantás volt, és a gigantikus multicégek világszerte átértékelték a társadalmilag hasznos tevékenységüket erőszakos melegpropagandára, illetve egyfajta XXI. századbeli uniformizálódásra. Így lett az ázsiai gyermekmunka elleni küzdelemből melegjogi harc; a kulturális értékek és hagyományok megőrzésére tett kísérletből közösségfelforgató, progresszív üzletpolitika; vagy a környezettudatos üzletfilozófiából genderideológia. És itt nem csupán az elhíresült Coca-Cola tevékenységéről van szó. A Pfizer, a FedEX, a General Electric – és így tovább, sorolva a különböző területeken tevékenykedő multikat – esetében is megjelent a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának leple alatt folytatott progresszív politikai célokat kergető őrület. Amely már rég nem a homoszexualitásról, hanem egyfajta erőszakos propagandáról szól. Amely politikai értelemben egy új „ragály”, a vörös után a „szivárványszínű ragály”. Hangsúlyozandó, hogy a politikai propaganda értelmében, nem pedig a homoszexualitás kérdésében! Nem mellékesen az egalitárius (egyenlőségelvű) ideológiákhoz, a kommunizmushoz és szocializmushoz hasonlóan egy paradicsomi állapotok uralta jövőbe vetett politikai hittel és kizárólagosnak hazudott morális többlettel.