A manópárti Bedő Magyar Péter csuprát nyalogatná október 23-án
A Momentum liberális fáklyázós üdvöskéje, Bedő Dávid a közösségi oldalán fogott magyarázkodásba, hogy miért is vesz részt ő, mint momentumos politikus a Magyar Péterék által szervezett október 23-i tüntetésen. A magyarázatba pedig a liberális manópárt politikusa számára többek között olyan „mérgező” érvek, illetve szavak kaptak helyet, mint a hazafiasság és a nemzeti egység, mindez természetesen nyakon öntve a libsi demagógia cukros mázával. Azt ugyan nem tudjuk, hogy Bedő hányszor mosta meg a kezét a fentebbi "antiliberális" szavak leírása után, de egy biztos, az olvasónak a meghatottságtól nem kell tartania, így zsebkendőt is teljesen felesleges bekészítenie.
Bedő Dávid, a nulla és egy százalék között ingadozó manópárt egyik „élharcosa” úgy fogalmazott, hogy neki momentumosként – most figyeljünk - „hazafias kötelessége” részt venni a Tisza Párt október 23-i rendezvényén, ahol Magyar Péter „ékesszólásában” ő is gyönyörködhet, és ahol a a tiszás vezér posztjait lájkoló álprofiloknak is testet kölcsönözhet a jelenlétével.
Bedő szerint a magyar nép most is hol a Rákosi -korszakban, hol a Kádár-rendszerben él
Ugyan Bedő magyarázkodását és demagógiáját megtarthatta volna akár magának is, hiszen köztudott, hogy a liberális manópárt a 2026-os parlamenti választásoktól való visszalépésével a Magyar Péter vezette Tisza Pártnak akart kedvezni, vagyis annak, hogy Petiék kerüljenek hatalomra jövő áprilisban, így részvételének bejelentése a szektavezér tüntikéjén nem vált ki sokkot és megrökönyödést az emberből. Ugyanakkor az már annál inkább, amikor Bedő rákezd a momentumosoktól idegen és általuk gyűlölt hazafias szólamokra, többek között arra, hogy „október 23. nemzeti ünnep: a nemzet egységéről szól”, tehát „arról, hogy 1956-ban az egyik oldalon a függetlenséget és demokráciát akaró magyarok, a másik oldalon pedig orosz tankok álltak.” A leírtaktól – és nem a hazafiasságtól és hazaszeretettől – felbuzdulva a „nemzeti egység” megteremtése jegyében a manópárt politikusa történelmi párhuzamot vont az 1956 előtti és utáni kommunista és a jelenlegi rendszer között, hozzátéve, hogy véleménye szerint ugyanabban a cipőben járunk most is, mint a Rákosi-korszakban és a Kádár-rendszerben! De, hogy mégis hol a két korszak közötti hasonlóság? Bedő szerint ott, hogy „az oroszok a szomszédunkban háborúznak, miközben a saját népét elnyomó és szegénységben tartó fideszes hatalmat támogatják.”
Ezt olvasva Bedő elme- és tudatállapotával kapcsolatban több opció merül fel: Az egyik, hogy Bedőn annyira eluralkodott az orbánfóbiával keveredett liberális ideológia és „brüsszeli” igazodási vágy, hogy az már a történelem tisztán látását is lehetetlenné teszi. A másik, hogy Bedő valójában tisztában van a kommunizmus valóságával és annak elnyomó, diktatórikus jellegével, hiszen „az ő nagyszüleit elüldözték ebből az országból, és arra kényszerítették őket, hogy hazájuktól távol kelljen felnevelniük a gyerekeiket”. Utóbbit figyelembe véve a liberális politikus felmenői nem éppen lágy és megértő hangon beszélhettek a hazánkat szolgaságba taszító diktatúráról. Ugyanakkor, ha ez így van, úgy tűnik, hogy ez a legkevésbé sem érdekli a politikust, és politikai haszonszerzés céljából inkább analógiába bocsátkozik. Az utolsó opció pedig, hogy a párt egyik főmanója a többi liberálishoz hasonlóan nincs tisztában a történelmi tényekkel, és ezért fogalma sincs arról, hogy a kommunizmus idején, ahol a tisztogatások, a gulágok, a padláskisöprések, a vallásintolerancia és a megbélyegzés a mindennapok részét képezték, milyen lehetett élni azoknak az embereknek, akik nem voltak a kommunisták kegyeltjei. Az ő nagyszülei elmenekültek, de a többség itt maradt, és azok az emberek, akik átélték azt az időszakot, amikor a „vasfüggöny” csak a rendszert kiszolgáló Geszti-félék előtt gördült fel, a mostani Magyarország után epedve vágyakoznának. Ugyanis, ha a rendszer abban az időben Magyarországon ilyen lett volna, akkor az 1956-os forradalomról és szabadságharcról sem emlékeznénk meg évről-évre, mert Magyarország szuverén, független állam lenne. És, ha már történelem, Bedő inkább fogjon kezet azokkal a nagyhatalmakkal, akik elintézték az első és a második világháborút, ahogy elintézték diktátumok révén azt is, hogy hazánk harmadával zsugorodjon össze, és ezzel a Magyar Királyságot szétdarabolva kiszolgáltatták a kommunizmus és a nácizmus fertőjének.
Bedőt a "hazaszeretet" helyett az ideg- és az elmeállapot köti össze Magyar Péterrel
Ha, pedig Bedő „egységről” és arról beszél, hogy „pártállásunktól, ideológiai különbözőségeinktől függetlenül” minél többen kell (!) részt venni Magyar Péterék megemlékezésbe burkolt tüntetésén, „mert bár van, amiben különbözünk, sokkal több van, ami összeköt minket ebben az országban”, akkor a momentumos "intellektuel" ennyi erővel a magyar kormány által megrendezett megemlékezésen is megmutathatná magát, hiszen, ahogy ő írta, félre kell tenni ilyenkor a nézetkülönbségeket és a pártreferenciákat, és az egységre kell koncentrálni, és akkor talán a manópártinak nem kellene hamis történelmi analógiákkal magából idiótát csinálni.
Bedő Dávid „hazafiasságából” és történelmi fejtegetéséből csak nagy és üres frázisok pufogtatására futotta. Miközben a manópárt politikusa az „egységet” hirdette, valójában – liberális és kommunista módon – a széthúzást éltette, és a nézetkülönbségekre helyezte a hangsúlyt, amelynek középpontjában a választók megtévesztéseként az oroszokat állította.
De, mi, a liberális-kommunista ideológia és a nemzeti ünnepünk politikai haszonszerzésre történő felhasználása helyett inkább maradunk a hazaszeretetnél és hőseink tiszteleténél, akik hősiességükkel, bátorságukkal és alázatukkal példaként szolgálnak minden magyar ember számára.
