Ezeknek a pénzembereknek egyetlen célja a világuralom megszerzése kifizethetetlen adósságok létrehozatala által – így fakadt ki egykor a híres autógyáros, Henry Ford, látva a Wall Street kapzsi bankárainak pénzügyi manővereit. Napjainkban az Európai Unióban beteljesülni látszik a Rothschild-dinasztia álma, miszerint nem a kisembereket kell uzsorakamatokkal kiszipolyozni, hanem uralkodók hitelezőjévé kell válni, és akkor majd azok fogják a kisemberekből kisajtolni a pénzt.
FERKÓ DÁNIEL
Nemrég kisebb botrányt kavart, hogy José Manuel Barroso, aki 2004 és 2014 között töltötte be az Európai Bizottság elnöki posztját, nem sokkal mandátuma lejárta után a világ egyik vezető amerikai befektetési bankjánál, a Goldman Sachs-nál kapott vezetői állást. Ekkor úgy tűnt, hogy Barroso utódja, a meglehetősen bizonytalan léptű Jean-Claude Juncker ezúttal a sarkára áll, ugyanis etikai vizsgálatot rendelt el az ügyben. Az EB illetékes bizottsága azt vizsgálta, hogy a brüsszeli testület korábbi vezetője megsértette-e a belső szabályozást azzal, hogy elhelyezkedett a 2008-as globális pénzügyi válság kirobbanásában sokak által felelőssé tett cégnél.
Az ügy egyik elgondolkodtató részlete, hogy az egykor ifjú maoista Barroso, aki a ’70-es, ’80-as években még a világ kizsákmányolt munkásainak ügyéért harcolt a csúf kapitalizmussal szemben, végül gond nélkül bankárrá vedlett. Azonban ennél is pikánsabb és messzebbre mutató, hogy a jelenlegi brüsszeli elit némi ejnye-bejnye után megbocsátott a volt portugál kollégának: felmentették az etikai vétség vádja alól.
Igaz, közben néhány olyan, „pehelykönnyűnek” éppen nem nevezhető ország, mint Spanyolország vagy Olaszország – Görögországról már nem is beszélve -, igencsak megreccsentek, és a mai napig nyögik a Barroso elnöksége alatt kirobbant gazdasági válság hatásait. A Barroso-botrány szálai azonban még ennél is jóval távolabbra nyúlnak vissza, és rámutatnak a mai brüsszeli vezetés gondolkodásmódjának és szándékainak mozgatórugóira.
Lesújtó vélemény a Goldman Sachs-ról
Henry Ford, a híres amerikai autógyáros mondta egyszer az általa ismert Wall Street-i bankárokról:
Ezeknek a pénzembereknek egyetlen célja a világuralom megszerzése kifizethetetlen adósságok létrehozatala által.
A Goldman Sachs és a hasonló bankok működése híven tükrözi Ford megállapítását. A Goldman Sachs egyike annak a tizenhárom pénzintézetnek, amelyik az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Bank (FED) főrészvényese; ha úgy tetszik, tulajdonosa.
Tehát a FED nem az Egyesült Államok nemzeti bankja: sosem volt az, mint ahogy mindig is távol állt tulajdonosaitól, hogy nemzeti érdeket képviseljenek.
Nem véletlenül jegyezte meg keserűen Louis McFadden, az amerikai törvényhozás képviselőháza bank- és valutaügyi bizottságának elnöke a nagy gazdasági világválság után néhány évvel, 1932. június 10-én elmondott beszédében:
Egyesek azt gondolják, hogy a Federal Reserve bankok amerikai kormányintézmények. Ezek nem kormányintézmények. Ezek privát hitelmonopóliumok, melyek az Egyesült Államok népén élősködnek saját maguk és külföldi ügyfeleik javára. A Federal Reserve bankok külföldi központi bankok ügynökei.
Ezeknek a külföldi központi bankoknak – a Bank of Englandnek, a bécsi, párizsi vagy berlini nagy bankházaknak a megalapítói azok a bankárok, akikről ma már lefojtott hangon beszélünk, félve, hogy összeesküvés-elméletek kiagyalóinak neveznek majd bennünket és így nevetség tárgyává válunk, holott életük, munkásságuk történelmi tényként áll előttünk.
Mayer Amschel Rothschild
Nem törődöm azzal, mi történik a kormányban és a parlamentben.
Az 1743-ban, Frankfurtban született Mayer Amschel Rothschild a numizmatika megszállottjaként férkőzött IX. Vilmos hessen-cassel-i uralkodó bizalmába, aki szintén nagyon szerette a pénzérméket. Hessen egy volt a sok, egymással is folytonosan háborúskodó kisebb német fejedelemség közül; politikai súlyra nem nagyon tehetett szert, annál nagyobb vagyonra viszont igen, azáltal, hogy hivatásos katonákat képeztek ki és adtak bérbe más uralkodók részére. Angliában például ebben az időben már 12 ezer hesseni zsoldoskatona állomásozott.
Mayer Amschel fejedelmi pártfogója a jól jövedelmező üzlet következtében hamarosan hatalmas pénzösszegek felett rendelkezhetett. Ezeket a pénzhalmazokat, amelyek teljes összegét a kortársak 20 millió tallérra becsülték, kezelni kellett, különösen, mert az angol kincstár gyakorta váltókkal fizetett, és ezek piacra vitele és leszámítolása gondos banki munkát igényelt. Mayer Amschel Rothschild átlátta az ebben rejlő lehetőségeket, és csakhamar a hesseni fejedelem pénzügyi ügyintézője lett.
A kisebb tranzakciók után Mayer Amschelnek végül is a francia forradalom és a napóleoni háborúk hozták meg az áttörést. A hesseni uralkodó 1795-ben Poroszországgal együtt kiugrott a franciaellenes koalícióból, és ezt követően minden energiáját a korábban is igen jól forgatott kölcsönügyleteinek szentelte. Tulajdonképpen egész Európa bankárja lett, és a hadakozást folytató német fejedelmeket gyakran látta el pénzzel, természetesen magas kamat mellett.
A pénzügyeket intéző Rothschild a hitelügyeletek lebonyolításában annyira megtollasodott, hogy saját vagyona az 1700-as évek végén már hozzávetőleg 1 millió aranyra rúgott. Jómódja látható jeleként 1785-ben megvásárolta a frankfurti zsidónegyed egyik legtekintélyesebb ikerházának a felét. A jól jövedelmező háborús kölcsönök egy idő után azt jelentették a Rothschild család számára, hogy már nem csupán a hesseni uralkodó befektetésre váró millióit voltak képesek megcsillogtatni klienseik előtt, hanem maguk is igen jelentős tőkével rendelkeztek, amelyet egyre magasabb körökben forgattak.
1810 végén már saját pénzükből hitelezték a háborúban egymással szemben álló feleket. Ők látták el pénzzel az angol kincstárt, csakúgy, mint Napóleont. Mayer Amschel Rothschildnak egyedül a pénz volt a fontos és az ezzel elérhető hatalom. Az, hogy melyik uralkodó vagy melyik ország kerekedik éppen felül, őt nem érdekelte: az uralkodókat és politikusokat megvetette.
Gyakran hangoztatta:
Add meg nekem a hatalmat, hogy egy ország pénznemét kontrolláljam, és nem törődöm azzal, mi történik a kormányban és a parlamentben.
Halála közeledtét érezve az agg bankár 1812. szeptember 16-án megíratta a végrendeletét, melyben a „Mayer Amschel Rotschild és Fiai” bankházat egyenlő arányban öt fiára hagyta. Leányairól másképp gondoskodott, vejeit és fiaikat pedig teljesen kizárta az üzletből.
Meghagyta családjának, hogy szigorúan tartsák meg az ortodox zsidó hitet, és lehetőleg egymás közt házasodjanak, keresztényekkel pedig semmiképp.
Három nappal később örökre lehunyta a szemét, és az immár gigantikus pénzbirodalom az öt Rothschild-fiúra szállt, akik közben már Londonban, Bécsben, Párizsban építgették tovább az üzletet.
A Rothschildok és partnereik álma
A busás haszonnal járó hitelügyletek és a szerteágazó európai bankhálózat kiépítése mellett van még egy fontos részlet Mayer Amschel Rotschild pályafutásában, ami alapvetően kihatással volt a nemzetközi pénzügyi viszonyokra.
Eustace Mullins a ’The Secrets of the Federal Reserve’ című könyvében írja le, hogy Mayer Amschel 1773-ban, 30 éves korában egybehívott házába tizenkét másik befolyásos, gazdag frankfurti üzletembert, és részletes tervet terjesztett elő nekik arról, hogy hogyan lehetne igen nagy pénzügyi befolyásra szert tenniük.
Elképzelése szerint vagyoni erejük összpontosításával elviselhetetlen gazdasági viszonyokat képesek teremteni. Mindenütt pánikot és gazdasági válságot kell előidézni. Ennek pedig az lenne a módja, hogy olyan pénzintézetet hoznak létre, amely megszerzi a jogot egy központi valuta kibocsátására.
Ezek a törekvések és álmok később meg is valósultak, azonban nem az öreg kontinensen, hanem a XIX. század eleji, még naív „gyermekkorát” élő Egyesült Államokban. A dollár ekkor még rendszertelenül és rendezetlenül lebegett az USA gazdasági életének meglehetősen zilált erdejében. A Rothschildok és társai által 1816-ben újraindított Bank of United States-t 20 évvel később Andrew Jackson amerikai elnök – aki a bankot a korrupció hidrájának nevezte – 4 év kemény küzdelem után felszámolta. A dollár fölötti egyeduralom megszerzéséhez ezért szükség volt egy új, központi jegybankot létrehozni, amely a bankárok kizárólagos ellenőrzése alatt állott.
A bankárok kinyújtják csápjaikat
A pénzügyi manőver végrehajtásához a Rothschild-háznak és amerikai szövetségeseinek természetesen hasonló elképzelésekkel és tőkével rendelkező társakra volt szüksége, és ilyeneket már az előkészítő szakaszban sikerült találni. Ők voltak a Rockefellerek. Az eredetileg német baptista család az amerikai kőolajtermelés és kereskedelem monopóliumának megszerzésével tett szert hatalmas vagyonra, amely a robbanómotorok elterjedése után fantasztikus méreteket öltött.
A Rothschildok másik megbízható nagy pénzügyi partnerének a Warburg család bizonyult. A Warburgok leghíresebb képviselője Paul Warburg volt. Őt bízták meg a partnerek azzal, hogy indítson kampányt az amerikai közvélemény megpuhítására egy „banki reform” érdekében.
Az 1914-es esztendőt, a Federal Reserve Bank indulását megelőző 6 évben csaknem minden idejét pénzügyi cikkek írásának és előadások tartásának szentelte, melynek fő témája az volt, hogy – okulva az 1907-es gazdasági válságból – az USA-nak sürgősen szüksége van egy központi bankrendszerre.
A FED létrehozását több évi előkészítő munka előzte meg. Paul Warburg 1910. november 2-án összehozott egy titkos megbeszélést a New York közelében fekvő Jekyll-szigeten Nelson Aldrich szenátorral, a Nemzeti Pénzügyi Bizottság elnökével, melyen rajtuk kívül három Rothschild-függőségű pénzember és a pénzügyminisztérium államtitkára vett részt. Itt dolgozták ki Warburg irányításával tíz nap alatt a tervezett amerikai jegybank alapszabályát, melyet Aldrich szenátor 1911. január 16-én tett közzé, mint a vezetése alatt álló bizottság hivatalos javaslatát.
Ötmillió dollárt dobtak össze a PR-ra
Az Aldrich-terv támogatói a Princeton, a Harvard és a University of Chicago egyetemek falai között ütötték fel fejüket. Az Aldrich-terv országos szinten való ismertetésének és általános elfogadtatásának költségeire a nagy amerikai bankok 5 millió dollárt adtak össze. Mikor a republikánus Aldrichkal szemben az 1912-es kongresszusi választáson a demokraták kerekedtek felül és Woodrow Wilson került az elnöki székbe, Warburg és társai gyorsan lovat váltva a demokratákat környékezték meg. Warburgéknak az Aldrich-tervet módosított formában sikerült a demokratákkal is elfogadtatniuk. Paul Warburgnak a kongresszusi vita idején még saját irodája is volt a kongresszus épületében. A nagy szívóssággal felépített kampány az USA dollár kézrekerítéséért 1913 végén végül elérte célját a Federal Reserve Act törvénybe iktatásával. A külföldi tőkések által így felállított jegybank 1914. november 16-án kezdte meg működését.
A törvény kikötötte, hogy a FED első igazgatóit az USA elnöke nevezheti ki, de Wilson későbbi elmondása szerint neki egy igazgató kinevezésére volt lehetősége, a többieket a jegybank részvényeit birtokló nagy bankok nevezték ki. Így kaparintották meg a dollárt.
A hitelcsapda történeti háttere
1927 elején a Federal Reserve Bank igazgatói a Bank of England vezetőivel karöltve kidolgozták az „olcsó hitel” politikáját. Ennek eredményeként a Wall Street minden korlát nélkül ontotta az alacsony kamatú kölcsönöket a New York-i tőzsdén hatalmas reklámmal propagált spekulatív részvények és kötvények vételére.
Mikor ez a spekulációs hullám a tetőfokára ért, a FED lehúzta a függönyt, és egyik napról a másikra felmondta a kölcsönöket, a kamatlábat pedig 20 százalékra emelte. A bajba jutott spekulánsok ezt képtelenek voltak kifizetni, ezért tömegével piacra dobták értékpapírjaikat, mire ezek drámai zuhanásba kezdtek.
1929 októberében és novemberében az árfolyamesések miatt mintegy 160 milliárd dollárt kitevő értékveszteség jelentkezett a New York-i tőzsdén, amin nem a nagy bankárok, hanem amerikai kisemberek milliói veszítettek.
Az 1929-es nagy gazdasági világválság következményeként a FED és a nagy bankok vezetői nem győzték hangsúlyozni, hogy annak érdekében, hogy ilyen válságok többet ne forduljanak elő, az egész világ pénzügyeit és monetáris politikáját szorosan össze kell hangolni. Az 1944-es, híres Bretton Woods-i értekezleten ki is dolgozták a két nemzetközi szervezet, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap tervezetét. Azóta ez a két szervezet a nagy „jótevő” szerepében végzi „áldásos” tevékenységét szerte a világban.
A recept, amit a Federal Reserve Bank irányítói követnek, az 1929-es nagy válság óta mindig ugyanaz. A bajba jutott országok ajtaján mindig kopogtat a FED részvényesei – köztük a Goldman Sachs – által életre hívott IMF, és pénzügyi mentőcsomagot ajánl föl.
A segítséget olyan feltételekhez szabják, hogy az adott kormánynak megszorító intézkedéseket kell végrehajtania a lakosság terhére. Így valósul meg Mayer Amschel Rothschild álma, miszerint nem a kisembereket kell uzsorakamatokkal kiszipolyozni, hanem uralkodók hitelezőjévé kell válni, és akkor majd azok fogják a kisemberekből kisajtolni a pénzt. Ez egy állandó bevételi forrást jelent a hitelezőknek, hiszen ezeket a kölcsönöket csak nagyon hosszú idő alatt, vagy sohasem lehet visszafizetni.
A FED ki- és bejáró emberei
Annak érdekében, hogy mindez meg is valósuljon, a FED-nek olyan emberekre van szüksége, akik tevékenységük révén elérik az adott kormánynál, hogy mindenképp az IMF-hez forduljanak.
Jól emlékszünk, hogy José Manuel Barroso volt az, aki 2011-ben a Valutaalap által nyújtandó hitel lehetőségéről tárgyalt Orbán Viktorral, miközben egyfolytában sürgette a magyar kormányt, hogy lakossági megszorító intézkedésekkel nyomja 3 százalék alá a büdzsé hiányát. Ezt utasította el akkor az Orbán-kormány.
Az akkori portugál bizottsági elnökön kívűl három olyan meghatározó európai uniós politikust is ismerünk, akik elvégezték a piszkos munkát és – közülük ketten – kimutathatóan kapcsolódnak a FED-hez.
Egyikük Mario Draghi, aki jelenleg az Európai Központi Bank elnöke. Mindenki által elérhető életrajza szerint Draghi 2002 és 2005 között szintén a Goldman Sachs-nál dolgozott. 2011 novemberében kinevezték az Európai Központi Bank elnökének. Draghi alig egy hónappal hivatalba lépése után elfogadtatta az eurózónás pénzügyminiszterekkel, hogy az IMF-től vegyenek fel egy 200 milliárd euró összegig terjedő hitelt az eurózóna válságának kezelésére.
Az eredményt ismerjük: az olasz gazdaság történetének egyik legnehezebb időszakán megy azóta is keresztül, a munkanélküliségi mutatók az egekben, csökkenő életszínvonal mellett.
A másik szereplő Mario Monti, korábbi, belső piacért és adózásért felelős uniós biztos. Monti volt Olaszország miniszterelnöke, amikor a Draghi által melegen ajánlott IMF-hitel elfogadásra került. Mario Montit Barroso bízta meg még 2010-ben annak a munkacsoportnak a vezetésével, amelynek feladata az Európai Egyesült Államok gazdasági és piaci alapjainak megteremtése.
A harmadik politikai szereplő Lukasz Papademosz, aki annak idején elérte, hogy Görögország belépjen az euróövezetbe, és ezzel az egyébként sem túl acélos görög gazdaság meginduljon a lejtőn. Miután ezt a feladatot elvégezte, Papademoszt meghívták az Európai Központi Bankba alelnöknek, majd a nagy görög hitelválság idején történetesen ő lett országa miniszterelnöke.
Ő írta alá azt a Görögországnak nyújtandó, 130 milliárd eurós IMF/EU-hitelcsomagot, amely a hazáját hosszú időre adósrabszolgaságba taszította. Nem mellékesen Papademosz 1980-tól kezdve a Federal Reserve Bank-nál dolgozott, illetve mielőtt hazája központi bankjának első embere lett, oktatott a Harvard Egyetemen is.
Azt pedig, hogy mi következhet abból, hogy a balliberálisok és az Európai Unió új üdvöskéjének tartott Emmanuel Macron francia államfő a Rothschild & Cie Banque nevű pénzintézettől került a politikába, azt mindenki fantáziájára bízom.
Felhasznált források:
– Corti, Count Egon Ceasar: The Rise of the House of Rotschild, Western Island, 1972.
– Nicola M.: The World Conspiracy, Portland, USA, 1990.
– Mullins, Eustace: The Secrets of the Federal Reserve, Jekyll Island Edition, 1991.
Piszematyi
2019-05-18 at 19:16
Már csak azt kellett volna beírni a cikkbe, hogy a háttérhatalom fejesei egytől egyig zsidók!
hesslerezredes
2019-05-02 at 16:49
Azért az már mégiscsak vérlázító, hogy sem a cikkben sem a források között nincs megemlítve Drábik János neve. Drábik ezt a kérdéskört jó pár könyvében részletesen feldolgozta és magyar nyelven minden mennyiségben elérhetőek a művei! A cikk – ismeretterjesztő szándékkal ‘újszülöttnek minden vicc új’ alapon – nem rossz, de akik olvastuk Drábik műveit, azoknak semmi újat nem mondott, inkább csak egy tűrhető zanza volt. Sajnos arról nincs benne szó, hogy a jelenlegi forintunk sem a mi pénzünk, hanem a háttérhatalom – azaz a pénz világhatalom – pénze. OV és MGY is csak azért vannak még életben, mert ezt a függést azért még ők sem merték megkérdőjelezni. És az egész történet alapja a RÓMAI JOG!!! Egészen pontosan a római jognak az a tétele, hogy: ‘PACTA SUNT SERVANDA’!!! Amit már ‘Lándzsarázó’ is észrevételezett a ‘Velencei kalmár’-ban. A szerződésnek ugyan szolgálni kell (magyarán: betartani a szerződést), de azért nem mindegy, hogy az a szerződés mennyire erkölcsös???!!! És nyugodtan kimondható, hogy a pénz/bankvilág szerződései az esetek nagy részében az erkölcsösség közelében nincsenek. Mindez hiányzott a cikkből.
Vajda Miklós
2019-05-02 at 12:06
Kitűnő összefoglalás a világtörténelem háttérben zajló folyamatairól. Ezért gratulálok a szerzőnek az információk összegyűjtéséhez, és a bátorságához.
Csak annyit tennék hozzá, hogy a Rothschildok – és más bankár dinasztiák – módszere az volt, hogy konfliktusok és háborúk esetén mindkét felet finanszírozták addig a szintig, amíg azok vissza tudták fizetni a kamatokat. Aztán eldöntötték, hogy ki nyerje a háborút, és a vesztesnek ítélt féltől megtagadták a további finanszírozást.
Kása mása
2019-05-02 at 09:52
No ezekkel a módszerekkel lehet országokat, kontinest bedönteni,
háborúkból hasznot hajtani.
bl
2019-05-01 at 20:10
1. Nem szabad külföldi pénznemben eladósodni és kész. Az eurót se véletlenül nem vezették be például a csehek. Nekik még vannak történelmi tapasztalataik, bár ott is megy a kavarás.
2. Ma már egy pénz mögé nem kell arany (legfeljebb állam-szétesős esetben), sőt fedezet se. Elég az emberek munkája, a forgalom, a forgalom kiegyensúlyozottsága, a negatív körök lefogottsága.
3. Az államirányítás kívülről új formákban bukkan fel. Például habot kell verni valamilyen parciális dolog körül (pl. álcivilek), vagy harc a korrupció ellen. (Ami körülbelül olyan oximoron, mint a békeharc, hiszen karosszékből nehéz következtetni a korrupció mértékére.)
Namond
2019-05-02 at 10:57
1. pont Nem szabad eladósodni, az veszélyezteti a nemzeti valuta árfolyamát. Különösen nem külföldi pénznemben, az megtöbbszörözi a kezelendő árfolyam kockázatokat.
2. pont Ne higgye el, mese habbal. Arany hiány van, a duma a készletek felszabadítását szolgálja.
Ha igaz lenne nem ment volna fel az arany ára 20 év alatt négy-hat szorosára, illetve az 1971 -es 31,77 dollár/gr-ról, 2019-re 1270,57 dolár/gr-ra.
pl.: Tudja a róka és a holló a sajttal.
3. pont Szerintem az államot tarthatatlan kiadások vállalásával hitel felvételre kell kényszeríteni. pl.: George soros migráns kölcsön, EU minimálbér, minimál nyugdíj.
4. pont Az állam kapacitásait parciális ügyekkel le kell kötni, pl.: hány altatógépet ér valami, adatigénylések, környezetvédelem és éghajlatváltozás kifogyhatatlan ötletei, mik az alapértékek, mi a szolidaritás, stb.
5. pont Az igazságszolgáltatás munkáját relativizálni kell ne legyen világos mi helyes és mi helytelen. pl.: a bűnöző sanyarú gyermek kora, nem volt hintalova, a hintalova nem rózsaszín volt, drogos volt, éppen kirúgták a munkahelyéről, éhes volt stb
bl
2019-05-02 at 17:16
Nagyjából egyetértek. 🙂 Az aranyban sincs vitánk. Indoklás: Az aranyból mindig hiány volt. Ezért találták fel a bankot, aki forgatta. A gyors forgás olyan látszatot kelt,mintha több lenne belőle. Aztán papírpénzt adtak,amit elvileg át lehetett váltani aranyra. De csak elvileg, mert a sok-sok megtakarítás és hitel mögött még mindig csak ugyanannyi arany volt, mint korábban. Az 1970-es olajválsága idején meg is szüntették ezt az elvi lehetőséget. Onnan kezdve csak papír illetve számlapénz van. A fedezet elvileg a nemzeti vagyon, valójában csak annyi kell a működéséhez, hogy elfogadja mindenki. A jegybankok meg megpróbálnak vigyázni az értékállóságára.Például úgy,hogy kiküszöbölik vagy csökkentik a kockázatokat különböző szabályozói és pénzmennyiség szabályozási döntésekkel.
Mátyás
2019-05-01 at 17:59
Gondolom sokan ismerik, de ismétlés a tudás anyja. Könyvajánló: Drábik János összes, filmajánló: Bill Still – A pénz mesterei. Sok könyvet olvastam és filmet láttam már a témában, de ezek a legrészletesebb és legpontosabb művek.
túródóra
2019-05-01 at 17:03
Képtelenség ezekkel szembeszállni,de beletörődni sem lehet az aljasságukba.
túródóra
2019-05-01 at 17:08
Gátlástalan hitelfelvétellel és bedöntéssel lehet tőlük lopni a pénzt.Csak ahhoz meg “gyomor” kell,nem becsület.Ezt kellene magunknak bemagyarázni!Sok “testvérük” ezt teszi velük .Továbbállnak!!!!Nem számít nekik,hogy nincsenek “gyökereik”!!Ez a bátor libsik módszere a “hozzáféréshez”!
Namond
2019-05-01 at 17:01
“A Rothschildok másik megbízható nagy pénzügyi partnerének a Warburg család bizonyult.”
Van több is néhány majd 300 éve.
Kuhn and Loeb Co, J. Henry Schroder Banking Company (Schroder Bank Hamburg), Carnegie Corporation, J.P. Morgan Co, Lehman Brothers
……………………………………………….
A Sisson jelentés, melyet az amerikai közinformációs bizottság hozott nyilvánosságra 1918-ban, döntő módon mutat rá a németországi zsidó bankárok szerepére Lenin, Trockij és az 1917-es forradalom financírozásánál, pl.: a következő levelet hozta benne nyilvánosságra:
Stockholm, 1917, Szeptember 21-én
Raphael Scholan úr. Haparanda.
Kedves Elvtárs,
A M. Warburg bankház a rajna-vesztfáliai szindikátus táviratának értelmében megnyitott egy folyószámlát Trockij elvtárs vállalkozására. A meghatalmazott fegyvereket vett és megszervezte ezek szállítását és leszállítását Essen & Son Luleo & Vardei irodájáig, akik az átvevők, valamint egy személyt feljogosított Trocki elvtárs igényelt pénzének átvételére.
J. Furstenberg.
Namond
2019-05-01 at 15:01
Azokat akik egy IP címről több harci nevet használva esetleg még magukkal is vitatkozva kommentelnek, azaz a trollokat, törlik.
Tolnai Ferenc
2019-05-01 at 14:35
Mi mindig is csak vesztesek lehetünk.
khm
2019-05-01 at 17:15
Ez azért nem igaz tisztelt Tolnai úr,mert 1000 évig fenn maradtunk a Kárpátok ölén.
Ha mindig vesztettünk volna,ma már nem ezen a nyelven ,s nem ilyen billentyűzettel írnánk a magunk meglátásait.
Tisztelettel,egy Magyar.
salamander
2019-05-02 at 21:04
Kedves Tolnai Ferenc!
Korántsem ilyen szomorú a helyzet. Arról van szó, hogy tanulni kell, és fel kell ismerni az abstract helyzetek által keletkeztetett okozati összefüggéseket.
Ennek okán pedig azt az egyszerű helyzetet érthetjük meg, amiről Márai Sándor is írt: “Nincs nekem a zsidókkal semmi bajom, csak a szemtelen és tisztességtelen emberekkel van bajom, akik között feltűnően sok a zsidó.” (Napló 1968-1975. Bp. 2001. Helikon Kiadó, 308. old.)
Fel a fejjel és sok sikert!
Maci 001
2019-05-01 at 13:31
És még egy kis adalék, a sokból:http://viszavzsodor.blogspot.com/2012/10/drabik-janos-hitler-es-hatterhatalom.html
Benedek Károly
2019-05-01 at 13:52
Igen, ez régi téma. És ugyanúgy állt a háborúhoz, a népirtáshoz a zsidók világtanácsa, mint most. No meg Soros is együtt fosztogatta a vöröskatonákkal feltöltött nyilas hordával együtt a zsidó családokat.
Lám, a történelem ismétlődik. Most sem érdekli őket, hogy a nyugati zsidóság legnagyobb ellenségeivel árasztják el Nyugat-Európát.
Zita
2019-05-04 at 22:01
majd jó lesz az a történés propagandának. Meg fizethetnek megint valakik kártérítést
gyozo2018
2019-05-01 at 13:16
“Rothschildok megharagudtak az oroszokra, mert nem engedélyezték, hogy nemzeti bankot nyissanak országukon belül. ”
Ki is irtották őket.
gyozo2018
2019-05-01 at 12:53
“Mayer Amschel Rothschild álma, miszerint nem a kisembereket kell uzsorakamatokkal kiszipolyozni, hanem uralkodók hitelezőjévé kell válni, és akkor majd azok fogják a kisemberekből kisajtolni a pénzt”
////
Bokros-Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai…
SzDSz-MSZP kormányok…
Lakossági és vállalkozói devizahitel -csapdával megfejelve.
gyozo2018
2019-05-01 at 14:08
Ki ne felejtsem Fekete Jánost.
Namond
2019-05-01 at 14:56
Rothschildnak bevált.
Így a jegybanki aranytartalékkal, valuta árfolyamokkal való játék, a visszafizethetetlen kölcsönök kibocsájtása és lehívása, tőke pótlás bel- és külpolitikai feltétellel nyújtása általános ortodox banki gyakorlattá vált.
A nagybankok – köztük a jegybank – magyar tulajdonú részvényeinek 1947 végén lezajlott államosítását követően a bankrendszert rövid idő alatt átalakították.
Antal József, KIKÉ MOST A MAGYAR NEMZET BANK?
Galamb
2019-05-01 at 12:49
Na, a mi Gyuri bátyánk ezeknek a samesze.
Ha úgy akarják, az öreg Schwartz holnap a híd alatt alszik, ennyit az ő pénzügyi zsenijéről. Ezeknek a beleegyezése, és bennfentes súgása nélkül még egy parizeres zsemlét sem tudna venni, nemhogy részvényeket.
Namond
2019-05-01 at 14:28
George Soros példaképe Mayer Amschel Rothschild, csak Ő a kockázat csökkentés érdekében a politikai hatalmat is akarja.
A szabadságot (személyi és csoport) is keretek közé vonná és az önállóskodókat, civil szervezetei fenyegetésével, zsarolásával, azok által kezdeményezett terrorral és az arra adott válasz miatti állami reakcióval tartaná kordában.
Lásd: Leight Brackett: Barbár csillag című regénye társadalmi látomásában a kórászok ellenőrző, beavatkozó, korrigáló csoportja.
Contrabass
2019-05-01 at 12:45
Van azért itt éles penge, ha egyszer a Rothcildok zsidók, nem mondhatjuk, hogy kínai, a Warburg burkina-fasoi, a többi bankár meg grönlandi.
khm
2019-05-01 at 17:01
Nem is KELL mondanunk,mindenki tudja.
Amúgy van Déli sarki ban-KÁR is,a lényeg a nevében lévő KÁR
Mindegyiknek az az écája,hogy egy teljesen megfoghatatlan(ez esetben a déli sark) területére telepíti az intézményt.
Szeretne többet tudni? akkor metéltesse körbe magát,járjon ki egy gazdasági egyetemet,s ha mindez meg van vegyen el egy qrcsányné kinézetűt. És igyekezzen gyártani utódokat.
Ámbár lehet,hogy nem akar az öregecskedő izé mellett landolni esténként,gondoljon bele,hogy a falból is az súg esténként,hogy milliárdok,milliárdok,milliárdok.
Amikor “botlik” a CD,vagy más eszköz,akkor,meg lopott milliárdok,lopott milliárdok,lopott milliárdok.
Ámbár ez ennek a fajtának altatónóta.
khm
2019-05-01 at 17:10
Remélem mindenki észrevette a habsburg vonásokat a disznófejű nagy úron?
Ámbátor azért egy kis fricskát az adi orra alá is dörgölnék! Ha annyira nem szerette a mágnások pénzét,akkor miért várta el,hogy akár Párizsba is az ő pénzükön tegyen gyomorforgató kirándulásokat? S ha már így élt,akkor József Attilát,miért nem protezsálta a többi kirándulásra?
Az sem érdekel,ha törlik. Egyik költő sem volt számomra emberi.Isteninek,meg ugyan minek gondolja valaki ezt a két lángelmét?
Akkor sem szeretem őket,ha lángelmék voltak. Ennyit a disznófejű nagy úrról.
Benedek Károly
2019-05-01 at 12:29
Javítás: te magad mondod ki, hogy “a zsidók kollektív bűnözők”, holott ez nem igaz.
Namond
2019-05-01 at 12:24
1897: A Rothschildok megalapítják a Cionista kongresszust és megszervezik az első találkozóját Münchenben. Mivel a helyiek ellenzik a zsidó jelenlétet, így a kongresszust Bázelben tartják augusztus 29-én. A találkozó elnöke Theodor Herzl, akit megválasztanak a Cionista Szervezet elnökévé, s átveszik a piros Rothschild jelet, vagyis a hatágú csillagot cionista zászlójukhoz, ami 51 évvel később az izraeli zászlón jelenik meg.
1919: Az első világháborút követően megtartják a versailles-i békekonferenciát, hogy eldöntsék a kárpótlást, amit a németeknek kell fizetnie a győzteseknek. Ugyanakkor ezen a konferencián születik meg a döntés, hogy Izrael zsidó állam lesz, és hogy Palesztina sorsa az angolok kezében van, amíg az átadást el nem intézik. Ekkor Palesztinában kevesebb, mint egy százaléknyi zsidó lakott.
A konferencia házigazdája és elnöke Edmund de Rothschild báró.
1919 Március 29-én a londoni Times a következőt közli az orosz bolsevikokról: „Az egyik legérdekesebb megfigyelés a bolsevik mozgalomról az, hogy tele van nem orosz elemekkel a vezetői között. A körülbelül 20–30 vezető közül, akik a központi irányítást végzik a bolsevik mozgalmon belül, nem kevesebb 75 százalék zsidó.” Orosz nevet kapott például Trockij, aki az első csoportban vett részt, és valódi neve Bronstein volt.
Azt mondják, a Rothschildok megharagudtak az oroszokra, mert nem engedélyezték, hogy nemzeti bankot nyissanak országukon belül. Valamint,az orosz cár, II. Miklós apja, II. Sándor cár 1864-es Abraham Lincoln melletti állásfoglalásáért és az orosz flotta az északiakat védő, védelmi felvonulásáért.
1939: I. G. Farben, a világ legnagyobb vegyipari termékforgalmazója és a legnagyobb német vasipari forgalmazó lényegesen megnöveli bevételét. Ezt a termelésnövekedést majdnem kizárólag a német hadsereg második világháborús felfegyverkezésére használják. A céget a Rothschildok vezették, és később ők alkalmaznak munkára zsidókat és más népeket a koncentrációs táborokban.
1943: Február 18-án Izaak Greenbaum cionista, a Jewish Agency Rescue Comitee igazgatója a következőt mondja a cionista ügyvezetőség előtt:
„Ha azt kérik tőlem, hogy adjak az UJA (United Jewish Appeal) pénzéből, hogy zsidókat mentsenek meg, azt mondom, hogy nem és még egyszer azt, hogy nem!”
Később azt is mondta: „Egy tehén Palesztínában többet ér, mint Lengyelország összes zsidója!”
1914: A Rothschildok három európai hírügynökséget uralnak, a német Wolffot (alapítva: 1849), az angol Reuterst (1851) és a francia Havas (1835) nevű céget. Wolff nevű cégüket használják fel a német nép háborús uszítására.
1948: Tavasszal a Rothschildok lepénzelik Harry S. Trumant (a harmincharmadik amerikai elnök, 1945–1953), hogy elismerje Izraelt mint független államot, amiért 2 millió dollárt kap a kampányához.
Leleplezik Izrael zászlóját. Annak ellenére, hogy sokan ellenzik, a zászló emblémája a Moses Amschel Rothschild-féle vörös jel/Dávid-csillag, ami nagyon sok zsidót felbőszít, akik úgy vélik, hogy a legrégibb zsidó jelképet, a Menórát kellene használni.
1963: Június 4-én John F. Kennedy (a harmincötödik amerikai elnök, 1961–1963) aláírja a 11 110-es számú végrehajtó felhatalmazást, miszerint az amerikai kormány visszakapja a bankjegy kibocsájtásának jogát, anélkül, hogy az átmenjen a Rothschild tulajdonban lévő Federál Resereve-en.
Kevesebb, mint hat hónappal később, november 22-én meggyilkolják Kennedy elnököt, ugyanazért, mint Abraham Lincolnt 1865-ben. Ő is amerikai bankjegyet akart kibocsájtani az amerikaiaknak, és nem akarta egy külföldi pénzrabló és háborúra uszító „elit” javára hagyni ezt a hatalmat.
A 11 110-es számú végrehajtó felhatalmazást Lyndon B. Johnson alelnök (a harminchatodik amerikai elnök, 1963–1969) rögtön visszavonta az amerikai elnöki repülőgépről, amint a gyilkosság napján Dallasból Washingtonba repült.
1973: Gary Allena következőket közli None Dare Call It Conspiracy című könyvében:
„Azokat, akik a nemzetközi bankárokról szerettek volna írni, érő történelmi elsötétítés egyik fő oka, hogy a nemzetközi bankvilágban vezető szerepet betöltő Rothschildok zsidók.”
Az összeesküvés zsidó tagjai, a The Anti Defamation League-t (ADL) használták fel arra, hogy a Rothschildok és szövetségeseik elleni kritikát zsidók elleni támadásnak állítsák be. Bárkit, aki ezt a témát kutatja, az ország minden részéről rögtön megtámadnak az ADL szervezetei. Így sikerült nekik szinte minden őszinte történészt elhallgattatni.
Ezt a kérdést tabunak minősítették az egyetemeken.
https://mediavadasz.blog.hu/2017/03/14/a_rothschild-haz_tortenete
http://www.save-a-patriot.org/files/view/whofed.html
Benedek Károly
2019-05-01 at 13:48
Hasonlóképpen a magyar őstörténet kutatáshoz, csak ellenkező szándékkal.
Namond
2019-05-01 at 14:12
Nem értem a bejegyzést.
Namond
2019-05-01 at 14:36
kiegészítés:
Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés 189. cikkelye Magyarországnak, a saint-germain-en-laye-i békeszerződés pedig Ausztriának előírta, hogy a szerződés aláírását követő napon meg kell kezdeni az Osztrák-Magyar Bank felszámolási műveleteit. E rendelkezéseknek Magyarország 1921. augusztus 1-jén, a Magyar Királyi Állami Jegyintézet megalapításával tett eleget. 1922 nyarára az ország gazdasága olyan állapotba került, hogy elengedhetetlenné vált a szanálás, amihez a Népszövetség csak úgy biztosított támogatást, ha új központi bank alakul.
Namond
2019-05-01 at 14:45
kiegészítés kiegészítése:
Az önálló magyar jegybank, a Magyar Nemzeti Bank részvénytársasági formában 1924. június 24-én kezdte meg munkáját. Első elnöke Popovics Sándor volt. A jegybank teremtette meg az első világháborút követően inflálódott korona stabilizációját a Népszövetség kölcsöneinek segítségével 1924-ben, majd 1926-ban kibocsátotta az új valutát, a pengőt. Átvette az állami számlák vezetését, az államadósság kezelését. Kamat- és hitelpolitikájával, váltóleszámítolási elveivel és gyakorlatával irányította az ország hiteléletét, befolyásolta a bankrendszer működését. Hatáskörébe került a devizagazdálkodás felügyelete is. Megalakulásától – 1930 – részvényese és aktív tagja a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS).
A Nemzetközi Fizetések Bankja Bank for International Settlements (BIS) a világ legrégebbi, jelenleg is működő nemzetközi pénzügyi szervezete. A nemzetközi bankok közötti monetáris együttműködés legfőbb szervezője, a központi bankok központi bankja.
A bázeli bankfelügyeleti bizottság működtetője. Székhelye Bázelban található.
Az intézetet 1930-ban a Young-terv végrehajtására hozták létre Franciaország, Nagy-Britannia, Belgium, Olaszország és Németország központi bankjai, illetve két magántulajdonban lévő japán pénzintézet.
A német jóvátételek fizetése azonban a gazdasági világválság miatt megakadt. A szervezet a „jegybankok bankja” szerepkört vette fel. A második világháború után a Szovjetunió és az NDK kivételével valamennyi európai állam a szervezet tagjává vált.