A DK–Momentum vita tanulságai, avagy az ellenzéki összefogás torzójának anatómiája

Alig született meg az ellenzéki összefogás hat közös programpontja, máris hajbakapott rajta a Momentum Mozgalom és a Demokratikus Koalíció, ráadásul éppen a határon túli magyarok kérdésében. Fekete-Győr András Momentum-vezér egy interjúban beszélt arról, hogy az összefogás pártjai kvázi leuralták a DK-t a nemzetpolitikai kérdések tekintetében, amely állítása szerint “nem a legjobb barátja a határon túli magyarságnak”. Ugyanakkor éppen a szlovák és román pártok, a “büszke szlovákká válás” mellett kampányoló Momentum sem vádolható egyértelmű barátságossággal a határon túliak iránt. Cikkünkben azt boncolgatjuk, mit árul el a két párt polémiája az összefogás természetéről és a közös program hitelességéről…

A nemzetpolitika tekintetében két legellentmondásosabb párt csapott össze a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésben, amelyet elvileg programszinten is rögzítettek. A minibotrányt Fekete-Győr András az Azonnalinak adott keménykedős interjúja váltotta ki, amelyben a Momentum-vezér az ellenzéki összefogás belső erőviszonyainak alakulása és a közös program megfogalmazása kapcsán úgy fogalmazott: a DK – amelyik “nem a legjobb barátja a határon túli magyarságnak” – “engedett az ötpárti többségnek”. Mint hozzátette, a DK szerinte felismerte, hogy az öt másik ellenzéki párt másképp gondolkodik erről a kérdésről, és “az öt az egy ellen nem a leghálásabb szerepfelosztás”. Fekete-Győr András kijelentése nagy riadalmat okozhatott a DK holdudvarában és szavazótáborában, hiszen egyrészt a Momentum-vezér azt állította, kvázi becsicskították a Gyurcsány és Gyurcsányné Pártot a többiek, ráadásul éppen a zsigerszavazók számára egyik legkritikusabb pontban, a határon túli magyarok utálatában, amelyből a DK pár százaléknyi szimpátiaszavazatot is össze tud kaparni. A DK-s Arató Gergely reagált is Facebook-bejegyzésében Fekete-Győr kijelentésére, az alábbi felütéssel:

sokan kérdeztétek azt, hogy mi igaz Fekete-Győr András állításából, hogy az ellenzéki pártok megegyeztek abban, hogy támogatják a határon túli magyarok szavazati jogát, és erre az ötpárti többség kényszerítette rá a DK-t.

Majd sietve hozzáteszi, hogy a közös ellenzéki programalkotó tárgyalásokon nem született ilyen döntés; “kicsit csodálkozunk, hogy honnan vette ezt Fekete-Győr András”. Arató egyébként azt is hozzáfűzi: nem igaz, hogy a DK ne lenne barátja a határon túli magyaroknak,; a szülőföldön való boldogulás segítését ők is támogatják.

A hat pont mögött felsorakozó ellenzéki összefogás. Fotó: Facebook

Pont a DK és a Momentum veszett össze, pont a határon túli magyarok miatt

Mint ismert, a két hajbakapó ellenzéki párt igen ellentmondásos kapcsolatot ápol a határon túli magyarsággal. A DK, amely újabban már barátja a határon túli magyaroknak, rendszeresen építi kampányait szavazatszerzési megfontolásokból hol “románozásra”, hol meg “ukránozásra”, amely visszhangra is talál egyes szavazói csoportoknál. A DK határon túli magyarokkal való szembenállása azonban valójában eredendően a kommunista idők ideológiájának továbbörökítése, amely úgy véli, a hazai politika részéről képviselt érdektelenség és méla undor a lassú asszimiláció felé taszítja a magyar közösségeket, amely minden ország számára elhozza a várt békét. A határon túli magyarság létének ténye ráadásul veszélyességi faktor, kvázi irredentizmus, hiszen a nagyhatalmak által felállított status quo – amely igyekszik magától értetődőnek és igazságosnak beállítani a trianoni békediktátum országcsonkítását – az alapja a DK korábban kommunista, jelenleg demokrata holdudvarának megfelelési kényszerből kialakított ideológiájának. Egy olyan ideológiának, amely a főhatalom számára – legyen annak központja Moszkva vagy Brüsszel – igen kedves, de amelyet egyetlen népviseletbe öltözött erdélyi árusnéni megjelenése is képes kikezdeni a Széll Kálmán téren. Innentől pedig már egyenes út vezet odáig, hogy Gyurcsány Ferenc akkor még szocialista színekben 23 millió román bevándorlóval riogasson 2004-ben, úgy, hogy ugyanennyi közel-keleti bevándorlót simán átengedne Magyarországon az Európai Unióba. Ráadásul érdemes kitérni arra, hogy a DK a határon túliak kettős állampolgárságáról szóló kérdés kapcsán következetesen románozta le az erdélyi magyarokat, ahogyan ukránozta később a kárpátaljai magyarokat az elmúlt idők helyhatósági választásain. Ugyanakkor az is megjegyzendő, hogy a baráti DK EP-képviselői aláírták a Věra Jourovának küldött tiltakozó levelet, amiért az uniós biztos lesöpörte az asztaláról a Minority SafePack kezdeményezést.

A Momentum Mozgalom határon túliakhoz való viszonya, ha lehet, még ellentmondásosabb, de leginkább kiforratlan. A párt alakulásától a határon túli magyarság nagy barátjának mondja magát, ugyanakkor több esetben is előfordult, hogy határon túli magyar pártokkal szemben szlovák vagy román pártokat támogattak nyilvánosan a szomszédos országokban rendezett választások alkalmával, ami példa nélküli a magyar politika világában. Az egyértelmű értéktorzulás jele volt Donáth Anna EP-képviselő azon kijelentése is, hogy a felvidéki magyaroknak “büszke szlovákoknak” kell lenniük. Nem kevésbé morbid üzenete volt annak, hogy Marosvásárhely nemrégiben megválasztott magyar polgármesterének a Momentum román nyelvű gratulálólevelet írt Nyirati Klára bajai polgármester és Preininger Rozália határon túli és nemzetközi kapcsolatokért felelős tanácsnok aláírásaival. Ezekből a jelekből mindazonáltal egyetlen világos dolog látszik világosan, mégpedig az, hogy a környező országokban más pártokat támogató Momentum alapvetően az Európai Unió társpártjai felé tesz gesztusokat, azaz a határon túli színtéren is EU-s politikát folytat. A brüsszeli jó becsatornázottságért legtöbbet küzdő párt – amelynek két EP-képviselője gyakorlatilag Věra Jourová “ötletadói” – sosem adná fel EU-s kapcsolatrendszerét, ezzel azt is vállalva, hogy az EU-s elvárások oltárán bármikor hajlandó hajlítgatni a határon túli magyarsághoz való viszonyán, illetve nemzetpolitikai megfontolásait az EU-s társpártok erőteljesen befolyásolják; lényegében határon túli tevékenységük kimerül a társpártok irányában megfogalmazott gesztuspolitikán.

Cseh Katalin a román testvérpárt képviselőinek gyűrűjében Nagyszebenben. Forrás: Facebook

Egy sosemvolt összefogás nemlétező programja

De térjünk vissza ahhoz a közös ellenzéki programvázlathoz, amely a DK és a Momentum közti összeszólalkozásnak is alapja volt, és amelyet januárban jelentettek be a hat párt vezetői:

• önmagával békében élő nemzet;
• demokratikus jogállam;
• jövőbe tekintő kormányzás;
• gondoskodó társadalom;
• szolidáris, igazságos ország;
• hazafias, európai kormány.

Somolyoghatnánk azon, hogy éppen az e pontok valamelyikébe beleértett határon túli kérdés kapcsán alakult ki a polémia, de mint látható, valójában tényleg nem tér ki a szavazati jog kérdésére az összellenzéki program, amely nagyjából egy olyan semleges tartalmú kijelentést sejtet, hogy “fontosak a határon túli magyarok”. A minibotrányból ugyanakkor az egyértelműen kiérthető, hogy a megfogalmazott alapelvek nincsenek kőbe vésve, azok alatt minden párt azt ért, amit akar, illetve a pillanatnyi belső erőviszony-változások változtathatnak az ígéretek valós tartalmán. Igen árulkodó Arató Gergely már fentebb is idézett Facebook-bejegyzésének azon megfogalmazása, amely szerint

az eddigi programalkotó munkában nem “győzött” és nem “vesztett” senki. Ezeknek a tárgyalásoknak éppen az a lényege, hogy próbálunk olyan közös megoldásokat találni, amelyek mindenkinek megfelelnek.

Ez is azt tükrözi, hogy az egységes programként kikiáltott alapvetések valójában “fejlesztés alatt állnak”. Nincs és valójában az érdekeikkel ellentétes a közös ellenzéki program, a közreadott vitairat azokat a pontokat fogalmazza meg éppen, amelyekben nincs is egyetértés. Ha és amennyiben feltesszük, hogy a Momentum például brüsszeli elvárásoknak akar megfelelni, változtat azon, mit is értenek ők a választási ígéretek öt pontja alatt, és ezt megteheti a DK, vagy más pártok is. A határon túli kérdés tehát az ellenzéki összefogás közös programjának első megmérettetése és bukása volt, amely csak és kizárólag azt bizonyítja, hogy nem ugyanazt értik az ellenzéki pártok összefogás és közös program alatt, amit az átlag magyar választópolgár; röviden szólva egy üres halmaz, és nem is akar több lenni ennél. Ez az, amit máris megtudhattunk Fekete-Győr Andrástól és Arató Gergelytől.

Vezetőkép: Facebook