A fegyelem a mi erősségünk, ne engedjünk ebből!
Alig telt el pár hónap a választások óta és máris született egy téma, amely nem csupán az amúgy is általánosan megosztott közéletet osztotta tovább, de még jobboldali berkekben is frontokat nyitott. Egészen nyilvánosan, mondhatni a szükségesnél is jóvalta nyilvánosabban. Senkit nem fog meglepni ez a téma: a katás adózás feltételeinek megváltoztatásáról beszélek. Teljesen fölösleges lenne belekezdenem annak latolgatásába – amit egyébként, azt hiszem, azért nagyjából felfogni vélek –, hogy pro érveket hozzak fel, de azért kár úgy tenni, mintha nem lenne komoly igazságtartalma a Parlament döntésének.
A "katázás" óriási könnyítést hozott a kisvállalkozásoknak, jelentős szerepe volt a gazdaság kifehérítésében, de lássuk be, hogy igen sokan bizony-bizony bújtatott munkaviszonyként is használták, jelentős adóterhektől megkímélve magukat. És ha valami nem vagyok, hát az adók barátja nem, de a szabályok, azok szabályok. Ezért nem látom túl korrektnek, hogy egyesek munkaviszonyban X mennyiségű adót fizetnek, mások pedig kvázi munkaviszonyban X/3-at.
De mondom, valid álláspont, ha valakinek ez nem tetszik. A probléma nem a tetszéssel van, hanem annak kifejezésével. Hadd bontsam ezt ki némileg. Sok összetevőből adódik a jobboldal ereje, a közösség cselekvőképessége és mindezek közül az egyik legfontosabb a fegyelmünk. A fegyelem – egyesek ezt valami oknál fogva érdekesen értelmezik – nem vakhitet vagy feltétel nélküli megalkuvást jelent, távolról sem. A fegyelem annak megértése, hogy a közösség érdekei bizonyos kérdésekben sokkal inkább előrébb valóak, mint az egyéné. Még inkább megérthetjük ennek az erejét, ha megnézzük, mennyire döbbenetesen hiányzik ez a baloldalból. Fogalmuk sincs arról, mit jelent a saját érdekeiket a közösség mögé helyezni, azonnal és rapid módon robban minden hiszti. Mi azonban hiszünk a fegyelemben.
Éppen ezért nem tudom hova tenni azokat a jobboldaliakat, akik most, amikor történik egy bizonyos szemszögből kellemetlen fejlemény, rögtön szükségét érzik annak, hogy az egység direkt megbontásával kifejezzék, mennyire nem értenek egyet.
Értsük meg: nekem személy szerint senkivel sincs problémám és úgy hiszem, értek minden érvet. De nem értem az időzítését ennek a hirtelen függetlenségi mozgalomnak. Mert ez nem annak megmutatkozása, hogy mennyire létezhet különvélemény a táboron belül is. Ehhez egyszerűen érdemes megnézni, milyen valódi sokszínűség uralkodik a nemzeti oldalon, ahol Orbán Viktor politikája és víziója valóban egyesített egy sor olyan frakciót, amelyek amúgy más helyzetben egyáltalán nem biztos, hogy egy platformon helyezkednének el. Ez olyan kibeszélés, amely egy komoly válsághelyzetet átélő országban egyáltalán nem biztos, hogy szerencsés. Az egész világ élezi a kést, amit a nyakunkra tenne, az Európai Unió az utolsó utáni pillanatig is elmegy, hogy most már aztán tényleg komoly gazdasági nehézségeket okozzanak nekünk, mint magyar társadalomnak, miközben ugyanők jóemberkedésből egy valóban létező háborús agresszióra válaszul olyan szankciókat hoznak, amellyel a legnagyobb kárt saját maguknak okozzák.
Mindezekben a magyarországi elvtársaik a nemzetközi baloldalnak a végletekig közreműködnek, elég csak a minapi, az Európai Parlamentben meghozott döntést megnézni. Mondjuk már ki pestiesen: kurva kemény helyzetben vagyunk. És mindezek dacára, amikor az egekben szárnyalnak az energiaárak, a magyar kormány az átlagfogyasztásig továbbra is tartja a rezsicsökkentést, biztosítva ezzel a magyar fogyasztóknak Európa legalacsonyabb fogyasztási árait.
A balos kormányzás idején az elvtársak 15 (!) alkalommal emelték a rezsiköltségeket. Igen, 2022-ben, egy Európában zajló háború árnyékában, az energiahordozók drasztikus drágulása közepette, egy világjárvány gazdasági hatásait is még mindig nyögve szükség van bizonyos lépésekre. Ilyenkor tényleg az a legmegfelelőbb, ha az egység megmutatása helyett sokszínű egyéniségeket játsszunk?
Mert visszatérve a korábbi gondolatmenetemhez: az összezárás nem falansztert jelent. Az összezárásból való látványos kidumálás nem csodálatos egyediséget sugároz. Kár lenne zavart mutatni. De mondom, én csókolok mindenkit, az elégedetlenkedő kommentelőre és az eseti tüntetőre sem neheztelek. Mindenkinek joga van elmondania a véleményét vagy éppen azt közterületen is nyilvánosságra hozni. Utóbbiaknak is éppen elég fájdalmas ébredés lesz, ahogy egyre elhatalmasodó mértékben rájuk telepednek a balos politikusok és pártok: a tegnapelőtti tüntetést például egy DK-s kamuprofilról szervezték, a tegnapit pedig már egyenesen a Momentum.
Sőt, annyira civil a cucc, hogy a Momentum elnöke, Gelencsér Ferenc is felszólalt. Talán, talán érdemesebb azzal példát mutatni, hogy még véletlenül sem sugárzunk hasonlókat.
Vezető kép: MTI/Balogh Zoltán
