A fekete arany

Lassan kétszáz év is eltelt azóta, hogy William Rockefeller kis üvegcsékben gyógyszerként árulta a petróleumot. Ez volt a család első találkozása az olajjal. Az öreg még kicsiben játszott, de mivel elsőrangú szélhámos volt, így mindenre kitanította a fiát. John D. Rockefeller már nagyban utazott, és neki köszönhetően ez a bűzös lötty a világ legfontosabb árucikkévé vált. Sokan azt hiszik, hogy mindent tudnak erről a folyadékról, pedig nem. Már a címben is van egy hiba, ugyanis a nyersolaj nem minden esetben fekete. Színe a feketétől a sárgáig változhat, a szénhidrogén-összetételétől függően. Lássuk hát, hogy mi ez a valami, amiért az emberek ölni is képesek!

A kőolaj nagyjából ugyanolyan fosszilis maradványokból keletkezett anyag, mint a földgáz. Így az előfordulási helyük is ugyanott szokott lenni. Általában, ahol van kőolaj, ott van földgáz is, csak az arányaik szoktak változni. A kőolaj a földtani rétegekben egy földgázbuborék alatt és egy sós vízű réteg felett szokott elhelyezkedni. Kitermelése elég egyszerű, ahogy azt már korábban a földgáznál is láthattuk, mindössze a záró palaréteget megfúrják, és így kinyerhető mindkét anyag.

A probléma nem itt kezdődik. Menjünk vissza kicsit a múltba, és elég sok mindenre kapunk választ!

Bár a fosszilis tüzelőanyagokat, például a szenet már évszázadok óta kitermelik, a kőolajat először az ipari forradalom idején fedezték fel, ipari hasznosítása pedig a XIX. században fejlődött ki. Az újonnan feltalált gépek forradalmasították a munkamódszereket, és ezektől az erőforrásoktól függött a működésük. Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején az Egyesült Államok a világ egyik vezető olajtermelője volt, és az amerikai vállalatok kifejlesztették azt a technológiát, amellyel az olajból hasznos termékeket lehet előállítani. Míg az 1880-as években a világ olajtermelésének 85%-át Pennsylvania adta, addig az USA könnyedén volt egyeduralkodó. De a többrétű felhasználás gyorsan kívánatossá tette a világ különböző pontjain található olajmezők fejlesztését. Legkorábban Oroszország bakui mezői, majd a Jáván és Burma területén talált olaj törte meg az amerikaiak monopóliumát.

Érdekesség még, hogy a robbanómotoros autók feltalálása hozta a komoly áttörést, mivel a benzin addig egy nehezen értékesíthető melléktermék volt csupán.

Újabb tévhit, hogy a két termék közé egyenlőségjelet tesznek. Tény, hogy a nyersolaj nagy részéből benzin, illetve egyéb üzemanyag készül, de magas szintű az egyéb termékek előállítása is. Természetesen a technológia folyamatos fejlődése miatt már teljesen más a finomítás után keletkezett termékek sora, mint mondjuk 100 évvel ezelőtt voltak.

Az amerikai finomítók egy 42 gallonos hordó kőolajból 19–20 gallon motorbenzint, 11–12 gallon desztillált üzemanyagot állítanak elő (amelyek nagy részét dízelként értékesítik), és négy gallon repülőgép-üzemanyag. Forrás: Egyesült Államok Energia Információs Hivatala (EIA)

A vegyipar jelentős felhasználója a kőolajszármazékoknak, a műanyagok nagy része ebből van. De lehet elővenni a tömjénes füstölőket, a napelemekbe is kell kőolaj! A finomítók által előállított egyéb termékek száma több tucatnyira rúg. Mi azonban maradjunk az üzemanyagoknál, hiszen ez az, ami miatt napjainkban az olaj még mindig világpolitikai tényező.

Amerika, amint korábban már volt róla szó, a XX. század közepére elveszítette vezető státuszát, és 1949-re kőolajimportőrré vált. Ezt 2020-ban sikerült megfordítani egy évre. Idéntől újra több a felhasználás, mint a termelés.

Nézzük is meg a különböző országok olajéhségét! Minden más ebből következik.

Forrás: International Energy Statistics, 2021

Egy ország energiafelhasználása a méretéből adódik. Az energiatermelése viszont az adottságaiból. A hiányt valahonnan pótolni kell. Ha van megfelelő mennyiségű pénze, akkor megveszi. Viszont ha van megfelelő mennyiségű pénze, de azt nem szeretné odaadni, akkor pedig elveszi. Valamiért az Egyesült Államok úgy látta jónak, ha inkább ehhez a csoporthoz tartozik.

Hogy miért?

Jelenleg több mint 65 ezer olajmező található szerte a világon. Azonban a lelőhelyek nagy száma ellenére az ismert készletek 94%-a kevesebb mint 1500 olajmezőben összpontosul. Elég csak egy pillantás a táblázatra, és máris látszanak az USA demokráciaexportjának fő csapásirányai.

Forrás: International Energy Statistics, 2021

Finomít a képen a Föld különböző országainak olajtartaléka, hiszen van olyan ország, ahol jelenleg nem a kitermelés a legfőbb tevékenység, hanem igyekeznek nem éhen halni. A BP Statistical Review of World Energy szerint Venezuela 2021-ben a teljes termelési mennyiség mindössze 0,6%-át adta, annak ellenére, hogy a világ legnagyobb olajkészleteivel rendelkezik. De Líbia összeomlása is jelentősen átrendezte a piacot.

Forrás: BP

Ami szintén lényeges dolog, hogy nem megújuló energiahordozókról beszélünk, tehát előbb-utóbb ezek a készletek elfogynak. Ezt például Észak-Amerika esetében 30 évre saccolják a jelenlegi agresszív kitermelés mellett, de a Közel-Kelet olajkészletét is csak 80 évre becsülik. Ezért is erőltetik annyira az alternatív hordozókat, de sajnos napjaink felelőtlen politizálásának köszönhetően ad hoc jelleggel történik az alternatív források bedobálása a köztudatba. A szomorú az, hogy ez nem így működik. Ha valamit ki akarunk váltani, az csak egy iszonyatosan hosszú folyamat végén lesz lehetséges. Egyelőre azonban még csak ott tartunk, hogy az Egyesült Államok és Kanada a közel-keleti kőolajra próbál alternatív anyagokat találni, de jellemzően ez is zsákutca.

Az Egyesült Államok olajkészletének nagy része ugyanis palaolaj, Kanadának pedig olajhomok. Mindkettő kitermelése egy kisebb gazdasági és egy nagyobb ökológiai katasztrófa. A palaolaj kitermelését korábban már bemutattam. Ugyanúgy termelik ki, mint a palagázt. A frakkolás egy igen költséges eljárás, és csak magas olajárnál érdemes vele foglalkozni, így nem tartom valószínűnek, hogy versenyképes lehet a hagyományos kőolajjal szemben.

Az olajhomok azonban ettől még durvább.

Kanada az olajhomoknak köszönhetően a világ harmadik legnagyobb olajkészletével rendelkezik. Maga a végtermék nem különbözik a hagyományosan kitermelt kőolajtól, de a kitermelés módja viszont már erősen más. Az olajhomok felszíni bányászatában az első lépés a nagy területek megtisztítása a fáktól és a bokroktól. A felső talajréteget és az agyagot eltávolítják, hogy szabaddá váljon az olajos homok. Ez a külszíni bányászati módszer nagy teherautókat és még nagyobb lapátokat használ a homok eltávolítására, amelynek 1–20%-a lehet a tényleges bitumen. A feldolgozás után a termék a finomítókba kerül, ahol ugyanúgy benzint, repülőgép-üzemanyagot és egyéb kőolajtermékeket finomítanak belőle.

A bányászati módszer nagyon káros a környezetre nézve, mivel több száz négyzetkilométernyi területen fák és vadon élő állatok kiirtásával jár.

Az olajhomokbányák üzemeltetőinek tervet kell kidolgozniuk a föld visszaszerzésére, és ezt jóvá kell hagyatniuk a kormánnyal. Amióta Kanadában az 1960-as években megkezdődtek az olajhomok-kitermelések, azóta a teljes bányászati terület mindössze 8%-át sikerült visszanyerni, vagy éppen rekultiváció van folyamatban. A másik dolog meg, hogy az olajhomok 80%-a túl mélyen van a külszíni bányászathoz, így ennek a kitermelése további problémákat vet fel.

Az alternatív olaj tehát nem megoldás. Legyen hát alternatív benzin.

Kézenfekvő volt, hogy ha a kőolajtermelés közel felét adó benzin-előállítást kiváltjuk valamivel, akkor a világ olajigénye is a felére csökken. A gond csak ott van, hogy valószínűleg ezt is a németek számolták ki. Aki tud németül, az tudja, hogy hogyan számolnak a németek. Nem jól. A matematika szabályait szigorúan betartva működnie kellene a dolognak, de ez kicsit több, mint matematika. A kulcs az elektromosságban volt, és ha a robbanómotoros autókat elektromos autókra cseréljük, tehát kiváltjuk a benzint, a dolog működik.

Ja, nem.

Az elektromosságot is elő kell ugyanis állítani valamivel. Azt a részét, hogy vannak kőolajüzemű elektromosságot termelő erőművek, nagyvonalúan engedjük el. A széntüzelésű erőművek, valamint az akkumulátorok ritkaföldfémeinek bányászatához szükséges károsanyag kibocsátás szintén az apróbetűs részhez tartozik. Ha minden egyéb (egyébként fontos) gátló tényezőt figyelmen kívül hagyunk, akkor megoldható lehet a kőolaj mellőzése a világpiacon? Sajnos nem. Egyetlen dolgot felejtenek el ugyanis folyamatosan az okosok. A jelenlegi teljes életünk erre az anyagra van optimalizálva. Azt a színvonalat, és azt az energiaigényt a technológia jelen állása szerint semmi sem tudja kiváltani. Felépítettünk egy rendszert, melynek működését a rendelkezésre álló nyersanyagok biztosítják. Próbálkozhatunk alternatív energiaforrásokkal, de azzal a teljes egésznek mindössze töredékét tudjuk csak kiváltani. Ezt az egyszerű törvényt akarják most felülírni az Európai Unióban. Az idei tél viszont kőkeményen be fogja bizonyítani, hogy az energiaháborút nem az íróasztal mögül kell megvívni, hanem be kell tartani a fizika törvényeit. Jelenleg úgy gondolkodnak, mint egy sértődött kisgyerek, és nem veszik tudomásul, hogy már nem Európa a világ közepe.

Egy nagyon komoly függés alakult ki a környező világtól, és ezt tudomásul kell venni. A szépen felépített világunk azért tud létezni, mert mások biztosítják hozzá az alapot. Ha azonban ez a külső segítség nem érkezik meg, akkor annak egyetlen következménye lehet. A teljes összeomlás. Ha nem teszünk valamit, akkor nem is kell sokáig várni, hogy ez megtörténjen.