Egyszerűen nincs mit tenni: a brit olvasók tűkön ülnek, hogy mikor kapnak már végre egy újabb propagandacikket a Financial Times-tól a minden angol ajkú körében közismert hódmezővásárhelyi polgármesterről. Márki-Zay Pétert lassan már többen ismerik külföldön, mint Magyarországon. Még „szerencse”, hogy a Kárpát-medence szívében készül választást nyerni. A kérdés csak az: ki készül erre?
A hétgyermekes, a gyermekei fegyelmezéséről érdekes elveket valló újonc politikus, vagy a magát konzervatív jobboldalinak aposztrofáló alföldi városvezető mögött felsorakozó baloldali elit, élén Soros Györggyel és az általa finanszírozott baloldali fake news-hálózattal, illetve a magyarországi helytartójával, Gyurcsány Ferenccel? A milliárdos tőzsdespekuláns szerepének elbagatellizálása, az NGO-k melletti kiállás, a 2006-os nemzet ellen elkövetett merénylet kivitelezőinek mentegetése, valamint a legfrissebb Financial Times-interjú mind arra utalnak, hogy inkább az utóbbi.
Az „ellenzék vezetője”
Három hetet bírt ki a Financial Times, hogy ne közöljön cikket Márki-Zay Péterről. A vágyvezérelt újságírás nyugati fellegvára újabb propagandaanyaggal kápráztatta el a megmaradt olvasóit. „Rendszerváltást ígér a magyar ellenzék vezetője, ha legyőzik Orbánt” – tartja a – bangónésan fogalmazva – k*rva erős cím. Talán senkitől nem kaptak felvilágosítást, de Márki-Zay Péter csak egy közjogilag maximálisan irreleváns, semmilyen normatív aktus által nem szabályozott, még csak intézménynek is nehezen nevezhető „házi vetélkedőn” került a dobogó legmagasabb fokára, bár, mint tudjuk, vakok között félszemű… A lényeg, hogy senki nem kiáltotta ki az ellenzék vezérévé, sőt, úgy volt képes mindössze 43:57 arányban „legyőzni” Dobrev Klárát, hogy mögötte öt párt állt, míg Gyurcsány Ferenc felesége mögött csak egy. A brit lap büszkén közli, hogy Márki-Zay a győzelme után – amit ugyebár a baloldal 2014 óta folyamatosan elkönyvel, bármilyen megmérettetésről legyen is szó – „hatvan napon belül népszavazással fogja módosítani az alkotmányt, valamint visszaállítja a fékek és egyensúlyok rendszerét”. A bökkenő csak az – azon kívül, persze, hogy először meg kéne nyerni a választást –, hogy Magyarország Alaptörvényének 8. cikk (3) bekezdés a) pontja egyértelműen kimondja, hogy nem lehet országos népszavazást tartani az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről. Tehát a baloldal hódmezővásárhelyi üdvöskéje vagy összeszed legalább 133 képviselőt, aki támogatja nemzeti alapokmányunk megváltoztatását, vagy kénytelen lesz az Országgyűlés által 2011-ben elfogadott, mindenek felett álló jogforrás alapján vezetni az országot.
Márki-Zay rendszert akar váltani
Bár tény, hogy Márki-Zay a Financial Times-interjú során – egy vélhetően higgadt pillanatában, amiből ugyebár számtalan van – megígérte, hogy ezt a tervét akkor is véghezviszi, ha meg kell szegnie az alkotmányt, illetve, ha ezzel jogi és politikai válságot idéz el elő. A megnevezését a nyugati orgánum helyében a következőre módosítanánk: az ellenzék bölcs vezetője. A lap által konzekvensen konzervatívnak nevezett negyvenkilenc éves polgármester azt mondta, az áprilisi „nem egy szokásos választás lesz”, hanem „rendszerváltásról beszélünk”. Persze, ismerjük jól az ellenzéki mantrát, minden választás sorsdöntő, aztán amikor totálisan elvesztik a meghirdetett totális háborút, mintha mi sem történt volna, rákezdenek, hogy a következő lesz a mindent eldöntő, a magyarság sorsát meghatározó voksolás. Rendszerváltásról pedig elég nehéz (őszintén) beszélni annak, akinek a nyakába Gyurcsány és az MSZMP-árvák lihegnek. A Financial Times szerint Márki-Zay a közvélemény-kutatások alapján esélyesebb Orbán Viktornál. Nos, ha például arra a friss felmérésre alapoznak, ami szerint a választóképes lakosság tizenkét százaléka (közel egymillió ember!) nem ismeri a több mint tizenegy éve hivatalban lévő magyar miniszterelnököt, akkor minden érthető. Az ellenzék (aktuális) miniszterelnök-jelöltje szerint „Orbán puccsot hajtott végre”, amikor „szembehelyezkedett a saját alkotmányával, amikor egy olyan rendszert épített ki, ami kizárólagos hatalmat biztosít számára, valamint leválthatatlanná és legyőzhetetlenné teszi”. Úgy véli, az ellenzék által szorgalmazott alaptörvény-módosítások legitimek, mert az állami intézmények átpolitizálása eleve megsértett alkotmányos alapelveket, illetve széles körben elterjedt a korrupció. Márki-Zay állításaival szemben két dolog biztos: bizonyítékkal egyikre sem tud szolgálni, a korrupció pedig a 2010 előtti állapotokhoz képest – elég csak a gazdasági fejlődést górcső alá venni – jelentősen csökkent.
És persze csekély magánadományokból kampányolt
A továbbiakban a cikk folytatja a baloldali messiás instabil lábakon álló személyi kultuszának építését. Megosztják az érdeklődő olvasók tömegével, hogy Márki-Zay Orbán mellett újoncnak számít a politikában: 2017-ben kezdte politikai karrierjét, miután hosszú évtizedeken keresztül a magánszektorban dolgozott, többek között az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában. Folyékonyan beszél angolul, franciául és németül. Ezt az utolsó mondatot csak úgy odabiggyesztették a bekezdés végére, egybites politikai propaganda szintjére süllyesztve a cikk amúgy sem kiemelkedő színvonalát. A mantra folytatódott, miszerint
Márki-Zay keresztény, hétgyermekes családfő és kisvárosi konzervatív, aki a legtöbb Budapesten kívül élő magyarnak szimpatikusabb, mint számos liberális ellenzéki figura. Előválasztási kampányát rendkívül csekély összegű magánadományokból finanszírozta. Miután pedig kiütött a versenyből nála jóval ismertebb politikusokat, meggyőzte a javára történő visszalépésről Budapest főpolgármesterét, Karácsony Gergelyt és fölényes győzelmet aratott Dobrev Klárával szemben.
Na, akkor álljunk meg egy pillanatra! Karácsonyt legfeljebb a saját böszmesége és a reggel tízes napindító kávé ütötte, meggyőzni pedig nem kellett, mert a közvélemény-kutatásokat nézve az egyetlen menekülési lehetőség a csúfos vereség elől számára a visszalépés volt. Dobrev Klárát pedig az 5:1 arányú párttámogatás mellett sikerült korántsem fölényesen „legyőznie”. Ahogy erre már Gyurcsány Ferenc is figyelmeztette a hódmezővásárhelyi polgármestert: akié a parlamenti helyek többsége – a baloldalon ez a DK –, azé a döntő szó. A Demokratikus Koalíció egyértelműen bebizonyította: a baloldal frakcióját ez a párt fogja vezetni.
Márki-Zay személyében egy kiábrándult Fidesz-szavazónak sikerült először összefogni az egész ellenzéket a kormányzó párttal szemben, azt követően, hogy 2018-ban a Fidesz egyik fellegvárában, Hódmezővásárhelyen sikerült győzedelmeskednie.
Nos, úgy látszik, kijelenthetjük, a Financial Times még csak meg sem erőlteti magát, hogy valami minimálisan új kommunikációs panelt alkosson: marad a régi „kiábrándult fideszes” szlogen. Őszintén kívánjuk, hogy az egész baloldal kreativitása ragadjon meg ezen a szinten a kampány során.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS