Szívszorító pillanatok Lehoczki-Spider László temetésén: Hope nem érti, hova ment a gazdi
A fotók önmagukért beszélnek: Hope, a mentőkutya nem érti, hova ment a gazdi. Szívszorító pillanatoknak lehettünk ma tanúi Miskolcon, Lehoczki-Spider László temetésén.
A fotók önmagukért beszélnek: Hope, a mentőkutya nem érti, hova ment a gazdi. Szívszorító pillanatoknak lehettünk ma tanúi Miskolcon, Lehoczki-Spider László temetésén.
Szívszorító pillanatok
Miskolc péntek kora délután néma várossá változott, amikor utolsó útjára kísérték Lehoczki-Spider Lászlót, a Spider Mentőcsoport legendás alapítóját, a város díszpolgárát. A ravatal, majd a sír körül tűzoltók, mentők, rendvédelmi dolgozók és civilek álltak egymás mellett – olyan emberek, akiknek életéhez valamilyen formában hozzátett az a férfi, aki 1996 óta épített fel egy világhírű keresőkutyás mentőcsapatot.
A legmegrendítőbb pillanat mégis akkor érkezett el, amikor Hope, Lehoczki hűséges mentőkutyája megjelent a sírnál. Hangosan sírt, csaholt, kutatta a Gazdát, mintha várná a jól ismert mozdulatot: hogy indulni kell, feladat van, újabb élet vár megmentésre. A kutya jelenléte olyan fájdalmas egyszerűséggel mutatta meg a veszteséget, amit emberi szavak alig tudnak közvetíteni.
A Spider Mentőcsoport tagjai felidézték a 1999-es izmiti földrengés hősies napjait is, amikor Mancs, Lehoczki korábbi legendás kutyája megtalálta élve a romok alatt azt a hároméves kislányt, aki azóta a remény szimbólumává vált. A küldetés, amely akkor világhírűvé tette a miskolci csapatot, máig a magyar mentésszervezetek egyik legnagyobb pillanata.
Miskolc városa saját halottjának tekinti Lehoczki-Spider Lászlót. Barátok, bajtársak, ismeretlen tisztelők egyaránt úgy búcsúztak: egy korszak zárult le, de az a szellemiség, amelyet ő teremtett, tovább él a hegyekben gyakorló kutyák minden ugatásában, minden bevetésen, ahol életek múlnak a gyors döntéseken.
A végső csendben Hope még utoljára még felugatott. Mintha kérdezné:
„Gazdi, most merre megyünk?”
Isten nyugosztalja Lehoczki-Spider Lászlót.
