Pesti Srácok

Tények, amiket sokan elfelejtettek a 2004. december 5-i népszavazásról

Igenre buzdít a Magyar Nemzet a 2004. december 5-i népszavazás előtt.
Igenre buzdít a Magyar Nemzet a 2004. december 5-i népszavazás előtt.

A 2004. december 5-i népszavazás eredménytelensége nem a magyarságot minősítette, csakis a posztkomcsi-liberális baloldalt és az akkor még csaknem hegemón propagandasajtójukat.

  • A Dobrev-családbeli "nagybácsi", Medgyessy Péter frissen és (szó szerint) házon belül történt megpuccsolása kéjes magassságokba repítette a Gyurcsányt, aki a baloldal felkent új vezetőjeként, új kormányfőként a démoni energiáit villogtatva akart erőt mutatni a sajátjai előtt.
Németh Miklós igenekre buzdított a 2004. december 5-i népszavazás kampányában
  • Az újságokat visszaolvasva láthatjuk, hogy az MSZP népi szárnya a határon túli magyarok újrahonosítására buzdított, még a volt miniszterelnök, Németh Miklós is megszólalt pozitívan. A mértéktartóbb szoci politikusok inkább csak sunnyogtak, de nem folytattak ellenkampányt.
  • Gyurcsány ezért az ősbolsi módszerhez, a suttogó propagandához, a fekete kampányhoz folyamodott. A szégyenteljes, a határon túlra szakadt testvéreinkkel riogató, elhíresült szórólapot is így terjesztették.
  • Végtelenül aljasul viselkedett az SZDSZ-hez méginkább bekötött tömegsajtó, Friderikusz például heccműsort adott a köztévén és természetesen, a nemzeti érzéstől irtózó libernyákok, ahol tudták, igyekeztek elvenni a kedvét az embereknek a részvételtől. Mert minden népszavazás kulcsa, hogy a kezdeményező civileknek van-e erejük a szükséges tömeg (esetünkben kétmillió egyforma szavazat) megmozgatásához. Patrubányéknak ugyebár nem volt...
  • Gyurcsány el is érte célját, hiszen a Fidesz-szövetségnek természetesen hazafias kötelessége volt, hogy beleálljon az ügybe. Végül, bár az igenek győztek, de nem lett meg a kétmillió, így el lehetett adni az egészet a Fidesz kudarcaként. Fletó tehát azzal henceghetett az övéi előtt, hogy korbácsütést mért Orbán Viktorra. Neki és a hasonszőrőeknek nyilván pont ennyit jelent a magyarság ügye. 
  • De ezzel a mozdulattal Gyurcsány végleg vissza is rántotta a megújulásról álmodozó komcsi utódpártot a mocsárba, hiszen ekkor vált el végleg, hogy aki az MSZP és az SZDSZ szekerét tolja, az hazafi, becsületes magyar ember nem lehet. S talán ekkor nyert véglegesen létjogosultságot a "nemzeti" jelző és a jobboldal közti szimpla egyenlőségjel.
  • Az ország jobbik része ugyanakkor megtette a kötelességét. Amikor megkondultak a vészharangok, hogy nyakunkon a népszavazás, s a kezdeményezők (élükön a ki tudja honnan szalasztott Patrubány Mikóssal) alig mozdulnak, civiek sokasága állt bele a nemes ügybe, a nemzeti radikálisoktól a polgári körökig. Én magam is köztük voltam, annál a teljesen spontán kezdeményezésnél is, amikor főváros szerte és nagyobb tömegben a Hősök terén gyújtottunk gyertyát, sorsközösséget vállalva a határon túli magyarság megpróbáltatásaival.
  • Büszke vagyok az akkori-mai kollégáimra is a Magyar Nemzetnél, hiszen a választás előtti héten minden egyes lapszám fő üzenete az IGEN volt, s ezt nemcsak az egész héten át közölt óriás-felhívás, hanem számos remek cikk is jelezte, napról-napra.
A Magyar Nemzet teljes szerkesztősége megpróbálta felrázni a közvéleményt.
  • A Kelemen Levente és Szász Jenő által a 2004. december 5-i sebek begyógyításának szándékával életre hívott tiszteletbeli székely cím büszke birtokosaként természetesen tudom, hogy mennyi fájdalmat, eltaszítotottság-érzést és haragot váltott ki, hogy nem volt képes kétmillió magyar megmozdulni a testvérekért, s azt is tudom, hogy micsoda társadalmi-gazdasági károkat okozott az éveken át tartó elidegenedés, de azt se felejstük el, hogy ugyanez a társadalom már négyszer szavazott kéthatrmados többséget annak pártszövetségnek, amely 2010-ben a legelső teendői közt intézkedett az újrahonosításról.
  • Az anyaországiak tehát nem taszították el a határon túliakat és aki otthon maradt, az is inkább csak tudatt alatt engedett a Friderikusz-Bolgárgyuribá-HetiHetes-féle alávaló propagandának (vö. nem így kell ezt megoldani...), de nem vette be az uszítást, leszámítva persze az uszulásra mindig kapható prolikat.
  • December 5-ből tanulni kell, de nincs okunk bűntudatra. A tanulság pedig az, hogy soha többé baloldalt!
  • UI.: Alaptörvényünk is rögzíti a magyar nemzet egységét. Ha másért nem, már csak ezért is követeljük, hogy a magyarellenes uszítás, például a határon túli magyarok lerománozása legyen büntetendő! (Bár ez is csak a legalja-Jakab Péter-féle DK-pincsikre jellemző.)

 

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.