Nem tápláltunk hiú reményeket: biztosak voltunk benne, hogy a Google, amely a húsvétról úgy „megfeledkezett”, ahogy a Ramadánról nem szokott, egyáltalán nem fog törődni Trianon évfordulójával. Még a magyar Google sem. Ennél sokkal fontosabb volt számukra a Pride 50. évfordulója. Még szerencse, hogy a felvonulás júliusban lesz, így idén legalább kétszer lehet szivárványos kezdőlapja a keresőóriásnak. A Nemzeti Összetartozás Napjává szelídített, de ettől nem kevésbé fontos gyásznap azonban valahogy kifelejtődött a vezető baloldali internetes sajtóból is. Ha nem egy szörnyű véletlensorozat tehet erről, akkor az összehangolt függetlenobjektív hírszűrés állhat a háttérben.
Az Indexen a DK és a Momentum választási sikerének titka, egy gyanús építkezés, egy űrhajós most megjelent könyve, valamint riadalmat okozó, szálló azbesztrostok nem engedték tegnap a címlap kiemelt anyagai közé tolakodni Trianon nyilván teljesen jelentéktelen témáját, sőt, a kevésbé kiemeltek közé sem fért be semmi ilyesmi egészen estig. Akkor aztán röviden beszámoltak a Trianon utáni magyar menekültáradatról készült interaktív térképről, hiszen milyen más szemszögből lenne értelme erről beszélni, mint a menekültekéből? Ugyanez a helyzet a 444-en, ahol közmunka, felcsútozás, momentumos főpolgármester-jelölt és Szél Bernadett hősies ellenzéki tevékenysége uralta a tegnapi napot; a magyarság egyik legfontosabb évfordulójáról ott egy szó sem esett. A HVG-n Gergely Zsófia a sokadik epizóddal folytatta aggódó szabadságharcát az ártatlanul, politikai okból meghurcolt, amúgy minden bizonnyal végtelenül tisztességes és jóravaló Czeglédy Csabáért. Ezúttal az derült ki, hogy az eljárásban részt vevő összes büntetőbíró elfogult. Hát igen, tudjuk, milyenek ezek a bírók: végletes elfogultságukban például sorra bebörtönözték azokat az MSZP-SZDSZ-es politikusokat és társaikat, akik bíróság elé kerültek korrupciós ügyekben. Czeglédy Csabát a női szűrések témája szorította le a címlapról, Trianon témáját persze ezen a portálon is hiába kerestük.
A 24.hu-n egyedül lombikgyereket vállaló nők és Elon Musk anyja vitték a prímet a tegnapi napon. El kell viszont ismerni: itt legalább a címlap futottak még részén megjelenhetett egy cikk a Trianon után Magyarországra menekült külhoni magyarokról, hangsúlyozva, hogy nem üldözték mindegyiküket, és nagyon változatos okokból jöttek. Ugye érezzük az áthallást? Talán azért csak kiscímlap lett belőle, mert nem sikerült igazán ütős ellentétet felmutatnia a magyar menekültek korabeli magyarországi befogadása, illetve az ázsiai és afrikai gazdasági migránsok mostani magyarországi elutasítása között. Szegény szerző hiába tudta, mi az elvárás, ez így még mindig túl szakmai, és nem felel meg a propaganda-elvárásoknak.
A sok évtizedes magyarországi lakáshiány gyökere: az új határon túlról menekült vagonlakó magyar család egy budapesti pályaudvaron.
A „szabad sajtó” szűri az információt
Ez a négy hírportál ott van az öt legolvasottabb magyar internetes hírforrás között. A magyarok, akik ezekből tájékozódnak, az évfordulón gyakorlatilag nem találkoztak azzal, hogy 99 évvel ezelőtt úgy elintézték Magyarországot, hogy abból máig sem tudott teljesen kimászni. Elég sokat ismétlik az állítólag már alig létező „függetlenobjektív” sajtóban, hogy a kormány néhány havonta újra és újra megöli a sajtószabadságot; hogy a korábban egyöntetűen baloldali, de emiatt nem körülaggódott vidéki napilapok mára jobboldaliak lettek; hogy kinyomtatva kell elvinni vidékre az internetet; hogy megszűnt a kádári kommunista diktatúra első számú hírközlője, a Népszabadság, ráadásul még Szél Bernadett és Hadházy Ákos szuperhős párosát sem engedték be kakilni az MTVA-ba… Csakhogy a jelek szerint ezeknél sokkal súlyosabb tényezők is torzítják Magyarországon az információhoz való hozzáférést. Ezek a tényezők pedig a legnagyobb szerkesztőségekkel működő, legolvasottabb híroldalak irányvonalából fakadnak, amelyek az Origót kivéve mind baloldaliak.
Az ellenzéki sajtó a globalista utópia zsoldjában
Tudjuk, hogy a globalista nyílttársadalmi ideológia általánosságban igyekszik megszabadulni a történelemtől, Nyugat-Európában nem is sikertelenül. A történelmüktől megfosztott népeket megfosztják a történelmi tanulságaiktól és az ok-okozati viszonyok megértésétől is, így aztán nem lesz más választásuk, mint abban a tudatban élni, hogy 1945-ben a Jó legyőzte a Gonoszt, és most a Jó birodalmában, az elképzelhető legjobb világban élünk. Az sem meglepetés, hogy ezt az utópiát szolgálja a magyarországi baloldali sajtó, de tanulságos időnként tárgyszerűen szembesülni ezzel.
A globalista világrend a legyőzött Gonosz szüntelen mutogatásával bizonygatja, hogy ő a Jó. (Kép forrása: snitt.hu)
Trianon nem egy magunk mögött hagyható történelmi esemény, nem egy szélsőjobboldali mítosz, nem egy iskolai megemlékezés. Nem azért kell vele tisztában lennünk, hogy elégedettek legyenek a Magyar Sziget szervezői, vagy mert a külhoni magyarok szinte mind egy szálig a Fidesz-KDNP-re szavaznak. Nem is csupán érzelmi kérdés ez az elkobzott történelmi városainkkal, a hegyeinkkel meg a határokon túlra metszett három és félmillió magyarral, akikből mára kétmillió maradt. Ez értelmi kérdés is. Trianon nélkül a mai Magyarországot se lehet megérteni. Olyan kényszerpályára állítottak minket 1920-ban, amely máig hat. Teljesen újra kellett szabni az ország gazdaságát, közlekedési rendszerét, az egész életét.
Tudja az olvasó, miért iszonyúan körülményes Pécsről vonattal eljutni Debrecenbe? Miért Budapesten tömörül össze lehetetlen sűrűségben az ország majd’ minden közlekedési vonala? Miért számítunk nyersanyagokban szegény országnak? Miért lakik rengeteg magyar kicsi, egy-két szobás, régi lakásokban? Miért küzdünk még mindig a túl nagy bürokráciával? Ezek mostani kérdések, és a válasz mindegyikre az, hogy Trianon miatt. Trianont meg kell érteni, és meg kell oldani, a globalista nyílttársadalmi utópia és annak propagandasajtója viszont egyiket sem akarja. Nekik más terveik vannak a magyarsággal.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS