Régi/új nevet kell lassan megtanulnunk Tavares meg Sargentini után, a feljelentgetésben, jelentésírásban párját ritkító szocik újabb díszpéldánya kapott ugyanis kilövési engedélyt Magyarországra, ezúttal az Európa Tanácstól. Jeórjosz Papandréu neve mára kissé kikopott a köztudatból, egykor azonban ő volt az a miniszterelnök, aki totális eladósodásba és kiszolgáltatottságba taszította Görögországot. IMF-hitel, megszorítások, adóemelés, munkanélküliség fémjelezte a görög Gyurcsány Ferenc kétéves ámokfutását, amelynek végén lényegében átadta a hatalmat Görögország felett az EU, az Európai Központi Bank és az IMF közös testületének, majd lelépett. Mindezek után 2020-ben ő írhatja a legújabb jelentést a demokrácia és a jogállam helyzetéről Magyarországon…
Sokszor szokás emlegetni, milyen rövid a választók politikai emlékezete, ami lényegében nem is meglepő, hiszen az aktuálpolitikai csörték lényege éppen az, hogy a jelenben ki-, illetve túlhangsúlyozott problémák kapcsán kovácsoljanak maguknak politikai tőkét a pártok és képviselőik. Hasonlóképpen alakul ez a kérdés a gazdasági emlékezettel, ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről, különösen, ha az már országokat is érint. Ugyan ki emlékszik már annak a botránysorozatnak a részleteire, amely az egykori uniós abcúgország, Görögország gazdasági vergődését kísérte. A hazai közvélemény talán homályosan arra emlékezhet, hogy a görögök egy rakás hitelt felvettek az EU-tól és az IMF-től, sorozatosak voltak a leépítések, a tiltakozások, és hogy milyen jó, hogy Magyarország nem járt be hasonló pályát, bár igény az lett volna rá, különösen a külföldi spekulánsok részéről. Nemrégiben azonban hazánk kapcsán ismét előkerült egy megkopott név, Jeórjosz Papandréu egykori miniszterelnöké, akit az egyszerűség kedvéért most nevezzünk Görögország Gyurcsány Ferencének. Szerdai Facebook-bejegyzésében hívta fel ugyanis a figyelmet Schiffer András, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének monitoringbizottsága úgy döntött, jelentést kér a demokrácia és az emberi jogok magyarországi állapotáról, a meló elvégzésére pedig Papandréut találták a legalkalmasabbnak. A helyzet abszurditásán lehetne természetesen különböző jelzők révén tovább lovagolni, lényegében azonban egyetlen igazán fontos kérdés merül fel a döntés kapcsán: az Európa Tanács legalapvetőbb kompetenciája. Feltéve, hogy nem eleve egy tökéletesen szavahihetetlen és önmagát ellehetetlenítő politikustól akartak valamiféle lejáratópamfletet rendelni. Hogy legyen egy újabb fogalmazvány, amelyet például a Tavares-jelentés mellé föl lehet tenni a bizonyítékpolcra hazánk ellen. Mindenesetre, ha nem is fér bele egy még élvezettel olvasható cikk terjedelmébe Papandréu politikai ámokfutása, érdemes lesz felidézni országlásának néhány kulcspillanatát felidézni, mert a jelentés elkészültét követően biztos sokat fognak még rá hivatkozni ellenzékünk jólinformált megmondóemberei.
Jeórjosz Papandréu mosolyogva búcsúzik a miniszterelnöki székből, de egy kicsit előreszaladtunk… Fotó: MTI
Leminősítés után irány kunyerálni
Jeórjosz Papandréu szocialista politikust, a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) vezetőjét 2009 októberében választották meg. Érdekességként megjegyezhetjük, hogy ekkoriban a Szocialista Internacionálé elnöke is volt; elődje 2005-ig António Guterres egykori portugál kormányfő, akinek neve szintén ismerősen csenghet. A nagy internacionálé bajnoka tehát elfoglalta helyét a görög kormány élén, a Nyugat pedig megnyugodott, hogy Görögországot egy baloldali kormány biztos sikerrel kinavigálja majd a gazdasági válság lecsengő viharából. Nem így történt, ugyanis nem kellett hozzá két hónap, hogy a mértékadó hitelminősítők, akik az utolsó pillanatig takargatni igyekeztek a görög gazdasági problémákat, végre elszánják magukat, és leminősítsék Görögországot az elsőrendű “A” kategóriás adósbesorolásból. Vicces módon Angela Merkel még egy 2009-es EU-csúcson is arról beszélt, hogy nem kell túldramatizálni a görög helyzetet, hiszen “más országoknak is gondjaik vannak”. Mindenesetre árulkodó volt a tény, hogy Papandréu az EU-csúcsot követően a költségvetés stabilitása és az állami kiadások megnyirbálása érdekében már bejelentett egy három hónapos “húsbavágó” megszorító-intézkedéssorozatot, a jól bevált szoci recept szerint csökkentve például a szociális kiadásokat, befagyasztva a béreket, adóemeléssel növelve az állami bevételeket, ugyanakkor azt ígérgetve, hogy a mintegy 12,7 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt 3 százalék alá szorítják 2013-ig, és ehhez nem is lesz szüksége kölcsönök felvételére, illetve, ha lesz is, azt is a piacról fogják igényelni, más uniós országokhoz hasonlóan. Papandréu bejelentése ugyanakkor csak erősítette az Európai Unió aggodalmát, hogy a görög gazdasági válság magával ránthatja az eurózónát, veszélybe sodorva a meghatározó országok gazdaságát is. Papandréu megszorító politikája végig igyekezett kiszolgálni a nyugati országok igényeit, óvni az eurózónát, és “unortodox gazdaságpolitika” helyett adósságcsapdába vezérelte Görögországot, mivel mindent megcsinált, amit csak előírtak neki Brüsszelben.
Bajnai meghívta a káosz-miniszterelnököt válságkezelésről előadni
Miközben Papandréu azt hangsúlyozta, nem lesz szükségük hitelekre, végighaknizta a meghatározó európai országokat, lényegében a kölcsönfeltételekről egyeztetve. Már ekkor kiderült, mi vár Görögországra, hiszen a németek például azonnal felvetették, hogy a durva megszorítások mellett bizony szükség lesz privatizációra is, és bankjaik készséggel ajánlkoztak a görög államadósság kivásárlására. Érdekes momentum, hogy Papandréu éppen ezekben az időkben látogatott el Magyarországra, Bajnai Gordon meghívására, ahol a magyar miniszterelnökkel közös előadást tartott a helyes válságkezelésről a Corvinus Egyetem hallgatóinak. Papandréu akkor a sajtónak azt mondta:
a gazdasági válság után kialakult helyzetben a szociáldemokraták kínálják a reális jövőképet a világban. A populistákkal és a szélsőségesekkel szemben a szociáldemokratáknak kell békés, demokratikus megoldásokat kínálniuk, elsősorban a társadalmi kohézióra irányuló programokkal. Nem a félelemre, hanem a reményre akarnak alapozni a válságkezelés során.
A két válságszekértő, Papandréu és Bajnai Gordon. Fotó: MTI
Márciusra azonban elfogyott Papandréu körül a levegő, így kénytelen volt bejelenteni, amit már mindenki tudott, hogy országát már csak egy lépés választja el a hitelképtelenségtől. Áprilisban pedig hivatalosan kérelmezte az EU és az IMF által az ország adósságtörlesztési nehézségeinek megsegítésére összeállított támogatási mechanizmus életbe léptetését. Az első segélycsomag 30 milliárd eurós uniós és további 15 milliárd eurós IMF-hitelt tartalmazott, amelyről májusban meg is egyeztek a felek (Athén egyébként három év alatt összesen 110 milliárd euró pénzügyi támogatást igényelhetett, amelyben a német szerepvállalás volt a legnagyobb, mintegy 22,4 milliárd euró). Cserébe a görög kormányfő megemelte az áfát, a jövedéki adót, a benzin árát, befagyasztotta a nyugdíjakat és az állami fizetéseket, valamint rendkívüli nyereségadót is kivetett. Bejelentését követően megkezdődtek a kormányzását onnantól végigkísérő tüntetéssorozatok, amelyek több halálos áldozatot is követeltek az évek során.
Egyik megszorítás a másik után
A gigantikus kölcsönök dacára Papandréu kormánya még a következő év elején, 2011 januárjában is vezette a népszerűségi listákat, és sikerrel behúzta a helyhatósági választásokat, a görög lakosság tehát látszólag megadta a felhatalmazást a görög szocialistáknak a további munkálkodásra. Májusra azonban Papandréu már mocorogni kezdett, jelezve, hogy a 110 milliárd eurós pénzügyi mentőcsomaghoz csatolt, az unió és az IMF által megszabott feltételrendszer lazítását kérte. Mivel úgy tűnt, erre nem hajlandóak a hitelezők, júniusban újabb, 28,4 milliárd eurós megszorító csomagot állított össze a görög kormány további adóemelésekről, valamint az állami bérek és a szociális juttatások további csökkentéséről. Emellett bejelentették, hogy a 110 milliárd euró nem jelent megoldást a görög gazdaság problémáira, ezért további hitelekre, azaz egy második mentőcsomagra is szükségük lesz. Júliusban állapodott meg Görögország, az EU és az IMF az újabb 109 milliárdos mentőkölcsönről, cserébe Papandréu a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Központi Bank (EKB) és az Európai Bizottság nyomására keresztülvitt egy újabb, 78 milliárd euró értékű megszorító és privatizáló csomagot. Bár Papandréu ekkor felajánlotta a lemondását, végül mégis maradt korábbi pozíciójában, csak a kormányát cserélte le olyan vezetőkre, akik hajlandóak voltak megszorító politikáját támogatni. A nemzetközi sajtó ekkorra már valóban elkeserítő helyszíni riportokat készített Görögországról, amelyek már a tüntetések hevességénél is jobban bemutatták az ország és lakóinak valós állapotát. Jellemzésük szerint a szegények száma pedig megállíthatatlanul nőtt, egy-egy ételosztáson ezrek kígyóztak hosszú sorokban, míg mások a kukákat túrták használható dolgok után kutatva.
A dél-európai országot eluraló pénzügyi válság villámsebességgel vált társadalmi krízissé: egyes rétegek egyre lejjebb csúsznak a lejtőn, míg az adócsalók dőzsölnek, és megússzák a felelősségre vonást
– írta a görögökkel különben nem finomkodó Der Spiegel.
Görögök rohamozzák euróért a bankautomatákat. Fotó: MTI
Végül Papandréu átadta a közvetlen irányítást a tőkéseknek
Papandréu 2011 szeptemberében tett még egy kétségbeesett lépést, hogy kikerüljön abból a csapdából, ahová maga vezette bele Görögországot, és megszellőztette: népszavazást tervez Görögország euróövezeti tagságáról. Közben a tiltakozások odáig fajultak, hogy közalkalmazottak több minisztériumot is elfoglaltak az újabb megszorítások, valamint a leépítések miatt. Az októberi EU-csúcson az európai vezetők megállapodtak a bankokkal, hogy leírják a görög adósság egy részét, azaz a bankok követeléseinek 50 százalékát, azaz a 350 milliárd eurós görög államadósságból 100 milliárd eurót. Szintén megállapodtak arról, hogy Athén 2014-ig további nemzetközi hiteleket kap 100 milliárd euró értékben az EU és a Nemzetközi Valutaalap júliusban jóváhagyott, 109 milliárd eurós hitelét felváltó új hitelprogram keretében. Ennek fejében Athénnak el kellett fogadnia a görög költségvetési politika ellenőrzésének szigorítását, amelyet eddig háromhavonta a három legnagyobb hitelező – az Európai Unió, az Európai Központi Bank és az IMF – képviselőiből álló trió ellenőrzött, amely véglegesen áthelyezte székhelyét Görögországba. Papandréu az újabb mentőcsomag elfogadását is népszavazásra bízta volna, novemberben azonban a bankok és az EU nyomására visszavonta tervét, majd lemondott.
Görög tüntetők néznek farkasszemet a rendőrökkel Görögország Gyurcsány-korszakában. Fotó: MTI
Eddig Papandréu miniszterelnöki meséje, amelyből kitűnik: igazi, a hagyományos értelemben vett szocialista politikus, aki hitelfelvételben, megszorításokban és európai politikusi és bankvezéri alfelek fényesre polírozásában nyújtott professzionális teljesítményt, miközben alig két év alatt tökéletes kilátástalanságba és nyomorba döntött egy országot. Végeredményben még azt is elérte, hogy az Európai Unió, az Európai Központi Bank és az IMF közvetlenül felügyelje Görögországot, azaz átadta hatalmát a külföldi tőkének. Majd felállt és elment. De nem túl messzire. Néhány év kellett, hogy ő írhasson jelentést a magyar demokráciáról és jogállamról az Európa Tanácsnak. Papandréu egy tragédia, egy sorscsapás volt Görögországnak, de igazolta, hogy az EU és az IMF megszorító politikája sehová sem vezetett. Talán Varga Mihály meg Matolcsy György unortodoxiája volt a válasz a válság kezelésére? Ki tudja. Magyarország lassan egy évtizede költségvetési mintaállam, a koronavírus-járvány előtt még száguldó gazdasággal, alacsony munkanélküliséggel. Mégis egy Papandréu írja rólunk a jelentést. Mondjuk, abban legalább rutinosak a szocik.
Forrás: MTI; Vezetőkép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS