Alighogy közelít a választások ideje, máris megjelentek a legfrissebb közvélemény-kutatások, amelyek persze soha nem látott kiegyensúlyozottságot vetítenek elénk. Vagyis a fenét soha nem látottat, de erről majd később. A Závecz, az Idea meg egyebek biztosítanak minket arról, hogy bizony, itt a kormánypártok támogatottsága bizony nem az igazi.
Elöljáróban jegyezzük meg, hogy ugyanezek a közvélemény-kutatók voltak azok, akik 2022-ben, meg egyébként 2018-ban is, mindössze napokkal a választások előtt azt jelezték, hogy nagyon komoly kiegyensúlyozottság tapasztalható a számokban. Fej-fej mellett halad mindenki, zárul az olló vagy éppen ott volt az egészen kiváló Pulai András, aki egészen egyszerűen azt mondja, pontosan ugyanannyi ember támogatja a baloldalt, mint a jobboldalt. Mi is lett a végén?
Persze, nem lehet kimondani, hogy ezek a cégek mindig csak tévedhetnek, de mintha valami egészen finoman vett politikai befolyásoltságot fel lehetne fedezni a kutatásaik mögött. Most a Záveczék ugye valami olyat hoztak ki, hogy a kormánypártok és a Gyurcsány-lista között 10 százaléknyi különbség sincs. Oké. Mi el fogjuk végezni a szükséges munkát, aztán majd június 9-én este mindannyian meglátjuk, kinek volt igaza.
Ugyanis ezek a közvélemény-kutatások nagyon egyszerű módozatokkal működnek. Most a Závecztől a DK rendelt kutatást, ezért magától értetődő a 25 százalékuk. Biztos jön majd egy tetszőleges Medián-kutatás, ott majd Magyar Péternek lesz pont ennyi, és szerencsétlen Momentum is számolhatna ugyanígy, csak ugye az ő pénzüket Gyuri bácsiék már odaadták Magyaréknak, ezért aztán nekik nem mérnek semmit. Szomorú hegedűhangok a háttérben.
Szokás azt mondani, hogy 2019-ben példának okáért mennyire félremértek azok a kutatócégek, amelyek nem ellenségesek a kormányzattal, csakhogy a helyzet az, hogy a 2019-es önkormányzati választást toronymagasan megnyerte a Fidesz–KDNP, országos szinten a voksok felét megszerezve, a megyei jogú városok többségét is megnyerve. Jelzem, egy már akkor is teljesen összeállt balos tömbbel szemben. Nyilván az nem egy kellemes dolog, hogy a főváros másképp döntött, de elég csak egy pillantást vetni az európai nagy- és fővárosok szimpátiamutatóira, és máris látszik, hogy a magyar kormánypártok gyakran dupla akkora támogatottsággal bírnak, mint a nyugati patrióta erők a fővárosokban.
Meg azért hadd jegyezzek itt meg valamit. Mondom ezt úgy, hogy szemernyi kétségem sincs: ez az egész Magyar Péter-jelenség egy bizonyos fokig jól is jött nekünk, összerántotta a tábort, minden eddiginél világosabb lett, kik azok a mi és és kik azok a nem mi, míg a baloldalon most lehet csak igazán nagy a zavar. Mert hát gondoljunk csak a Momentumra, amely egy az egyben az a szavazóbázis, amire most Magyar Péter lő. Donáthék nem lehetnek egy bizonyos fokon túl barátságtalanok Magyarral szemben, mert arra fel még többen hagynák őket ott, ámde annyira negédesen sem nyilatkozhatnak, mert akkor az eleve is már átkacsingató szavazójuk joggal mondhatja: minek szavazzak a Momentumra, ha a Momentumnál is momentumabb Magyar Péter? Ahogy kitűnik, a Momentum voksolóinak legalább fele elillant, és ha valaminek, hát ennek sem lehet eléggé örülni.
De – és ez egy nagy de – itt jön az a bizonyos megjegyzés. Minket nem lehet megijeszteni azzal a lehetséges szcenárióval, hogy az eddigieknél jóval élesebb verseny következhet. Én és még sokan úgy szocializálódtunk, az van a vérünkben, hogy a küzdelem folyamatos, mindennapos. Küzdünk azért, hogy bejussunk a parlamentbe, küzdünk a helyekért, küzdünk azért, hogy ha lehet, ne egyszámjegyű legyen az eredmény. Jómagam legalábbis ezzel a mentalitással nőttem fel.
2010 óta ilyen szempontból bódulatosan jó a világ, de ettől még mindig szárazon tartjuk a lőport és mindenki másnak is ezt javaslom. Nem szabad annak lennie az alapmentalitásnak, hogy 2010-től datálódóan van helyén a világ rendje és akkor mindenki meg is nyugodhat, elvégeztük a melót, most pihenni is lehet – vagyis a világ rendje persze ez, de a mindennapokat, a küzdelmi helyzeteket tekintve nem –, nem szabad elkényelmesedni. Folyamatosan számot kell azzal vetni, hogy mindig, mindig a munkán múlik a siker.
Szóval olyan kimutatásokkal, hogy az utcahossz kevésbé utcahossz, mint szokott lenni, minket nehéz megrémiszteni. Szeretjük, ha harcolhatunk. Pláne, hogy kizárólag rajtunk múlik, mennyire győzünk. A győzelem ugyanis habitus, szokás kérdése. Az nem csak úgy történik, megesik, hanem kiérdemelni szükséges. Így lesz része a természetünknek. És mint ahogy a balosoknak az a természetes, hogy mindig veszítenek, nekünk az, hogy mindig nyerünk. Nem változtatunk ezen júniusban sem. Csak meló, meló és meló. Ennyi.
Vezető kép: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke győzelmi beszédet mond a Fidesz–KDNP eredményváró rendezvényén, a Bálnában az országgyűlési választás és gyermekvédelmi népszavazás napján, 2022. április 3-án. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
Facebook
Twitter
YouTube
RSS