A hobbiújságírás a bértollnokság ellentéte! (Interjú!)

Ferencz Zsombor marosvásárhelyi közíró lelkiismereti kérdésnek tartja, hogy szóvá tegye azokat a közügyi problémákat, amelyekről úgy gondolja, veszélyeztetik vagy károsan érintik a környezetében élőket, elsősorban a marosvásárhelyi, székelyföldi, erdélyi magyarokat.

Hobbiújságíróként határozza meg magát – mit jelent ez tulajdonképpen?

A hobbiújságíró címet félig dacból adtam magamnak, mivel a Transindex egy pár évvel ezelőtt becsmérlő szándékkal nevezett így. Persze, büszkén vállalom, hiszen: a hobbiújságírás a bértollnokság ellentéte!

Mi kényszeríti arra, hogy többnyire inkább ellenségeket, mint barátokat szerezve beleszóljon a „nagyok dolgába”? 

Ez egy lelkiismereti kérdés, hogy szóvá tegyem (a lehető leghatékonyabb kommunikációs csatornákon keresztül) azokat a közügyi problémákat, amelyekről úgy gondolom, hogy veszélyeztetik vagy károsan érintik a környezetemben élőket, elsősorban a marosvásárhelyi, székelyföldi, erdélyi magyarokat. Nem hagyna nyugodni a gondolat, ha tudnék valamiről, ami nem jó a közösségünknek és nem tennék ellene.

Hogyan látja az erdélyi magyar politikát?

Az erdélyi magyar politika egyenlő az RMDSZ-szel. Erős, mert diktatórikus, mindent felfal maga körül, ugyanakkor pedig káros, mert mindenféle aljas, balliberális és nemzetellenes érdeket kiszolgál! Még látszólagosan sem jobboldali! Szóval erős és káros!

Hát a média helyzetét?

A média is egypólusú, mert az összes szál be van kötve az RMDSZ-hez. A Székelyhontól a Maszolig, a Transindextől a MÚRÉ-ig, a Marosvásárhelyi Rádiótól az Erdély TV-ig! Mindent és mindenkit az RMDSZ felügyel! Míg a Transindex-Maszol-ETV-stb. csak és kizárólag véresszájú balliberális bértollnokokat tart el, a HVG-től és az Indextől idéz cikkeket, addig a „jobboldali” Székelyhonban NINCS egyetlenegy jobboldali publicista sem, illetve nem idéz origós vagy 888-as cikkeket!

Marosvásárhelyiként, lokálpatriótaként mit gondol, van-e még remény arra, hogy visszanyerjük a méltóságunkat, vagy végleg belenyugodtunk abba, hogy másodrendű polgárként kezeljenek?

A marosvásárhelyi magyarokkal nem lenne gond, ha a helyi politikusok, a városi és megyei RMDSZ-es tanácsosok megadnák a nekik járó tiszteletet. A magyarok féltik a bőrüket. Megtanulták, hogyan kell túlélni. Tudják, hogy óvatosan kell bánni a románokkal és az elnyomó hatalommal. Ha viszont a magyar politikum egybeolvad a románnal, akkor a marosvásárhelyi magyarok magukra maradnak. A magyarok általában jólképzettek és jólszituáltak, erős családi és baráti kötelékben élnek, a románok viszont nem tudtak 20–30 év alatt olyan erős közösséggé kovácsolódni, mint mi több évtized-évszázad alatt. Van tömegbázisunk, van erős intézményhálózatunk (Sapientia, MOGYE, színházak, szerkesztőségek, Teleki Téka, Kultúrpalota, zeneiskola stb.), amelyet a közösségünk szolgálatába kellene állítani. Mit ér a Nemzeti Színház, a Művészeti Egyetem, a Székelyföld hangja vagy az Erdélyi Magyar Televízió, ha ott azt „tanítják”, hogy a székelyek és a magyarok alkoholisták, nacionalisták, nőgyűlölők és rasszisták? Helyre kellene tenni az önbecsülésünket megfelelő NEMZETPOLITIKAI intézkedésekkel, a magyar emberekre való odafigyeléssel, szeretettel. Mindemellett, természetesen a románokkal való jó együttműködés és a nekik kijáró tisztelet megadása is nagyon fontos! Egyébként nagy veszélyt látok abban, hogy egyesek összemossák a magyar kisebbséget a romákkal, a migránsokkal, illetve az LMBTQ-közösséggel, azt hangoztatva, hogy mi, mint nemzeti kisebbség, ha elvárjuk, hogy a románok elfogadjanak és tiszteljenek bennünket, ugyanúgy kell tennünk az említett csoportosulásokkal. És ezt a maszlagot az RMDSZ politikusai és bértollnokai akarják nekünk beadni! Ez az összemosás a magyar kisebbség vesztét jelentené, ezért határozottan fel kell lépnünk ellene! Egy magyar érdekképviseletnek a magyar közösségi érdekek szerint kell cselekednie!

Jobboldali, konzervatív értékrendet követő emberként hogyan látja a jövőt?

Nagyon nehéznek és sok harccal telinek! Jönnek a jól megcsinált, ál-nemzeti kérdések (temetőkért harcolunk, aláírásokat gyűjtünk, de nem teszünk konkrét, megvalósítható gazdaságélénkítő és közösségépítő lépéseket, bebújunk a román kormány ágyába és nem szólalunk fel Brüsszelben a magyarok érdekében stb.). A magyar politikusok mindössze megbízóik anyagi érdekeinek, illetve balliberális elvtársaik elvárásainak akarnak megfelelni, szóval segítségre nem számíthatunk. Politikai gerillaharc elé nézünk.

Minek kellene történnie ahhoz, hogy az ön által felvetett problémák megoldást találjanak?  

Nem biztos, hogy van megoldás, de ha demokratikusan választanánk meg az erdélyi magyar érdekvédelmi politikusokat, akkor nem azokra a balliberális „keresztapákra” hallgatnának, akik odatették őket, hanem a választókra, és ez talán közelebb vinne a megoldáshoz, a jobboldali értékek melletti kiálláshoz. Az erdélyi magyar választók csak népszerű, elsősorban jobboldali jelölteket támogatnának, ezért nem engedik szóhoz jutni őket.

Fotó: Szentgyörgyi László