A miniszterelnökhöz fordult Tényi István a legújabb „őrület”, vagyis Ukrajna NATO-csatlakozása miatt. Az ismert jogásznál az verte ki a biztosítékot, hogy szeptember 30-án közleményt adott ki az ukrán elnöki hivatal, amelyben – mint írják – az ukrán nemzetbiztonsági tanács aznapi ülése után úgy döntöttek, gyorsított eljárásban kérik Ukrajna felvételét a NATO-ba.
A józan ész nevében kérem, hogy Magyarország Kormánya ne támogassa Ukrajna erőltetett NATO-tagságát. A globális béke megőrzése a magyar Kormány álláspontján is múlhat
– egyebek mellett ezt is írta Tényi a miniszterelnöknek címzett közérdekű bejelentésében. Ebben kifejtette: Jens Stoltenberg NATO-főtitkár az Ukrajna esetleges, gyorsított eljárásban való NATO-csatlakozását firtató újságírói kérdésre azzal felelt, hogy minden ilyen döntést egyhangúlag kell meghoznia a harminc NATO-tagállamnak. Mihajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó szerint 2022. szeptember 30. nap óta már tíz tagállam közölte, hogy támogatja Ukrajna csatlakozási kérelmét a NATO-hoz. A Twitter-bejegyzés szerint a kérelmet támogatók „többnyire olyan országok, amelyek emlékeznek az orosz birodalom mérgező karmaira”.
Tényi István emlékeztetett: az első ígéretek Ukrajna lehetséges NATO-tagságára vonatkozóan a katonai egyesülés 2008-as bukaresti konferenciáján hangzottak el, amelyen a szervezet nyíltan elkötelezte magát a kelet-európai ország majdani felvétele mellett. Ukrajna ugyanebben az évben be is terjesztette a NATO-tagsági cselekvési tervhez való csatlakozási szándékát. A vonatkozó tárgyalások azonban 2010-ben megrekedtek, miután az oroszbarát Viktor Janukovics nyerte meg az ukrán elnökválasztást, amely szorosabb együttműködést vetített előre Oroszország és Ukrajna között, ráadásul ekkoriban az ukrán társadalom többsége is inkább ellenezte a NATO-hoz való csatlakozást. A helyzet azonban nagyot fordult 2014-ben, amikor forradalom tört ki Ukrajnában annak hatására, hogy Janukovics nem írta alá az Európai Unióval kötendő társulási szerződést, egyértelművé téve azt, hogy a jövőben Oroszország mellett képzeli el Ukrajna jövőjét. A forradalom végül elsöpörte Janukovics hatalmát és a Nyugattal rokonszenvező kormány alakult meg Kijevben. Valójában számos olyan tényező nevezhető meg, amely igen valószínűtlenné teszi azt, hogy a közeljövőben Ukrajna teljes jogú taggá váljon.
Szavai szerint „az ukrán haderő a nagyszabású reformok és a felszerelés modernizációjára irányuló törekvések ellenére továbbra is viszonylag elavult, mivel a mai napig nagyrészt a szovjet időkből örökölt fegyverrendszereket használja. Emellett a jelenleg zajló fejlesztések is inkább a régi eszközök ráncfelvarrására irányulnak, nem pedig a korszerű technológia szerint működő eszközök beszerzésére. Ennek tükrében egyes vélekedések szerint az ukrán haderő állapota még mindig elmarad egy modern NATO-kompatibilis hadseregtől elvárt szinttől.” Hangsúlyozta: egyes nyugati törvényhozók aggodalommal figyelik azt, hogy az ukrán harcoló alakulatok közt radikális jobboldali csoportok is megtalálhatók. Úgy fogalmaz:
Külön gondot jelent, hogy az Ukrajna keleti részén háború dúl, a Krím-félszigetet – amely a nemzetközi jog szerint továbbra is Ukrajna része – pedig Oroszország annektálta. Amennyiben tehát Ukrajna csatlakozna a NATO-hoz, a katonai szövetségnek kötelessége lenne beavatkozni ezeken a területeken, amely szinte biztosan konfliktushoz vezetne Oroszországgal.
Legnyomósabb érvként azt hozza fel, hogy az ukrán NATO-tagság ellen orosz reakció várható.
Az orosz fél részéről eddig érkezett jelzéseket figyelembe véve Oroszország biztosan nem tűrné, ha nyugati szomszédja a NATO részévé válna
– írja, hozzátéve: méretei és stratégiai fekvése a közép-kelet-európai, sőt, az egész euroatlanti biztonsági térség meghatározó tényezőjévé teszi Ukrajnát.
Különösen a vele határos közép-európai országok biztonságpolitikai kilátásai szempontjából nem mindegy, hogy Ukrajna kül- és biztonságpolitikai téren milyen orientációt választ. Ukrajna 1990-es függetlenné válásától 2004-ig meglehetősen változékony külpolitikai irányvonalat követett, melyben hol a nyugathoz való integráció szándéka, hol az Oroszország felé való orientálódás tűnt inkább meghatározónak. Bár a 2004. november–decemberi narancsos forradalom vezető politikai erői az euroatlanti integráció mellett törtek lándzsát, az azóta eltelt időszakban bebizonyosodott, hogy ez előtt számos stratégiai, politikai és társadalmi akadály tornyosul. Stratégiai szempontból világosan kell látnunk, hogy Ukrajna elsődleges fontosságú terepe a kelet-európai térség feletti befolyásért zajló orosz–amerikai, kisebb mértékben az orosz–nyugat-európai vetélkedésnek
– írja Tényi, aki szerint az ország NATO-tagsága egyértelműsítené Ukrajna geostratégiai pozícióját, hosszú távon pedig belső politikai, gazdasági és társadalmi feltételrendszerét is alapvetően befolyásolná.
Magyarország számára a NATO ötödik cikkelye által nyújtott kollektív védelmi garancia jelenti a tagság legfontosabb és elsődleges értelmét. Ez elsősorban Magyarország geopolitikai fekvéséből adódik, hiszen a régió történetileg szinte megszakítás nélkül nagyhatalmak, civilizációk érdekszféráinak ütközőzónájában, vagy instabil versengő államok szomszédságában helyezkedett el. Ebben az összefüggésben Oroszországgal, mint 21. század eleji katonai és energetikai nagyhatalommal továbbra is számolnia kell a magyar biztonságpolitikának
– vélekedik.
Háborúban álló ország nem csatlakozhat a NATO-hoz, mivel annak beláthatatlan (valószínűleg harmadik világháború) lenne a következménye. Magyarországnak tehát aligha célszerű a gyors ukrán NATO-tagságot erőltetnie. Ukrajna nyugati orientációjának elősegítése érdekében viszont Magyarországnak erőteljesen támogatnia kell az Európai Unió további nyitását Ukrajna felé, közép – 10-15 éves – távra szóló világos tagsági perspektívát felmutatva
– hangsúlyozza.
A józan ész nevében kérem, hogy Magyarország Kormánya ne támogassa Ukrajna erőltetett NATO-tagságát. A globális béke megőrzése a magyar Kormány álláspontján is múlhat. A nyugati világ ész nélkül rohan a szakadék felé, miközben maga elé tart valamit, hogy ne lássa, mi van az út végén…
– fogalmazott Orbán Viktorhoz írt levelében Tényi István.
Mint ismert, az Ukrajna NATO-csatlakozását támogató köztársasági elnökök október másodikán az alábbi közleményt írták alá:
Mi, Közép- és Kelet-Európa elnökei, olyan országok, amelyek vezetői a háború alatt Kijevbe látogattak, és saját szemükkel szemtanúi voltunk az orosz agresszió hatásainak, nem maradhatunk csendben a nemzetközi jog Orosz Föderáció általi kirívó megsértésével szemben, ezért a következő nyilatkozatot adjuk ki:
Ismételten kijelentjük, hogy támogatjuk Ukrajna szuverenitását és területi integritását. Nem ismerjük el és soha nem is fogjuk elismerni azokat az orosz kísérleteket, amelyek ukrán terület annektálására irányulnak. Szilárdan kiállunk a 2008-as bukaresti NATO-csúcs Ukrajna jövőbeli tagságáról szóló döntése mögött. Támogatjuk Ukrajnát az orosz invázió elleni védelmében, követeljük Oroszországtól, hogy haladéktalanul vonuljon ki az összes megszállt területről, és minden szövetségest arra ösztönözünk, hogy jelentősen növeljék Ukrajnának nyújtott katonai segítségét. Mindazokat, akik agressziós bűncselekményeket követnek el, felelősségre kell vonni és bíróság elé kell állítani.
Miloš Zeman, Cseh Köztársaság elnöke
Alar Karis, az Észt Köztársaság elnöke
Egils Levits, a Lett Köztársaság elnöke
Gitanas Nausėda, a Litván Köztársaság elnöke
Stevo Pendarovski, Észak-Macedónia Köztársaság elnöke
Milo Đukanović, Montenegró Köztársaság elnöke
Andrzej Duda, a Lengyel Köztársaság elnöke
Klaus Iohannis, Románia elnöke
Zuzana Čaputová, a Szlovák Köztársaság elnöke
Facebook
Twitter
YouTube
RSS