A kommunistázó komcsiknak csak addig kell „szabad egyetem”, amíg az az övék

Van annak egy diszkrét bája, amikor valaki a honi kommunista párt jogutódjának miniszterelnökjelölt-jelöltjeként kommunistázgat. Vicces. Vagy inkább szánalmas. A Fudan egyetem elleni honi bolsevik hiszti annyi sebből vérzik, ahányból a honi bolsevik hisztik általában szoktak.

Már az csodálatos, hogy a „kínai kommunista egyetem” elleni tüntetés főszervezője, Jámbor András (Karácsony Gergely több tucat tanácsadójának egyike) nem is oly rég még egy véresszájú bolsevik internetes lapot főszerkesztett. A Mércén az egykori foxi-maxi egyetem szellemi színvonalán tolták-tolják a bolsevik propagandát nulla-huszonnégyben. Megjelent már ott minden szar, mint a román disznósajtban: öntudatos proletárok, kötélre való burzsoák, csodálatos Tanácsköztársaság, fénylő tekintetű Lukács György. Most meg ugyanez a Jámbor tüntetést szervez a „kínai kommunista egyetem” ellen. Fetrengünk a röhögéstől.

Jámbor pár hete még arról hablatyolt, hogy a kommunizmus tiszta eszméit nem szabadna összekeverni a kínai kormánypolitikával. Sőt, akkor még erősen megkérdőjelezhetőnek nevezte, hogy a kínai állam egyáltalán kommunizmust épít-e. Ám az még áprilisban volt. Azóta nyilván megérkezett a nyugati, neomarxista tartótisztek sorvezetője Karácsonyéknak a városházára, amelyben helyi csicskáiknak előírták, hogyan kell az ügyet „kezelni”.

Hát úgy, ahogyan szombaton láttuk.

Persze, szánalmas az egész. Nincs egyetlen pontja a kárálásuknak, amellyel ne lenne szembeállítható egy korábbi mondatuk, cselekedetük. Például azt írja a „főpolgármester” internetes naplójában: ők nem a kínai emberek ellen tüntettek,

„hanem Magyarország szuverenitásának sunyi kiárusítása ellen”.

Tényleg? És olyankor mi a helyzet Magyarország szuverenitásával, amikor az IMF, a Világbank és az Európai Unió felé kell eladósítani Magyarországot? Ráadásul úgy, hogy abból a hitelből nem épült meg a világ egyik vezető felsőoktatási intézménye, legfeljebb völgynélküli völgyhidak, hegy nélküli alagutak és 30 centiméteres kilátók. Vagy olyankor mi van a szuverenitásunkkal, amikor a magyarországi ellenzék naponta küldi a feljelentéseket Brüsszelbe? Amikor megszavazzák a Sargentini-jelentést, amely a hazánknak (vissza)járó pénzek megvonásához, szavazati jogának elvételéhez vezethet? Vagy amikor az önállóságunk maradékának fölszámolásáért, a brüsszeli ügyészéghez csatlakozásért, az Európai Egyesült Államokba való beolvasztásunkért harcolnak? Szuverenitás, mi?

A szuverenitásunkért harcoló ellenzéki tömegben mindenkinél volt egy magyar zászló… ja, mégsem (Forrás: Baranyi Krisztina Facebook-oldala)

• Annak is csupán pár hónapja, hogy kedvenc mantrájuk még a „szabad egyetem” volt. A kormány ne avatkozzon bele a felsőoktatásba, a tudományba, a szellem szabad áramlásába – mennydörögték. Most, hogy idejönne a világ egyik legmagasabban rangsorolt elitegyeteme, hirtelen mégsem olyan fontos mindez. Persze, valójában hónapokkal korábban sem volt az, csak akkor is kellett valamilyen ürügy az emberek hergeléséhez, a tüntizéshez.

A freeszfe-hisztit megelőzően pedig ártatlan bociszemekkel utasították vissza még a föltételezést is, hogy a CEU-n esetleg ellenséges ügynököket, kémeket, diverzánsokat képeznének. Ugyan! Hogy mondhat ilyet a kormány?! Szégyelljék magukat! A CEU egy elitegyetem, és annál jobb Magyarországnak, minél több ilyen nemzetközi intézmény jön ide. (Hogy a CEU semmilyen komoly felsőoktatási rangsorban nem szerepelt, ne bolygassuk.) Most, hogy a CEU-val ellentétben valóban magasan jegyzett, nemzetközi rangsorokban tényleg vezető helyen szereplő egyetem jönne ide, már mégsem számít mindez. Pedig a Fudanon elsősorban természettudományos szakembereket képeznek, nem pedig genderaktivistákat és tudományos neomarxistákat, mint a CEU-n.

Figyeljék csak! Ez például egy Kari Geri-szösszenet tavaly októberből:

A CEU Bécsbe költözésével az ország és Budapest is szegényebb lett, a főváros korábbi vezetése némán asszisztált ehhez. A hazug propaganda fontosabb volt a kormánynak, mint az oktatás, a tudomány szabadságának tiszteletben tartása. Nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy a kormány bűnbánóan visszahívja-e a CEU-t, Budapest viszont boldogan fogadná újra az egyetemet, tanulni és tanítani vágyó polgárait.

Meg kell a szívnek szakadnia…

Az is imádnivaló, ahogyan Karácsony Gergely egyik mondatában beismeri, semmilyen konkrétum nem ismert a Fudan-beruházás kapcsán – a következőben pedig máris 500 milliárdos adósságról rebeg, amelyet még az unokáinknak is fizetniük kell. Most akkor ismeri vagy nem ismeri a részleteket, amelyeket még senki sem ismer? Nyilván nem, hiszen ennél egyszerűbb dolgokkal sem boldogul. Aki szerint Csepel Budapest északi részén van, a Nemzeti Múzeum pedig a Városligetben, attól az is nagy teljesítmény, ha egyedül elbotorkál a reterátig.

Mindenesetre szórakoztató, ahogyan a neje által turizott, ránézésre kínai szabású  takarítóköpenyben Gergely a kínai terjeszkedés ellen ágál. Úgy, hogy 2010 előtt az ő tanácsadói bábáskodása idején az akkori balos kormány még azért utazgatott hetente Kínába, azért (is) küzdött, bárcsak Magyarországra jönne a Fudan. Hiteles társaság, na.

A slusszpoén, ahogyan Gulyás Gergely kancelláriaminiszter vasárnapi interjújával az egész bolsevik ellenzéket körberajzolta és föltette a faliújságra. Közölte: nyugodtan népszavazzanak csak az egyetemről, s ha a budapestieknek nem kell, akkor nem lesz. Ebben benne van minden, amit a honi jobboldalról és baloldalról tudni érdemes. Emlékeznek még, milyen pitiáner módon gáncsolta két évig a szociális népszavazást a Gyurcsány-kormány 2006 és 2008 között (a vokálban Karácsony adjunktus-tanácsadóval)? Utolsó leheletükig akadályozták a kezükben lévő Országos Választási Bizottság segítségével, hogy az emberek elmondhassák a véleményüket valódi sorskérdésekről: vizitdíjról, kórházi napidíjról. Mert ezek akkor is ugyanolyan pitiáner gazemberek voltak, mint most.