A látszat és ami mögötte van

Különös emberfajta a politikus, mindig azt mondja, amit kell, amit lehet,  csak legritkábban és elvétve azt, amit gondol. Különösen akkor van ez így, ha diplomata az illető. A diplomácia köztudomásúlag nem más, mint a tökélyre vitt képmutatás: a diplomatának mennél inkább sikerül elrejtenie valódi gondolatait, szándékait, annál sikeresebben követheti céljait, érvényesítheti érdekeit. Melyek csak a legritkább esetekben azonosak a szavazópolgárok érdekeivel. Mondhatnám: ez van, ahol a középszer tombol, ahol az államférfi ritka, akár a fehér holló, de nem teszem. Mindenesetre gyomor kell ehhez, legalábbis az egészséges erkölcsi érzékű ember számára.  

„Nekünk az az érdekünk, hogy Romániában politikai stabilitás legyen, és mi magyarok büszkék vagyunk arra, hogy az RMDSZ ennek a politikai stabilitásnak a részese, sőt, nagy hozzáadott értékkel bír a politikai stabilitás szempontjából. Jó érzés volt ma hallanom a román kollegáktól, hogy milyen elismeréssel beszélnek az RMDSZ által delegált kormánytagok teljesítményéről. Ez nekünk jó érzés, és azt reméljük, hogy az RMDSZ stabilizáló szerepe hosszú távon tud hozzájárulni a politikai stabilitáshoz itt Romániában” – nyilatkozta a sajtónak Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter keddi bukaresti látogatása után.

„Románia folyamatos párbeszéddel, a pragmatikus együttműködés fejlesztésével valódi stratégiai partnerségre törekszik Magyarországgal” –  jelentette ki Bogdan Aurescu román külügyminiszter ugyanott. A román tárcavezető nem állhatta meg, hogy a közelgő Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborra célozva – ahova Orbán Viktor miniszterelnököt és a magyar kormányzat számos tagját várják – meg ne jegyezze: fontos, hogy a két ország tisztségviselőinek látogatásai és nyilvános megszólalásai összhangban legyenek a magyar-román alapszerződés és a stratégiai partnerség szellemével.

Nos, ennyi volt az, amit az orrunkra kötöttek. Hogy mire gondolhottak, miközben egyrészt romániai politikai stabilitásról, az RMDSZ által megtestesített „hozzáadott értékről”, másrészt pragmatikus együttműködésről, valódi stratégiai partnerségről szóltak, arról megvannak a magunk sejtései.