A Liu fivérek országváltásának margójára
Bombaként robbant a hír, miszerint az olimpiai bajnok rövid pályás gyorskorcsolyázó testvérpár, Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang országváltást kezdeményeztek, vagyis ez alapján többé nem láthatjuk őket magyar színekben versenyezni. A sportolók elérhetetlenek, így velük nem tudtunk beszélni, és a kirajzolódó kép annak ellenére is több, mint zavaros, hogy informálisan többen is szolgáltak számunkra érdekes adalékokkal a történet hátterével kapcsolatban.
Előre kell bocsátani, hogy bármilyen végkifejlete is lesz a Liu-féle Sagának, ez a két fiatalember örökre beírta magát a magyar sport aranykönyvébe, hiszen – Burján Csabával és Knoch Viktorral kiegészülve – nevükhöz fűződik az egyetemes magyar sportélet első téli olimpiai aranyérme. Miután ehhez az egyébként is sporttörténelmi sikerhez még hozzájött Pekingben Liu Shaoang újabb aranyérme is, így a fenti állítás még inkább érvényes és elvitathatatlan akkor is, ha a jövőben Kína, vagy bármely más ország színeiben versenyeznek majd.
Minden más tekintetben viszont azt a kényszerű és sajnálatos megállapítást kell tennünk, hogy a helyzet sehogy sem jó, és számos kérdést felvet. A Liu-fivérek apai ágon kínai, anyai ágon magyar származásúak, ám mindketten Budapesten születtek és Magyarországon nevelkedtek. Állampolgárságuk is magyar, és annak ellenére is a magyar sport neveltjei, hogy sikereikben végső soron oroszlánrészt vállalt Kína, hiszen sokáig kint éltek, készültek és kínai edző (Lina Csang Csing) irányításával készültek az utóbbi években.
Amikor ismertté váltak, hamar roppant népszerűek is lettek, különösen az idősebbik és a médiában, valamint a közösségi oldalakon szívesebben szereplő testvér, Liu Shaolin Sándor. Liu Shaoang mindig kicsit háttérbe húzódóbb volt, ritkábban nyilatkozott és magánéleti dolgaival kapcsolatban is lényegesen kevesebbet tett közzé, mint bátyja. Ennek ellenére a sportvilágban és a sportmédiában rendre együtt emlegettük őket, nemcsak azért, mert közösen indultak a versenyeken, hanem azért is, mert ők maguk is vállaltan egymás legnagyobb szurkolói voltak és kiváló testvéri kapcsolatot tartanak egymással.
Olimpiai aranyérmük, vagyis 2018 óta bízvást állítható, hogy az ország legnépszerűbb sportolói közé tartoznak. Különösen igaz ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy egyébként egy olyan sportág versenyzői, amelynek nálunk, Magyarországon – minden bántás nélkül, de – semmiféle érdemi beágyazottsága, népszerűsége, múltja nincsen, mostani, megnövekedett jelentősége szinte kizárólag az utóbbi évek rendkívüli eredményeinek, és főleg az olimpiai aranyérmeknek a következménye.
Pjongcsang után a fivéreknek a legnépszerűbb magyar sportklub, a Ferencváros kínált szerződést, szinte elmondható, hogy miattuk hozta létre a zöld-fehér egyesület a rövid pályás gyorskorcsolya-szakosztályát. Ez a megkülönböztetett tisztelet jól példázza azt, hogy a magyar sportélet kiemelt megbecsülését a két Liu-fivér egyértelműen megkapta, igaz, eredményeikkel ki is vívták azt, hogy különleges bánásmódban részesüljenek.
A Ferencváros háza táján érdeklődve, informálisan megtudtuk, hogy a két Liu-fivér nagyszerűen érzi magát a klubnál, a Fradi-család teljes értékű tagjaivá váltak. Gyakori díszvendégei voltak a sikert sikerre halmozó labdarúgó-csapat hazai mérkőzéseinek, ahol rendkívüli népszerűségnek örvendtek. Egy másik, a zöld-fehér klub belső ügyeit jól ismerő forrásunktól megtudtuk, hogy a két olimpiai bajnok nevét már fel is vésték a márványtáblára, emellett pedig a népligeti, olimpiai bajnoki sétányon mellszobrot is állítottak az ifjabbik fivér tiszteletére. Ezekkel a gesztusokkal az FTC szintén kifejezésre juttatta, hogy mennyire büszke a két kitűnő korcsolyázóra és magáénak érzi az általuk elért hatalmas sikereket.
Nemcsak a klubhoz, de szülőhazájukhoz, Magyarországhoz is maximális lojalitást mutattak eddig a Liu-fivérek. Bár – egyébként tisztességes módon – sosem felejtették el megemlíteni, hogy Kínát is hazájuknak tekintik, édesapjuk származása révén kínainak is érzik magukat, rendre kiemelték, hogy mekkora büszkeség számunkra a magyar Himnuszt hallgatni és érzékelni, hogy sikeres szereplésükkel örömet okoznak a magyar embereknek. A most zajló történések tükrében különösen érdekessé válik az a Liu Shaoanggal készített idei interjú, amelyik alig néhány hónapja jelent meg, és amelyben az ifjabbik fivér kiemeli, hogy a jövőben is Magyarország sikereiért korcsolyáznak majd.
A fentieket figyelembe véve, még inkább kérdés a kérdés, hogy vajon akkor mi állhat az országváltási kérelem mögött? Tekintettel arra, hogy a Liu-fivérek elérhetetlenek, és – korábbi szokásukat megváltoztatva – újabban már a közösségi felületekről is eltűntek, jórészt sötétben tapogatózik mindenki, a mostani bejelentés kapcsán, amelynek valós okait egyelőre nem ismerjük. Van azonban néhány dolog, amelyek ebben a helyzetben felmerülnek és amelyek esetleg szerepet játszhatnak abban, ha valóban elveszítjük a Liu-fivéreket. Ezek a következők.
A magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott háza táján többször is adódtak konfliktusok. Emlékezhetünk, hogy Burján Csaba egy kétes közösségi médiás bejegyzés után került ki a keretből az egyik világverseny előtt. Arra is emlékezhetünk, hogy a legutóbbi olimpia egyik versenyszáma után nyílt bírálatokat fogalmaztak meg egymással szemben bizonyos csapattagok, amit aztán utólag persze többen is igyekeztek kozmetikázni, de azért a rossz szájíz biztosan sokakban ottmaradt. Ezeknek a konfliktusoknak a felszínre kerülése nem megszokott, az ilyesmit általában saját, belső körben szokás rendezni.
Szintén érdekes történet az amerikai John-Henry Krueger honosítása, aki a válogatott eredményességének további növelése érdekében kapott lehetőséget arra, hogy magyar színekben induljon. Bár váltóban elért egy olimpiai bronzérmet, tehát részese volt egy szép sikernek, de végül úgy alakult, hogy többet mégsem láthatjuk őt piros-fehér-zöldben. A hivatalos indoklás szerint azért, mert olyan fegyelmi vétségeket követett el, hogy „már nem lehetett tovább tolerálni” a viselkedését.
A fentieken túl a sportágban történő változásokhoz tartozik a sikeredő, Lina Csang Csing távozása, igaz, itt legalább tudjuk az okot: a hivatalos indoklás szerint ugyanis visszautasíthatatlan ajánlatot kapott szülőhazájából. Ezzel nyilván nem lehet mit kezdeni, az is egyértelmű, hogy van az a pénz, amivel nem lehet és talán nem is érdemes versenyezni, s ez még akkor is igaz, ha valószínűsíthető, hogy Lina Csang távozása a Liu-fivérek távozása szempontjából is kulcsmomentum volt.
Mégis fennmarad továbbra is a kérdés, hogy vajon miért jutottak erre a döntésre a fivérek? Különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy szinte mindent fel kell ehhez égetniük maguk mögött Magyarországon.
Amennyiben ugyanis Kína színeiben kívánják majd folytatni – a feltételes mód annak szól, hogy eddig ezzel kapcsolatban semmilyen megerősítés nem érkezett -, akkor le kell mondaniuk magyar állampolgárságukról, mert a Kínai Népköztársaság nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét. Vagyis Liuéknak nem kevés áldozatot kellene hozniuk egy Magyarország-Kína országváltás esetén. Igaz, a hírek szerint Kína is kimagaslóan dotálja az eredményes sportolókat. Látható tehát, hogy érzelmileg és anyagilag is érdekes lenne egy ilyen döntés, amellyel egyben el is esnének az olimpiai bajnokoknak és helyezetteknek járó állami életjáradéktól, az ugyanis csak magyar állampolgároknak jár.
Kósa Lajos a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) elnöke egyértelművé tette a szövetségi álláspontot. Amennyiben a sportolók távozási szándéka megmásíthatatlan, akkor vagy kivárják az országváltás szabályában szereplő hároméves várakozási időt, vagy vissza kell fizetniük azt a sok százmilliós összeget, amelyet eddig a MOKSZ a felkészítésükre költött.
A fenti két bekezdés támasztja alá igazán azt, amit írásunk bevezetésében már érintettünk: innentől már nem igazán létezik jó megoldás. Ha Liuék maradnának mégis, amire Gyulay Zsolt MOB-elnök nyilatkozata fényében már semmi esély nem látszik, akkor is ott lenne ez a bélyeg a személyük körül, hogy egyszer már itt akarták hagyni Magyarországot. Ha viszont távoznak, akkor – függetlenül a csodálatos eredményektől, amelyekkel megajándékoztak bennünket – óhatatlanul ott marad a rossz szájíz, akár a szövetségben, amely valóban nem sajnált soha, semmit a versenyzőktől, akár a sportszerető közvéleményben, amely gyakran hallhatta tőlük, hogy mennyire szeretik Magyarországot és ennek az országnak akarnak dicsőséget szerezni.
Egyvalami biztos: bármi lesz is a döntés, de különösen igaz ez országváltás esetére, semmiképpen nem szabad fröcsögni és gyűlölködni a sportolókkal kapcsolatban. Mindez méltatlan lenne a Liuék által elért eredmények tükrében. Ugyanakkor az sem kérdés, hogy egy hiteles, hihető és őszinte magyarázat azért mindenképpen kijár a két fivértől, legkésőbb akkor, amikor majd lecsengtek az indulatok… Ennyi jár Magyarországnak, mert nemcsak az ország kapott nagyon sokat a Liu-fivérektől, de ők is sokat köszönhetnek ennek az országnak.
Vezető kép: redbull.com
