A magyar emigráció inkább egymással harcolt, nem a kommunisták ellen – Nyári Gábor volt Az Öreg vendége

A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár történészei nemcsak a rendszerváltás történetét térképezik fel, hanem az előzményeket is, egészen a negyvenes évekig visszamenve az időben. Az Öregnél ezúttal Nyári Gábor, a RETÖRKI ügyvezető igazgatója járt.

Nyári Gábor munkássága kiemelkedő fontossággal bír, bemutatja a magyar politikai emigráció okait, természetét, ugyanis a több hullámban lezajlott emigráció nélkül nem értelmezhető a 20. század második fele Magyarországon.

A magyarok százezrei két nagy hullámban menekültek el a nyilas, majd kommunista rémuralom elől. Először 1944. március 19-től 1948-ig, ekkor több mint 250 ezren hagyták el az országot, főként politikusok, az értelmiség, tanárok, tudósok, orvosok, katonatisztek, tulajdonképpen a középosztály és az arisztokrácia tagjai. Ennek az üldöztetésnek a célja az volt, hogy  a régi államhatalom képviselőit lecseréljék a bolsevista, megbízható, sokszor képzetlen-káderekkel, akikkel ki tudták építeni Rákosi és társai a kommunista diktatúrát.

A Szovjetunióból hazatértek a ‘19-es kommün vérgőzös tagjai és kommunistává átvedlett spanyolosokkal és nyilasokkal kiegészülve valódi rémuralmat vezetett be az ÁVÓ és a Katonapolitikai Osztály révén. A magyarság színe-javának menekülése folytatódott az 1956-os kádári megtorlás után is, ekkor több mint 200 ezer magyar lépte át a határt Ausztria felé.

A szovjet megszállásnak köszönhetően összességében több mint félmillió ember volt kénytelen elhagyni hazáját.

A politikai emigráció olyan erős szervezeteket hozott létre, mint Vitéz Kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes és Zákó András vezérőrnagy alapította Magyar Harcosok Bajtársi Közössége. Céljuk volt, hogy a kommunista uralmat Magyarországon megszüntessék. Közben Nagy Ferencék, Varga Béláék, Eckhard Tiborék, Sulyok Dezsőék, Kovács Imréék, Barankovics Istvánék (Kisgazdapárt, Demokrata Néppárt, Magyar Szociáldemokrata Párt, Magyar Élet Pártja) az 1939-es utolsó szabad választások alapján létrehozták az emigráns kormányt. Az ötvenhatosok újabb menekülthulláma Kéthly Annáékkal, Király Béláékkal és Kővágó Józsefékkel az élen csaknem egy évtizedig küzdöttek az 1956-os forradalom és szabadságharc igazságáért.

Sajnos a két emigrációs szerveződés egymás ellen is harcolt, az USA elsősorban az ‘45-ösöket támogatta.

Nyári Gábor kutatásai szerint a Nyugat mindvégig áltatta a magyar emigránsokat és Magyarország népét, eszük ágában sem volt valódi segítséget nyújtani ahhoz, hogy Magyarország megszabaduljon a bolsevizmustól. Ugyanúgy kettős játszmát játszottak, kettős mércét alkalmaztak, mint manapság. Az USA által támogatott Szabad Európa Rádió (Borbándi Gyula, Cs. Szabó, Márai Sándor, Gallicus…), az Amerika Hangja, a BBC magyar adása jeles képviselőit eszközként használták nagyhatalmi érdekeik érvényesítéséhez.

A magyar politikai emigrációnak persze néha azért sikerült Magyarország érdekeiért fellépni, összességében a magyar, de összességében nem értek el jelentős eredményeket.