A megkérdezett magyarok 70 százaléka a politikai viták félretételét várja Brüsszeltől – olvasható a Századvég Alapítvány közvélemény-kutatásában, amelynek részleteit pénteken közölték az MTI-vel.
A kutatásban – amit 1000 felnőtt megkérdezésével készítettek – az áll, hogy az elmúlt hetekben a magyar koronavírus-törvény a brüsszeli balliberális politikai erők célkeresztjébe került: az Európai Parlament elnöke, David Sassoli levélben fordult a bizottsághoz a szóban forgó jogszabály vizsgálata érdekében, míg a testület LIBE bizottsága közleményben kritizálta az említett törvényt. A Századvég megvizsgálta, hogy a magyar lakosság a koronavírus-járvány által előidézett rendkívüli helyzetben milyen elvárásokat támaszt a brüsszeli politikusokkal szemben.
A kutatás alapján – áll a közleményben – kijelenthető, hogy a megkérdezettek 70 százaléka a politikai viták félretételét, és helyette a tagállamok megsegítését várja az Európai Uniótól; ezzel szemben a 23 százalékuk úgy véli, hogy a koronavírus-törvény a kormányzat indokolatlan “túlhatalmát” eredményezi, ezért az ezzel kapcsolatos vitát azonnal le kell folytatni. A politikai eltérések alapján a jobboldali válaszadók 85 és a középen állók 61 százaléka támogatja a kialakult szorongatott helyzetben a politikai viták mellőzését, és csupán a 11, illetve 32 százalékuk nem tartja ezt indokoltnak. A baloldali megkérdezettek körében is többen vannak azok (47 százalék), akik úgy látják, hogy a koronavírus-járvány terjedése miatt Brüsszelnek viták helyett a segítségnyújtásra kell koncentrálnia, ugyanakkor a 46 százalékuk ettől eltérő véleményt fogalmazott meg – derült ki a Századvég kutatásából.
Forrás: MTI
Galuska Galagonya
2020-04-18 at 07:43
En mar semmit se varok Brusszeltol, csak annyit, hogy hagyjanak beken bennunket, es fulladjanak bele a nagy liberalizmusukba!
Felsőtagéskirályerdő
2020-04-17 at 20:45
Kinek nem inge, ne vegye magára.
Bocsánat, de idézek a magyarok ‘százalékáról’:
“Háromféle magyar
Háromféle ember van ebben az országban,.. háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak. Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.
Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.
Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép.”
(Wass Albert)