A Mennyországban folytatódik a tánc – Törőcsik András emlékére (1955–2022)
Hatvanhét éves korában elhunyt az Újpest egykori 45-szörös válogatott labdarúgója, Törőcsik András. A korábbi zseniális futballista a Honvédkórházban veszítette életét, információink szerint tüdőgyulladás következtében. Emlékező írásunkban nemcsak Törő pályafutását, de emberi arcélét is igyekszünk felvillantani.
Törőcsik András Budapesten született 1955. május elsején. Édesapja, Törőcsik Gyula vízügyi mérnökként dolgozott, édesanyja, Éva asszony szintén értelmiségi volt. Egy testvére volt, Éva. A család Zuglóban lakott, így a kis Törő a Miskolci utcai általános iskolába járt. Rendkívül jó eszű gyermekként évről évre kitűnő eredményekkel zárt, nagyon jó tanuló volt, különösen matematikából volt kiemelkedő. Bár olvasni is nagyon szeretett, volt azonban valami, ami még a könyvek és a számok birodalmánál is nagyobb hatással volt rá: a labda.
A BVSC csapatában lett igazolt játékos, nevelőedzője Farkas József volt. Elmondása szerint háromszáz százalékkal többet tudott a kortársainál, ami minden értelemben meg is látszott az edzéseken és az edzőmeccseken is. Csakhamar híre is ment, hogy a Szőnyi úton van egy kese hajú, alacsony termetű srác, akiért érdemes kijárni, és egyre többen választották programként a BVSC korosztályos meccseit, hogy megnézzék a szupertehetséges fiút, aki mellett ráadásul még láthatták pallérozódni az ifjú Jancsikát, Lazsányit, Kerepeczkyt vagy a Mokka becenévre hallgató, évtizedek óta Amerikában élő Mokaliszt is.
Nemcsak a tehetsége emelte azonban ki az átlagból, Szabó Ferenc, 1985-ben megjelent Táncolj tovább, Törő! című könyvében elhangzik egy klasszikus mondat arról, hogy milyen önzetlen volt. Egykori edzője, Farkas József visszaemlékezése szerint nemcsak rendkívül jól nevelt, de mérhetetlenül jólelkű és önzetlen is volt.
„A fél kifli felét megfelezte bárkivel, aki erre kérte, de volt, hogy maga ajánlotta fel!”
Ugyanez volt jellemző rá a pályán is, ahol csak úgy tömte a társakat a jobbnál jobb átadásokkal, sokkalta inkább hozta kihagyhatatlan helyzetbe valamelyik társát, mintsem ő akarjon gólt rúgni. Nevelőedzőjétől, Farkas Józseftől tudjuk, hogy a cselezőkészség, az elképesztő labdaérzékenység vele született tulajdonság volt, lényegében semmit nem kellett tanulnia ezekből a tréningeken, mert ösztönből képes volt megcsinálni szinte mindent. Mezey György, aki szintén a vasutascsapatnál volt még az edzője, többször elmondta: felelőssége tudatában állítja, hogy ugyanolyan tehetséges volt, mint Diego Maradona.
Az a történet is beszédes, amit szintén Mezey Györgytől tudunk, miszerint egyszer elment a meccs délelőttjén a Törőcsik családhoz, de csak a szülőket találta otthon, Andrást nem. Kisvártatva megérkezett azonban ő is, biciklivel, és kiderült, hogy a Szőnyi útra kerekezett ki, mert éjszaka esett az eső és kíváncsi volt arra, hogy mennyire ázott fel a talaj. Ez a történet is mutatja, hogy ifjú korában a labdarúgás iránti végtelen elhivatottság jellemezte.
Nem véletlen, hogy megkörnyékezték a legjobb magyar csapatok. Bár Törő gyermek- és ifjúkorában vérbeli Fradi-szurkoló volt, mégsem a zöld-fehéreket választja ekkor, hanem azt az Újpestet, amely bár szárnyal Baróti Lajos kezei alatt, zsinórban hét bajnoki címével egyeduralmat gyakorol idehaza, ám klasszisai már „kifelé” mennek, így adta magát, hogy a jövő az ifjú titáné lehet. Így is lett. Hamarosan megszületik a legendássá nemesedő szurkolói rigmus: Táncolj, Törő! A Megyeri út újra megtelik élettel: immáron nem Göröcs, Bene és Dunai II okán járnak ki más csapatok szurkolói is Újpestre, hanem Törő táncait csodálni.
A brnói kupameccs, ahol Törőcsik káprázatos gólt lőtt! Forrás: MLSZ TV Archív
Törő táncol, Törő villog, Törő szlalomozik a védők között, Törő csodálatos. Mindent megmutat, amit ebben a játékban csodálni lehet, olyan tehetség árad belőle, amelyet csak kivételes esetekben láthat a nagyérdemű testközelből. Most, Újpesten hétről hétre láthatja, aki kimegy, így nem csoda, hogy rendszeres a telt ház. Különös atmoszférái vannak a híres, Népstadionbeli kettős rangadóknak, amelyek közül kiemelkedik a Ferencváros elleni 8–3-as győzelem, amely Törőcsik egyik legjobb meccse volt az ősi rivális ellen, s amely után évekig elhangzott a legjobb barát, Ebedli Zoltán felé a zrika: „Zolikám, nekem nyolc!”
Az időközben szövetségi kapitánnyá kinevezett Baróti Lajos 1976. október 13-án bedobja a mélyvízbe. Ausztriában, a Práterben a „sógorok” ellen debütál a nemzeti együttesben. Az 1977-es év nagy meneteléséből is kiveszi a részét, a két interkontinentális selejtezőn Bolívia ellen idehaza és a kinti visszavágón is betalál, így hozzáteszi a magáét ahhoz, hogy 1966 után ismét kijut a világbajnokságra a magyar válogatott. Alapembere a vb-csapatnak is, amely a házigazda, később vb-címet nyerő Argentína ellen kezdi meg szereplését a tornán. Az egész meccsen alattomos módon ütötték-vágták Kesét, aki a 87. percben elveszíti a fejét, törleszt, s a bíró, mintha csak erre várna, azonnal kiállítja őt. A harmadik csoportmeccsen még pályára lép, de csodát tenni ő sem tudott, így kiestünk a vb-ről. Itthon ő és a szintén piros lappal büntetett Nyilasi lett a bűnbak, eltiltja őket az MLSZ a válogatottól. Sokáig azonban nem lehet nélkülözni a két legjobb focistánk játékát, így Törő már a következő év márciusában az NDK ellen újra ott lehet a nemzeti csapatban, sőt, gólt is szerzett.
Az emlékezetes UEFA Kupa-meccs, ahol Törőcsik András bohócot csinált az 1. FC Köln világbajnok védőjéből, Steinerből. Forrás: MLSZ TV Archív
A nemzeti együttesben még egy nagyon sikeres időszaka van, az 1981-es év, amikor Mészöly Kálmán irányításával ismét kijut a vb-re a magyar csapat, természetesen Törővel a soraiban. A Norvégia elleni mindent eldöntő selejtezőn három gólpasszal oroszlánrészt vállal a 4–1-es győzelemből. A világbajnokságon nem alkot maradandót, s mivel pályafutása lefelé ível, így a Mezey György által irányított válogatott mexikói vb előtti káprázatos menetelésének már nem volt részese. Utoljára 1984 augusztusában, a Népstadionban Mexikó ellen lép pályára, és a szünetben lecseréli őt Mezey György. Bár ott volt a válogatottal Lienzben, az 1986-os világbajnokság közvetlen felkészülésén, korábbi lábközépcsont-törése nem jön helyre, így nem utazhatott ki élete harmadik vb-jére.
Törőcsik András pályafutását a sikerek mellett már játékoskorától kezdve végigkísérték a hányattatások is. 1979 nyarán – a világválogatottba szóló meghívóval a birtokában – autóbaleset részese Zalacsány határában, amelynek során súlyos csípősérülést szenvedett. Hónapok alatt felépült ugyan, de saját bevallása szerint sem lett többé soha olyan a csípője, mint annak előtte volt. Ezek után még akadtak felvillanásai a válogatottban és klubcsapatában is, de azt a virtuóz, zseniális focit, amit addig játszott, egyre kevésbé láthattuk tőle.
Az akkori szabályoknak megfelelően, harmincadik életévét betöltve, 1985 nyarán szerződhet ki a profi világba. A francia másodosztályban szereplő Montpellier csapatához igazolt, ahol korábban Zombori Sándor is játszott és ahol csapattársa lett Kiss László, akivel a válogatottban évekig játszottak együtt. Törőcsik két idény után tér haza, az MTK-ba hívja Verebes József, de egy Tatabánya elleni mérkőzésen Udvardi alattomos belépője után lábtörést szenved, így gyakorlatilag 32 évesen véget ér egy szenzációs pályafutás, amelyben sokkal több volt, mint ami végül kijött belőle.
Bár egykori újpesti csapattársa, Tóth Zoltán, valamint a Chicagóban élő délvidéki származású futballmenedzser, Kőrösi László közbenjárására kijut Észak-Amerikába, és az USA-ban, valamint Kanadában is játszik néhány meccset a helyi teremlabdarúgó-bajnokságban, ez már tényleg a „levezetés” időszaka, nem hagy igazán komoly nyomot labdarúgó-pályafutásán. Utolsó állomáshelye ismét itthon van, az 1990-es évek elején régi barátja, Horváth Károly hívására a Magyar Kábel csapatában játszik. A Hengermalom úton gyakori a telt ház, mert még mindig sokan kíváncsiak az egykori világklasszis megmozdulásaira.
Az 1980-as évektől veszi igazán kezdetét több évtizeden át tartó harca az alkohollal, amelynek során hol jobb, hol rosszabb volt a helyzet, és amelynek ideje alatt ijesztő mélységeket is megjárt. Bár házassága zátonyra futott, egykori feleségére, Terkára, valamint nővérére, Évára és édesanyjára is mindig számíthatott, amikor bajba került. Fia, Attila egy ideig próbálkozott a futballal, tehetséges játékos volt, de az élvonalbeli karrierig nem jutott el.
Törőcsik András edzői szerepet sosem vállalt, vezetőit is csak átmenetileg, az ESMTK-nál, de komoly megbízatást sosem kapott. Egy időben azonban legalább még a véleményét hallani lehetett, amikor barátja, Buzgó József állandó rovatot biztosított neki az egyik napilapnál, majd aztán az általa vezetett sporthetilapnál is. Az utóbbi egy-másfél évtizedben azonban teljesen eltávolodott a futballtól, immáron szakértőként sem nyilvánult meg. Életéről visszavonulása után is születtek könyvek, legutoljára Dunai Ede tollából két kötet is (Törőcsik András, Út a csúcsra és a Törő visszatér), amelyek kitűnően felidézik a csodálatos labdarúgó pályafutását.
– Amikor tizennyolc évesen Újpestre kerültem, akkor ő már alapembere volt a csapatnak. A Fazekas–Törőcsik–Fekete támadótrió alapvető letéteményese volt a sikernek, bajnokok is lettünk. Hat évet egymás mellett öltözünk a Megyeri úton, tényleg közelről ismertük egymást. Nagyszerű csapattárs volt, és zseniális képességű futballista. Amikor az öregfiúk-válogatott szervezője, mindenese lettem, próbáltam segíteni neki. Bármikor adódott egy felkérésünk, meccsünk, igyekeztem mindig elvinni magunkkal. Láttam, hogy ezen alkalmak során mennyi szeretetet kapott a szurkolóktól, akik klubhovatartozástól függetlenül rajongtak a játékáért. Mélyen megrázott a halálhíre.
Vezető kép: Törőcsik András táncol a Megyeri úton. Fotó: MTI/Németh Ferenc
