Az ukránok annyira be akarták bizonyítani, hogy ők igazából nem is oroszok, hogy a hadsereg vezetését inkább rábízták egy etnikai oroszra, aki arról híres, hogy jobban szeret a szovjet hadi doktrínákhoz ragaszkodni, mint a NATO gyakorlataihoz. Tekintve, hogy Zelenszkij öt éve még azzal kampányolt, hogy akkor készült megtanulni ukránul, és interjúk alkalmával ő is jobb szeret inkább az anyanyelvén beszélni, egy kicsit nehezebben védhető a nagy nemzetvédő háború narratívája. De ismerve a nyugati sajtót, hamarosan majd olvashatunk arról, hogy az orosz hősök éppen Putyin ukrán nacionalizmusa ellen harcolnak. Szirszkij előéletének fényében, erre már nem is kell sokat várnunk…
Képzeljük el azt a forgatókönyvet, hogy a székelyek elszakadnak ugyan Romániától, de kijelentik, hogy nekik semmi közük Magyarországhoz, székely lófőnek választják Molnár Áront (a noÁr a mozgalom neve), majd amikor Nagyvárad ezzel nem ért egyet, terrorellenes hadműveletet hirdetnek, és néha rakétázni kezdik a Partiumot, ezt követően Magyarország különleges katonai hadműveletet hirdet Székelyföld ellen, két évvel később pedig a székelyek kinevezik a hadsereg élére Szalay-Bobrovniczky Kristófot.
Sikerült? Nem? Semmi baj, a világ soha nem lesz ennyire szürreális, de a fenti sci-fi Tesco-gazdaságos forgatókönyvét Victoria Nuland éppen most forgatja Ukrajnában. Történt ugyanis az ukrán nacionalizmus felépítése az elmúlt tíz évben, a hivatalos narratíva, miszerint nekik aztán semmi közük nem volt soha az oroszokhoz, ők egy teljesen külön nép, és különben is, negyvenezer éve küzdenek a függetlenségükért, kivéve persze a volinyi mészárlást, mert akkor ők még nem is voltak. Majd ebben a nagy nemzeti felbuzdulásban kineveznek, bocsánat, megválasztanak elnöknek egy orosz zsidót, aki a neonáci milíciákra támaszkodva leváltja a hadsereg NATO-kiképzésben részesült, nyugatias doktrínát követő, valóban ukrán származású főparancsnokát egy etnikai orosz katonatisztre, aki a szovjet doktrínák híve.
Ha ezt egy könyvben olvasnánk, kidobnánk a fenébe, mert ilyen őrültséget nem lehet megírni. Mégis így esett, és a katonák és a nép körében is rendkívül népszerű Zaluzsnijt leváltották a meglehetősen gyűlölt Olekszej Szirszkijre. No, de ki ez a kedves orosz ember, akit saját katonái leginkább a “mészáros” névvel illetnek?
Az ukrán hadsereg új főparancsnoka Novinkiben született, ami Arhangelszk Rákospalotája, tehát még a legőrültebb ukrán területi elképzelések szerint is Oroszország része. Szirszkij később sem fedezte fel ukrán identitását és költözött gyorsan Kijevbe, hogy előkészítse a függetlenségi mozgalmakat; sokkal jobban érezte magát a Moszkvai Katonai Parancsnoki Főiskolán, ahol meglehetősen jó eredményekkel végzett, 21 évesen már szakaszparancsnok lett egy gépesített hadosztálynál.
Az ukrán hadsereg főparancsnoka az 1986-os moszkvai katonai parádén. Forrás: Telegram
A fenti képen éppen a nagy októberi szocialista forradalom évfordulójára megrendezett katonai parádén menetel a főiskola végzőseként. Hogy akkor hogyan lett mégis ukrán parancsnok? Egyszerűen: a diplomaosztó idején ugyanis még legfeljebb a CIA tudhatott arról, hogy a Szovjetunió fel fog oszlani, a fiatal tiszt parancsnokai még nem, így tehát Szirszkij a mai Ukrajna területére került, ahol folytatta karrierjét, és mivel a szovjet tisztek lakást és nyaralót is kaptak szolgálati helyükön, így Kijev függetlenedése után úgy gondolhatta, mindegy, hogy melyik országban folytatja a munkáját. Lehet, hogy a felesége nem jött ki az anyósékkal, és ezért nem mentek vissza Arhangelszk-külsőre, de az bizonyos, hogy nem számított rá, hogy neki egyszer ukránná kell válnia, így nem volt gondja az országváltással.
A nagy kiugrás azonban minden bizonnyal 2014-ben jött el számára, amikor ő lett a Terrorellenes Művelet (ATO), vagyis a szakadár régiók elleni csapatok parancsnoka. Ekkor kapta meg a mészáros elnevezést, na nem az oroszoktól, hanem a saját katonáitól. Zaluzsnijjal ellentétben ugyanis Szirszkij nem egy kifejezetten nyugatias katonatiszt. Igaz, részt vett az ukrán hadsereg NATO-kompatibilissé tételéről szóló tárgyalásokban, de ő volt az, aki kilógott a sorból.
Szirszkij ugyanis igazi orosz katona. A “mészáros” név eredete pedig az, hogy a hírek szerint nem igazán szokott törődni a rábízott katonák életével: amíg a célt el tudja érni, addig a veszteségek másodlagosak. Ennek egyébként kitűnő példája az ATO, amely tíz éves működése során nem tudta felszámolni a szeparatista milíciákat, viszont legalább minden összecsapás annyira véresen zárult, amennyire csak lehetett. Szirszkijt ezért az ukrán hadsereg nyugatiasabb ága, élén Zaluzsnijjal, meglehetősen gyakran bírálta, volt azonban egy csoport, ami nagyon szívesen dolgozott együtt vele: a szélsőjobbos milíciákból kiépített Nemzeti Gárda.
Meglepődhetnénk, hogy az Azov, Pravij Szektor és egyéb banderista erők egy etnikai orosz mellé állnak, azonban tekintve, hogy éppen ők támogatták Zelenszkijt is Zaluzsnijjal szemben, nincs mit csodálkoznunk. Ezeknek az erőknek ugyanis egy dolog számít: hogy visszafoglalják az elvesztett területeket, mindegy, milyen áron, és bár a cél meglehetősen irreális, bárkit hajlandóak ukrán hősnek tekinteni, amíg követi ezt a narratívát, akkor is, ha orosz “ork”, akkor is, ha éppen egy zsidó humorista. Szirszkij kinevezése tehát pontos következménye annak a szembenállásnak, ami a vérgőzös széljobbosok és az egyre fáradtabb reguláris erők között feszül. Zaluzsnij leváltásával pedig egyelőre úgy tűnik, hogy ez a harc már eldőlt, igaz, csak akkor, ha Kijevé az utolsó szó az ukrán belügyekben…
Fotó: Telegram
Facebook
Twitter
YouTube
RSS