Súlyos ökológiai katasztrófa fenyegetheti Magyarországot, ha az ország vezetése nem fogadja el az Európai Bizottság új határozatát, amely betiltja a tömeges méhpusztulás egyik fő előidézőjének tartott neonikotinoidos csávázószerek alkalmazását a mezőgazdaságban. A PestiSrácok.hu riportjából kiderül: a Vidékfejlesztési Minisztérium struccpolitikát folytat, a csávázószereken a legnagyobbat akasztó multicég pedig kissé morbid módon az Országos Magyar Méhészeti Egyesületet szaklapjában hirdeti magát. Csuja László elismert ökológus-bioméhész szerint az egyesület erkölcsileg korrumpálódott és behódolt a multicégeknek.
SZABÓ FRUZSINA – PestiSrácok.hu
Az Európai Bizottság május 24-én elfogadta azt a határozatot, amely szerint december 1-től az egész Európai Unión belül korlátozzák a neonikotinoid tartalmú rovarirtószerek alkalmazását a vetőmagok úgynevezett csávázásánál. A közelmúlt nagy tudományos felfedezése, hogy az érintett anyagok (a klotianidin, az imidakloprid és tiametoxam- okolhatok) felelősek a méhek tömeges pusztulásáért. Ne feledjük, hogy a méheknek nemcsak mézet köszönhetjük, hanem fontos ökológiai láncszemként elvégzik a növények beporzásának nyolcvan százalékát. Beporzó tevékenységük becslések szerint ötmilliárd eurót hoz évente az uniós gazdáknak. (Nem véletlen, hogy az Egyesület Államokban például a farmerek fizetnek a méhészeknek, ha a földjükre teszik a kaptáraika t.) Az unió kormánya arra kötelezte a tagállamokat, hogy szeptember végéig vonják vissza, vagy módosítsák e szerek engedélyeit, a meglévő készleteket pedig november 30-ig használhatják fel. A határozatot két éven belül ismét felülvizsgálják.
A magyar kormány gáncsot vet
Az uniós vita során Magyarország kormánytisztviselői különös módon nem álltak a tilalom mellé, sőt a kormány egyenesen mezőgazdasági katasztrófának ítéli meg a szerek tiltólistára helyezését. A Vidékfejlesztési Minisztérium és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) monitoring vizsgálataira hivatkozik, amelyek nem számolnak be a CCD (colony collapse disorder- családösszeomlási kórkép) nevű jelenségről, a fent említett csávázószerekkel kezelt mezőgazdasági táblákon szerintük nem tapasztaltak tömeges méhpusztulást.
Csuja László ökológus, biológus, méhész a PestiSrácok.hu-nak azonban kijelentette: a képlet nem ilyen egyértelmű. Úgy véli, ha valaki gondosan áttanulmányozza az OMME jelentéseit, pontos utalásokat talál arra vonatkozólag, hogy a neonikotinoid hatóanyag igenis több évben is komoly problémát okozott hazánkban. „Annak ellenére vannak bizonyítékok, hogy a magyar laborok nagy százaléka 5 ppb határértékig végeznek hiteles méréseket, holott bizonyító erejű adatok vannak arra, hogy már a 3 ppb mennyiség is mérgező a méhekre. Ugyanakkor, ha egy méhpusztulás esetén vett mintában 5 ppb alatti koncentrációban voltak növényvédő szer maradványok, akkor a labor – hivatkozva a saját akkreditációjára – azt írja a mintára, hogy értékelhető adatot az ő mérései nem mutatnak.”
Csuja László ökológus, bioméhész állítja, az objektív vizsgálatok legnagyobb akadályozója maga a méhész egyesület – Fotó: Mészáros Péter/PestiSrácok.hu
Egy kis utánajárással a Nemzeti Akkreditációs Testület (NAT) honlapján azonban bárki találhat olyan laboratóriumot, ahol akár 2 ppb–ig tudják vizsgálni a növényvédő szer maradványokat. Ezek az adatok nyilvánosak, mindenki számára hozzáférhetők. A PestiSrcáok.hu kiderítette: Wessling Hungary Kft. Élelmiszervizsgáló Laboratóriuma képes ilyen kis koncentrációban is mérni a tiametoxamot. A laboratórium munkatársa elmondta, valóban náluk ez az elérhető legalacsonyabb határ, és nem tud róla, hogy az országban végeznek-e jelenleg ilyen alacsony küszöbbel kutatásokat, azonban azt nem árulta el, hogy jelenleg akár az Agrárkamarától, az OMME-től vagy a Vidékfejlesztési Minisztériumtól érkezett-e felkérés ilyen jellegű vizsgálatokra.
A neonikotinoid-botrány szellője 2012-ben érte Magyarországot (ekkor kellett először állást foglalni az ügyben), de már 2007-ben az USA-ban bekövetkező tömeges méhpusztulások egyik fő okának vélték a növényvédő szereket, így állítható, hogy ez a tilalom nem érte váratlanul a magyar gazdaság szereplőit és mozgatóit. Ennek ellenére a Vidékfejlesztési Minisztérium a bizonyítékok hiányára és további vizsgálatok szükségességére alapozza tiltakozását, holott 2010-2013-ra meghirdetett Magyar Méhészeti Nemzeti Programban csak a méhegészségügyi és környezetterhelési monitoring vizsgálatokra hetvenezer eurót ítéltek meg végrehajtási évenként, így a szabadföldi és további laboratóriumi vizsgálatoknak anyagi akadálya nem volt.
A méhészek képviselői behódoltak?
De mi a tapasztalatuk a neonikotionidokkal kapcsolatban a magyar méhészeknek? Csuja László beavatott a méhészkedés nagy dilemmáiba: „a repce másfél, két hétig virágzik. A méhészek eddig úgy vélekedtek, hogy azért csökken a méh-népesség a repcén, mert az áttelelő méhek akkor pusztulnak el és az újak még nincsenek elégséges létszámban. A napraforgó három hetes mézelése esetében a népességfogyást azzal magyarázták, hogy a napraforgó ragacsos felszíne miatt gyorsan kopnak a méhek. Egyik magyarázatot sem erősíti meg semmilyen tudományos vizsgálat. Ma már a méhészek tudatosabbak, és a többségük úgy gondolja, sokkal inkább a növényvédő szerek miatt történnek ezek az események, mintsem természetes folyamat”. Csuja egyenesen azt állítja: “Sajnos a bizonyító erejű objektív vizsgálatok elvégzésének akadálya egyrészről pont az OMME, vagyis inkább az a vezetőség, amelyik korrumpálódik, és az önös érdekei miatt behódol a multik lobbierejének. Másfelől a laboratóriumok többsége, amik játszi könnyedséggel kaphatnák meg az akkreditációt ilyen jellegű elemzésekhez, visszadobják a felkéréseket, mert többségük szintén a nagyvállalatok „megrendeléséből” tartja fent magát.”
Az okokat kutatva így joggal merülhetnek fel a nagyobb, növényvédő szereket gyártó cégek, amelyek a neonikotinoid alapú anyagok terjesztésével mesés profitot termelnek ki, és akiknek ez a határozat komoly kiesést eredményezhet. Még Frendrik Péter, az OMME Intéző Bizottság tagja szerint is: „Lobbisták mindenhol vannak. Sokszor nem ész érvek győznek, hanem a pénz mozgatja a világot, legyen szó bármilyen kérdésről.” Elmondása szerint a kérdéskör fő problémája, hogy egy jól bevált szert kell új, itthon kevésbé ismert technológiára cserélni, és ez több oldalról sért érdekeket. A már elmondott anyagi okokon kívül, komoly gond hogy a magyar gazdák elkényelmesedtek, és nehezen váltanak új eljárásra. A francia és az olasz növénygazdálkodást kéne csupán górcső alá venni, ahol például vetésforgóval és új készítményekkel sikeresen kiküszöbölték a neonikotinoid hiányt.”
A farkas szőrös mancsa már az ajtóban…
Hab a tortán, és az etikai határokat feszegeti az a tény is, hogy a hazai méhészek havonta megjelenő „Szentírása”, a Méhészet magazin 2013 áprilisi számában egész oldalas, a méhlegelő magkeverékről szóló hirdetést hozott le annak a Syngenta multicégnek reklámot biztosítva, aki a neonikotinod tartalmú szerekkel átitatott vetőmagok árusításának egyik éllovasa. Ugyanebben a számban pedig csak pár mondatban számolnak be a neonikotinoid témáról. Dögei Imre főszerkesztő a PestiSrcáok.hu evvel kapcsolatos kérdésére kendőzetlenül őszinte magyarázatot adott. „A pénz diktál. Ne folytassunk struccpolitikát, azzal kapcsolatban, hogy egy magazinnak vagy egy portálnak nem számít a bevétel. A Méhésztnek is el kell tartani önmagát. Ez két forrásból lehetséges: lapeladásból és reklámbevételből.” Arra felvetésünkre, hogy a lap netán lavírozni próbál a hirdetők és a morális elvek között, a főszerkesztő úr válasza sejtelmesen annyi volt, hogy ezzel kapcsolatban „tudvalevő a válasz”. És bár a kérdést zsákutcának titulálta, a válasza végeredményben igen volt. Dögeit először három héttel ezelőtt kerestük az ügyben. Azóta napvilágot látott a Méhészet júniusi száma, amely érdekes módon már a neonikitinoid veszélyeiről is beszámol.
A tényekhez hozzá tartozik, hogy a Syngenta, a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon elvén Beporzó Program címén segíti a termelőket az élőhelyek kialakításában és fenntartásában, a beporzó rovarok táplálék gyűjtési területének növelésében, azonban természetesen programjukban nem térnek ki a növényvédő szerek káros hatásaira. A Vidékfejlesztési Minisztérium (önmagát nem meghazudtolva) derogációt kérne az Európai Bizottságtól a tervezett intézkedések végrehajtása alól 2016-ig, fokozott hatósági ellenőrzés mellett- derül ki a Növényvédelmi Bizottság ülésén készült februári jegyzőkönyvből.
Bioméhészünk, Csuja László így summázta a száraz tényeket: „az ország vezetésének elsőként azt kéne eldöntenie, hogy szükség van-e olajos növények termelésére a gazdaságnak, mert ha igen, akkor sürgős változtatásra és cselekvésre van szükség. A beporzáshoz szükséges méh-populáció ugyanis záros határidőn belül elpusztulhat.”
Facebook
Twitter
YouTube
RSS