A német bevándorláspolitika önzése, avagy az okos migráns a jó migráns

A német bevándorláspolitika mögött álló érdekekről és azok negatív hatásairól ránthatná le a leplet a Welt am Sonntag német lapban megjelent írás, ha a kommentárban legalább elismernék: német gazdasági szükségszerűség a képzett bevándorlók befogadása. A menekültek megsegítése pedig részben porhintés. A német Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal (BAMF) “Menekültügyi kérelmezők potenciálja” című 2018-as jelentése részletesen taglalja, honnan is jönnek a hasznos és okos bevándorlók, és honnan azok, akikre valószínűleg a szétosztogatás vagy a hazaküldés vár. Az elöregedő Európa gazdasági önzése miatt mindeközben Afrikából és a Közel-Keletről elvándorolnak azok a képzett fiatalok, akik részt vállalhatnának hazájuk szociális, gazdasági és kulturális fellendítésében.

A hazai kezdeményezésű Hungary Helps segélyprogram kapcsán már több, hazánkba látogató közel-keleti és afrikai egyházi vezető panaszolta el előadásában, hogy a migráció hihetetlenül káros a kibocsátó ország számára. A fiatal és képzett munkaerő Európába vándorlásával ugyanis kiüresednek a kibocsátó országok; nem marad, aki tevékenyen részt vehetne az újjáépítésben és a gazdaság beindításában. Akik nem tudnak elmenekülni, azok jellemzően a képzetlenebb szegények, az árvák, az özvegyek, az idősek, vagy a krónikus betegek csoportjai, akiket képtelenek ellátni az amúgy is elégtelen helyi szociális ellátórendszerek.

Az elöregedéssel, népességfogyással és az alacsony gyermekvállalási kedvvel küzdő Nyugat-Európa önzése ugyanakkor határtalan; igyekszik kihasználni a közel-keleti és afrikai térségben tapasztalható politikai, gazdasági bizonytalanságot, és minél többet megszerezni a képzett migránsok közül. Akik persze olyan munkák elvégzésére is hajlandók, amelyekre egy született német vagy francia már nem lenne. A folyamatosan előkerülő migráns-szétosztó mechanizmusban is ott a csavar, hogy a népszerű befogadó országok, mint Németország, Franciaország vagy az északi jóléti államok azután passzolnák tovább a regisztrált menekülteket, hogy azok közül gondosan leválogatták a GDP-t termelő képzettebb munkaerőt.

Az okos migráns a jó migráns

A Welt am Sonntagban nemrégiben megjelent elemzés is ennek a gondolatmenetnek a mentén közöl számadatokat arra nézvést, honnan érkeznek a képzettebb és honnan a képzetlenebb menekültek. Mint a cikkből kiderül, a Törökországból és Iránból érkező menedékjogot kérők iskolai végzettsége jóval meghaladja a “védelmet kérők” átlagát. A Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal (BAMF) “Menekültügyi kérelmezők potenciálja” című jelentése szerint 2018-ban például a Törökországból érkező menedékkérők közel 60 százaléka nyilatkozott úgy, hogy korábban már járt egyetemre, míg az Irakból érkezők közel 48 százaléka. A más közel-keleti országokból érkező menekültek és migránsok tekintetében már jóval rosszabb a helyzet: bevallásuk szerint átlagosan 17 százalékuk fejezte be felsőoktatási tanulmányait, de ezen belül is Szíria vagy Irak ennél is alacsonyabb szinten áll az iskolázottak tekintetében, míg Nigéria vagy Afganisztán valahol a sor végén kullognak.

Fontos persze megjegyezni, hogy jelentős különbségek mutatkoznak az egyes származási országok tekintetében, hiszen hogyan várhatnának például képzett munkaerőt Szíriából, vagy az Iszlám Állam által megszállt más országokból, ahol a terrorszervezet ámokfutásának köszönhetően az oktatási intézmények működése is ellehetetlenült. Ők tehát a német gazdaság számára kevésbé értékes emberi erőforrást jelentenek. Törökország és Irán esetében más a helyzet, hiszen esetükben a belpolitikai bizonytalanság a migrációt kiváltó legjelentősebb tényező. A törökországi 2016-os puccskísérlet után érthetően sok értelmiségi látta jobbnak elmenekülni Erdogan haragja elől, amelytől különben a kurd kisebbség is retteg.

Intellektuális kivéreztetés

A német migrációs hivatal hangsúlyozza is, hogy dőreség lenne a potenciális munkaerőt parlagon hagyni a növekvő német munkaerő-hiányt tekintve, miközben az isztambuli székhelyű Német-Török Egyetem Migrációs és Integrációs Kutatóközpontjának igazgatója arról panaszkodik, hogy az agyelszívás a legrosszabb dolog, ami Törökországgal történik.

Kevés természeti erőforrásunk van, és szellemi elitünktől függ, hogy sikeresek legyünk az üzleti világban

– nyilatkozta Murat Erdogan, aki hozzátette, hogy nem elsősorban a pénz vagy a karrier az elsődlegesen fontos az elvándorlók számára, hanem a biztonság, a nyugodt közélet. Sevim Dagdelen, a németországi török parlamenti csoport vezetője is Erdogan elnököt hibáztatja azért, hogy az ügyvédek és a tudósok elvándorlásával az elnök intellektuálisan elszegényíti az országot. Arról természetesen nem beszél, hogy a német gazdaságnak pont kapóra jött Erdogan tisztogatása.

Összességében tehát az látszik, hogy Németországot is foglalkoztatja, milyen emberanyag érkezik, érkezett a menekültáradattal, és az is látszik, hogy a valóban képzett, hasznos munkaerőt az integráció felgyorsításával igyekeznek röghöz kötni, így több generáció is kieshet az újjáépítésre váró demokratizált közel-keleti országok számára, amelyek lassanként hazavárnák elmenekült honfitársaikat. Az sem lehet véletlen, hogy kevés kivételtől eltekintve a helyben segítés Magyarországról induló politikájára Nyugat-Európa nem harapott rá, hiszen gazdasági érdekeik abba az irányba mutatnak, hogy minél kiterjedtebb és minél hosszabban tartó bizonytalanság uralkodjon a közel-keleti és afrikai régiókban, ahonnan a tehetősebbek, képzettebbek előszeretettel vándorolnak el. Akik pedig megfelelnek, azok maradhatnak. A maradékkal meg majd csak lesz valami, elférnek más európai országokban, vagy szép lassanként hazaküldik őket. Nyugat-Európa önzése megakadályozza a közel-keleti újjáépítést.

Forrás: Welt am Sonntag; Vezetőkép: MTI (a kép illusztráció)