Pesti Srácok

A normalitás győzelme: felmentette a Székesfehérvári Törvényszék a HVIM elnökét

A Székesfehérvári Törvényszék bírói tanácsa másodfokú ítéletében felmentette Barcsa-Turner Gábort, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnökét közösség tagja elleni erőszak és uszítás vádja alól, amelyet többszöri eljárás-megszüntetés, elutasítás után a Háttér Társaság erőltetett végig a vádemelésig és a bíróságig. Az egészen abszurd büntetőügy tárgya, amelyet a PestiSrácok.hu több éve követ, egy meg sem történt zászlóégetésből bontakozott ki, annak a Háttér Társaságnak a feljelentésére, akik egyébként a gyűlölet-bűncselekményekről úgynevezett előélet-indikátort dolgoztak ki ajánlásként az ügyészség számára.

2019. október 23-ra rendhagyó, interaktív megemlékezést hirdetett meg a HVIM egy vidéki településen. Az esemény része lett volna a digitális plakáton feltüntetett LMBTQP-zászlóégetés, ami mellesleg meg sem valósult. A megemlékezést egy nemzeti radikális portálon hirdették, az azon való részvétel regisztrációhoz kötött volt, a helyszíne pedig magánterület.

A PestiSrácok.hu több ízben foglalkozott az üggyel, amely tökéletesen megmutatja, milyen nyomásgyakorlást alkalmaznak és milyen befolyást érnek el az igazságszolgáltatás rendszerében a Soros-hálózathoz tartozó liberális civil szervezetek. A büntetőfeljelentést a Háttér Társaság, illetve annak elnöke tette, de azt többször is elutasították a hatóságok, majd a liberális jogvédők addig tolták erőszakosan az ügyet, míg végül ugyanaz az ügyészség, amelyik korábban nem látott megvalósult bűncselekményt, mégis vádat emelt Barcsa-Turner Gábor ellen. (További előzmények ITT és ITT.)

A Székesfehérvári Járásbíróság tavaly közösség tagja elleni uszítás miatt elmarasztalta a HVIM elnökét és egy év próbára bocsátotta. Ez az ítéletet változtatta meg most másodfokon a törvényszék. Mindkét vádpontban, közösség tagja elleni erőszak és közösség tagja elleni uszítás vádja alól is bűncselekmény hiányában mentette fel a terheltet.

PestiSracok facebook image

Tőke Zoltán tanácsvezető bíró indokolásában összevetette a véleménynyilvánítás alkotmányos jogát és a gyűlölet-bűncselekmények törvényi tényállását.

– hangsúlyozta a bíró. Hozzátette: itt nem pusztán egy LMBTQ-ideológia elleni megnyilvánulás történt, az LMBTQ-közösséghez tartozókkal szemben értékítéletet is megfogalmazott a szóban forgó plakát. Ugyanakkor az adott konkrét elkövetési körülmények ennek ellenére nem voltak alkalmasak arra, hogy bűncselekményt valósítsanak meg, vagy arra buzdítsanak.

– érvelt a tanácsvezető. Ehhez kifejezetten a csoport érintettségét kellett vizsgálni, nem a szubjektív érintettségüket.

Kirívóan közösségellenesnek akkor lehet tekinteni egy cselekményt, egy megnyilvánulást, ha valós veszély jelenik meg a társadalmi csoporttal szemben. Ez egy zártkörű, előzetes regisztrációhoz rendezvény lett volna, amit nem is kirívóan hirdettek, így a valós veszély semmiképpen sem áll meg a bírói érvelés szerint.

A közösség tagja elleni uszítás a másik bűncselekmény, ami a vád tárgyát képezte. A bíró felidézte a jogtörténetet, hogyan alakult az uszítás törvényi tényállása és a jogszabályok az elmúlt évtizedekben. Visszamutatott, hogy eredetileg az állam elleni bűncselekményekre vonatkozóan jelent meg az izgatás a büntető törvénykönyvben. Később egy kibővített jogszabály – közösség tagja elleni izgatás – már hasonló körűen védte a kisebbségeket, de korlátozta a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, ezért enyhítettek később a jogszabályon.

– fogalmazott Tőke Zoltán.

Megállapította a bíróság, hogy konkrét uszító magatartás nem történt, a szabad véleménynyilvánításhoz való joga a vádlottnak erősebb ebben az ügyben. Megítélésük szerint ezért Barcsa-Turner Gábor nem valósított meg bűncselekményt.

Az ügyész a kihirdetett ítélet ellen fellebbezést jelentett be a bűnösség megállapításáért és büntetés kiszabásáért. Sérelmezik az indokolást, szerintük rögzíthető a kirívóan közösségellenesség. Az előző tárgyaláson a vádat képviselő ügyész azzal érvelt: azért kell súlyosan büntetni a vádlottat, mert szilárd értékítélete van, amely szerinte előítéletes. Barcsa-Turner úgy reagált: nem tudna elképzelni olyan ítéletet, hogy a véleménye megváltozzon.

Gaudi-Nagy Tamás védő szerint a felmentési okok korrekt szakmai levezetése volt hallható.

– hangsúlyozta a nemzeti jogvédő ügyvéd. Hozzátette: ebben az ügyben az azon értékek melletti véleménynyilvánítás történt meg, amelyeket az alaptörvényünk véd. Elmondta:

A büntetőper harmadfokon a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.