Csodálatos kis belterjes csapat gyűlt össze a Radnóti Miklós Művelődési Központba, hogy átadja és átvegye a Radnóti Miklós Antirasszista Díjakat, illetve végignézze magát az aktust. A díjakat átadó Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (MEASZ) elnöke, Hanti Vilmos, valamint a műsorvezető Dési János is ünnepről beszélt, ugyanakkor sem a rendezvényt belengő szomorú hangulat, sem a bő félházas érdeklődő tömeg nem sejtet túl sok okot az ünneplésre. Főleg, hogy kiderült, az elmúlt csaknem két évtizedben háromszáznál többen kapták meg az elismerést, a nézőtéren azonban közel sem gyűltek össze ennyien, hogy együtt rettegjenek a fasizmustól a színpadon rettegőkkel.
Bármilyen világnézetű ember megkaphatja az antirasszista díjat
– húzta alá Dési János rögtön az elején.
…feltéve, ha balliberális
– mulasztotta el hozzátenni, pedig a díjazottakat elnézve indokolt lett volna.
Hangulati ráfordulásként Hegedűs D. Géza olvasta fel Radnóti Miklós utolsó razglednicáit, az ezután színpadra lépő Hanti Vilmos pedig nem kertelt, rögtön belevágott a rettegésbe. Ma is fenyegetőnek nevezte az idézett versek tartalmát. Igen, azokat, amelyekben a németek foglyokat lőnek tarkón.
Hanti Vilmos attól fél, hogy a németek megint népirtásba kezdenek. (kép forrása: pinterest.com)
A MEASZ elnöke elpanaszolta, hogy az antifasiszták 2010 óta nem vihetik be a parlamentbe a díjátadójukat, ezen pedig azóta sem tudtak túllépni. Elmondta, hogy a Radnóti-díjak átadóünnepségein kerülni szokták a nyílt pártpolitizálást, de azért a biztonság kedvéért szinte mindenki, aki megszólalt a színpadon, szavazni küldte a népet április 8-án, finoman körülírva azt is, hogy kikre nem szabad adni a voksot. Hanti például csak az antifasiszta minimumot elfogadó pártokat mondta támogathatónak, kizárva a „gyűlöletkeltőket“, hiszen:
Hitler is demokratikus úton jutott hatalomra!
Egyből magasra tette tehát a lécet az elnök, ezt kellett megugraniuk a többieknek. Kardos Péter főrabbi, mielőtt ő is diszkréten felhívta a figyelmet a pártpolitikát kerülő rendezvényen, hogy kikre kell szavazni, a rasszizmus oldalfüggetlen mivoltáról értekezett. Gyanúnk szerint azonban ezúttal nem a balliberális hírportálok Facebook-oldalain a miniszterelnököt veszettül cigányozó és zsidózó hozzászólások végtelen sorára gondolt. A Kardos mellé odaállított Beer Miklós váci megyéspüspök a 60-as évek kommunista diktatúrájának udvari költőjétől, Váczi Mihálytól látta indokoltnak idézni egy rövidet.
Horn Gyula boldog lett volna
A Pa-Dö-Dö koncert volt az a pont, ahol már egybefolyt a felszabadulás napi munkásőr-emlékülések és a 90-es évekbeli gyereknapok hangulata. Horn Gyula lett volna a legboldogabb, ha láthatta volna, hogyan idézték meg egyszerre az élete két legfontosabb időszakát. A bravúrt elismerjük, megemeltük a kalapunkat. Apró adalék, hogy éppen a helyszínen figyeltük a műsort, amikor megjelent a hír, hogy négy afrikai mohamedán migráns bedrogozott és órákig erőszakolt két holland lányt. Az indoklás szerint kicsúsztak a dolgok az irányításuk alól. Itt nem lehet nem észrevenni a párhuzamot az MSZP-SZDSZ 2002 utáni történetével: az ő irányításuk alól is kicsúsztak a dolgok, aztán a bedrogozott Magyarország hirtelen ott volt megerőszakolva.
Nem hittük volna, de a Pa-Dö-Dö csak a kezdet volt. Ikonikus piros ingjében és bőrmellényében eljött szavalni Galkó Balázs, az Új Színház mártírja. Emlékezetes, hogy a színész annak idején keményen bírálta a színházban történt konzervatív irányváltást, de négy hónapig még ottmaradt, együtt weimarizálódott a közeggel, és csak azután lett szabadúszó rettegő. A váratlanul színpadra lépő Sas József a drámai énjét hozta el, és elszavalta A gólyához c. verset. Amikor már a Mikroszkóp Színpad vezetője sem valami vidám csasztuskával jelentkezik, akkor igazán nagy a baj.
Nehogy, ki távol sír e nemzeten, / Megútálni is kénytelen legyen!
– fejezte be Sas József, és még le sem csengtek Tompa Mihály a külföldre menekült magyarokhoz írt súlyos sorai, máris bekonferálták Gerendás Pétert, aki 2013-ban a disszidálásával fenyegette meg a szerinte fasizálódó országot, de azóta is idehaza énekel. A szomorú eseményről akkor ITT emlékeztem meg. Gerendás szokás szerint szomorú dala közben azon töprengtünk, hogy ennyi legenda után még vajon kik fognak előugrani a tortából, de több muníció már nem volt a tárban.
Majtényi László és Jordán Tamás is örül neki, hogy Gerendás Péter végül, ígéretével szemben, mégiscsak a fasizálódó Magyarországon maradt. (kép: PS)
Egy hely, ahol minden bánatot kibeszélhettek
Az egész rendezvényre rányomta a bélyegét a hatalomból kiszorultság kilátástalan szomorúsága, amit a jobboldali kormányra irányzott, burkolt beszólásokkal próbáltak tompítani. Szerencsére jó sok díjazott volt, így a méltatásoknál az összes balos toposzt ellőhették a vészkorszaktól és antiszemitizmustól rettegéstől a civilekért és muszlimokért aggódáson és a migránssimogatáson át a közelebbről sosem kifejtett „emberek iránti szeretetig“. Utóbbi mindig rendkívüli módon foglalkoztatja a baloldalt, a történelmi tapasztalatok szerint viszont csak a hatalomra kerülés pillanatáig. Az oktatásegészségügyet azért hiányoltuk a felsorolásból, de hát nem lehet egyszerre minden fronton megküzdeni a fasizmussal.
Az esemény után volt szerencsénk beszélgetni Hanti Vilmossal, valamint a tavalyi díját most átvett Gurmai Zitával. Elmondják, hogy súlyosabb-e Magyarországon az antiszemita és rasszista fenyegetés, mint a zsidóellenes támadásokkal immár rendszeresen szembesülő Nyugat-Európában, és az is kiderül, hogy hányféle szocializmus létezésében hisz a magyar antifasiszták vezetője.
Vezető kép: PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS