A napokban két igen figyelemreméltó történés vonzotta a tekinteteket, az egyik Karácsony Gergely közgazdasági programja a progresszív adózásról – amely programot nem tartalmazott, viszont lózungokat annál inkább – a másik Jakab Péter videója, amelyben szó szerint elénekelte panaszait. Mindkettő ugyanannak a vélt célcsoportnak szól, azonban rövid gondolkodás után a nevezett célcsoport, ha esze van, visítva menekül minél messzebb a két figurától, ugyanis mindkét esetben egy elképzelt prolinak szólnak, amilyen a valóságban nincs.
Hosszú fejtegetésbe kezdhetnénk arról, mennyire lesüllyedt a politikai közbeszéd színvonala – valamikor voltak hosszú „programok”, amelyekben különféle olyan kifejezések voltak megtalálhatók, mint például a „makropálya”, vagy legalább megpróbáltak néhány grafikont beilleszteni –, de inkább nem kezdünk bele. Azt hiszem, régebben legalább áttelefonáltak a szocik a Draskovicshoz vagy a Bokroshoz, hogy írjanak bele legalább néhány számot, ami a gazdaságról szól, no, ezek a telefonok úgy tűnik, elmaradtak. Vagy nem, csak nem merték közzétenni, hogy ismét jól megvágnák a népet. Maradt egy lózunggyűjtemény, abból ugyanakkor előbukkant egy különlegesen idegesítő valami, ez pedig az úgynevezett „progresszív adózás” bevezetése.
Vélhetően a progresszív szóba szerelmesedtek bele a programalkotók, merthogy olyan modern, fényes, rejtélyes csillogást hozott a Karácsony Gergelytől megszokott Facebook-posztok közé, miszerint neki most már tudományosan megalapozott programja van, mivel ugye progresszív, sőt, igazságos is. Elmondjuk, a jelenlegi tapasztalatok tükrében, mit is jelent a progresszív adózás, az utóbbi két év Karácsony-féle budapesti vezetése ugyanis bőséggel szolgál tényekkel, tapasztalatokkal. Szegény Karácsony főpolgármesteri pozijának ez az igazi rákfenéje, sajna ténylegesen kell valamit csinálni is, nem csak posztolni, meg interjúkat adni, ennek megfelelően tehát vannak okok és okozatok, s ezek a fránya okozatok aztán láthatóvá válnak különböző méhlegelőkben, és soha nem látott, több tíz kilométeres dugókban.
Kormányon a szocik már többször kipróbálták, az eredmény mindig ugyanaz volt
A progresszív adózás mögött meghúzódó alapgondolat a következő: vannak a szegények, a középosztálybeliek és végül a gazdag emberek. Ezek között aztán a jövedelem alapján kellene különbséget tenni, hiszen aki jobban keres, az adjon is be többet a közösbe, ráadásul nem is akárhogyan: arányaiban is tegyen be nagyobb összeget a költségvetésbe. Ennek az adórendszer-beli alapgondolatnak tehát úgy tesznek eleget, hogy meghúznak sávokat, ki keres úgymond „keveset”, ki „átlagosat” és ki keres „sokat”. Ezekhez tehát adókulcsokat rendelnek, mondjuk a „keveset” keresők fizessenek tizenöt százalékot, az átlagosokat sújtsuk harminccal, a gazdagok pedig fizessenek mondjuk ötvenet. Különböző finomhangolásokat aztán végzünk a rendszeren, hogy ne legyen olyan durva a különbségtétel, de az alapgondolat nagyjából ez marad. A kilencvenes években, továbbá a szoci kormányok idején végig nagyjából ilyen adórendszer volt, aminek pedig a végső eredménye általában valamilyen „megszorítás”, vagy az igazság szeleteinek nem kibontása volt, amiből aztán rendszerint következett vagy kimondva, vagy kimondatlanul az „elkúrtuk”.
Jogosan ötlik fel a kedves olvasóban a „de miért?” kérdés. Nos azért, mert a progresszív adórendszer, úgy ahogy a szocialista fejekben létezik, adekvát válasz a szocialista fejekben létező társadalomra. Csakhogy a szocialista fejekben létező társadalom nem létezik – sajnos ebben el kell szomorítanunk baloldali honfitársainkat. Ez egy marxista alapszemlélet, amelyben egy marxista választ adunk egy létező problémára: bár minden ember egyenlő, de vannak, akiknek a munkájáért többet fizetnek, vannak akik pedig egyáltalán nem is dolgoznak, mégis egyre gazdagabbak. A jogrendszer ugyanis minden embernek – jó, néhány kivétel van azért, bűnözők, elmeproblémákkal küzdők – azonos, egyenlő jogállást biztosít, vagyis jogegyenlőséget. Mégis azt nem tudja kiküszöbölni semmilyen jogrendszer, hogy az emberek ne legyenek különbözőek, így lehet az, hogy még akár ugyanazért a munkáért is más fizetés jár más helyen, más cégnél vagy más országban. No, mármost ezt a különbséget óhajtja a progresszív adórendszer kiküszöbölni.
A progresszív adózás a törekvő embereket bünteti meg
Más oldalról megközelítve: bünteti azt, aki többet keres, jutalmazza, aki kevesebbet, minőségtől, munkatípustól, iparágtól függetlenül. A mögöttes, meghúzódó logika tehát úgy igazságos, hogy igazságtalan: ha valaki több iskolát, több egyetemet végzett el, jobb és több tapasztalata van, ez alapján keres többet, akkor megbüntetjük, ha pedig valaki nem rendelkezik ilyenekkel, akkor megjutalmazzuk. További problémát vet fel az, hogy aki eddig itt, kicsiny Magyarországunkon a progresszív adórendszerről elkezdett gondolkodni, az mindig a bérből és fizetésből élők adóját kezdte el birizgálni, ugyanis a tőkejövedelmeket, a céges osztalékjövedelmeket soha nem tudták követni, így történhetett az, hogy például az épp regnáló jegybankelnök, akit akkor Simor Andrásnak hívtak, inkább Cipruson adózott. Ellentétben a bérből és fizetésből élőkkel, akik között különböző, „tudományosan” megállapított adókulcsokkal tettek különbséget, néhány tízezer forintonként.
A Tiborcz-adó alkalmazhatatlan
Ezt a problémát oldaná meg Karácsony szerint a „Tiborcz-adó”. Súgunk: abban a formában, ahogy Karácsony most emlegeti, mindenki, akinek cége, továbbá vagyona van, az beleesik ebbe a kategóriába. Ha tehát valaki például fogkrém, vagy esetleg üdítő eladásból kereste meg a vagyonát az utóbbi tíz évben, akkor ő is az úgynevezett „Tiborcz-adó” áldozatává kell, hogy váljon. Van azonban egy rossz hírünk: akinek már legalább két cége van, az könnyen alapít egy harmadikat külföldön, abból pedig Gergőnknek nem sül ki semmi jó: reménybeli áldozatai legfeljebb felveszik az osztalékjövedelmet Szlovákiában. Nem is kell hozzá messze menni, és akkor Karácsony sütheti a „Tiborcz-adó”-ját.
Ki a gazdag, hol kezdődik a luxus?
Ám, a magyar nép bölcs, s számára a legutolsó problémát Jakab Péter éneklős videója mutatja meg. Jakab ugyanis egy Prognózis számot választott ki, egyenesen a rendszerváltás utáni 1993-ból. A szövegben a Mercedes, a Volvo és a Mitsubishi autókat – a rendszerváltás után legalábbis – a szerző luxusautóként definiálja. Ami viszont akkor igaz volt, az ma már rég nem, ezt egy kamasz is tudja. Egy „zöldséges Merci” vagy egy öreg Volvo, esetleg egy tizenöt éves Mitsubishi Colt minden, csak nem prémium. Megkockáztatom, a prémium az úgynevezett Nyugaton mindig is a Mercedes, az Audi, a Rolls Royce volt, a Volvo, a Mitsubishi sosem tartozott igazán oda. Tehát amikor Jakab meglehetősen komolytalan módon énekli a szöveget, akkor egy elképzelt, huszonnyolc évvel ezelőtti helyzetbe kerülünk.
Vagyis a kérdés lényegében a következő: mi és ki számít „gazdagnak”, mi számít „luxusnak”, mi számít „prémiumnak”? Erről ugyanis a politika fog dönteni, ha Karácsony vagy Jakab kerül hatalomra – esetleg mindketten –, akkor ezek szerint a „gazdag” kategória nem lesz valami magasan. Jakab szerint tehát gazdag az, akinek van egy Mitsubishije, ha rosszindulatúak akarunk lenni. Persze ne legyünk rosszindulatúak.
Karácsony programja röviden: adóemelés
Ám Karácsony elárulta nekünk a progresszív adórendszerének végszámát is: egymillió forint felett keresők lennének a létra tetején. Ebből könnyen ki tudunk tehát indulni, mit is jelentene ez a „progresszív adórendszer”. Ez azt jelentené, hogy akik „középen” és a „tetőn” – tehát a közepes, vagyis átlagos keresetűek és a „gazdagok” – lennének, azok azonnali adóemelésben részesülnek, míg a „szegények” adócsökkentésben. Nem nehéz utánanézni, mit is jelent ez. A 2020-as medián jövedelem, vagyis átlagkereset bruttó háromszázhatvannyolcezer forint volt, tehát nagyjából innen felfelé mindenkinek adóemelés következik. A Karácsony által vágyott progresszív adórendszer, tehát, amellett, hogy a gazdasági növekedés ellen hat, egy másik problémát is jelentene majd a polgárok számára: nagy volumenű, nagy tömegeket érintő adóemelést jelentene a bérből és fizetésből élőknek, továbbá számos formája ismét feléledne az adóelkerülésnek. Na, erről beszél Karácsony Gergely. Röviden: adóemelésről.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS