Kurta, ám meglehetősen sértett hangnemben reagált az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) az egy héttel ezelőtti cikkemre, amely az országra telepedett súlyos aszály és az évszázados rossz vízgazdálkodási gyakorlat közti összefüggésről szólt. Az írásom állításait nagyrészt nem is próbálták megcáfolni, a lényeget megkerülték a válaszukban, a pontszerű magyarázkodás mellett. Pedig ez nem valami hiúsági kérdés az OVF és köztem, hogy kinek van igaza, hanem patrióta kérdés, ami az ország élhetőségéről és termékenységéről szól. Nem szeretnék a vízügyi szakértő szerepében tetszelegni, ezért ahogy a korábbi cikkben, úgy ebben is a vízmegtartó tájgazdálkodást szorgalmazó szakemberekre támaszkodom, ennek a vitának pedig a legfontosabb eredménye, hogy egyáltalán elindulhat a szakmai párbeszéd a kiszáradó, aszályos országban.
Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy nem a vízügyben dolgozó emberek személyéről szólt az első cikk, hanem a mindannyiunk által eltartott intézmény által elvégzett munka minőségéről. Nem kell ebből identitáskérdést csinálni, ahogy én sem fogok abból, hogy teljes tájékozatlansággal, hangulatkeltéssel, továbbá újságírói trehánysággal vádaskodnak.
„A legegyszerűbb válasz, de nem megoldás, bűnbaknak kikiáltani a vízgazdálkodásért felelős szervezeteket. (…) esetleg megért volna egy telefonhívást, mielőtt egy egész ágazat munkáját minősítik.”
Eddig nem volt tudomásom róla, hogy a vízügy munkáját tilos minősíteni, főleg egy olyan időszakban, amikor feltűnő az országban a vízhiány.
„A szemléletváltás is nagyon régen megtörtént, hosszú ideje nincs meggondolatlan vízelvezetés” – írják.
Balogh Péter geográfus, egyetemi tanár és Tisza-vidéki gazdálkodó erre írta Facebook-bejegyzésében, hogy ez pontosan így van, mert nem meggondolatlan, hanem meggondolt vízelvezetés zajlik.
Az évszázados gyakorlat az elmúlt években, évtizedekben sem változott, a vizet meredek falú, V keresztmetszetű, mélyre vágott csatornákba irányítják, amelyekből 42 ezer kilométernyi van az országban.
A jelenlegi vízügyi doktrína szerint ez a kotrás és újrabetonozás alatt álló nyitott vízvezeték egy patak (fotó: vizugy.hu)
A mélyre vágás miatt még a talajvizet is képesek elvinni a csatornák, sőt a szabályozás miatt a folyók is, tovább súlyosbítva a helyzetet. A Tiszában például egyes helyeken hidegvíz-betörések észlelhetők, mert a kiegyenesített folyó a part felé nem tud mozdulni, így mélyre vágja be magát a saját medrében, és itt-ott eléri a talajvizet. A „szemléletváltás” tehát azt jelenti, hogy a víz csatornákban történő elvezetését átnevezték a víz csatornákban való megtartására. Valamennyi vizet persze tárolnak a csatornák, de a bennük lévő víztérfogat és a terület vízigénye köszönőviszonyban sincs egymással.
Ha átnevezik, attól még az marad, ami
A műtárgyak átalakítása annak érdekében, hogy alkalmasak legyenek a vízvisszatartásra is, már a 90-es években elkezdődött és napjainkban is tart (…) Az cikkben említett vízelvezetésre is azért volt szükség, mert egy ilyen műtárgy-rekonstrukció munkaterületét kellett vízteleníteni. Szó sem volt az adott terület kiszárításáról: a helyi igazgatóság »pontszerű« védekezést rendelt el, aminek a neve is jelzi területi kiterjedésének nagyságát.” – olvasható az OVF reagálásában.
Ha az általuk említett „vízvisszatartás” valójában a víz beleirányítása az elvezető csatornákba, akkor az ehhez kapcsolódó műtárgyak vajon mik lehetnek, és mire szolgálnak? Ezt elfelejtették közölni. Mivel a valódi vízvisszatartás azt jelenti, hogy az árterekben, vizes élőhelyekben, a talajvízben, a talajnedvességben, a vegetációban és az alsó légkörben található meg a körforgást végző víz, ezek közül legfeljebb a mesterséges felszíni víztestek esetében beszélhetünk műtárgyakról. A vízügy által hivatkozott műtárgyak, amelyek rekonstrukciója érdekében még aszályos időkben is „pontszerűen” levezetik a vizet, kizárásos alapon csatornák lehetnek, illetve a hozzájuk tartozó infrastruktúra. Nem beszélve arról, hogy a víz a tájban is kitölti a teret, és ha pontszerűen elvezetik, akkor arra a pontra újra oda fog folyni, egészen addig, amíg van víz. Ha a fürdőkádból pontszerűen levezetjük a vizet, azaz kihúzzuk a dugót, akkor az egész fürdőkád kiürül és kiszárad.
Pontszerű vízelvezetés (kép forrása: viz-szerelo.org)
Ha mély csatornákat kotornak és tisztítanak ki, az a vízelvezetés kapacitásnövelését szolgálja. Ezt nevezi a vízügy vízvisszatartásnak, hülyének nézve olvasót és újságírót egyaránt.
A valódi vízvisszatartás nem egyenes, mélyre vágott csatornákban, hanem sekély, kanyargós patakokban, folyóágakban, erekben történik, ahonnan van ideje a víznek beszivárogni a talajba, és ahonnan áradáskor kilépve hozza magával a földet termékennyé tevő iszapot. Ilyen műtrágyaínséges időkben különleges önsorsrontás, hogy az iszapot nem kiengedik az áradással a szántókra, hanem kikotorják a vízfolyásokból, aztán felhalmozzák valahol.
Nem gonoszság, hanem alapjaiban téves elvrendszer
„Az ország azon területein, ahol biztosítottak a megfelelő eszközök (pl. csatornahálózat), a vízügy tevékenységének köszönhetően – az időjárástól függően(!!!) – a megfelelő vízmennyiség a felszín alatt és a felszínen is rendelkezésre áll, nem csak a mezőgazdaság, hanem a vizet igénylő ökoszisztémák számára is” – olvashatjuk tovább.
Ez a mondat jó néhány kérdést vet fel.
- Az időjárástól függően. Tehát ha szerencsénk van, és elég eső esik, akkor van elég víz a tájban – a vízügynek köszönhetően –, ha viszont nem esik elég eső, akkor nincs elég víz, de ehhez már a vízügy csatornáinak nincs közük. De akkor mire van a vízügy? Esőtáncot nélkülük is tudunk járni, aztán vagy bejön, vagy nem.
- Az időjárás mitől alakul olyanná, amilyenné? Nem a helyi földrajzi körülmények miatt?
- A mezőgazdaság mitől nem része az ökoszisztémá(k)nak?
- Ha vannak vizet igénylő ökoszisztémák, akkor vannak vizet nem igénylő ökoszisztémák is?
Jelenleg olyan nagytérségi tervezések és kivitelezések zajlanak (a Nyírség, Hajdúhátság és a Duna-Tisza közi hátság vízpótlása), ami tovább növeli azon területeket, ahol az aszály hatásai emberi beavatkozással mérsékelhetővé válnak
– így teszi le a garast végül az OVF a természet további igába hajtása mellett.
Ha belenyúltunk a természetbe, és végül baj lett, akkor nyúljunk bele még mélyebben – ez az uralkodó alapelv. Még mindig sokan nem értik, hogy éppen a túlzott emberi beavatkozás okozta a bajt, és ha hagynák a vizet a természetes útján mozogni, akkor lenne a tájban víz a sivatagosodás helyett.
Uniós forrásból megvalósult part- és árvízvédelem a Maros alsó szakaszán: kibetonozott külső mederfal, letarolt part (fotó: vizugy.hu)
„A vízügy működéséből, az eredményéből és a kommunikációjából is az látszik, hogy a szakmai vezetés szintjén nem ismerték fel a vízháztartási féléveket, az árvíz szerepét, a kisvízkörforgások jelentőségét” – válaszolta erre Balogh Péter.
Ami történik, az tehát nem természeti katasztrófa, nem a bibliai hét csapás, hanem az emberi beavatkozás következménye.
Nem sivatagosodás, hanem sivatagosítás van Magyarországon.
A vízügy feladata pedig a vízgazdálkodás, ezen belül pedig az, hogy pufferelje a vizet, illetve engedje a természetnek, a tájnak pufferelni, ezzel jelentős mértékben kivédve az időjárási szélsőségeket (aszály, hőhullám, özönvízszerű eső, áradás) is. Az árterek, vizes élőhelyek és tavak folyamatosan tárolták és pufferelték a vizet, többlet esetén eltározták, hiány esetén visszapótolták a tájba, ezáltal egész évben kiegyensúlyozták a folyók vízhozamát. Az emberi folyószabályozás hozadékaként, az eredetileg is ingadozó Tiszán akár százszoros vízhozamkülönbség is előfordulhat: a kisvíz idején mértek már 40 m3/s-es hozamot, míg áradáskor 4000 m3/s körül is lehet. Ma, amikor a Tisza-menti aszály közben a Pó-alföld sorsa is rosszra fordult, érdemes megemlíteni, hogy a két folyó szabályozását ugyanaz a velencei mérnök, Pietro Paleocapa irányította a XIX. században.
A vízügy és az ipari mezőgazdaság kéz a kézben
Vannak olyan területek az országban, amelyeket a gyenge minőség, a belvíz és az aszály is sújt – ezeknek ideális esetben is rossz lenne a terméshozamuk, nem valók szántónak, mégis erőltetetten szántják a gabonabánya üzemmódban működő agrár-nagyvállalatok, és még komoly költségek árán a belvizet is távol tartja róluk a vízügy. Mindezt ahelyett, hogy visszaengednék például legelőnek, rétnek, ártérnek. A szántóknak országszerte ráadásul csupán néhány százalékát fenyegeti belvíz (évtizedenkénti nagy áradásokkor éri el az 5 százalékot), és ezek kedvéért szárítják, aszalják az összes szántóföldünket.
A Homokhátságot már félsivatagnak minősítették (fotó: Bánhidi Róbert/flick)
Az Alföld már igencsak szembeötlően vízhiányos, de a mostani aszály előtt sem volt jó a helyzet, szakemberek sokasága már egy-két évtizede kongatja a vészharangot, és az elmúlt években azok a gazdák is csatlakoztak hozzájuk, akik elkezdték a gyakorlatban megérezni a sivatagosodás és a felmelegedés következményeit. Az Alföld messze elmarad a párolgási potenciáljától, ami azt jelenti, hogy majdnem kétszer annyi vizet tudna elpárologtatni és így majdani csapadékká változtatni, mint amennyivel ez ténylegesen megtörténik. Forogna a víz szívesen, de nem tud, mert inkább elvezetik a tájból.
Nem a konfliktus, hanem a nemzetstratégiai érdekünk a lényeg
A PestiSrácok cikke, majd az Országos Vízügyi Főigazgatóság válasza és jelen viszontválasz ellenére ebben az ügyben nem a konfliktus a lényeg. Nem cél semmibe venni a vízügy szakmai tudását, sőt ellenkezőleg: a táj- és környezetbarát megoldások szolgálatába lehetne állítani, amelyekkel megtarthatnánk az általunk művelt és lakott magyar tájban a vizet. A táj kiszárítása helyett, ugyanazokból a pénzügyi forrásokból, jelentős részben uniós finanszírozásból, ugyanazzal a gépparkkal meg lehetne oldani a tájrehabilitációt is. Modernizált fokgazdálkodás, irányított vízkormányzás, azaz vízkivezetés a gátakon túlra, az ártérbe – mindehhez megvan a vízügy szakmai tudása.
Az ügy másik fontos tényezője, az ipari mezőgazdaság, amelyet nyilván nem lehet és nem is kell teljesen felszámolni, ám kellő helyet kéne hagynia a vízmegtartó gazdálkodásnak és a tőle elválaszthatatlan, kisgazdaságokra épülő mozaikos tájszerkezetnek. Erre már csak azért is jó oka lenne, mert hosszú távon sem a további csatornázás, sem az öntözési infrastruktúra fejlesztése nem megoldás, ha közben eltüntetik azt, amivel öntözni akarnak.
Az ipari mezőgazdaság vízigényét is kizárólag a vízpuffer-orientált tájgazdálkodás tudja kielégíteni.
Ehhez annyi víz kell, amennyit a táj a jelenlegi állapotában nem tud biztosítani (kép forrása: agrarszektor.hu)
Jellemzően olyan, évtizedeken átívelő nemzetstratégiai kérdéskör ez, amelyet nem kéne belesüllyeszteni a pártpolitikai posványba, mint például az oktatásegészségügyet. Minden épeszű ember számára szekértáborokon átívelő ügy, hogy legyen hol levegőt vennünk, legyen mit ennünk-innunk, legyen mivel mosakodnunk és ruhát mosnunk évtizedek múlva is. Ezek mellőzését meghagyhatnánk a nyugati Szent Morálnak.
Széchenyi István a folyóink szabályozásával és hajózhatóvá tételével vitt véghez nagy cselekedetet annak idején, megértve a kor szavát. Most, amikor már bőven érezzük a túlszabályozottság rossz hatásait, ráadásul közhely, hogy a víz lesz a XXI. század legfontosabb kincse, a vizes élőhelyek és árterek rehabilitációja, a táji vízmegtartás és ezzel a létfeltételeink újrateremtése a kor szava.
Aki ezt másként gondolja, az nyílt vitában képviselhetné az álláspontját a tájrehabilitációt szorgalmazó szakemberekkel szemben. A PestiSrácok szívesen teret biztosít ennek a párbeszédnek, akár élő műsorban.
Theo
2022-07-31 at 17:43
Régen egy feladatuk volt, megelőzni az arvizkart. Ez sikerült végülis.
Most meg atestunk a ló túloldalára.
Az aszály ugyanakkor nem csak miattuk van, foglalkozni kéne a szélerőművek felhő elterelő hatásával is.
Hát még ha most meg még kivágják az összes erdőt, hogy fűtsenek, akkor mi lesz!
A vizes mérnök
2022-07-13 at 15:00
A vízügyi beruházások rendkívül drágák, de élettartamuk akár több évszázad is lehet megfelelő karbantartással. Ez első Dunát a Rajnával összekötő csatornát 800-ban. Azt is kevesen tudják, hogy a Dunát-Tiszával összekötő eddig egyetlen hajózható csatornát a XVIII.-XIX. század fordulóján építették, ma is üzemel Bácskában és Ferenc József csatorna névre hallgat. A negyvenes évektől a Dunára 4 (ebből három esik a mai Magyarországra) a Tiszára 5 duzzasztómű létesítését irányozták elő, hármas céllal ( öntözés, hajózás és energiatermelés céljával). Ebből az 1950-59 között megépült az első Tiszalökön és a hozzá kapcsolódó Keleti- és Nyugati-főcsatorna, ami öntözővizet biztosít a Tiszántúl egy részére.
1967-74 között épült meg a duzzasztó Kiskörén a Nagykunsági- és Jászsági-főcsatornával.
1975-ben született meg a döntés a Bősnél (akkor Csehszlovákia) és Nagymarosnál tervezett vízlépcsők megépítéséről, illeszkedtek az Ausztriában (egy kivétellel) már kiépült vízlépcsők sorába és a Kisalföld és a Szigetköz vízgazdálkodását javította volna, ugyanakkor elkezdték a Csongrádnál levő duzzasztó előkészítését, mely a Tisza és Körösök vizét tartotta volna. De jött a rendszerváltás, ami leginkább a Nagymarosi vízlépcső ellenzésében nyilvánult meg.
Ebben nagyon csúnya szerepet játszott Illés Zoltán. A lényeg elérték, hogy népszavazást tartsanak a vízlépcsőkről, és a felheccelt nép a vízlépcsők ellen szavazott, ezért leállították a Csongrádra tervezett duzzasztó és erőmű létesítését. Ennek következménye, hogy az 1956-os árvíz által tönkretett majd 2020-ban újjáépült Tassi duzzasztó- és erőmű neve Tassi vízlebocsátó műtárgy, ilyen szakkifejezést 2020-ig nem ismert a vizes szakma. Az egész jól mutatja mit jelent, ha politikai célra használnak műszaki kérdéseket.
Bukohill
2022-07-10 at 20:14
OVH=OVF
Bukohill
2022-07-10 at 20:07
Továbbra sem értem, hogy a nagymarosi gát (és egy tározó fölötte, ahol egyébként is elég eső esik) mit segítene az alföldi aszályon, amit a jóval közelebbi tiszai vízlépcsők/tározók sem akadályoznak meg. A problémánk az árterek parcellázása, és nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ez csak a nagy folyóink mellett a szentséges múltban történt meg. Például harminc éve Tárnokon a Benta patak vasúti töltéssel határolt árterét építési telkeknek parcellázták fel, előre sejthető eredménnyel, és az ország tele van hasonló balfogásokkal. A vízügy természetesen nem érti, hogy mi a probléma, hiszen a pénztárgép akkor is nekik csenget, ha vizet odaviszik/vízkivételi engedélyt adnak, és akkor is, ha elvezetik a vizet. Monetáris szempontból csak nyerhetnek, és ami jó az OVH-nak az jó a költségvetésnek is. Hogy közben régiók rámennek, az igazán bagatell, miért nem gazdálkodtak jobban.
P.S. Vásárhelyi valóban készített terveket a szabályozásra, de az udvar egy jelentősen olcsóbb (és jelentősebb rosszabb) változatot hajtott végre. A probléma annyira nem új keletű, hogy amikor a haladás rendíthetetlen híve, a kortárs Petőfi felkiáltott : „Az az átkozott szabályozás!” az nem Vásárhelyinek, hanem az eredménynek szólt.
HotelBravo
2022-07-10 at 16:27
a Tisza _modern_ szabályozása nem reformkori sokkal inkább az 1900-as évek eleje. És azért voltak arra brutális árvizek. Nem tudom a helyiek torkán mennyire lehet letolni az ‘ökoszemléletet’ akikbe biztosan mélyen beleívódtak a a nagyszülőktől hallott 9méteres vízállások meg letarolt falvak. A töltések és árterek kialakítása meg gyakorlatilag már az 1600-as években bőven folyt.
Nem vagyok vízügyi szakember és az Alföld is messze esik tőlem de Buda + É-Dunántúl ahol előfordulok éppen elég ‘vizes’ (pontosabban évtizedek óta küzd a hol túl sok hol túl kevés problémájával). Viszont valamikor a 2000-es években a BME-n volt valami kiállítás/előadás ezzel kapcs. Az akkori aktuális “nagy ő” építőmérnök hallgató hölgy vitt el. Sajnos nem találtam nyomát ennek a neten emlékeimre kell hagyatkozzak, de egy előadó mutatott egy engem akkor meglepő dolgot, a Tisza Partium fele eső részről, amin az Árpád korban egyféle ‘tórendszert’ alakítottak ki (egyértelműen belenyúlva a ‘természetes’ viszonyokba). Itt jegyzem meg a mesterséges “sekély” tórendszer szárazabb időszakban szikesedik, az mondjuk legalább annyira rossz.
Ezt a rendszert aztán (ha jól rémlik ennyi idő után – de legalábbis bennem igy maradt meg) a török időkben ‘verték szét’ védelmi célokból lett belőle mocsár (Partium, Erdély védelme).
Gyanítom a Tisza vonala a reformkorra bőven nem lehetett az ‘eredeti’ sőt biztosan nem volt az, ezt meg egyéb a Muhi csata helyét ‘keresgélő’ kutatásokból lehet tudni.
Az is biztos (ezt pl Székesfehérvár történetéből lehet tudni), hogy míg az Árpád korban elképesztően “vizes” hely volt éppen a török támadásra már rendesen kiszáradtak a várost körülvevő vizek, aztán az 1700-as években a városon belüli kanálisok okoztak gondokat.
De önmagában eléggé ismert, hogy mondjuk 900-1800-ig kb 300 több komolyabb éghajlatváltozás volt. Sokak szerint ezek elég gyorsak lehetnek 50év alatt lejátszódhatnak. Teljesen nyilvánvaló, hoyg az emberek ehhez alkalmazkodva megváltoztatták a környezetüket akár a folyók terelésével is.
Röviden azt hiszem az a szemlélet, hogy olyan volt ahogy ‘Isten meg a fizika/hidrológia teremtette’ biztosan nem igaz.
AZ ‘ökológiai(-nak hivott)’ szemlélet különben legnagyobb hibája, hogy valami egyensúlyi állapotot feltételez / keres ilyen nincs meg nem is volt soha. Ezek a rendszerek folyamatosan változnak – ha emberi mértékkel lassan is, de változnak.
A vízügy vízgyűlöletének oka 💧
2022-07-10 at 16:26
☔ A Vízügy azért gyűlöli a kellően vizes tájat, mert
a vízügyes valódi vezetők magyargyűlölő közel-keleti ómigránsok és komcsi maradékok.
🔵 Nekünk magyaroknak minél rosszabb, nekik annál jobb érzés, akkor is, ha őket is érinti.
Nemzetközi cimboráiktól 💲 lehet felvenni JÓ NAGY HITELT a tűzoltás gyanánt, ha nagyon sivatagos lesz az Alföld, munkájuknak hála kapnak majd jattot tőlük.
Az Orbán-kormány a 4. 2/3 idején is ugyanúgy magasról tenni fog a témára, mint eddig, és az 5. 2/3-nál is úgy fog.
vélemény
2022-07-10 at 15:26
Eső után köpönyeg, mint mondják, amikor a szakembereket vízhiány, aszály idején ismételten emlékezteni kell arra, hogy valami nem egészen stimmel a kréta körül.
Még a laikus is felkapja a fejét, hogy végül is milyen összetevői vannak a térképeken mély vörös színekkel bemutatott vízhiányos, aszályos területek meglétének és felszínesen, de tájékozódni tud a jelenségek okairól.
Héjjas István: Éghajlatváltozás és vízgazdálkodás (2022. május 26.) írása jó fogódzkodó lehet szakemberek számára is. Az felvetett gondolatok nyomás nem kevés tennivaló vár a hazai szervezetekre.
”Az éghajlat változik, ahogyan régebben is folyton változott, évmilliókon keresztül. Jelenleg mérsékelt melegedés zajlik, amit azonban túlzás katasztrófának nevezni.
Tudományosan megalapozatlan és a tapasztalatokkal is ellenkezik az elképzelés, amely szerint a szén-dioxid-emisszió csökkentésével a melegedés megfékezhető. Egyetlen lehetőség a szakszerű és észszerű alkalmazkodás, amelynek során nem csupán a melegedés miatti kockázatok mérsékelhetők, de a melegedésből adódó előnyök is kiaknázhatók, hazánkban például olyan növényfajták termesztésével, amelyek korábban csak a mediterrán térségben fordultak elő.
A megoldás kulcsa pedig a szakszerű és észszerű vízgazdálkodás.
Nos, akkor nincs itt semmi gond, hiszen Magyarország állítólag víznagyhatalom. Ez azonban csupán megalapozatlan propaganda, mondhatnánk porhintés.
Az adottságaink alapján persze lehetnénk akár víznagyhatalom is, ha a rendszerváltozáskor nem vertük volna csaknem teljesen szét a korábban jól működő vízügyi apparátust, ha nem bontottuk volna le a félig megépült nagymarosi duzzasztóművet, és ha nem folyna a rendszerváltás óta szakadatlanul a mai napig a vízlépcsőellenes hisztériakeltés.
Jellemző példa a szakszerűtlen vízgazdálkodásra, hogy az 1980-as években több mint 500 ezer hektár termőföldet öntöztünk, azonban mára az öntözött terület mindössze 170 ezer hektárra zsugorodott, miközben karbantartás hiányában teljesen tönkrement az ehhez szükséges, korábban kiépített infrastruktúra…. ” stb.
https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20220526-eghajlatvaltozas-es-vizgazdalkodas
balfék
2022-07-10 at 15:24
Azt hogy az a VKA hogy jött össze… 😀 Vésey Kovács László=VKL – pedig figyeltem gépelés közben.
bl
2022-07-10 at 15:17
Ha télen sok esne (de nem esik) és nappal-olvadna éjszaka-fagyna, akkor a nappal megolvadó víz nem kerülne be a patakokba, hanem leszivárogna a talajba és megemelné a talajvíz szintjét. Nem-télen pedig valóban a kanyargó és a megfelelő helyen kiömlő “vízelvezetés” vezeti be a vizet a talajba, esetleg van még a csendes szitálás, ami leginkább novemberre volt jellemző. (Van más mód is a talaj telítésére?)
balfék
2022-07-10 at 15:16
VKA-val most nagyon egyetértek. Ahonnan nem tud víz párologni, ott nem keletkeznek felhők sem, amik néhány km-rel arrébb a hegyekben lecsapódva feltöltik a patakokat, folyókat. Az egész Vásárhelyi-tervet ki kell dobni az ablakon, mert meggondolatlan volt. Az árterekről költözzenek ki az emberek, aztán hagyjuk a természetet, hadd tegye a dolgát. Vagy sipákoljunk tovább a balszerencsénken, meg hogy teljesen kiszárad a Kárpát-medence. Lehet választani. A reformkornak sok hülye termése volt, de ez az egyik legnagyobb, és legártalmasabb, amit itt hagytak nekünk a felvilágosultak.
kamcsatka
2022-07-10 at 15:15
@k
“Gondoljunk arra hogy Izraelben ahol sivatag van, az öntözővízt ingyen kapják a gazdák”
ez nem igaz, nem ivovizzel vagy furt kutbol locsolnak, hanem alaposan es jo technologiaval megtisztitott szennyvizzel, amiert nagyon kedvezmenyes arat, de fizetnek. Pont izraeltol lehetbe megtanulni, hogyan kell ontozni (nem igy ahogy a magyar.oi. agrarbárók elképzelik), mivel kell ontozni, hogyan kell szennyvizet kezelni stb.
Mala Ferenc
2022-07-10 at 15:14
A csapadékvíz megtartásán túl, közlök néhány tényadatot: Adva van a homokhátság közepén egy 22000lakosú kisváros, amelynek a napi ivóvíz szükséglete 1000m3 (azaz éves szinten 365000m3, ezt tisztítás után egy élővizes csatornába engedik, ami a Tiszába folyik. Tekintettel az éltető víz állandó jelenlétére burjánzik a mederben ill. a környezetében az élet. Erre a vízügy kotrást követel büntett önkormányzatot, üzemeltetőt, hogy a víz minél előbb lefolyhasson a Tiszába. Öszegezve 150-200m-es mélyfúrású kutakból csak egy közepes méretű településen kitermelünk ennyi vizet, amit minél gyorsabban igyek szünk elfolyatni. Meddig lehet ezt csinálni?
Sas
2022-07-10 at 14:48
Mezopotámiában anno rendszeresen ilyenért voltak háborúk a folyó felső, illetve alsóbb szakasza közti városállamok között.Ez nem egyszerűen vízügyi kérdés-ez nemzetközi jogi.A folyók alsóbb szakaszán lévő államok simán azonnal hadat üzennének.A felsőbb részhez tartozók meg megcsinálnák ennek az odaillő másolatát.
K
2022-07-10 at 14:39
K2022-07-10 at 14:20
javítás…:
1.A XIX. századi folyószabályzásoknak sok hasznos vonása volt, de azért voltak negatívumai és ennek mai napig érződnek a hatásai amit örököltünk. Sokszor inkább a labirintus szerű nádasok lecsapolása volt a cél, hogy a “betyárok” ne tudjanak hol elbújni az osztrákok elől, és így sok halban gazdag VÍZFELÜLETET szüntettek meg ok nélkül.
Bukohill
2022-07-10 at 14:22
“Az élelmiszerárak speciel a tévesen “éghajlatváltozásnak” nevezett jelenségnek köszönhetők. Mert helyesebb lenne a természeti rendszerek mesterséges összezúzásáról beszélni. Ez nem holmi távoli misztikum amit a bűvös CO2 okoz. Erről a tájszerkezet átalakítása és biológiai elszegényítése valamint a táj mesterséges kiszárítása tehet, amiért első helyen a vízügy és az agrárium a felelős az elmúlt 150 éves tevékenységével. Ha tavaly több mint 10 kisebb folyó tűnt el itthon, tavalyelőtt hivatalosan félsivatag lett az ország közepe, akkor a jelenlegi talajnedvesség adatok még nagyobb bajt jeleznek előre. Konkrétan ha áprilistól októberig beüt 5-6 hét aszály, akkor komplett tájegységek növényzete fog kiszáradni és leégni. A helyén meg könnyedén sivatag keletkezik. Az “éghajlatváltozás” persze hasonlóan pusztít külföldön is, így a jövőben az élelmiszerimport sem kecsegtet sok jóval az áruhiányon kívül. Konkrétan a következő években az éhezés a kérdés.
Ez persze mind nem gond, mivel Nagy István biztosan tudja: az élelmiszer-áremelkedés okai egyedül a mohó kereskedők. (Akik valószínűleg nem most változtak meg.) És azt is tudja jól, hogy nekünk versenyeznünk kell a vastag Eurókötegekét, tovább folytatva az ide vezető utat.
Őt és az Országos Vízügyi Felügyelőség komplett vezetését még tavasz előtt kéne kirúgni, hogy ha a kárenyhítés már el is késett, akkor is legalább politikai menekülőút legyen ebből a bukást jelentő csapdából. Ja és azonnal betiltani minden csepp “belvíz” elvezetését. Akinek a pincécskéje vagy pár ezer hektáros földecskéje pedig egykori tó medrében van, az majd az este 8-as takarodóhoz hasonlóan megpróbálhat megbarátkozni a vízzel is. Csak így van esély a pusztítás visszafordítására és az éhínség elkerülésére.” Kristóf 2021
K
2022-07-10 at 14:20
1.A XIX. századi folyószabályzásoknak sok hasznos vonása volt, de azért voltak negatívumai és ennek mai napig érződnek a hatásai amit örököltünk. Sokszor inkább a labirintus szerű nádasok lecsapolása volt a cél, hogy a “betyárok” ne tudjanak hol elbújni az osztrákok elől, és így sok halban gazdag forrást szüntettek meg ok nélkül.
2.A Kárpát-medence nagy része nem Magyarországon van, így a hegyvidéki vízforrások és a víz-utak nagy része felett sem a magyar vízi-szakemberek rendelkeznek , így azokra nekik sincs befolyásuk.
3.Ezekhez adódik hozzá az időjárás, ami sok esetben aszályt, esőhiányt jelent.
4.Nyílván a kommunista rendszerben minden lusta kommunista diplomát kapott, de ez már jogilag elavult, illetve ennek ellenére elég jók a magyar vízügyi szakemberek.
5.Mindezek ellenére hazánk elég gazdag vízben, és nem lenne jó ha egy szakzsargon nyelvezetbe csomagolt kampány zajlana a vízforrások mesterséges és szándékos felértékelésével ,a víz árának köbméternyi Forint összegének felemelése érdekében .
6.Lehet hogy máshol vízhiány van , de ez nem lehet ok arra, hogy a vízi szakemberek fel akarják emeltetni a víz köbméter -enkénti árát . Gondoljunk arra hogy Izraelben ahol sivatag van, az öntözővízt ingyen kapják a gazdák.
bubble gum
2022-07-10 at 13:56
…”apróság” (?) a vízügy hellyel-közzel lehetséges, hogy az a hely, ami volt a múltban is, hogy egy “elfekvő” egy rakat hozzá nem értő, kapisgáló, se ide, se oda nem való, de valamifajta esetleges diplomával rendelkező hatalommániás – mert ugye a víz az valóban az élet, és így hatalom – szabadjára engedett, de becsatornázott belterjesség gyűjtőhelye. Nota-bene, néha itt-ott bukott funkcik mentsvára. Aztán vannak a “melósok” akik sokszor és sokat tudnak, de a helyzetük nem rózsás hiszen felettük a “diplomás” aki remekül hablatyol és ebül szerzett hatalmával birtokol mindent ami ésszerűtlen. Az megvan, hogy elektromérnök lehet pl. “vízművezető”…lehet aztán továbbgondolni, hogy ennek mi az előnye és mi lehet a hátránya…szabadon választott gyakorlat…de van még a palettán ezerféle szín…! Vésey jó helyre ásott az biztos! Jön is majd föl a “talajvíz” rendesen. Azonban az is biztos, hogy ahol le, avagy beásott, ott igen sok a “sértődős” de hisz van az a mondás: “aki sértődik, annak nem sok igaza van” azaz: nincs. Úgyhogy nem kavicsot, hanem egy egész és nem féltéglát dobott az állóvízbe! Mert a szent vízügy az bizony az. Egy naaaaagy, naaaagy állóvíz. Persze, imitt-amott úszik benne egy-két értékes lény, de az bizony igen kevés! De a legjobb jellemzés amit itt írt valaki: a mai vízügy olyan “ügy” mint az emtéi…! Bezony. Jó nagyra hizlalt szenttehén…de teje – ami kéne, hogy legyen – az kevés!
odu
2022-07-10 at 13:56
Sajnos fontos elem az állattartás szinte teljes természetes állapotban történő megszűnte, a haltól a szarvasmarháig minden.A rétek /ebből állt a medence jó része/ feleslegessé váltak, felszántották majd jött a kukorica termesztés erőltetése és az eftársak kitalálták az iparszerű kukorica termesztés fogalmát/ IKR, KSZE, KITE/. Majd jött a baj fokozására a napraforgó olaj és a bioetanol és úgy tűnik elfogy a víz és sajnos az öntözés iparszerű változatának brutális az energia igénye a biznyic bedögleni látszik a régi réteken [email protected] látszik a történet.Ki fizeti a révészt?
Sas
2022-07-10 at 13:51
NEMZETI-TE HÜLYE VAGY. EGÉSZEN BIZTOS, HOGY NEMZETKÖZI SZERZŐDÉS HAT. MEG, HOGY MENNYI VIZET LEHET A FOLYÓKBÓL KIVENNI, PUFFERELNI.PL. SZERBIÁNAK IS KELL JUTTATNI VIZET-AMÚGY OTT IS VANNAK MAGYAROK.
Sas
2022-07-10 at 13:47
ELKÉPESZTŐ TAKTIKAI HÜLYESÉG BŐS-NAGYMAROST -A TERVET-LEKOMMUNISTÁZNI-EZEN FOG RÖHÖGNI AZ ELLENZÉK.A PUFFERELÉS MEG RÉSZBEN JOGI KÉRDÉS IS-AZTÁN AKKOR MI VAN HA A VÍZGYŰJTŐKNÉL IS PUFFERELNEK A TRIANONI JÓNÉPEK?-AKKOR ITT MIT LEHET PUFFERELNI?
hupa
2022-07-10 at 13:46
Ideje lenne egy átfogó vezetőváltásnak. Ugye tudjuk, ha egy kupi nem megy, nem a bútorokat kell kicserélni.
nemzeti
2022-07-10 at 13:43
Kik ülnek a VÍZÜGY trónjain ?
Még mindig kommunisták? Bolsik?
LETARTÓZTATNI HAZAÁRULÁSÉRT ŐKET !
Sas
2022-07-10 at 13:39
TAKTIKAI OK MIATT-BŐS-NAGYMAROST———NEM SZABAD -KOMMUNISTA TERVNEK NEVEZNI, MERT A HVG-444 EZT CAFATOKRA TÉPI-RÖHÖGVE-HOPRTHY IDEJÉN VETTÉK TERBE-AZ UN. KOMMUNISTÁK PEDIG ÁTVETTÉK. AMI TÖBBLETVÍZ PUFFERELÉSÉT ILLETI-ITT NYÍLVÁN NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSEK VANNAK-AZTÁN AKKOR MEG MI LENNE HA PL. AZ OSZTRÁK A DUNÁBÓL KIVENNE ANNYIT, AMENNYIT CSAK TUD?DE EZ VARGA J KOMPETENCIÁJA.MIATTAM LEHET PUFFERELNI, A KÉRDÉS, HOGY ERRE MIKÉNT LÉPNEK PL. A SZERBEK, ETC, ETC.
oshon
2022-07-10 at 13:33
jogi szivd le magad te mafla mula es takarodj a budos fajtad hazajaba te budos magyargyulolo , ruhes , tetves kutya !
Nahát
2022-07-10 at 13:18
Azt gyanítom, hogy ezeknek a vízügyeseknek a felmenői tervezhették az óriási felháborodást kiváltó bős-nagymarosi vízerőművet. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság egy kommunista kifizetőhely lehet kommunista gondolkodásmóddal, kommunista munkamódszerekkel. Esetleg nem akarják jó szovjet mintára megfordítani a Tisza folyásirányát? Vésey-Kovács László kiváló témát talált, belenyúlt a közepébe. A kérdése jogos: hogy lehetséges, hogy a folyóink mentén mindenhol aszálysújtotta területek találhatók? Ezt a problémát kell megoldani, vízügyes elvtársak, nem újságírókkal hadakozni! Elismerem, hogy vitatkozni sokkal könnyebb, mint dolgozni, de a magyar emberek nem ezért fizetik magukat! Miféle vízügyi munka az, ami nem javítja Magyarország vízellátását, hanem elsivatagosít? Nincs elég folyónk? Naplopó, hozzá nem értő banda!
Pista bácsi
2022-07-10 at 13:04
Sajnos a vízügyesek reakciói azt mutatják,hogy sok hozzá nem értő van ebben a hívatalban.A médiában mindig nagyképűen le kezelik a problémát felvető
embereket-ebben a szóvivő hölgy jár az élen-,pedig a cikkben felvetet probléma megoldása sürgős,mint azt az idei aszály is igazol.Remélhetőleg kormány szinten is észreveszik ezt és megfelelő emberek kerülnek a vízügy élére.
Angyalföldi horgász
2022-07-10 at 13:00
a pesti rakpart Dráva U.-árpád híd közti vadregényes része is le lett betonozás, ezzel együtt a lejárás is megszűnt (miért?) afeleslegesen sok korlát kihelyezésével. így nehéz ott horgászni. sehol egy fa, semmi árnyék, de bicikliút az kellett, az értelmetlenül elrontott(!) egyik legjobb(!) fürdő mellé.
Egy volt szegedi diák
2022-07-10 at 12:57
Ez valóban hosszútávú Nemzetstratégiai kérdés. Láthatjuk a történelem során világ azon tájain kialakult sivatagokat, ahol a mesterséges öntözéses gazdálkodást bevezették, hogy miként sivatagosodtak el és váltak élhetetlenné az addig virágzó államok. Pl. Mezopotámia (folyamköz)-(mint MO. hasonló a Tisza-Duna köze), Közép-Ázsiában a Takla-Makán-medence (Mint Kárpát-medence)elsivatagosodása… vagy a Kaszpi tenger kiszáradásának felgyorsult folyamata a gyapot ültetvények miatt stb.
Igen ! Mindenképpen foglalkozni kell vele, még akkor is, ha az Unió előírja, hogy Magyarország területén kötelező átvezetni ugyanannyi vizet, mint amennyi beérkezik. Ezért építenek csatornát, s nem adnak teret az ártér gazdálkodásnak. Emellett pedig ültetnek “ingyen adományozott” Császárfákat, melyek párologtató képességeik kapcsán jelentős vízmennyiség távozik “méretlenül légi úton” a határokon túlra és még nem beszéltünk a keletkező épületkárokról, stb-stb-stb.
Doktor
2022-07-10 at 12:47
A Vízügy nem áll a helyzet magaslatán, inkább egyre mélyebbre süllyed, a talajvízszint alá.
A XIX. század végi “folyószabályozás” tönkre tette az Alföld vízhálózatát. A méltóságteljesen kanyargó – igaz tavasz idején sokszor áradó – Tisza, Kőrösök, Berettyó, Hortobágy folyó nagy kanyarulatait levágták. Kiegyenesítették a folyókat, amelyek gyorsan viszik le a vizet, valóságosan befűrészelik medrüket. Az eredeti folyószint és az “új” meder között a nyári aszályos időben húsz méterre is csökkenhet vízszint. Csak emlékezzünk, néhány éve a tőserdei holtág zsilipje felmondta a szolgálatot és a víz elácsorgott a Tisza mélyen fekvő vízszintjébe.
Tehát, őriási hiba volt a folyók kanyarulatainak levágása, amelyek a pangás állapotában, sok helyütt a mocsarasodásnak lettek kitéve.
Élővé kell tenni a morotvákat! Nem víztározókat kell építeni, hogy a tavaszi árvizeket némileg felfogják, hanem az Alföld természetes vízrendszerét kell helyreállítani: ez az igazi természetes vízmegőrzés víztároló!
Régi terv szerint 4 vízlécsőt kellett volna megépíteni a Tiszán. Ebből kettő, Tiszalöknél és Kiskörénél el is készült, de Csongrádon és Zentánál már nem. Mivel a Zenta már sajnos nem magyar terület, számunka alapvetően fontos, hogy megépüljön a Csongrádi Vízlépcső! Ezzel élővé lehet tenni a holtágakat, de ami nagyon fontos, az Alföld víztartó képessége regenerálódhat. Ennek igen hasznos vonzata van, hiszen a vízjárta, vízállásos, magas talajvízszint kedvezően befolyásolta az éghajlatot, a csapadékképződést is (ha jól emlékszünk, még vagy nyolcvan éve is a Körösök, Békés vidéke volt az Alföld igen csapadékos területe, még nyáron is!).
Az 1970-es nagy tiszai árvíz tette be a kaput. A vízügyesen nagy elánnal (mondhatni felelőtlenül) fogtak hozzá a csatornázásokhoz, aminek következtében a talajvízszint drasztikusan alácsökkent. Ez pedig a sivatagosodás irányába mutat, mit talán legjobban a Homokhátság szenved el a Duna-Tisza közén. A szabályozható, állandó vízszint, nem csak a mikroklimának kedvez, de az öntözés számára is nagy lehetőséget biztosít a megszüntetett holtágak élővé tétele során (az Alföld regenerálódott vízjárta térsége Európa egyik legértékesebb természeti értéke lehet újra!).
Meg kell építeni a csongrádi vízlépcsőt. A csongrádi idős emberek még emlékezhetnek arra, hogy amikor a németek visszavonultak (és felrobbantották a csongrádi hidat), akkor mondták, hogy buták vagytok, mert hagyjátok elfolyni ezt az értékes vizet!.
A Vízügy tegye hasznossá a vizet (ennek sarkköve a csongrádi duzzasztómű megépítése), hogy az Alföld vízhálózata regenerálódhasson némiképpen.
Még annyit, hogy ha megépült a csongrádi vízmű, akkor lehetőség adódik a Duna-Tisza csatorna megépítésére is. Ennek belátható jótékonysága, haszna következik be, a vízszint stabilizációt,az öntözést (netán hajózást) illetően is.
six.strings
2022-07-10 at 12:42
Nem akarom laikusként megtalálni a vízgazdálkodási Szent Grált és nem akarom (ahogy Vésey sem akarja) megkérdőjelezni a magyar vízügy szakmai hozzáértését és tapasztalatát de …….. nekem a józan eszét használó átlagembernek most úgy tűnik, hogy a Vésey által felkavart vízgazdálkodás ügyét tényleg érdemes újragondolni. Ha a vízügy valamely fórumon (akár itt a PS-en) tételesen megcáfolja a Vésey által leírtakat …. ám azt is hajlandó vagyok elfogadni, de akkor az átlagember számára érthető nyelvezettel írják meg és adják közre.
kamcsatka
2022-07-10 at 12:18
kiváló BÁTOR cikk, szakmailag is tamadhatatlan. a vizugyesek atneveznek, atcimkeznek, mikozben a helyzet teljesen katasztrofális. vizvisszatartasnak nevezik a viztarozokat, amiket kehop penzbol építenek szerte az orszagban patakokra, hegyvideken is.
az OVF ne sertodjon meg, hanem térjen vegre az eszére, ertjuk mi, hogy a kotrasban nagy a lovetta, es a kulonbozo aqua es ilyen olyan kft.nek jo biznyicc, de hulyenek ne nezzenek minket.
vérgőz
2022-07-10 at 11:54
Gratula és köszönet a tényfeltárásért. Folytasd a munkát!
Lehet, hogy a vízügy is kicsit olyan mint az MTA vagy a finnugor nyelvelmélet? 😛
Igazmagyar
2022-07-10 at 11:54
Egyértelműen hazaárulók, nyugati felforgató szabotőrök ülnek a hivatalban!
Nem szabadna ezt engedni, hogy így viselkedjenek, hogy a Nép vizkincsét így kezeljék!