Az elmúlt napok egyik örömteli híre, hogy átadták a Modern Városok Program keretében 40 milliárd forintból megépült, 8300 férőhelyes, multifunkciós Pick Arénát. A 60 éves szegedi kézilabdaklub történetében még soha nem volt ekkora sportcélú fejlesztés a városban – ígéretekből persze a szoci kormányok idején sem volt hiány. A megvalósulásra a Tisza-partiaknak több mint tíz évet kellett várni. Pedig pénz annak idején is lett volna… Alábbi cikkünkben felidézzük, hogyan és miért nem építette meg a sportcsarnokot az Ujhelyi- és Botka-kegyelt Szeviép, amelynek vezetőit néhány évvel később csődbűncselekménnyel vádolták meg több mint 500 alvállalkozója “kifosztása” miatt.
Nagy ünnep volt december 9-e a Pick Szeged férfi kézilabda klub és a szegediek életében. Ezen a napon adták át azt a világszínvonalú sport- és multifunkciós stadiont, amely a 60 éves, négyszeres magyar bajnok csapat új otthona. A csarnok 29 ezer négyzetméter alapterületen fekszik és 8300 férőhelyes, ezzel a legnagyobb vidéki és a harmadik legnagyobb hazai sportcsarnok. Összesen 40 milliárd forintból épült.
Botka László, Szeged exszoci polgármestere ma már ünnepel. Az átadón egyenesen örömünnepről beszélt, méltó helyről a több évtizede Európa élvonalába tartozó csapatnak. Kézi vezérelt sajtója, a szeged.hu pedig egyenesen azt írta, idézzük: “lélegzetelállító épület született”.
A december 9-én átadott Pick Aréna. Fotó: Facebook
Két éve, az alapkőletételkor Botka még nem volt ennyire elragadtatva. Akkor még úgy nyilatkozott, hogy ha megkérdezték volna, akkor inkább a déli Tisza-hidat kérte volna. Értjük, hogy miért olyan savanyú a szőlő. Ma, amikor örömünnepről és a csapat méltó otthonáról beszél, nagylelkűen megfeledkezik arról, hogy amikor szoci haverjai voltak kormányon, nekik csak ígérgetni sikerült. Több mint egy évtizede már lehetne méltó csarnoka a Pick Szegednek, még 800 millió forint uniós és állami támogatást is kaptak hozzá anno, aztán házi beszállítójuk, a Szeviép Zrt. addig mókolt az önkormányzattal a város ingatlanaival, hogy az egészből végül semmi sem lett. A Szeviép-vezérek viszont, miután más beruházásokban 500 alvállalkozót nem fizettek ki és becsődöltek, a vádlottak padjára kerültek – de ez már egy másik történet, amit Önök is jól ismernek…
60 éves klub Európa élvonalában, amely a helyi politikai erők és pénzember haverjaik játszótere lett
Szegeden a férfi kézilabda mondhatni, egybeforr a város sporttörténetével. Az 1960-as évek elején alapított klub igazi fénykorát a ’90-es években élte, egymást érték a sikereik, meneteltek a csúcs felé. Nemcsak a hazai bajnoki címeket, kupákat nyerték, hanem európai tornákon is jól szerepeltek. Mégis egészen mostanáig egy olyan régi, a ’60-as évek végén épült csarnokban játszottak, amely eredetileg még csak nem is kézilabdacsarnoknak, hanem uszodának épült. Folyamatosan foltozgatták, bővítgették, hogy képesek legyenek befogadni az egyre több szurkolót.
2005-ben érkezett meg a klubhoz főszponzornak Ujhelyi István szocialista politikus cimborája, a jelenleg csődbűncselekményekkel vádolt Szeviép-vezér, P. László. Gyurcsány fejlesztésekért is felelős államtitkára és a Szeviép útja innentől összeforr. A Szeviép lett tehát a klub főszponzora, Ujhelyit pedig a társadalmi elnöki székbe ültették.
A kézilabda, mint kapcsolat és eszköz a nagy szakításokhoz
Bár P. László mindenhol azzal dicsekedett, ők mennyi pénzt toltak be klubba, mekkora részük volt a Pick Szeged sikereiben, valójában sokkal inkább a kézilabdaklubot használhatták fel egyéb céljaik elérésére. Több cikkben is beszámoltunk arról korábban, hogy a Szeviép sorra nyerte az állami és önkormányzati beruházásokat ebben az időszakban. 2004 és 2010 között a nyilvánosan elérhető közbeszerzési adatok szerint összesen több mint 34 milliárd forinttal tömték ki a szegedi céget. Ne felejtsük el, hogy Ujhelyi István ekkor nemcsak Szeged országgyűlési képviselője volt, hanem Gyurcsány Ferenc kormányában több fontos pozíciót is betöltött, milliárdos fejlesztések felett diszponált. Az Országgyűlés sportbizottságának alelnökeként, kormánymegbízottként, majd az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium államtitkáraként egyengette a valamiért fontos beruházásokat – amelyekben kivitelezőként aztán a Szeviép jelent meg.
Bereczky István sportmenedzser, a Szeviép-vezérek üzlettársa, akit a januárban folytatódó Szeviép-perben tanúkihallgatásra idézett a vádhatóság, 2019 áprilisában a PestiSrácok.hu-nak beszélt arról, hogy Ujhelyi intézte a zsíros munkát, megbízásokat a Szeviépnek, amiért a csúszópénzt többek közt a sportreklámok költségén keresztül juttatták vissza – Bereczky az elmondása szerint ebben személyesen is közreműködött.
Hatszor módosították a sportcsarnok helyszínét, végül lefújták a beruházást, mert nem jött össze a sportkoncepciónak nevezett ingatlanmutyi
2018 novemberében Közpénz a zsákban címmel közölt riportunkban részletesen bemutattuk, mire mennyi pénzt kapott Botka és Ujhelyi kedvenc cége. Jól látszik, hogy az egyik nagy falat a Pick Szeged multifunkciós sportcsarnokának megépítése lett volna, amelyben sokáig a Szeviép-vezérek is elkötelezettnek tűntek.
Botka László 2008-ban azzal dicsekedett, hogy 2 éven belül saját erőből és szponzori támogatással három sportcélú létesítményt is építenek: egy rendezvényközpontot, amely a kézilabdacsapat otthona is lesz, továbbá felújítják a lepusztult SZEOL-pályát, amely a futball és atlétikai sportok helyszíne is volt, ráadásként még egy uszodát is felhúznak. Botka László azt magyarázta, hogy pályázati pénzt nem adnak sportcélú létesítményekre, ezért kell az ingatlanokkal ügyeskedni, külső befektetőt keresni és jelentős mennyiségű hitelt is felvenni.
A Szegedi Tükör 2008-as cikke, benne a Szeviép által építendő sport- és rendezvénycsarnok látványtervével
A befektető, beruházó naná, hogy a Szeviép lett. A rendezvénycsarnok, amelyet csak Szeged Syma Csarnokaként emlegettek, 2,5 milliárdos beruházásban épült volna meg, 5000 férőhellyel. A Délmagyar akkori cikkei szerint az elnyert 800 millió forintos uniós támogatás Ujhelyinek volt köszönhető.
A Szeviép-csoport több beruházást is vitt akkor Szegeden: építkezett volna a Mars téren és a Móravárosi körúton is. Tervben volt egy irodaház és bútoráruház, a rendezvénycsarnok és még egy új buszpályaudvar is – aztán elkezdődött a tilitoli. Mire 2008-ban végleges helyszínként a Mars teret jelölték meg, az már a hatodik verzió volt a helyi lapok akkori tudósítása szerint.
Az ingatlancsereberék sora szinte már követhetetlen, még a szegedi ügyeket jól ismerők is könnyen belegabalyodnak. Az Index egy korábbi cikke a történteket “stadionpókernek” titulálta.
A Szeviép és Ujhelyi a Pick Szegedben ért össze… Fotó: Origo
Foglaljuk össze, mi is történt…
Stadionpóker: kipaterolták volna az SZVSE-t, hogy sportpályájukon IKEA áruházat építsenek 2 milliárdért, de bukott a mutatvány
A Szeviép először a Volánnal üzletelve szerezte meg a buszpályaudvar telkét és egy másik telket is, amelyekért cserébe vállalta az új Buszport felépítését új helyszínen. A rendezvénycsarnokot eredetileg is a Mars térre tervezték, aztán úgy volt, hogy ott inkább bútoráruház és irodaház épül, és az új pályaudvarnál lesz a csarnok. Az önkormányzat a futball- és atlétikai pályát (SZEOL) 700 millió forintért hirdette meg – nem volt titok, hogy a Szeviép lett volna a vevő, akik közben a város másik sportegyesületének, a Vasutasnak a telephelyét is megszerezték. Azaz, megszerezték volna – az pedig, ahogyan megszerezték volna, óriási botrányt kavart. Nem véletlenül. Az SZVSE mintegy 600 sportolójával Szeged legnagyobb egyesülete – amely ennek ellenére folyamatosan a túlélésért küzdött.
Így jutottak el arra a pontra, hogy egyetlen lehetőségük maradt az adósságokból való kiútra, ha értékesítik az SZVSE egyébként az államtól 15 éves elidegenítési tilalom mellett tulajdonba kapott sportpályáját (ez 2012-ben járt csak le). P. László Szeviép-vezér meg is üzente, hogy érdekelné az SZVSE-pálya, majd az egyesület közgyűlésén a sportért is felelős alpolgármester, Szentgyörgyi Pál tette világossá: felesleges is más vevőben, jobb üzleti lehetőségben gondolkodni, mert “ezen a területen a város nélkül, a városi építési szabályzatának módosítása nélkül, a rendezési terv módosítása nélkül senki semmilyen formában nem tud értékhez jutni”.
Az elhangzottakról hangfelvétel készült, Szentgyörgyi zsarolásáról több sajtóorgánum is beszámolt. Ugyan több aggály is felmerült a Vasutas részéről, mert úgy látta, több szakág is elveszítheti a helyét, az opciós szerződést 2007-ben végül aláírták. A Szeviép a sportkomplexum ellenértékeként az önkormányzat tulajdonában álló Etelka sori stadiont ígérte oda, plusz 230 millió forintot. Vállalta azt is, hogy mire a cserét lebonyolítják, pályázat útján megszerzi a másik, a SZEOL-féle stadiont a várostól és felújítja. A 230 millióból 30 millió forintot – akkor még előleg címén – át is adott az egyesület vezetőjének, akik felett tartozásaik miatt Damoklész kardja lengett. Hogy még szebb legyen a történet, az előlegről később kiderült, hogy kölcsönként könyvelték el, amit az SZVSE ismert helyzetéből adódóan nyilván nem tudta volna visszafizetni. Adott volt a patthelyzet. Az elidegenítési tilalmat állami hozzájárulással fel lehet szabadítani – a Szeviép-vezérekkel haveri viszonyt ápoló Ujhelyi István, akit a Pick Szeged is P. Lászlóékhoz kötött, kormányzati pozíciójából adódóan nyilván könnyedén elintézhette volna.
De miért kellett ennyire az SZVSE pálya a Szeviépnek? A Szeviép-vezérek azt tervezték, hogy a Vasutas sporttelepének helyén bútoráruházat építenek, amiért az IKEA skandináv mamutcég sajtóhírek szerint legkevesebb 2 milliárd forintot fizetett volna. Kvázi nem keveset keresett volna a cég az üzlettel.
Civilek mentették meg a szegedi focit, akikbe beletörött Botka László és a Szeviép-vezérek foga
Csakhogy a civilek megfúrták a bizniszt. Együtt Szeged Labdarúgásáért címszóval a futballt szeretők kiálltak az SZVSE mellett, és a szerintük a Szeviép és a szegedi városvezetés által közösen tervezett ingatlanmutyi ellen. Még büntető feljelentést is tettek, amelyben végül a rendőrség megszüntette a nyomozást. Az egyesület új vezetése elállt az üzlettől, ugyanis időközben a szerződés tartalma is megváltozott, jelentősen csökkent a felkínált a csereingatlan területe. A Szeviép ugyan beperelte az SZVSE-t, de a pert elbukta. P. László kiborult.
Hogy összegezzük: a Szeviép ingyen, illetve városvezetési nyomásra potom pénzért kapott meg ingatlanokat, területeket annak érdekében, hogy létesítményeket építsen, köztük egy multifunkcionális csarnokot, amely egyben a Pick Szeged kézilabdacsapat sportcsarnoka lehetett volna. Az ígéret az volt, hogy 2010-re minden tető alá kerül. Csakhogy az ingatlanmutyik – vagy ahogy nevezték akkor: stadionpóker – nagyobb port kavart, mint amit kezelni tudtak volna. Egymás után jelentek meg a cikkek a kivéreztetett futballról, az elorozott SZVSE-pályáról, ingatlancsereberékről és az ennek kapcsán indult büntetőeljárásról, így a Szeviép-vezérek végül beintettek. P. László belengette: ha az SZVSE-pálya megvétele borul, kiszáll az egész sportfejlesztési koncepcióból. “Jöjjön más, aki beletesz ebbe az egészbe 4,6 milliárd forintot” – mondta. 2009 novemberében pedig a szegedma.hu-nak adott interjúban jelentette be: nem lesz rendezvénycsarnok.
A pályázattól visszaléptünk, a támogatási szerződését visszaadtuk, nem írtuk alá. Tehát egy újabb dolog, amiért nem lehet majd “cseszegetni” a Szeviépet. Nem fog rendezvénycsarnok épülni
– fogalmazott P. László. A miértre az volt a válasz:
“nem lehet olyan környezetben rendezvénycsarnokot építeni, ahol minden megmozdulás össztűz alatt van”.
Világossá tette, hogy egyben lett volna releváns a komplett sportkoncepció.
Az egész konstrukció – amit a SZVSE és a különböző lejáratókampányok, feljelentések, újságcikkek megtorpedóztak – egy felújított Etelka sori pályát, egy rendezvénycsarnokot és még egy uszodát is hozott volna. Helyes politikai érdekből kidobni egymilliárdot? Megérte?
– tette fel a kérdést.
Vajon nyert vagy veszített Szeged a Szeviép-féle stadionbuktán?
Nos, hogy megérte-e, és egymilliárd veszett-e el, vagy megmenekült Szeged egy sokkal nagyobb buktától, döntsék el Önök. Egy évvel később, 2010-ben, amikorra eredetileg a rendezvénycsarnok átadását tervezték, a Szeviép Zrt már felszámolás alatt állt. A cég jóval előbb, már 2009-ben fizetésképtelen lehetett, több beruházást – autópálya-építés, villamosvonal-rekonstrukció – nem tudta befejezni. Több mint 500 alvállalkozóját nem fizette ki. Mint utólag a bűnügyi nyomozás kiderítette, az utolsó milliókat is saját érdekeltségű cégeikbe pumpálták ki tagi kölcsönök gyanánt, amiért ma is csődbűncselekmény vádjával állnak bíróság előtt.
Ugyan a kézilabdacsapatnak és a szurkolóknak 11 évet kellett várni, de 40 milliárd forintból egy valóban lélegzetelállító sportkomplexum született – még az ellendrukker sajtó szerint is. És ez még nem minden. A Botka–Ujhelyi aranykorban halálra ítélt SZVSE is világszínvonalú atlétikai pályát kapott. Az új szegedi Vasutas Stadiont 2020 végén, egy éve adták át. A nyolcsávos, rekortán borítású, világítással rendelkező modern pálya szintén a Modern Városok Program keretében, 550 millió forintból készülhetett el, amellyel az egyesület honlapja szerint szintén egy évtizedes álom vált valóra.
Az új Vasutas Stadion. Fotó: vasutasmagazin.hu
Vezető kép: PS archív
Facebook
Twitter
YouTube
RSS