A teljesen felesleges viták világnapja

Miközben az Európai Parlament szánalmasan üres üléstermében a nemzeti demokratikus ellenállás (maligán)fokozódott Szanyi Tiborban, addig itthon a vicces nevű Tabumentes Országmentés Csoport szervezésében az Ellátókertben mérkőzött Lánczi Tamás és Hollik István a mindig dühös Tordai Bencével és a mindig lelkes Donáth Annával a forradalomnak kikiáltott elmúltkéthónapról, meg úgy általában arról, hogy miért nem élünk úgy, mint a fejlett nyugaton, és hogy relatív elmaradottságunk mögött a kormány gazembersége, vagy esetleg a nyilvánvaló történelmi tények állnak-e.

Maga a vita hosszú volt és unalmas – legalábbis azok számára, akik figyelemmel kísérik a közéleti történéseket. Egyetlen új gondolat sem jött létre a két buborékuniverzum találkozása során, a felek az ilyenkor szokásos panelek és toposzok felmondása után visszapattantak egymásról, egy centiméterrel sem közeledtek az álláspontok, sőt alapvető, könnyen ellenőrizhető számokat sem hittek el egymásnak. Talán a színvonal volt az egyetlen, ami elmozdult vertikálisan: Tordai gúnyos nevetésben tört ki minden adat hallatán, Donáth pedig mikroszociológiai jelenségekkel (én, én és az én barátaim tapasztalata) tette lehetetlenné az érdemi párbeszédet. Éppen ezért teljesen felesleges összefoglalót írni a vitáról; akinek van 2 órányi felesleges ideje, az ezen a linken megtekintheti a kilátástalan veszekedést.

Mikor kezdődött az időszámítás?

Néhány alapvető tanulságot azért leszűrhetünk a találkozóból. Kiderült, hogy az alacsony bázis kizárólag akkor érdekes, ha a minden negyedévben megjövendölt összeomlás ellenére kitartó és mégis fenntartható gazdasági növekedést kell fancsali képpel megmagyaráznia nemzetközileg elismert közgazdászoknak az ATV stúdiójában. Tordai és Donáth dühösen vagy gúnyos kacagásokkal reagált arra, hogy nem 2010-ben kezdődött az időszámítás Magyarországon. Szerintük be kell fejezni azt, hogy a kormánypártiak visszamutogatnak, hiszen több, mint 8 éve kormányon vannak; innentől kezdve nincs magyarázat arra, hogy miért nem élünk nyugat-európai színvonalon. Lánczi és Hollik ellenérveit, miszerint nem lehet a múlt nélkül magyarázni a jelent, a jelenlévő momentumos szurkolók tapsvihara mellett egykedvűen hazugságnak nevezték az ellenzékiek.

Tordai Bence, vezesd a harcot, Donáth Anna, felelj neki

Az egyetlen érdekes, vagy legalább szórakoztató etapban a politika utcára vitele játszotta a főszerepet. Donáth Anna sérelmezte, hogy őt nem hívták konzultálni, a minden magyar állampolgárnak kiküldött kérdőívet ő nem találta meg a postaládájában, egyúttal kijelentette, hogy jobb az utcán, mint a parlamentben. Tordai Bence szerint 30 ezren tüntettek decemberben Budapesten, továbbá akkora a korrupció, hogy ihaj. A “kormánypárti médiával szemben a független áll” kijelentésénél pedig a közönségben lévő kormánypárti és ellenzéki drukkerek nem várt egységben nevettek fel.

A vitának hívott veszekedés aranypillanata, amiért (talán) érdemes volt figyelni, akkor jött el, amikor Tordai és Donáth az Audi Hungária dolgozói sztrájkját hozták fel példaként, hogy mekkora elégedetlenség van a kormánnyal szemben. Miközben ezt fejtegették, a közönség soraiban néhány telefon azzal az üzenettel pittyent fel, hogy a cég és a dolgozók megkötötték a bérmegállapodást, a sztrájknak vége. A pulpitus Faraday-ketrecében ettől nem zavartatva a sztrájk továbbterjedéséről álmodtak.