Az első félidőt kizárólag a Marvel és DC univerzumok megmelegített karaktereinek szenteltük. Azon tanakodtunk, vajon működik-e az az – amúgy Donald Trump által megfogalmazott – gazdasági modell, amiben a vásárló dönt a végén; ha túltolják a woke-ot, akkor annak csőd lesz a vége. A rajzolt melegcsókok után felüdülésként a második részben ismét Kínáról és a közeljövőről, valamint a múlt multipoláris világrendjeiről beszélgettünk Kusai Sándorral, volt pekingi nagykövetünkkel, aki nem mulasztotta el felróni a kispadnak, hogy kizárólag angolszász szerzőktől tanultak történelmet.
Facebook hozzászólás
triacus
2023-03-30 at 13:26
@Gyurina: Tévedés.
Nem csak az USA-ban van képregény – tessék csak a japán mangára (ami sokkal régebbi mint az USA-beli képregények), a francia Asterix és Obelix-re, vagy a magyar képregény-irodalomra gondolni – másrészt annyira “agymosás” amennyire egy mesekönyv is lehet, harmadrészt nem csak gyerekeknek készülhet képregény.
Jabba
2023-03-30 at 12:48
Tisztelettel, de én is vitatkoznék. A képregényeken tanultam meg olvasni és egy idegen nyelvet. Utána sok könyvet elolvastam. Az egy más kérdéskör, hogy ezek a gennyládák a rohadt ideológiájukat terjesztik ezzel is.
Gyurina
2023-03-30 at 07:49
A képregény nem más, mint az amerikai gyerekek agymosásának egyik eszköze.
triacus
2023-03-30 at 02:15
@Kerekferke: Nem, tévedsz.
A képregény nem az irodalmat helyettesíti, hanem kiegészíti azt, hisz – a rajzok révén – egy képzőművészeti kifejező forma. A rajzfilmmel, a diafilmmel együtt megvan a helye és rendeltetése a médiában.
Az, hogy ide is beette magát ez a woke-őrület, az egy más, különálló dolog.
Kerekferke
2023-03-29 at 20:58
A képregény az irodalom, az olvasás, a műveltség temetője.