2020-ban valami elkezdődött, vagy talán helyesebb megfogalmazás, hogy valami véget ért. Kétségtelen, hogy egy új kaotikus korszak vette kezdetét. És azóta minden szörnyű évet sikerült túllicitálnia a következőnek, s ne ámítsuk magunkat, most sem lesz ez másként.
Amerika szuperhatalom. De a közvélekedéssel ellentétben nem a katonái, vagy a tűzereje predesztinálja erre a címre. Legalábbis nem csak azok. Mikor vívott az Egyesült Államok utoljára valódi, klasszikus háborút? Többnyire sárfalvakat rohant le, rabolt ki, majd hol elmenekült, hol simán elkullogott. Az USA már rég más eszközökkel szállja meg a gyarmatosítani kívánt országokat.
Civil szervezetek, egy pontban összefutó, alapítványokon keresztül pénzelt sajtó, tudatipar, és kényére-kedvére cenzúrázott közösségi média, meg az aratást elvégző befektetési alapok. Lásd Ukrajna! 2024 ráadásul kettős jelentőségű, hiszen Amerikában és az Európa nevű provinciájában is választásokat tartanak. Ebből kiindulva kell felkészülnünk az előttünk álló évre.
Jó, a rendpártiak eleve dühösek. Köztük ugyanis sejtik, hogy nemzetük eléggé ráfázhat.
Egyrészt a demokraták nem csak a világot, de saját hazájukat is sikeresen destabilizálták, másrészt egy republikánus fordulat esetén sem borítékolható jelenleg, hogy Trump kezébe száll a hatalom.
De ne érjen az a vád, hogy túlzottan pesszimista vagyok. Nézzük a legpozitívabb forgatókönyvet. Ha és amennyiben Trump végül elindul és meg is nyeri a választásokat, akkor Magyarország rövidtávon biztosan történelmi esélyhez jut a világpolitika színpadán. A politika, a jövő, és a globális folyamatok azonban nem ennyire feketék vagy fehérek. Hogy mire gondolok? Mi másra vágyik leginkább Európa – még épeszű része – mint a fegyvernyugvás, béke, stabilitás, és Európa gazdasági fellendülése? De mi van akkor, ha mindezek kiváltó okait pont azok idézték elő, akik majd a megoldással házalnak? Persze tiszteljük Amerikát, és ragaszkodjunk az EU-hoz, de bízni csak az Istenben és a nemzetünkben bízzunk!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS