A Momentum Mozgalom már majdnem tett valami értelmezhetőt hiábavaló létezésének közepette, de a probléma gyökere helyett – tőle elvárható módon – a száraz levelek árnyékára támadt.
Stop Herbál! Ezzel a hangzatos címmel indított online petíciót a Momentum a dizájnerdrogok ellen. Meg még valami vidéki településen is felvonultak az árvízvédelmi gát környékén, hogy végleg leszámoljanak a herbállal. Hadd ne legyek mindent szarozó, mint ők, és hadd valljam be töredelmesen, hogy az olyan referenciáik alapján, mint az olimpiai szabotázs, hazájuk feljelentgetése, a kordonkabaréjuk és a nagy hézagú vasrácsok leöntése, ezt valóban egy értékelhető megmozdulásként kell értelmezni. Már a tényt, hogy felismertek egy viszonylag egyszerű és valós problémát: a dizájnerdrogok halálosak, és úgy pusztítják a legsebezhetőbb társadalmi rétegeket, hogy a jogalkotó egyszerűen tehetetlen a mindenféle ismeretlen összetételű szintetikus mérgekkel szemben.
Lévén mégiscsak a Momentumról beszélünk, egyáltalán nem meglepő, hogy hős fiainknak és lányainknak (no, meg a többieknek) fel kell arra hívnom a figyelmüket, hogy a növénytörmelékekre permetezett, vagy por formájában leledző szintetikák sem olvasni nem tudnak, sem hallani nem hallanak. Éppen ebből a – nem momentumosoknak – egyértelmű megállapításból következik, hogy ezek a kábítószerek sem az online petícióktól, sem az árvízvédelmi gát melletti sétáktól és skandálásoktól nem fogják bűnbánóan felismerni, hogy létezésük óriási veszélyt hordoz magában, szörnyen károsak a fiatalokra, és a közjót leginkább akkor szolgálnák, ha kivonnák magukat végleg a forgalomból. Mellesleg ez utóbbiak a Momentum esetében is aktuálisak.
De hagyjuk a Momentumot és beszéljünk komoly dolgokról. Rövid jogi zanza következik. A kormány, a jogalkotó, a bűnüldöző szervek azért ennyire látványosan tehetetlenek a dizájnerdrogokkal szemben, mert azok általában valami távol-keleti országban készülnek, ahol rendszeresen változtatják a szerek összetételét – többek között ebből is adódik halálos mivolta –, így a hatóságok hiába pakolgatják fel szépen sorba a szereket tiltólistára, mindig megtalálják a módját annak, hogy kibújjanak a szabályozás alól és színlelt felhasználási célzattal (növényvédő, illatosító, stb..) képesek legyenek folyamatosan értékesíteni és könnyen rendelhetővé tenni ezeket a gyilkos portékákat online webshopokon keresztül.
Az egyetlen valódi megoldást az jelentené, ha a lehetséges fogyasztók megértenék, hogy öngyilkossági kísérletet valósítanak meg ezen sátáni szennyek használatával. És itt jön képbe a 444, ami olyan imázsfilmet készített Elsőherbálozók címmel a dizájnerdrogok könnyű beszerezhetőségéről és annak látszólagos veszélytelen használatáról, hogy az minden prevenciót, figyelemfelhívást, figyelmeztetést 2 perc alatt a sutba vetett.
„Messze ez a legnépszerűbb, tényleg nagyon olcsó és könnyen hozzá lehet jutni”
– hangzik el a 444 dizájnerdrog-népszerűsítő filmjében.
Ha eggyel hátrébb lépünk, akkor még inkább felsejlik a 444 gonoszsága. Repüljünk vissza az időben, egészen a 444 megszületéséig. Az Indexből kilöttyent team Uj Péter vezetésével összedobott egy WordPress-oldalt 444 néven, amit a korábbi Index-olvasók csak kis százaléka kezdett követni. Saját eredettörténetük alapján ekkor kezdtek el pénzt kunyerálni Soroséktól, akik első körben elhajtották őket a búsba súlytalanságuk okán. Ekkortájt támadt egy nyerő ötlete a dizájnerdrog-népszerűsítő filmet is jegyző Ács Daninak. Belzebub napszámosa tökéletesen ismerte fel, hogy egyrészt létezik egy szubkultúra, amit még egyik hírportál sem csatornázott be, másrészt ez a szubkultúra épp készül meghatározó irányzattá szilárdulni a következő generáció, a fiatalok körében, ez a szubkultúra pedig a hip-hop és a rap. Érteni kell, hogy ekkoriban a magyar hip-hop előadók olyan bődületes számokat produkáltak az interneten, hogy minden elemző csak a fejét fogta. És ekkor készítette el Baranyi kifutófiúja, Ács Dani a Rapháború elnevezésű többrészes anyagát, amely a mai napig a portál legnézettebb videósorozata, és gyakorlatilag ez teremtette meg a 444 fiatalokból álló táborának gerincét. Ez a taktikai lépés volt azon kicsiny kovász, amely később az egész tésztát megkelesztette. Ennek utóhatása mutatkozik meg például abban a jelenségben is, hogy Magyarországon az egyébként a woke ideológia szöges ellentétét képviselő rap minden más országnál jobban elliberalizálódott.
Ha a műfaj nagyjai, mint Tupac Shakur, DMX, Biggie Smalls, és a többiek – akik ma mind nőgyűlölőknek, homofóboknak és genderelleneseknek számítanának – látnák a 444 által ideologizált magyar hip-hop helyzetét, fejvesztve térnének át rockzenésznek.
Azonban azt is érteni és tudni kell, hogy a hip-hop és a rap megalakulásától visel súlyos terhet a vállán. Nevezetesen, hogy képviselői és hallgatói sok esetben nagy traumákon keresztülment emberek. A rap ugyanis az alsó-középosztály koszos és kemény ütemekre pakolt balladikus prózája. Talán nem mondok újat, ha elárulom: a műfaj a korábban hivatkozott okok miatt is terhelt a kábítószertől és a lelki traumákat cipelőktől.
Na, ennek a sebezhető közegnek, ennek a terhelt szubkulturális körnek készítette el a 444 a bizonyos herbálkampányt, amit több mint egymillió felhasználó tekintett meg.
Ez a sátánista soros blog kettős gonoszsága. Nemcsak felhasználta a sebezhető fiatalok tömegeit, de elkezdte őket a pokol irányába is terelni. Nekik közvetítette azt Ács Dani, hogy ez egy vicces és trendi móka. “Könnyen hozzáférsz, olcsó, és mint látod, mi, az újságírók is bátran használjuk, aztán pedig jópofa ökörködésekkel töltjük az időt.” A szégyenteljes fekete propagandát pedig akkor sem vették le a YouTube-ról, amikor látták, hogy annyi haláleset, őrjöngés, rémtett és tragédia társul a herbálhoz és társaihoz, amennyi korábban egy kábítószerhez sem. Miért is tették volna? Ahhoz ugyanis becsület kellene, ami köztudott, hogy a 444-nél hiánycikk.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS