Ábrahám Robi: Mr. és Mrs. Sodoma

Úgy vagyok az RTL Sztárbox című műsorával, mint a csípős Kentucky csirkével: nem tudom, miért, de zabálom. Tagadhatatlan, voltak emlékezetes pillanatok, amik örökre beégtek, például amikor Aleska hosszú szünet után újra bekapott egy nagyot, vagy amikor Tenya ólomsúlyú neandervölgyi csapásai olyanokat csattantak szegény Dobrády füle mögött, hogy attól az ország valamennyi lovászfiújának görcsbe rándult a gyomra. És amikor már azt hittem, megvolt minden, hiszen láttam Nagy Ervin kocsmapassióját és azt is, mikor noÁr leütötte a fodrászt, rá kellett ébrednem, hogy a Járai házaspár bizony tud újat mutatni.

Se szeri, se száma azoknak a férfigyűlölő publicisztikáknak, ahol a férfit elnyomó, idejétmúlt és veszélyes macsóként ábrázolják, akitől és amitől nemcsak félni lehet, de kell is. Elvárás. De mi a helyzet fordított esetben? Ugyanis a reggeli műsorokban megszokott, jól koreografált negédes csöpögésen túl a Sztárboxban egy picit letisztultabbakká váltak a szerepek. A műsorban tetten érhető nonverbális üzenetek nem egy boldog férjként mutatták be Járai Mátét, hanem egy méltóságától megfosztott csicskaként, aki pomponlányként szurkol félelemmel és ijesztő ürességgel telt szemeivel az éppen verekedő feleségének.

És félreértés ne essen! Nem az a gond, hogy egy nő a szorítóba lép. A gond az, ahogyan a felvezető kisfilmben a férj hajbókolva szalad az éppen beguruló felesége elé, aki megvető semmibevevés közepette indul meg a bejárat irányába, éreztetvén a dominanciáját. A gond az, amikor Járai Máté nyilatkozatában egy kutyás hasonlattal érvel felesége rendszeres félrelépése mellett, miszerint a kutyákat sem szabad láncon tartani. A gond az, hogy Járaiék erkölcstelenségét valami nagyszerű, valami leírhatatlanul szuper dologként próbálják velünk ünnepeltetni.

Ők abból indulnak ki, hogy ez valami új, valami egészen progresszív. Én pedig abból, hogy nincs ebben semmi új. Többek között ez hozta el a nagy birodalmak hanyatlásának kezdetét ciklikusan, újra meg újra, amióta ember teremtetett a földre. Járai azonban boldogan osztja meg, hogy amiként felesége, úgy ő is rendszeresen félreléphet, és Hajdú Péternél ezt fokozva még azt is ismerteti a nagyérdeművel, hogy ő bizony biszexuális, ami körülbelül akkora meglepetés lehetett a nézők számára, mint egy Hodász-féle coming out. És miért fontos erről beszélni? Mert ők is fontosnak tartják ezt promotálni. Járai Máté ugyanis nem a hálószobája térdeplő sarkát képviseli, hanem azt a férfitípust, amit elvár és amit tenyészteni kíván a nyugati világot kétharmados többséggel irányító valami. Azért nevezem valaminek és nem sátánistáknak, mert még a végén újra kitiltanak az ATV-ből.

Márpedig csak egy idióta képtelen értelmezni, hogy mi zajlik a világban, energiát és pénzt nem sajnálva a cél elérése érdekében. És ha ők letolják ezredszerre a torkunkon is, én ezredszerre ismétlem meg: az Isten fundamentumait támadják! Az Isten szava ez: férfivá és nővé teremtette őket. Az ő szavuk ez: 99-nél is több nem létezik, és az lehetsz, ami csak akarsz. Az Isten szava ez: sokasodjatok és töltsétek be a földet. Az ő szavuk ez: a gyermek óriási ökológiai lábnyomot hagy maga után, karrierromboló és felesleges – ne szülj, ha pedig mégis fogansz, abortáld csak a magzatodat, mint egy tévesen leadott netes rendelést, hiszen tudod, a te tested, a te választásod! Az Isten szava ez: férfi női ruhát ne viseljen, és férfi férfira gerjedelemmel ne tekintsen! Az ő szavuk pedig ez: ha a férfi női ruhába bújik, az szabadság, és ha férfi férfira gerjed, szépség az, bátorság, amelyre okkal lehetünk irigyek! Az Isten szava ez: a Noéval kötött szövetség jele legyen a szivárvány, mely emlékeztesse az embert, hogy a romlottság útja hova vezet! Az ő szavuk pedig ez: legyen a szivárvány a romlottság útján, a sátánnal kötött szövetség jele, melyet minden behódoló helyezzen csak országa lobogója helyére, hogy jól lássék, leigázott nemzet ez!

Az Isten szava ez: a férfi az Isten képmása, az asszony pedig a férfinak dicsősége. Az ő szavuk pedig ez: uralkodjék csak Járai Kíra Járai Máté felett, az oldalborda az Isten képmása felett, és tündököljön csak Lucifer színpadán Hieronymus Bosch ecsetének közönsége előtt, taps és üdvrivalgás közepette, az utolsó felvonás premierjén.