Általánosan igaznak vélt tény, hogy Soros György Eduard Sevardnadze megbuktatása óta jelen van Grúziában. A 2003-ban kirobbant rózsás forradalmat is részben az ő nevéhez kötik, az akkori oroszbarát kormányban csalódott diákok a nyíltan oroszellenes Miheil Szaakasvili-t segítették győzelemhez. Bár országában csak négymillió ember él, de az ásványkincsekben gazdag Grúzia regionális szerepe mégis jelentős, és ezért állhatott érdekében a tőzsdespekulánsnak, hogy aktívan beleavatkozzon az ország kül- és belügyeibe. A grúz fiatalokat és civil szervezeteket felhasználó metodika kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit az elmúlt hetekben Magyarországon is láthattunk.
Nyílt titok, hogy a balkáni háborúk és hatalmi átrendeződések után Soros György figyelme szinte azonnal Grúziára irányult a 2000-es évek elején. Az akkori elnököt, Eduard Sevardnadze-t 2003-ban a rózsás forradalom lemondásra kényszerítette. Mai napig az az elfogadott olvasata az eseményeknek, hogy Soros segítette hatalomra az oroszellenes, nyugatbarát Miheil Szaakasvili-t Grúziában a lelkes, az ország gazdasági állapota miatt csalódott, és az egyetemi szférákból az NGO-kba átcsatornázott diákokon keresztül, akiknek Gulyás Mártonhoz és Komáromy Gergőhöz hasonlóan szükségük volt arra, hogy fontosnak érezzék magukat. Az elnök két cikluson át maradt hatalmon, és az ő nevéhez kapcsolódik a grúz-orosz háború is.
Eduard Sevardnadze és Miheil Szaakasvili; Fotó: PS
Grúziában 20 nap elég volt a kormányváltáshoz
2003 novemberében 20 napon keresztül tömegdemonstrációk zajlottak Tbiliszibben az akkori választások vitatott törvényességére hivatkozva. Az események az úgynevezett Rózsás Forradalomba torkolltak, mely végül Sevarnadze bukásához és az oroszellenes-nacionalista Szaakasvili hatalomra kerüléséhez vezetett. Tény, a kormány bukása előre látható volt, Sevarnadze pártja már 2000-es évek kezdetén komoly válságban volt, és már 2002-ben a helyhatósági választásokon súlyos vereséget szenvedett, mégis megpróbáltak 2003-ban, tekintettel a 2005-ös elnökválasztásra is, újjászervezetten fellépni és támogatókat szerezni. Ezt akadályozta meg Soros.
Fotó: Destination Georgia
Ők is énekeltek, ők is dobáltak
Kétségtelen, hogy a Rózsás Forradalomban kiemelt szerepe volt a 1990-es évektől megjelenő civil szervezeteknek (NGO-k), melyek száma 2000-re Grúziában elérte az ezret. Közülük a legjelentősebb a Giga Bokeria által alapított The Liberty Institute (Szabadság Intézet) volt. Bokeriaról azt érdemes tudni, hogy az akkor 31 éves aktivista Mark MacKinnon a kanadai Globe & Mail-ben megjelent írása szerint Soros hálózatában sajátította el a Slobodan Milosevic megbuktatásában kulcsszerepet játszó Otpor nevű szerb diákszervezet módszereit. Az Open Society segítségével Grúziába érkeztek az Otpor tagjai, akik egy három napos táborban, mintegy ezer grúz aktivistát képeztek ki „békés demonstrációból”. Bokeria az amerikai hátterű Eurasia Institute-tól is is kapott támogatásokat. Nyilván az egész a véletlen műve. A demonstrációkban és a bomlasztásokban egyéb szerepelők is voltak természetesen, ilyen volt Szaakasvili pártja, a Rustavi-2 televíziócsatorna és a Kmara! (Elég!) nevű ifjúsági szervezet, ami állítólag félmillió dollárt kapott, amikor Sevarnadze ellen elkezdett szervezkedni, ami főleg grafiti- és plakátkampányt jelentett. Nálunk ezt a kreatív szerepet a Kétfarkú Kutyapárt tölti be.
Fotó: Scroll Kit
A Rustavi-2 mutatta meg, hogy a kevésbé polgárosodott társadalmakban mekkora szerepe van a televízióknak: ők voltak például azok, akik bemutatták, hogy mennyire vitathatóak a választási eredmények azon a bizonyos november 2-án amerikai választási szakértőkre hivatkozva, és ők voltak azok is, akik többször korrupcióval vádolták meg a hivatalban lévő kormányt. A 2003-as grúziai események ihlették egyébként a 2004-es ukrán narancsos forradalmat és a kirgizisztáni eseményeket.
Barátok és érdekek
Az, hogy Szaakasvili Soros jó barátja volt, nem titok, a megválasztása előtt egy évvel az Open Society kitüntetését is átvehette, de a Spiegel újságíróinak is megerősítette kettejük kiváló kapcsolatát. Szaakasvili állítólag George Bush-al is jó barátságot ápolt, aki 2005-ben az országba látogatott, és egyes elemzők szerint ez a látogatás bátorította fel a grúzokat az oroszok elleni, minden józan megfontolást nélkülöző háború felvállalásához 2008-ban. Érdekes látni, hogy Soros még egy republikánussal is hajlandó volt „összefogni” a célért, vagyis az új, oroszellenes nyugattal szimpatizáló Grúziáért. Ez azért volt fontos, mert Grúzia nyersanyagai igen vonzóak a külföldi befektetőknek, nem is beszélve az olyan stratégiailag fontos részletekről, mint a Baku-Tbiliszi kőolajvezeték, amelynek segítségével például megkerülhetővé válik Oroszország. Jól látszik tehát, a demokratikus, civil célok mögötti, általában gazdasági-hatalmi érdekek. Még egy csavar a történeten: az ekkoriban Tbilisziben szolgáló amerikai nagykövet Richard Miles volt, akit teljesen véletlenül Belgrádból helyeztek át, ahol korábban épp megbuktatták Milosevicset.
Ismerős helyzet
A két hete kibontakozó budapesti „diszkó-forradalom” kísértetiesen hasonlít a 2000-es évek Grúziájára, itt is nagyvárosi fiatalokat és a komoly nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező civil szervezeteket használják fel annak érdekében, hogy a lehető legtöbb kárt okozzák a regnáló kormánynak.
Fotó: OC Media
Azt, hogy az akkor felépített hálózat mai napig él, azt Orbán Viktor grúziai kifütyülése bizonyítja, ahol a tüntetők között csupa olyan arcot fedezhettünk fel, akiket régóta Soros magyar vagy grúz embereként tart számon a nyilvánosság.
Forrás: Spiegel, George Soros (Andreas von Rétyi), Globe & Mail; Vezető kép: BBS Radio
Facebook
Twitter
YouTube
RSS