Forradalmi fejlődést hozott az életünkbe a digitalizáció az elmúlt egy-másfél emberöltő alatt. Sokkal kényelmesebben élünk, mint a szüleink tehették fiatalon, sokkal gyorsabbak és hatékonyabbak vagyunk az ügyintézésben, a dolgok vezérlésében, és a szórakoztatásban is hihetetlen távlatokat nyitott a virtuális világ. Óriásit léptünk előre műszakilag, és a digitalizáció tovább pörgeti ezt a fejlődést – ki tudja, meddig és hova. Ez így csodálatosan hangzik. Gondoljunk bele, a mostani életünkhöz képest mennyi időt elfecséreltünk régen pusztán arra, hogy szót váltsunk! Keresgélés helyett ma csak egy mobilhívás, napokig tartó levelezgetés, postára szaladgálás helyett csak egy kattintás vagy egy ujjmozdulat, és meg is találtuk a másikat. Még sincs több időnk magunkra és egymásra, mint régen – ez alapján gyanút foghatunk, hogy nem tündérmese a digitalizáció. Váltsunk át konzervatív alapállásba a csak az előnyöket figyelő forradalmi hevület helyett, és nézzük a teljes képet!
Megvannak a kétségtelen előnyei, hogy digitálisan lehet eszközöket tervezni, fejleszteni, gyártani, folyamatokat szimulálni, ráadásul a szórakoztatóipar révén kockázat nélkül próbálhatunk ki olyan dolgokat, amiket amúgy igazából nem nagyon kéne – járművel vagy anélkül veszélyt okozni, baleseteket okozni és elszenvedni, embert ölni, és sorolhatnánk a videójátékok lehetőségeit. Persze eddig is voltak olyan, gyengébb képességű vagy lelkileg ingatag emberek, akik már a virtuális valóság (VR) előtti, csupán szép grafikájú videojátékokat se tudták elválasztani a valóságtól.
Hol érdemes meghúzni a határt, hol kell megállítani a korlátlan megvalósításra nem való emberi gondolatokat és ösztönöket? Próbálhassa ki virtuálisan, vagy jobb, ha úgy sem lehet? Megkérdezzük ezt a digitális fejlődés feletti mámor közben?
A VR, illetve az ennél bővebb kategóriát jelentő kiterjesztett valóság (XR) új fejezetet nyitott a műszaki dolgok tervezésében, és bárhol hasznos lehet, ahol arra használják, hogy olyan „valóságot” vetítsenek ki vele, amelyet aztán az anyagi valóságban létre is hoznak.
Az ember, akinek semmivel sem kell szembenéznie…
Amint megérkezett a civil életbe a mindent átható digitalizáció, a virtuális és a kiterjesztett valóság, továbbá a mesterséges intelligencia, nemcsak ipari segédeszköz lett belőle, hanem rögvest ellenállhatatlan szórakoztatóeszköz is. De milyen lesz, ha az életünk minden fontosabb szegmensét elborítja a virtuális valóság, és végképp rászokunk a VR-szemüvegre?
Mivé tesz majd minket, ha megszokjuk, hogy az észlelt világ olyanná tehető, amilyet csak elképzelünk, amilyet szeretnénk?
Hogyan hat majd ránk, ha nem kell alkalmazkodnunk a valósághoz, ha nem kell a valóság konfliktusaival, nehézségeivel, nekünk egyszerűen nem tetsző jelenségeivel szembesülnünk, hanem belemenekülhetünk az álvalóságba, amelyet a szórakoztatóipar persze fenntartások nélkül elő is állít számunkra? Milyen kibírhatatlan, hisztis kisgyerekké silányul majd le az ember, ha megszokja, hogy mindent megkaphat érzékszervi szinten, amit csak megkíván? Mivé torzítja majd ez a társas kapcsolatainkat, ha már a mobiltelefon meg a csevegőprogramok világa is a személyes találkozások ritkulását és elmagányosodást okozott? A torz társas kapcsolatok mellett mi marad a kultúrából és civilizációból?
El lehet választani a hasznosságát a függőség veszélyétől? (kép forrása: state.gov)
Ezek ráadásul csak a fennakadásmentes, hétköznapi üzemmódú jövővel kapcsolatos kérdések, amikor nem üt be semmilyen gebasz. Néha viszont beüt. Mi lesz a kényének-kedvének mindenkor megfelelő virtuális valóságra rászokott, minden vigaszt abban megtaláló emberrel, ha valamit egyszer csak mégsem kaphat meg, vagy csak simán szembejön vele az anyagi valóság? Nem kell ám nagy rendkívüliségekre gondolni, csak olyasmire, hogy például megbetegszik vagy megsérül, ami VR-szemüvegben is fáj. Ha visszarántja valami a valóságba, ahol bizonyos dolgok nem elkerülhetőek, nem kivédhetőek, hanem szembe kell nézni velük, azzal szemben tehetetlen lesz az ember, aki nem szokott hozzá a konfliktusokhoz. Ehhez tűrőképesség és türelem kell, amit az óvodai és iskolai közösségbe bekerülve kezd el hatványozottan megtanulni a gyerek. Persze nem biztos, hogy ennyire eltorzul majd az emberek sokasága, és függővé válnak, ha egy teljes virtuális világot kínálnak föl nekik.
Lehet, hogy az ember a sarkára áll, méltóságát megőrizve elutasítja a virtuális világot, ahol minden tökéletes, és inkább tudatosan a gondokkal terhelt, küzdelmes valóságot választja.
Ám ahol a lakosság legalább tizede alkoholista, ennél is jóval többen időszakos vagy rendszeres drogfogyasztók, és még többen gyógyszerfüggők, tömegek lelkibetegek, magányosak és depressziósak, ott azért nem biztos, hogy érdemes hiú ábrándokat kergetnünk az ellenállóképesség ügyében.
Ha nem rontjuk el, mások is elronthatják nekünk
Az emberiséggel egyidős jelenség, hogy amilyenek az életünk keretei és lehetőségei, mindig ahhoz alkalmazkodnak a bűnözők. Ha eddig tisztán anyagi jellegű értékeink és otthonaink voltak, akkor zsebet metszeni és zárakat feltörni tanultak meg; ha ezentúl a digitális életünkben lesznek komoly és ellopásra érdemes értékeink, akkor a digitális terünkbe tanulnak majd meg illetéktelenül behatolni.
Azzal, hogy az életünk egyre több elemét digitális platformra visszük, az egész életünket egy megszámlálható, véges elemű, ráadásul könnyen leírható, nyilvántartható, lemásolható, átadható, ellopható, feltörhető, tönkretehető adatsorrá tesszük.
Digitális lenyomata van a kommunikációnknak, az információszerzésünknek, a társas kapcsolatainknak, a pénzügyeinknek, az edzésünknek, a közlekedésünknek, a napirendünknek, a szabadidős tevékenységeinknek, az ízlésünknek, sőt, akár a számunkra kényelmes otthoni hőmérsékletnek és az egyedi biológiai tulajdonságainknak is. Nem kell már a visszaélésekhez analóg módon kitapasztalniuk az elkövetőknek a réseket a biztonságunkon, mert leírt adatként eleve megvan minden fontos dolog. Tudja-e minden felhasználó, hogy ez veszélyt hordoz magában, hogy ezekkel szemben védekezni kell, és aki tudja, az tudja-e, hogy hogyan?
Biztonságban lehetünk-e, ha szinte az egész életünk le van írva egy digitális adatsorban? (kép forrása: irishtimes.com)
Ráadásul nemcsak egyszerű, mezei bűnözők, csalók, tolvajok leselkednek ám az emberre, hanem a jövő, sőt, tulajdonképpen már a jelen legnagyobb hatalmai is. Mennyire lesz ráutalva a virtuális valóságtól függő ember azokra a techcégekre, amelyek biztosítják számára a kívánt virtuális valóságot?
Mihez kezdenek majd ezzel az egyének fölötti végtelen hatalommal az emberiség digitális drogdílerei?
Nem kell már népeket alávetni többé, hiszen személyenként rabbá lehet tenni mindenkit, egyszerre bírva a droggal, amire rászokott, továbbá a drogozási szokásai, sőt, az egész élete teljes adatsorával.
Érdekünk-e az önmagába szerelmes fejlődés?
Hiába vagyunk tisztában a tudatos eszközhasználat, a képzés és önképzés, az emberi kapcsolataink személyes ápolásának fontosságával, itt mégiscsak egy egész társadalmat akarnak átléptetni egy új technikai korba, ráadásul az emberi civilizáció tízezer éves története során először nem kézzelfogható valóságba.
„Emelni kell a digitális kompetenciák szintjét a lakosság körében, tudatos eszközhasználatra kell törekedni és nevelni”
– valahogy így hangzik a minden fent felsorolt kérdésre és aggályra adott univerzális válasz. Csakhogy ez nagyjából a „legyen minden jó, és ne legyen semmi rossz” közéleti irónia szintjén van. Szép elmélet, de nyilvánvalóan tudjuk, hogy az emberek digitális kompetenciái nem fognak felnőni arra a szintre, hogy biztonságban legyenek, és az emberek többsége sosem lesz tudatos eszközhasználó a digitális világban, mert eleve csak a töredékét értik ennek a világnak, amely ráadásul olyan sebességgel fejlődik, hogy a szakértőinek sem könnyű követni. Százharminc éve autózunk, és még rendesen autót vezetni sem tanultak meg nagyon sokan, akiknek amúgy van jogosítványuk.
Vegyük tehát le a digitális fejlődés mámorító VR-szemüvegét, és nézzünk szembe a hús-vér valósággal! A digitalizáció olyan ütemben fejlődik, amivel az emberek elsöprő többsége nem tudja és talán nem is akarja tartani a lépést. Mert van más dolguk, és ilyen mértékben már szükségük sincs rá. Erre a szédületes fejlődésre ugyanis csak a fejlesztőknek meg az ebből élőknek van szükségük. Na, de ha ez a helyzet, akkor magasról tegyünk rá, hogy ledarálhatja az embert a digitális jövő?
Fejlesszünk tovább, mert a fejlődés fontosabb, mint az ember, akinek készül? Vagy esetleg felmerülhet szempontként, hogy az emberek érdeke előbbre való?
Mikor lesz elég a forradalmiságból, amely a Szent Fejlődést bármi elé helyezve sose törődött azzal, hogy milyen következményeket zúdít az emberre? Pontosabban az Emberre – ahogy éppen ezek a forradalmi liberális körök imádják álságosan nagybetűzni.
Hesslerezredes
2023-06-13 at 09:34
csakafidesz2023-06-12 at 23:19
Mi a kapszlis pisztoly “lőszerével” (kis papírba csomagolt durrancsok) csináltuk ezt, na az aztán nagyot szólt – meg tasli is, amit utána kaptunk (megérdemeltük, hülye kölykök..) :))))))))))))))))))))
csakafidesz
2023-06-12 at 23:19
Schenkhyalfonz 2023-06-11 at 20:20
Tényleg jó volt kölyöknek lenni és négy dióra ráállítani a dobogót a tanári asztal alatt. Bejött a tanerő és hatalmas reccsenés jött minden oldalról, mikor fellépett a tábla elé..
Hesslerezredes
2023-06-12 at 09:40
csakafidesz2023-06-11 at 21:32
Igen, Spacepen-nek hívják, ha jól emlékszem, ma is kapható.
A másik történet, hogy egy szappangyárban valahol dél-kelet Ázsiában felmerült egy olyan probléma, hogy a gép nem tett minden dobozba szappant, ezért rengeteg megrendelői panasz volt.
Na most mérnökök egy évig keresték a megoldást, hogy hogy lehetne kiszűrni mindenféle kütyüvel a gondot?
Amikor meglett a megoldás (százezer dolláros költségen) és levitték a szalaghoz, ott a csomagolóban azt látták, hogy a szalag mellett volt egy ventillátor beállítva, amelyik az üres dobozokat egyszerűen lefújta a szalagról.
A munkások 20 dollárból megoldották a kérdést.
moliere
2023-06-12 at 01:25
Theo
Az élet lehet lassú, lehet gyors, vagy fénysebességű, de a lényeg, hogy ez sosem állandó. Néha 1944-ben is hihetetlen gyorsnak kellett lenni, hogy valaki életben maradjon. Ma meg annyira lassú az élet az átlag hülyének, hogy ráér hülyevideókat nézni, sőt, feltölteni. Pedig elvileg ma gyorsabb az élet.
Az alapszabályok változatlanok. A hármas szám nagyon meghatároz valami miatt. Három évig lehet kibírni rossz kapcsolatban. Három hónapig rossz társaságban. Három hétig étlen. Három napig szomjan. Három óráig túl hidegben vagy melegben. Három percig levegő nélkül. Három másodpercig golyózáporban. Ha ilyen helyzetbe kerülsz, minden felgyorsul, függetlenül a digitalizációtól. A modern jelenkor elvileg ebben annyira segítheti az embert, amennyire még soha semmi. Mert más hülyeségeket lerövidítve időt spórolunk. Például a mobiltelefon óta soha nem kerültük el egymást senkivel (szinte).
A gond az, hogy az emberek 70-80%-a – ugyanúgy, mint más korokban – nem képes semmiből előnyt kihozni, hanem minden új lehetőséget, ugyanúgy, mint régen, és mint majd a jövőben, kizárólag a FASSÁGRA tudja használni, leszámítva a napi kötelezően elsajátítandó rutinokat. Ez van. Az emberiség egy olyan massza, amiben elvileg kötelező szeretni mindenkit, de valójában a túlnyomó többséget inkább elviselni kell tudni. (Kellően felsőbbrendű voltam.)
moliere
2023-06-12 at 01:18
Nahát
Az baszná helyre a vén hülyét, ha látná elesni a fiát.
Abból már nem állna föl.
moliere
2023-06-12 at 01:14
Lehet, hogy más is írja, de ez az egész cirkusz a villanytól függ. az meg két dologtól függ erősen: energiaellátás, ami sérülékeny, és ami extrém szinten sértheti, az meg a Nap működése. Az ember ebben a formában kitett, sérülékeny, és gyenge. Felszabadította ugyan a zseni sok idejét, és a zseni sok okosat is csinál, de elszakadt a hétköznapi embertől, amelyik meg elszakadt a földtől, amiből él. Ha beüt a kis világvége (pl. Napvihar), itt százmilliók, milliárdok állnak, és néznek, és zombulnak meg, amikor megéheznek és nem lesz semmi megoldás. Főleg a fehérember van szarban, mert annak a legnagyobb százaléka konzumidióta, aki már hírből ismeri csak a szegénységet, de csak rossz hírből, rosszul, és a munka, amit végez, valójában nem is munka, mert annyira áttételesen vezet csak el a megélhetéshez (ténylegesen, fizikailag), hogy az már nem igazi munka. Alkalmasnak kell lenni, maradni a földön, földből való megélhetéshez (is). Egészségesnek kell lenni fizikailag, mentálisan, amennyire és ameddig lehet, mert az ellátórendszer nem a normális élet része már, hanem ezé a virtuális, furán indokolt életé. (Ahol – lásd covid! – sokan azt hiszik, hogy meg sem halnak. Vagy nem hinnék, hogy nem sokára meghalnak, pontosabban…)
moliere
2023-06-12 at 01:08
bl
Köszönet a hozzászólásokért!!!
csakafidesz
2023-06-11 at 21:50
csakafidesz 2023-06-11 at 21:32
Caran d’Ache után uyanaz a minőség!
https://www.dellaprint.hu/koh-i-noor-1602-grafitceruza-hb-fekete-normal-hatszog
csakafidesz
2023-06-11 at 21:46
csakafidesz 2023-06-11 at 21:32
Ime: 3-5 darab ceruzát lehet venni egy ilyen árából:
https://budapestpencil.hu/termek/caran-dache-grafwood-grafitceruza/
csakafidesz
2023-06-11 at 21:32
Hesslerezredes 2023-06-11 at 10:14
Egyik mániám a ceruza! Ezt a zseniális eszközt egy német asztalos Gaspar vagy Kaspar Faber 1761-ben készítette először, és zseniális dolog. A törékeny grafitot fahorgonyba beragasztani. Erről érdemes elolvasni.
https://felnottszinezokeszito.hu/faber-castell-csalad-tortenete/
Ma is a világ legismertebb cége a Faber Castell, apám diákkorából van két-három cerkám, kb. 95 évesek. Akkor még naturszínű volt fekete felirattal. (ma is van ilyen) és minden papírboltban tartottak. A Koh-i-Noor története is érdekes, Joseph Hartmuth nevéhez fűződik, aki osztrák volt, és az akkor Ausztriához tartozó Csehországban építette fel az üzemét. A ceruzák királya mégis a svájci Caran d’Ache (hugenották már megint, mint a svájci órások..), az oroszok is ezért hívják “karandas”-nak a ceruzát. A híres Caran d’Ache az árával mellbevágó, olyan, mint a Rolex óra, amelyik ugyanazt az időt mutatja, de nagyon túl van árazva..
Az oroszok ceruzagyártását egyébként Armand Hammer milliárdos, az Occidental Petróleum elnöke (ukrajnai zsidó család) szervezte meg. Armand Hammer Lenin jó barátja volt, és az ilyen ügyleteken milliárdokat keresett. Aranyban kérte a fizetséget. A ruszki ceruzák mégis messze elmaradnak a Faber Castelltől, mert nyírfából vannak cédrus helyett, és vacak a grafit bennük.
Maga a találmány zseniális, és időtálló. Éppen úgy, mint a papír és a nyomtatott könyv ami még néhány évszázadot túl fog élni.. Annyira egyszerű dolog, hogy amíg az amerikaiak milliókat öltek olyan tollba amelyikkel súlytalanságban is lehet írni, a ruszki űrhajósok fogtak egy ceruzát és azt használták. Ez is mutatja a normális észjárás milyen fontos dolog.
Schenkhyalfonz
2023-06-11 at 20:20
Jó volt lököttnek lenni és manapság sem kell visszafognom magam, de válás előtt korántsem voltam oly bátor.
A lőtéren szedtünk kispuska lőszer hüvelyeket, egy sárgaréz három vörösrezet ért. Gyufaméreggel megtöltve, fogóval összeszorítva bazi nagyot durrant, ha tűzbe dobta az ember gyermeke. Majd olyan hangja volt, mint a seregből szocializált hanggránátnak meccsen. Ritka nagy marhák voltunk.
Hesslerezredes
2023-06-11 at 12:57
Schenkhyalfonz2023-06-11 at 11:46
A csajok nem szerették, főleg amikor orvul, hátulról “meglőttük” őket a pofánkban összerágott és galacsinná gyúrt papír-lövedékkel! :)))))))))))))))))))))))))))
Istenem! mekkora hülyegyerekek is voltunk, visszagondolva!!!!
De milyen jó is volt hülyének lenni!!!!!
Ki is próbálom újra – de csak a függöny felé, az asszonnyal nem merek kekeckedni…:))))))))))))))
Volt olyan is, hogy bevittünk egy nyers krumplit. Kihúztuk a töltőceruzából a ceruza-részt, a csövet belenyomtuk a krumpliba és kitéptük, így keletkezett egy “krumpli-lövedék”. Ezt a ceruza végére áttoltuk, utána megint belenyomtuk a krumpliba és ekkor a test mind a két végén volt egy krumpli-lövedék.
Utána a töltőrésszel előrenyomtuk hirtelen az egyik krupmli-lövedéket, és ekkor a két lövedék közé szorult levegő lőtte ki jó kis durranással az elől lévőt. Hát ez kurva jó mulatság volt!!
(Szerintem nem voltunk normálisok – az asszony szerint most sem vagyok az! :)))))))))))))))))))))))))
Schenkhyalfonz
2023-06-11 at 11:46
Egy jobb késsel és némileg egy kígyóvállasnál erősebb kézzel ki lehet nyitni bármilyen konzervet. Felesleges a nyitót cipelni, minden deka számít (empirikus észlelés katonaként, túrázóként).
A töltőceruza tényleg hasznos, a táblát el lehetett találni a hátsó padból.
Hesslerezredes
2023-06-11 at 10:14
csakafidesz2023-06-10 at 20:06
Igen, nekem az unokabátyám adott 60 éve egy ilyen ceruzát, máig megvan és működik.
A suliban nagyon jó volt “fujkálásra” is, ha érted mire gondolok…:)))))
Én szerveznék egy olyan állami hivatalt, amelyiknek az lenne a feladata, hogy a régóta bevált eszközöket, megoldásokat összegyűjtse és megszervezze azok újra gyártását és a megoldások terjesztését.
Vissza kellene “régiesülni”.
csakafidesz
2023-06-10 at 20:06
Ceruza!
Ez a kedvenc témám. Anno a munkahelyemen szükségem volt ceruzákra (pirosra is, kékre is..) Nos kértem a titkárnőtől.
– Csak ilyen nyomós van, műanyagból.
– Ez nem ceruza, ez szemét..
Nézett egy nagyot, hát vegyem meg, vigyek számlát.
Vettem néhányat, ha már lúd, legyen a cseh Koh-i-Noor. Vettem mellé egy tekerős hegyezőt is.
– Milyen maradi dolog..
– Tévedni tetszik, ez száz év múlva is ceruza lesz.
csakafidesz
2023-06-10 at 19:53
Hesslerezredes 2023-06-10 at 10:06
Egyszer akartak adni nekem egy elektromos konzervnyitót. Ez minek? Hát beleteszi az ember az elemet és az forgatja, nem kell kézzel tekerni. Visszaadtam azzal, hogy hál’Istennek még nem vagyok nyomorék, és saját kezűleg szoktam körbetekerni a konzervnyitót.
csakafidesz
2023-06-10 at 19:47
Schenkhyalfonz 2023-06-10 at 11:27
Anno Dubrovnik belvárosában (Én a várfalon belüli részt Raguzának nevezem..) láttam a péknél egy darálót, rá volt írva: Peugeot: Paris, 1758. Kérdezem tőle, ez itt dísz? Nem a kirakatban volt hátul, hanem a pulton. Dehogy, ez a mákdaráló, ezzel darálom a mákos pitébe a mákot. Ha kicserélem a tárcsát akkor darálhatok vele mást is.
– Tudja, hogy ez milyen értékes?
– Hát még nekem, a nagyapám apja vette 120 évvel ezelőtt.
Ez a daráló 1758 óta működik, csak tekerni kell. Konnektor sem kell hozzá..
csakafidesz
2023-06-10 at 19:31
Ez két dologtól függ:
1./ Mit nevezünk fejlődésnek?
2./ Javunkra cselekszünk-e?
Fejlődés tényleg van, technikai és segítségével tudományos szinten az emberiség Watt gőzgépe óta többet fejlődött, mint a pattintott kőkorszaktól a gőzgép feltalálásáig. Az ipari forradalom legérdekesebb egyben a legnagyobb hatású vonása, hogy rendszereket teremtett. Vasúti hálózat, elektromos hálózat, úthálózat, telefonhálózat, stb. De:
A korszerűsítésben néhol meg kellett volna állni. Ugyanis nincsen szinkronban a korszerű technika azokkal a társadalmi igényekkel amelyeket szolgál(na).
Csak egy példát mondok, mindenki érti miről beszélek:
Régen lementem körzeti orvoshoz, békebeli típusú orvos volt. Ha pl. valakinek volt a nyakán egy kelés azt nem küldte el a sebészetre, hanem ő maga szúrta fel, tisztította ki és bekötözte. Szóval tette amit kellett és ő gyógyította a betegeket, nem küldözgette.
Még volt valami ami a legfontosabb: A beteggel foglalkozott, mert akkor nem foglalta el az orvos asztalát egy számítógép. Megvizsgálta, majd ha kellett gyógyszert írt fel papírra, golyóstollal.
Sajnos már nyugdíjba ment.
Mi történik manapság? Bemegy a beteg egy keléssel, nos elküldik a sebészeti ügyeletre. A receptet a számítógépen megírják és elküldik a “felhőbe”. (Elgurult gyógyszer pedig nincsen, mert jelez a gép, hogy napi 3x gyógyszerből hány szem kell, és annyit írhat fel..)
Az orvos most már gyakorlatilag rá se néz a betegre, csak a képernyőt bámulja. Pedig két megnyugtató mondat is sokat segítene a betegen. Ma már nem gyógyítás folyik a körzeti rendelőkben, hanem ahogy mondják: “egészségügyi szolgáltatás igénybevétele”.
Józsué
2023-06-10 at 18:36
Van aki a digitáció rabja. Reggeltől estig az internet, van akinek egyebek hiányában már teljes kötödést jelent.A gond akkor kezdődik, amikor valaki csak enni és dolgát végezni áll fel a géptől. Ez bizonyos szellemi deformációt is okoz.A mértèket tudni kell.
Orientál
2023-06-10 at 17:19
Ez egyeseknek szinte olyan mint a kábítószerezőknek a drogozás. Vagy az alkoholista Gyurcsánynak az whisky.
Hozzászóló
2023-06-10 at 15:48
Szerintem a hetvenes évek technológiai fejlődési szintje még megfelelt a normális életvitelnek, a meglévő háztartási gépek segítették a napi feladatokat. Könyv volt, nem létezett az internet, a divat még férfire és nőre tervezett. A nyolcvanas évektől indult mindennek a szétrobbantása.
Hozzászóló
2023-06-10 at 15:38
Egyetértek az előttem szólókkal. Jó hozzászólások. Ez az egész digitális őrület sehogy sem passzol az energiatakarékossághoz. Csak tovább srófoljuk az igényeket és teljes rabjaivá válunk az un. technológiai fejlődésnek, rákényszerítenek a használatára. A készpénz megszüntetése is ez az ösvény lenne, egyetértek. Bármely erőforrás megszakadás ellehetetlenítené az életünket. Nem is léteznénk, mert csak digitális lenyomatunk van. Ez nem fejlődés, hanem a pokol.
Theo
2023-06-10 at 15:11
Nem csak Matolcsy, hanem Varga Mihály is rendszeresen a kp kivezetéséről beszél. Kiraz ettől a hideg!
Elvileg a mi embereink (?)
Az egészségügy is időzített bomba, amióta minden digtalizalva lett. Felháborító, hogy a fizetős magán orvosnak is (elvileg) mindent le kell jelentenie rólunk. Az ellátás semmivel sem lett jobb ettől, de az orvos feloraig kioacsol a gépbe, ahelyett, hogy a beteggel beszelgetne. Aki hozzájut az országos adatokhoz, az pillanatokon belül kinyirhat minket.
Kína messze van, de a kanadai kamionosok esetekből is mindenki okulhatna. De jó az a francia Aldis példa is itt lejjebb.
Unconstrained---Analytics
2023-06-10 at 12:27
Igen, erről társadalmi vita, kellene, hogy AKARJUK-E a totális digitális elnyomást.
Mivel mindez nem szerves fejlődés, hanem a globalista uralkodóosztály haditerve a lakosság és a nemzetek ellen. A kiépülő digitális infrastruktúra fegyverré és börtönné válik a kezükben.
Ezért senki sem kérdezi, hogy akarjuk-e, egyszerűen ránk kényszerítik az új rendszert. Azzal az embertelen szlogennel, hogy “aki kimarad, lemarad” (magyarul a társadalom peremére szorul és nehezen él meg).
Londonban már üzemel egy Aldi, ahová csak QR-kóddal engednek be.
Világosan látszik, hogy ez a teljes kontrollhoz vezet, ahol enni sem kapsz, ha nem vagy jó újkomcsi elvtárs. Ide tartozik a Dobrevék által erőltetett “alapjövedelem” is, ami szintén a teljes szocialista kiszolgáltatottságot célozza.
A kínai társadalmi pontrendszer a minta, az ENSZ Agenda 2030 és Agenda 21 szerint.
És mi is beálltunk a sorba: az MNB bejelentette a C_B_D_C (digititális jegybankpénz) bevezetését és a készpénz kivezetését, amely minden egyén közvetlen kontrollját célozza a globalisták terveiben. Nem rajongok a “digitális állampolgárság” nevű programért sem, ami folyamatban van itthon — túl nagy hatalmat ad az egyén felett ki tudja kiknek az országon kívül is.
______________________
Úton a világkormányzás felé — FRICZ TAMÁS cikkei:
______________________
magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/12/klaus-schwab-a-vilaggazdasagi-forum-elnoke-bejelentette-a-vilag-rendszerszintu-atalakitasat
magyarnemzet.hu/velemeny/2022/12/uton-a-vilagkormanyzas-fele
magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/08/klaus-schwab-a-leninista
magyarnemzet.hu/velemeny/2022/09/ki-all-ursula-von-der-leyen-mogott
magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/07/elore-a-vilagkormanyert-eljen-a-szep-uj-vilag-eljen-a-tripartit-bizottsag-is
magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/06/bilderberg-csoport-vilaggazdasagi-forum-es-who-eljen-a-vilagkormanyzas
magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/05/bizhatunk-elon-muskban
magyarhirlap.hu/velemeny/20221211-ha-nincs-sapkaja-azert
Nagy Péter
2023-06-10 at 11:54
Nem a fejlődés a gond, hanem a sebesség…a fejlődés, és haladás – jelentsen ez bármit is – nem organikus, természetes úton megy….ez a gond…szerintem
Schenkhyalfonz
2023-06-10 at 11:27
A szomszéd pár éve kölcsönadta a darálóját, amellyel a körtét ledaráltam, pálinkának. A szerkezetet alig 100-120 éve gyártották, csak meg kell tekerni és darál. Még áram sem kell hozzá. Tervezet avulás nulla, áramfogyasztás nulla, viszont mükxik.
Hesslerezredes
2023-06-10 at 10:06
Csöndben emlékeztetnék, hogy minden gépnek van egy (ki-be)kapcsolója és az elektromos gépeknek egy vezetéke valamilyen konnektorhoz (a nem elektromos gépeknek meg üzemanyagtartályuk).
Kikapcsolom, kihúzom, kifogy az üzemanyaguk – oszt annyi a gépeknek…
R2D2 a Csillagok háborújából pontosan kijelöli a gépek helyét – segítik az embert és semmi több.
Hozzászóló
2023-06-10 at 09:11
A pályaválasztás előtt álló fiataloknak azt tanácsolom, hogy orvosnak vagy gyógyszerésznek tanuljanak, mert a mai fiataloknak nemsokára egyetlen ép szervük sem lesz. Aranybánya mindegyik roncs.
János
2023-06-10 at 09:06
A fejlődés általános értelmezése szerint az valami pozitív dolog. 🥴
Magam nem hiszek az efféle értelmezésben. Szerintem csak változás van, mely örök.
A technikai, egyre gyorsuló változás az, amit az emberi faj pozitív élményként él meg. De ennek érdekében egyre több energiát von el a környezetéből – tönkretéve azt, saját fajának számossága pedig túlnőni látszik a TÖRVÉNY szabta határain. Oda a paradicsomi állapot: az emberi faj így vagy kipusztul vagy csak ő marad egyedül a Földön – mesterséges “intelligenciával” rendelkező robotok szolgálják majd ki.
😠😡🤬
Az jó kérdés, kik élvezik majd ezt a sivárságot ❓❗❓
Hozzászóló
2023-06-10 at 08:46
Theonak: Visszasírom a lassúbb világot. Jobban megfelelt az emberi szervezet fizikai és mentális terhelhetőségének. Azt látom, hogy minden korosztály fáradtabb és fásultabb a kelleténél. A fiatalabbak is szenvednek, a kényelem inkább menekülési út a felpörgött életből, de ez valódi regenerálódást nem tud adni. Ez zsákutca így. Inkább úgy látom, hogy aki még a lassúbb világban nőtt fel, nagyobb tartalékokkal rendelkezik.
khm
2023-06-10 at 08:26
“hihetetlen távlatokat nyitott a virtuális világ. Óriásit léptünk előre műszakilag, és a digitalizáció tovább pörgeti ezt a fejlődést – ki tudja, meddig és hova.”
A hova,az remélem megvan már mindenkinek. u-krainában volt a főpróbája,hogy mennyire jó egy digitalizált világban élni elektromos áram nélkül. A harmadik világháború után,gyaníthatóan Magyarországon sem lesz elektromosság. Ezáltal fűtés,távfűtés sem.
Soroljam még mi minden NEM LESZ villany híján?
Theo
2023-06-10 at 08:20
Na4,
Nem értetted meg a lényeget.
Ugyan mit számít, hogy lassabban tudtál telefonálni? Az egész élet lassúbb volt.
Hová kellett volna úgy sietni?
Nem látom, hogy ma sokkal boldogabb lenne az élet a fizikai kényelemtől, sőt, inkább degeneralodik a társadalom.
na4
2023-06-10 at 07:51
A digitalizáció az egyik legjobb dolog, ami történhetett velünk. Minden egy klikkelésre van. Dolgozni úgy lehet, mint még soha. A Home Office az egyik legnagyobb találmány. Én még emlékszem időkre, amikor egy délelőttbe tellett telefonálni valakinek. Hát soha többet! Persze itt is érvényes, mint minden másra: aurea mediocritas.
Nahát
2023-06-10 at 06:49
Az ateista ember a technikai fejlődésben hisz, hiszi, hogy a világ teljességgel megismerhető és uralható, sőt ő maga akar Isten lenni. Erre a legelrettentőbb példa Soros, aki magát Istenhez hasonlítja, mert mint mondta, ő is mindent lát, mint Isten. Éppen csak azt nem tette hozzá egyelőre, hogy ő Isten felett áll.
ViAM
2023-06-10 at 06:38
” Százharminc éve autózunk, és még rendesen autót vezetni sem tanultak meg nagyon sokan, akiknek amúgy van jogosítványuk.”
Rájuk, értük épül a gyors ütemben fejlődő Al, pótolva minden hiányosságukat, amit el is hisznek.
Tamás
2023-06-10 at 06:04
Digitalizáció? Gépre visszük az archaikus iratokat hogy megőrizzük az utókornak. Ez megvan ugye?
Egy kőtáblát bármikor elolvasok, de honnan vegyek egy CD olvasót? VHS kazetta vagy mezei kazetta? Floppy?
Nem ugrottunk vissza csak 30 évet (se). Örökkévalóság, hogyne…
bl
2023-06-10 at 05:20
Maga a gazdasági növekedés is egy lehetetlen állapot, mert ha egyenletes 1%-os lett volna a gazdasági növekedés az elmúlt ezer évben, akkor István király idején 500 forint lett volna az éves 1 főre eső nemzeti jövedelem (azaz egy fél kiló kenyér egész évre). Ha pedig fennmarad a következő ezer évben is az évi minimum 1%-os növekedés, akkor ezer év múlva 80 milliárd forint lesz. Mennyi? 80 000 000 000.
bl
2023-06-10 at 05:11
1. Amikor a fáraó bevezette az írást azon aggódott, hogy a kiváló emlÉkezetű emberei mindent el fognak felejteni, mert nem lesz többé szükség az emlékezőképességükre. A mai ember már sem a 2 perce, sem a 2 napja történt eseményekre nem emlékszik. Sok esetben egy zombi, aki várja az érzéki élményeket, miközben az értelmi élete egy nagy nulla, a seszell szigetekre utazva mögöttem a repülőgépen olyan primitív szöveget ereszt el hazánknak fia, hogy az gondolom ennek semmi szüksége erre az útra, EZ KŐBUNKÓ.
2. Amikor elkezdtek filmeket gyártani, sok érdekes archaikus emberről lehetett kiváló felvételeket készíteni, amik külön-külön egy-egy szép univerzumot mutattak, ma pedig ezek az önfejlődésben kiteljesedő, a végtelen értékeket hordozó emberek megritkultak, eltűntek, helyette a hitvány kivagyiság, magamutogatás, szélsőség van mindenhol. Amikor nézem a gyerekfilmeket, akkor döbbenek rá, hogy eltűnt az életünkből az a szellemi gazdagság, ami még a szocializmusban is jellemző volt, a gyerekeink szerencsétlen félnótásokká fognak válni, semmit se fognak érteni a világból, megrekednek az ÖNCÉLÚ HÜLYESÉGEK szintjén.
3. A net pedig ezen az úton halad tovább. Az ember egyre inkább más dolgoknak a függvénye, ezért a 1-2 történelmi visszafejlődés folytatódik tovább, az ember egyre semmirekellőbb, egyre alkalmatlanabb az önálló életvitelre, egyre több dologban szorul a környezetére. A netes metainformációk segítségével le lehet uralni az egész világot, demokratikus mezt öltő diktatúrák vannak ébredőben. Például a gender, a noborder, a drogliberó is mind-mind látszólag a liberális választását segíti az embernek, valójában pedig öl-butít-nyomorbadönt, a legteljesebb kényszerek világába vezet el. A net távoli dolgokat kapcsol össze, miközben a közeli, fontos dolgokról veszi el ezzel a fényt, az se tudjuk mi van a szomszédban. Az egymástól távoli dolgok összekapcsolását meg úgy hívják, hogy pszichiátriai betegség, skizofrénia. Azaz a net a mag érdekességeivel(azaz szélsőségeivel) tönkre teszi az embert, csinál belőle egy irracionális, tudásra, munkára alkalmatlan embert.
Theo
2023-06-10 at 01:31
Én már a “haladót” sem értettem. Hová kéne állandóan menni?
Ennek a túldigitalizacionak sincs semmi haszna már az egyszeri ember számára, csak éppen többet kell dolgoznia és mindent kapkodva. Ömlik a teljesen felesleges bődítő információ halmaz és csak nagyobb munka kiválogatni belőle ami tényleg érdekes.
Azért kell mindent gépre vinni,megtanulni mobilon csinálni mindent (csevegni, levelezni, bankolni, fényképezni), hogy valakiknek könnyebb legyen minket leigazni.
A lüke fiatal meg azt hiszi, hogy ez játék és hogy ő milyen ügyes, hogy gyorsan tud kattingatni.