„A civil szervezetek képesek szakszerűen ellátni az állatvédelmi feladatokat, annak ellenére, hogy erőn felül teljesítenek, az állami hozzájárulást ugyanakkor mindenképpen emelnünk kell” – jelentette ki portálunknak adott interjújában Ovádi Péter. A nemrégiben kinevezett állatvédelmi biztos kifejtette: az állatvédelmi törvény a mai kornak megfelelő, elviekben kellő szigorral lép fel az állatkínzókkal szemben, ugyanakkor úgy vélte, „a joggyakorlat ezt még nem vette át, nincsenek precedens értékű, elrettentő perek”.
A Nemzeti Állatvédelmi Program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztossá nevezte ki Ovádi Pétert Nagy István agrárminiszter október 1-jétől. Portálunk arról érdeklődött, hogy ha a magyarországi léptékben is kiemelkedő fatelepítési program is visszhang nélkül maradt a balliberális kamuzöld médiában, mit remélhet egy állatvédelmi biztos?
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS (mielőtt Hadházy Ákos ezt is kiszúrná, egy megfelelő Covid-távolságból készített, nagyított, egyszeri kép)
Karácsony Gergely állatvédelmi chartával kampányolt, Budapestnek állatvédelmi felelőse is van. Olybá tűnik, mintha a kormány az ellenzék után kullogna az állatvédelemben…
Erre csak azt tudom mondani, hogy egyes balliberális Facebook-politikusok szeretnének csak így „kullogni”. Főleg azoktól a baloldali politikusoktól nehéz ehhez hasonló kritikát elfogadni, akik számára az állatvédelem és az állatok támogatása csak üres frázis, miközben az Illatos úti menhelyet és a segítségre szoruló állatokat pedig olybá tűnt, hogy sokáig és visszafordíthatatlanul cserbenhagyják. Innen is üzenem, hogy míg a balliberális politikusok a Sims nevű játékot játsszák, addig a valóságban nincs mentés és újrakezdés, csak a tettek számítanak. A kormány éppen ezért már 2010 óta sokat tett az állatvédelemért, és ez az elért eredményekben is megmutatkozott. 2013-ban vezettük be a négy hónapnál idősebb kutyák chippel való ellátásának kötelezettségét, amely egy fontos mérföldkő volt a sajnos évről-évre növekvő kóbor állomány felszámolása érdekében. A másik fontos lépés az ivartalanítási program, amelyre a kormány 2019-ben mintegy 100 millió forintot különített el. Pár héten belül jelentjük be a 2020-as pályázati felhívást, 2021-ben pedig már egy ennél is jóval nagyobb összeget szeretnénk erre elkülöníteni. Az állatvédők által gyakran hangoztatott mondás szerint a legjobb kóbor állat az, amelyik meg sem születik, ezért a lakosság figyelmét is fel kell hívunk az ivartalanítás fontosságára.
Arra létezik valamilyen becslés, hogy európai összehasonlításban hol tartunk?
Vannak jó példák Európában, mint például Hollandia, ahol jól működött az ivartalanítási program és ennek köszönhetően minimálisra csökkent a kóbor állatok száma. Nekünk is arra a szintre kell eljutnunk, hogy csak az tartson házikedvencet, aki képes felelősen gondoskodni az állatokról, és hajlandó mellettük elköteleződni akár tizenöt évre is. Nagyon fontos, hogy ennek tudatosítását minél korábban, akár már az óvodában elkezdjük. Szintén megkerülhetetlen probléma az illegális állatszaporítók elleni fellépés. Nagyon sok kóbor állat származik a nem kívánt, valamilyen fajtajellegében hibás és ezért sajnos szélnek eresztett alom miatt. Sok negatív példa azt mutatja, hogy ezek az állatok méltatlan körülmények között, kínzásokat elszenvedve tengetik mindennapjaikat. Amikor egy-egy ilyen telep felszámolásra kerül, akkor szembesülünk azzal is, hogy mennyire túl vannak terhelve az állatmenhelyek, ahová a mentett állatokat el lehetne helyezni. A nemrégiben nagy sajtóvisszhangot kapott karcagi esetben például 130 kutyusnak kellett hirtelen helyet találni, az állatvédőknek köszönhetően ezt sikerült megoldani, hálásak vagyunk a munkájukért.
A társadalom, akár a karcagi eset is jó példa erre, hiányolja az állatkínzók elleni határozottabb fellépést…
Magam is érzékelem a társadalmi nyomást, de hangsúlyoznám: az állatvédelmi törvény a mai kornak megfelelő, kellő szigorral lép fel az állatkínzókkal szemben, ugyanakkor a joggyakorlat ezt még nem vette át. Valóban nincsenek precedens értékű elrettentő perek, és ez probléma. A bírósági elnökökkel történő megbeszéléseim során azt az álláspontot szeretném képviselni, hogy amit a jogszabályi környezet megenged, azt lehessen kihasználni. Természetesen szükség esetén fontos finomítani a jogszabályokon, de elsősorban azt kellene végre elérni, hogy a mostani jogszabályokat is be tudjuk tartatni, és azok az állatkínzók, akik börtönt érdemelnek, börtönbe is vonuljanak.
Mi lehet a megfelelő válasz azoknak a kétkedőknek, akik egy állat megkínzásáért járó büntetést sokallnak, vagy éppen szembeállítják más bűncselekményekért kiszabható büntetéssel?
Osztom azt a nézetet, hogy aki képes megkínozni egy állatot, annál komoly mentális problémák állnak fenn, és közel jár ahhoz, hogy egy emberrel is ugyanezt megtegye. Éppen ezért fontos, hogy ezt a bíróság is mérlegelje a döntései során. Aki képes egy érző lényt megkínozni, az életét oktalanul és bestiális módon kioltani, az a jogállamiság keretein belül maradva nem maradhat büntetés nélkül.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Hogyan lehet az állatvédelmet kicsit kimozdítani a cukiságfaktorból, és az emberek figyelmét a többi védendő állatfaj felé fordítani?
Szerencsére egyre több figyelem fordul például a kiemelten nagy veszélyben lévő beporzók felé. Az ő védelmük érdekében sok fontos lépés történt, hazai és uniós szinten is. Ugyanakkor azt látom, az emberek nincsenek beszorulva a kutya-cica-nyuszi házikedvenc-háromszögbe; egy ló megkínzására ugyanúgy felfigyelnek és elítélik azt. Amiben ugyanakkor le vagyunk maradva, az éppen az ilyen lefoglalt állatok elhelyezése. Például egy 20 lóból álló megmentett ménest egyik helyről a másikra átmozgatni, elhelyezni komolyabb kihívást jelent, mint a házikedvencek esetében. Mivel ezt a feladatot is jobbára civil szervezetek látják el, az ő munkájukat kell segíteni, egyrészt a hatáskörük meghatározásával, másrészt a koordinációval, és nem utolsó sorban anyagi támogatással.
Tehát a cél nem az, hogy az állam átvegye a civil szervezetek szerepét, hanem megerősítse őket az eddigi munkájukban?
Pontosan. Úgy vélem, a civil szervezetek képesek szakszerűen ellátni ezt a feladatot, annak ellenére, hogy erőn felül teljesítenek, az állami hozzájárulást ugyanakkor mindenképpen emelnünk kell. Szeretném hangsúlyozni, hogy az állatvédelem pártpolitikától függetlenül nagyon fontos kérdés, mindenkivel hajlandó vagyok tárgyalni, aki ezt hasonlóan látja. A civilekkel sokat és őszintén beszélgettünk az állatvédelemről, és arról is meggyőződtem, hogy a támogatásukkal és a mi terveinkkel nagyon hamar sikert tudunk elérni állatvédelem terén. A civilek jelenleg úgy működnek, mint egy-egy oázis, helyben próbálják orvosolni a gondokat. Arra buzdítom őket, épüljön ki egy kapcsolati hálózat, amely például a karcagi esetben is bizonyított.
Miben számíthat az állam ezeken felül az állatvédő szervezetekre?
Az állatrendőrség esetében is támaszkodnék a civilekre, hiszen nagyon sok felhalmozott tudással rendelkeznek. Veszprém megyében magam is tapasztaltam, hogy ez a modell jól működik, ezt szeretnénk országosan is kiterjeszteni. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy a kijelölt civil szervezet együttműködési szerződést köt a rendőrséggel, és szakértőként a helyszínen segíti a munkát. A közeljövő terveihez tartozik, de a társadalmi egyetértés alapján hozott döntések híveként fontosnak tartom az emberek véleményét is megkérdezni az őket érintő témákban, az állatvédelem pedig pontosan egy ilyen ügy. Van feladatunk a területen, de a fő beavatkozási pontokat egyetértésben, közösen szeretnénk meghatározni. Nagyon fontos, hogy őket is becsatornázzuk a döntéshozatalba, hogy egy mindenki által támogatott koncepció születhessen. Első lépésként éppen ezért létrehoztuk az [email protected] e-mail címet, amelyre már az indítást követő napokban sok javaslat érkezett.
Fotó: Horváth Péter Gyula
A különböző civil szervezetekre is eltérő figyelem fordul attól függően, hogy milyen állatokat gondoznak. Ezen a téren van a kormánynak teendője?
A veszprémi Fehér Holló Vadmentő Alapítvány, amelynek munkáját közelebbről is ismerem, a rókától madarakon keresztül szinte mindennel foglalkozik, de ilyen a Rex is. Minden állat fontos és a mi felelősségünk, hogy azoknak a civil szervezeteknek is kiemeljük a munkáját, amelyek mondjuk egy rókát vagy egy sünt mentenek meg, kismadarakat nevelnek. Az ő áldozatos munkájuk bemutatása azért is fontos, hogy az önkéntesek figyelme is rájuk terelődhessen, hiszen sokan a Facebook világából kilépve tenni próbálnak az állatokért a saját környezetükben. Őket abban kell segítenünk, hogy becsatlakozhassanak az állatvédelem közös munkájába.
Vezetőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS