Az újraszerveződő baloldal nem adja fel. Láss csodát magyar, az MSZP századjára is kezet nyújt a köztévés transzban rekedt vidéki parasztoknak. Ez aztán a nagyvonalú ajánlat. Sőt, amellett, hogy a szocialisták készek elnézni a végvárak és a külső körzetek népének eddigi gyarló magatartását – frissen beiktatott vezérük révén –, még a határon túl élő fideszes szajháknak is hajlandóak megbocsátani.
Annak ellenére, hogy bizonyára akadna fontosabb dolga is a jogállamilag szétzilált anyaországban, az MSZP elnöke, Tóth Bertalan most újabb esélyben részesít bennünket, legalábbis erre enged következtetni az ATV-ben nemrég tett bejelentése. Képzeljék hölgyeim és uraim (meg egyebek) – nem csalás, nem ámítás – az ELNÖK személyes jelenlétével fogja felszentelni az erdélyi szabadegyetem helyszínét. Persze közös testben élve saját jellemével, képtelen volt mindennemű gyalázkodás nélkül felénk fordítani bájos orcácskáját, ugyanis előre kijelentette, hogy szerinte a tusnádfürdői esemény tipikus „fideszes szabadegyetemnek” ígérkezik. Vagyis a vidéki magyarokhoz hasonlóan, mi itt Erdélyben, ész és gondolat nélküli prostituáltak vagyunk, de szerencsére a Berci figyelme nem merül ki abban, hogy kilátogat hozzánk a sarokra – ahova mi amúgy rendszeresen kiállunk magyar közpénzért billegtetni a csípőnket – hanem a sima lekurvázás helyett, ő inkább megpróbál minket jó útra téríteni.
Kedves Bertalan! A továbbiakban Berci, mert a Tóth urat már nagyon rég eljátszottad.
Ha Te „fideszes szabadegyetemnek” nevezed a 29-dik alkalommal megrendezendő tusnádfürdői rendezvényt, akkor sajna már megint lemaradtál a lényegről. Jól láthatóan képtelen vagy bármelyik jobb sorsra érdemes érzékszerveddel rátapintani a hely szellemének üzenetére. Képzeld Berci, nekünk nem a Pride jelenti a nyílt társadalmat, hanem Tusványos és a csíksomlyói Búcsú. Itt, ahol együtt lehetünk mindannyian, debreceniek, marosvásárhelyiek, pécsiek, kolozsváriak, vagyis ahol Te csak fideszeseket látsz, ott mi elsősorban magyarokat látunk. Ebben rejlik a lényege ennek a történetnek, és ez akkor is igaz, amikor éppen Szél Bernadett próbálja elcsábítani az egybegyűlteket.
Egyébként megsúgom neked, drága magyar testvérem, hogy Orbán Viktor már akkor meglátogatott minket, amikor még nem voltunk magyar állampolgárok, és egy nyamvadt szavazattal sem tudtuk meghálálni biztató szavait. Sőt – segíts, ha tévedek – nekem úgy dereng, hogy éppen egy MSZP nevű párt bitorolta a kormányrudat, amikor a Fidesz feszegetni kezdte a határon túli magyarok állampolgárságának lehetőségét, amire aztán Ti válaszul – semmibe véve évtizedes harcainkat az anyanyelvünkért és a kultúránkért – simán beleszámoltátok a székelyeket a huszonhárommillió románba. Gyakorlatilag folytattátok Ceausescu utolsónak bizonyuló ötéves tervét, melyben részletesen megfogalmazza a magyarok elrománosításának konkrét lépcsőfokait.
Az sem mellékes, édes Bercikém, hogy amikor Gyurcsány Ferenc és tündéri hitvese nem kevesebb, mint egy egész kampányt áldoztak közösségünk minden szintű bemocskolására, akkor nem hallottam, hogy akár egyetlen mondat erejéig is elhatárolódtál volna egykori vezéretektől.
Pökhendin kijelentetted az ATV-ben, hogy nem azért látogatsz el Tusnádfürdőre, mert hallani akarod Kocsis Máté beszédét. Képzeld, mi sem azért járunk oda! Sőt, bármennyire meglepő számodra, Erdély hemzseg az olyan egyetemistáktól, akik azt sem tudják, hogy ki az a Kocsis Máté. De mi úgy vagyunk ezzel, hogy aki megajándékoz minket néhány jó szóval, azt tisztes vendéglátásban részesítjük. A jó szót egyébként azóta becsüljük ennyire, mióta Te és a bandád elkezdtetek versenyt futni a magyargyűlölő román politikusokkal az időnkénti megalázásunk édes diadaláért.
A magyar kormány által felújított iskolákra, óvodákra azért nehezteltek, mert Kovács László arra tanított benneteket, hogy ezek román óvodák. Nem az adófizetők pénzéért aggódtok, hiszen előtte két kézzel szórtátok az államkassza teljes vagyonát a reformnak hazudott feneketlen kútba. Ilyenformán, ez nagyjából olyan nyolcvan százalékban fedi le a román sovinizmus nagyágyúinak hozzáállását, akik közel húsz éve próbálják nálunk lakat alá gyűrni a magyar nyelvű oktatást. Más kérdés, hogy ők legalább elismerik, hogy ezekben az intézményekben magyar fiatalok tanulnak. Egyébként könnyen lehet, hogy nektek még iskolákat és óvodákat sem kellett volna felújítani, elég lett volna néhány jó szó, amit most annyira sajnáltok az új közellenségnek kikiáltott Kocsis Mátétól. Az a helyzet, drága barátom, hogy Ti már a székelyföldi kisóvodásban is a jövendőbeli fideszest látjátok, nem a magyar gyereket, akinek a dédapja meghalt egykoron a harcmezőn, Magyarországért.
Berci! Én a helyedben otthon maradnék. Maradj inkább otthon a családoddal, hiszen lassan csak ők maradnak nektek. Már mindenki mást elárultatok, vagy cserbenhagytatok, így senki nem hinné el neked, hogy őszinte gesztus a részedről a sorsunk iránti hirtelen érdeklődés. Pártbéli elődeid hosszú évtizedeken át románoztak bennünket, kifogyhatatlannak tűnő energiákat mozgósítva a magyar-magyar kapcsolatok szétverésére. Ezért sokkal testhezállóbb feladat lenne számodra, ha Szanyi Tiborral az oldaladon – Tusnádfürdő helyett –, inkább migránstáborokban tennéd próbára gondterheltnek szánt ártatlan tekinteted vonzerejét.
Miről akarnál Te egy „fideszes szabadegyetemen” „románokkal” csevegni? Az időjárásról? A globális felmelegedésről? Mert más közös témát aligha találunk, az biztos. Ja, hogy most már magyarok vagyunk! Értem. És nektek ebben mi az érdemetek? Mit köszönjünk meg nektek, Berci? Talán legyünk hálásak, amiért mostanában már nem rúgtok belénk? Netán tapsoljuk meg az akkori bátor hallgatásotokat, amikor egy egész ország felháborodott az érdekünkben? Ennyi? Egy rohadt okot mondjál, amiért megérdemled a bizalmunkat, aztán négy év múlva a szavazatunkat. Egyet!
Nézzünk egymás szemébe, Berci! Úgy őszintén. Tested minden porcikája és lelked minden szeglete tiltakozik az ellen, hogy Te erdélyi magyarokkal találkozz. Te csak azért akarsz idejönni, hogy provokálj, hogy kiharcolj magadnak egy pofont, hogy hazatérted után eljátszhasd a nagy hőst, aki szembeszállt a kirekesztő székelyekkel, és a saját barlangjában harcolt meg az Orbán által felhergelt medvékkel. Mert ahhoz túl gyáva vagy, hogy nyílt lapokkal gyűlölj minket, mint Gyurcsány és Vadai. De még eredeti ötletnek se mondanám a lépésed – ha tényleg ez a terved –, hiszen tavaly egy szerencsétlen nőszemély már eljátszotta ezt az olcsó színjátékot.
Berci! Én nem mondanám soha rólatok, hogy hazaárulók vagytok. Nem! Mi vagyunk azok. Mi mindannyian, akik évtizedeken át tűrtük a baloldal megvető és olykor porig alázó átokszítását, a szervezett, már-már iparosított tömeggyűlöletet, mert az anyanyelvünkért és a kultúránkért vívott csatáinkat nemesebb célnak tartottuk, mint néhány velejéig romlott emberszabású csótány megleckéztetését. Nincs kétségem afelől, hogy fordított helyzetben, Ti már réges-rég lenyomtátok volna a torkunkon a székely zászlót, és a fogsorunk most repült volna ki a szánkból a huszonkilencedik alkalommal, pont ahányszor eddig megrendezésre került a Tusványosi Szabadegyetem és Diáktábor. Ehelyett mi szilvapálinkával és őszinte fenntartással fogadunk téged, hiszen a legkevésbé se tehetsz arról, hogy magyarnak születtél. Ez egyeseknek áldás, másoknak átok.
Stop Soros – Stop Bertalan! Nincs helyed köztünk! Jelenléted azt sugallja, hogy nagyapáink hiába éltek, hiába tűrtek, Isten elhagyott minket, kis közösségünk pedig újra veszélyben van. Pártodról semmi kellemes nem jut eszünkbe csak az elszakított családok, a Moszkva tér, a kivert szemek, a csípős gumilövedékek, a Markó Béla-féle hasznos árulók, az elvtársak világa, vagyis a sötét múlt, amely szellemként tér vissza közénk kísérteni.
Tudom, úgy tűnik, hogy a toleranciánk végtelen, hiszen mást sem tesztek csak tesztelgetitek és koptatjátok. De előbb-utóbb, valahol a száznegyvenezredik arcon köpés és a legfrissebb píszí módon körülírt lehülyézés után csak elkezdjük valahogy a szellemirtást. Azon a napon pedig majd emlékeztetünk benneteket arra, hogy Ti választottátok ezt az utat, nem Mi!
Tusványosnak nem tenne jót, ha a magatok fajták évről-évre felbukkannának errefelé. Ez nem a Pride, a mi sérelmeink valósak, a hozzátok hasonló álproblémagyártóknak itt nem terem babér. Nálunk nem az a tét, hogy legyen jogunk kivetkőzni magunkból a nyílt utcán, hanem az iskolánk, a templomunk, az anyanyelvünk forog kockán. Ezt legalább illene tiszteletben tartani, még ellenségként is, mert magyarként soha nem számíthattunk rátok.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS