ambrus csaba
Ambrus Csaba: A Népszava közös érdek, vigyázzunk rá!
Minél több Népszavát olvas az ember, annál könnyebben békél meg a saját hiányosságaival. Hiszem azt, hogy a szerkesztőségben dolgozó „humoristák” logikátlan érvgyártása és minden életszerűséget nélkülöző okfejtései nélkül, néhány mosollyal, vagy röhögőgörccsel, biztosan szegényebb lenne a világ.
Ambrus Csaba: Éljen a bíróságok függetlensége!
Vadvér Ignác rettegésben tartotta a vidéket. A környéken lakók csak akkor szabadultak meg tőle, amikor bilincsbe verték a szervek, miután hidegvérrel elvágta egy tizennyolc éves fiú torkát, aki állítólag úgy nézett a barátnőjére, ahogy szerinte nem kellett volna. Ignác azzal védekezett a bíróságon, hogy „az én csajom, csak az enyém”. És „mit lehet ezen nem érteni?”
Ambrus Csaba: Talpra magyar, hív Afganisztán!
Nem vagyunk fajgyűlölők! Nem vagyunk antiszemiták! Nem vagyunk homofóbok! Nem, nem, és nem! Semmi bajunk a külföldiekkel. Olyannyira nincs velük bajunk, hogy mi magunk is külföldivé válunk, valahányszor elhagyjuk Magyarországot. Nem telik el nap, hogy ne kellene védekeznünk az alaptalan vádak ellen.
Ambrus Csaba: Berci, ez Tusványos, nem a Pride!
Az újraszerveződő baloldal nem adja fel. Láss csodát magyar, az MSZP századjára is kezet nyújt a köztévés transzban rekedt vidéki parasztoknak. Ez aztán a nagyvonalú ajánlat. Sőt, amellett, hogy a szocialisták készek elnézni a végvárak és a külső körzetek népének eddigi gyarló magatartását – frissen beiktatott vezérük révén –, még a határon túl élő fideszes szajháknak is hajlandóak megbocsátani.
Ambrus Csaba: Az öreg székely és a liberalizmus
Dániel politológus szeretne lenni. Jelenleg egyetemre jár, de ha végzett, akkor saját műsort szeretne, egyedi koncepcióval, mert meggyőződése, hogy a magyarok nem hülyék – még a vidékiek sem –, csak most rájuk hozták ezt a migránsos frászt, és ettől kicsit összezavarodtak. De sebaj, ő majd rendet tesz a fejekben, és ehhez kezdetben elég neki egy laptop meg egy elv-társ barátnő, mindez egy szűkös erzsébetvárosi albérlettel kiegészítve.
Ambrus Csaba: Hübrisz, avagy miért veszíthet a Fidesz 2022-ben
A választási kudarc után az ellenzéki média arra a következtetésre jutott, hogy bizonyára nem hazudtak eleget a kampány alatt – ez lehetett a vereségük oka –, és korántsem az általuk támogatott politikusok napi huszonnégy órás közéleti hallucinálása vezetett ide. Ennek folytatásaként a zömében liberális szerzőtársak – tanulva a múlt hibáiból – elkezdtek egyenként elhatárolódni a szavazók által osztályismétlésre ítélt ellenzéki képviselőktől.
Ambrus Csaba: Felsőbbrendű lények demokráciája
„Azokat a vendégeket, akik ellentmondanak a nyitott társadalom általunk képviselt fő értékeinek, a múltban sem láttuk szívesen”. Ezt a választ kapták nemrég Augsburgban az Alternatíva Németországnak (AFD) politikusai, miután egy helyi szállodát üzemeltető cég vezérigazgatója, egyszerűen nem volt hajlandó szállást biztosítani a párt néhány tagjának.
Ambrus Csaba: Múlt és jelen a Balkán tükrében
Bevallom férfiasan, kezdem elveszíteni a fonalat. Ülök a laptopom előtt, böngészgetem a nagyvilág híreit, közben pedig azon ábrándozom, hogy mennyivel könnyebb dolgom lenne, ha teszem azt – a haladó média bármelyik tálib harcosaként – úgy gyűjthetnék anyagot a cikkeimhez, mint az a derék ellenzéki ösztönlény, aki hosszan ecseteli írásában a Viktor keresztnév hanyatlását, ami szerinte természetesen Orbán Viktor uralmának köszönhető. Még grafikát is készítettek hozzá a balgák, minek következtében még itt a túloldalon is enyhe késztetést érzek arra, hogy másodállású publicistaként talán helyettük is szégyelljem egy kicsit magam, mert ez már mindennek a teteje, vagy inkább a legalja.
