Beérni látszik az amerikai Demokrata párt bevándorlást segítő programja: egy friss felmérés szerint a 2020-as elnökválasztásokon az aktív választópolgárok körében többségbe kerülnek a spanyolajkúak a feketékhez képest, ami eddig sosem fordult elő. Minthogy a fekete közösségek kényszerbetelepítése már rég a múlté, önkéntes bevándorlásuk az Egyesült Államokba pedig elenyésző, a latinók lettek az első számú migráns populáció az USA-ban. A Pew Research Center felmérése alapján ez azért különösen érzékeny kérdés, mivel a migrációs hátterű választók jellemzően a baloldali liberális politikai erőket támogatják.
Európai szemmel tekintve is figyelemre méltó tendencia az Egyesült Államok demográfiai változása. A Pew Research legfrissebb felmérése ugyanis azt jelzi előre, hogy a 2020-as amerikai elnökválasztásokon több lesz az aktív választójoggal rendelkező spanyolajkú választó, mint ahány fekete választó lesz. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy az USA-ban az illegális bevándorlók döntő többsége latin-amerikai, mindenképp figyelmeztetés értékű az európai migrációt támogató politikai erők számára is.
Erősödő kisebbségek
A Pew Research adatai alapján az aktív választójoggal rendelkező személyek 13,3%-a latin-amerikai lesz a 2020-as amerikai elnökválasztásokon, míg az afro-amerikaiak csupán a választók 12,5%-át fogják kitenni. A történelemben először tehát többségbe kerülnek a migrációs hátterű, spanyol ajkú népcsoportok a feketékhez képest az Egyesült Államokban, ami jól mintázza, milyen veszélyeket rejt magában az illegális bevándorlás. Minthogy az Államokban a spanyol ajkú népcsoportok teszik ki az illegális migránsok meghatározó többségét, nem meglepő, hogy a már „őshonosnak” számító fekete közösség fölé nőttek létszámban. Az afro-amerikai közösség annak ellenére zsugorodott második számú etnikummá számtani értelemben, hogy a fekete népesség növekedett. Az egyszerű különbség köztük és az őket megelőző latin-amerikaiak között nem más, mint hogy az utóbbi népcsoport rendkívüli növekedését nagyban segíti a rekordokat döntögető migrációs áradat Közép- és Dél-Amerikából, ezzel a mesterségesen felfújt növekedési ütemmel pedig a feketék képtelenek tartani a lépést, szinte kizárólag a természetes szaporulatra hagyatkozva. Még rosszabb helyzetben vannak az amerikai fehérek, akik 2000-ben még a választók 76,4%-át adták, ma azonban a választójoggal rendelkezőknek csupán kétharmada fehér. Minthogy az Egyesült Államokban a fehér bevándorlók aránya elenyésző, így külső támogatás nélkül képtelenek az etnikumokhoz hasonló népességszaporulatot elérni. Míg 2000 óta gyakorlatilag az összes etnikum tudott növekedni népességszámban, addig a fehérek legjobb esetben is stagnáltak. Ennek „köszönhető” 10 százalékpontos visszaesésük a választópolgárok etnikai megoszlásában. A felmérések szerint ráadásul a következő 20 évben a bevándorlók száma minden évben háromszorosa lesz az amerikai születések számának, ami a fehérek további háttérbe szorulását fogja hozni.
Minden okkal történik
Természetesen ennek a folyamatnak is megvannak a politikai haszonélvezői. A különböző etnikumok jellemzően a fehér többséget tartják problémáik forrásának, ezért hajlamosak a háttérbe szorításukra felesküdött liberális erőket támogatni. Ezeket az erőket az USA-ban a Demokrata Párt vezeti, akik egyébként a(z illegális) migráció szekértolói is az Államokban. Az Axios és a New York Times felmérései szerint az olyan kerületekben, ahol a nemzeti átlag fölötti számban élnek külföldi származású választópolgárok, a Demokraták az esetek 90 százalékában nyernek. Ez a bevándorló szavazótábor pedig továbbra is növekedési pályán marad: a Bevándorlási Központ adatai szerint 2040-re további 15 millió (!) bevándorló hátterű személy kerülhet az amerikai választási rendszerbe, az úgynevezett lánc-bevándorlásnak köszönhetően, amely lehetővé teszi az állampolgárságot elnyert egykori (akár illegális) bevándorlóknak, hogy rokonaikat az Egyesült Államokba vigyék, korlátozás nélküli számban. Ezzel szemben a született amerikaiak nagyobb részt szavaznak a Republikánusokra, mint a Demokratákra. Így volt ez a 2016-os választásokon is, amikor Trump a született amerikaiak 49 százalékát tudhatta maga mögött, míg Clintonné csupán 45%-ot. Nem volt ilyen kiegyenlített azonban a migrációs hátterű szavazók voksainak eloszlása. Míg Hillary Clinton a migránsok 64 százalékának szavazatait tudhatta magáénak, addig Trump csupán 31 százalékukét a CNN exit poll adatai szerint. Ez tehát azt is jelenti, hogy a jövőben a Demokraták dolga annál könnyebb lesz, minél több bevándorló érkezik az országba. Minél inkább sikerül saját szavazókkal megtölteniük a liberálisoknak az Egyesült Államokat, annál jobban bebiztosítják örökletes helyüket a kormányon.
Mit jelent ez Európának?
Azon túl, hogy a világ első számú katonai nagyhatalma ideológiailag és etnikumilag is eltávolodik az Öreg Kontinenstől, figyelmeztető Európa számára is az USA-ban lejátszódó népességcsere folyamata. A közel-keleti és észak-afrikai migráció folyamatos nyomása alatt Európában is kialakulóban van egy olyan választói réteg, akik a baloldali, liberális politika lekötelezettjei, illetve annak támogatására szorulnak érdekeik érvényesítése érdekében. Az illegális migránsok, akik az európai országok segélyeire pályázva keltek útra, tisztában vannak azzal (vagy legalábbis a lényeget elmagyarázzák nekik), hogy erős nemzetállami kormányoktól nem várhatnak gondtalan életet. Ezzel szemben ha liberális erőket támogatnak hatalomba, azok a fix szavazatért cserébe, saját hatalmuk megtartása érdekében a migránsok minden igényét kiszolgálják. Európa most még tanulhat más hibájából: láthatja, milyen az, ha idegenek döntenek az „őslakosok” sorsáról, ugyanakkor ez már az utolsó óra, amelyben az Öreg Kontinens még megmentheti identitását, sőt önnön magát, mielőtt még túl későn lenne a már elindult folyamatokat visszájukra fordítani.
Fotó: MTI/AP/Rodrigo Abd
Facebook
Twitter
YouTube
RSS