Miközben az Amerikai Egyesült Államok – a félgyarmati sorba taszított nyugat-európai uniós országokkal karöltve – halálos csípésű mérges pókként szövögeti globális hálóját és továbbhizlalja amúgy is kövér potrohát, magasról tesz a demokratikus normákra. Úgy viselkedik, ahogy a történelem során felemelkedő birodalmak – egészen a belső erkölcsi rothadásukig – tették ezt egykoron. Értékekbe csomagolva, ideológiai külcsínnel díszítve – ha kell, zsarolással, ha szükséges, erőszakkal – a saját érdekeiket vitték és viszik át tűzön-vízen. Szükség lesz egy kompromisszumra, a szövetségi háló újraszövésére, de nincs szükségünk egy mindenbe beleszóló gazdag nagybácsi atyáskodására. És különösképpen nincs szükségünk egy önmagát független–objektívnak nevező, külföldi zsoldért dolgozó baloldali média befolyására. Kritikus szintet ért el a külföldi támogatók által fenntartott média aránya a magyar nyilvánosságban – erre jutottunk a XXI. Század Intézetben folytatott több hónapos kutatómunkánk során.
A birodalmi érdekérvényesítés eszközei
Az Egyesült Államok és a félgyarmati sorba taszított nyugat-európai uniós országok – miközben igyekeznek szorongatni a „medve” nyakát – figyelmen kívül hagyják a közép- és kelet-európai partnereik életét. Köztük Magyarországét.
A birodalmi érdekek érvényesítése a szövetségesek körében amúgy természetes jelenség, és nem is lenne ezzel oly nagy baj, ha a globális nyomulás közben nem lennének teljesen közönyösek az itt élő népek akaratával szemben.
A kérdés most az, hogy a mi folyónk is az Atlanti óceánba fog-e végül ömleni… esetleg továbbra is két irányba, némi átrendeződéssel fog csordogálni?
Az Egyesült Államok jól láthatóan kettő, egymástól eltérő, de mindenképpen előre megírt forgatókönyvet alkalmaz. Az egyikben, a békésebb változatban azokat a politikai–gazdasági szereplőket igyekszik megbuktatni, akik még hisznek a történelem során számtalanszor sikerre vezető szuverenista testtartásban. A nyeregből kiütött szereplők helyére pedig azokat szánják, akik biztonsággal kiszolgálják majd az amerikai érdekeket. (Próbálkoztak is már ilyen személyekkel, Bajnai Gordonnal, Karácsony Gergellyel, majd Márki-Zay Péterrel, de ők nem voltak alkalmasak a főszerepre.)
A másik forgatókönyv, amelyet Ukrajnában láthattunk megvalósulni, sokkal veszélyesebb, mindamellett tragikusabb is.
A ránk megírt békés forgatókönyvet azonban főszereplő nélkül is továbblapozták. Az amerikai nagykövet korrupciós vádjainak lebegtetése arra utal, hogy a tengerentúli Demokrata Párt élcsapata komolyan hiszi, hogy a többségi elvnél fontosabb az általuk vallott progresszív szemlélet. A világ „fejletlen” része ezt ugyan még nem látta be, így nem dönt minden esetben jól a nép, ám ezt könnyű orvosolni. Meg kell nekik mutatni a helyes utat. Ezért küldték Budapestre Samantha Powert, és ezért hozott magával egy dollármilliókkal teli bőröndöt.
Veszélyben a médiaszuverenitás!
Az Egyesült Államok nem fegyverekkel, hanem a hatalom puha eszközeivel, azaz az úgynevezett soft power összes kelléktárával igyekszik érdeket érvényesíteni minálunk.
A puha hatalmi eszközök legjobb termőtalaja a tömegkultúra, közvetítőcsatornája pedig a média. Mi tehát a teendő? Építs egy olyan médiahálózatot, amely a te pénzedből, de nélküled is működik.
A globális recept egyszerű. Hozz létre több szerkesztőséget, támogass sajtóiskolákat, képezd ki az újságírókat. Adj nekik szellemi–ideológiai útmutatást. Azután létesíts sajtóalapítványokat, és adj fizetést mindazoknak, akik a neked fontos értékeket és érdekeket képviselik. Fontos, hogy ideológiai munkájukat anyanyelven és helyben tegyék, hisz az idegenekkel szemben mindig van egyfajta bizalmatlanság. Mindezek után alapíts „nemzetközi” kitüntetéseket, amelyeket ítélj oda azoknak, akik egyébként is neked dolgoznak. Így szolgálatodban lesznek olyan „tekintélyek”, amelyek képesek befolyásolni a közvélekedést.
A XXI. Század Intézetben TREND címmel indítottuk útjára kiadványunk első számát, amely a külföldről finanszírozott médiával foglalkozik. A kutatás során világossá vált számunkra, hogy a megvizsgált kilenc médiatermék írott anyagainak több mint fele összesített átlagban negatívan állította be a kormány munkáját, és finanszírozásukat éves átlagban 25 és 100 százalék közötti arányban nyerik külföldről. A donorok között dobogós helyen szerepelnek a Soros György által irányított-birtokolt Nyílt Társadalom Alapítványok, az Amerikai Egyesült Államok kormányügynökségei, a nemzetközi alapítványhálózatok és a globális nagyvállalati szektor szereplői. Mindez felveti annak a kérdését, hogy a finanszírozással együtt politikai megrendelés is érkezik-e. Vizsgálatunk eredményei szerint igen.
Az adott ország közvéleménye része az adott állam kulturális szuverenitásának
– jelentette ki Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója az Alapjogokért Központ konferenciáján, ahol a kutatás részleteit bemutatta. Majd felhívta a figyelmet, hogy
kritikus szintet ért el a külföldi támogatók által fenntartott média aránya a magyar nyilvánosságban.
Lássuk a részleteket!
A forrásokat küldők között szerepelnek államok külügyminisztériumai és nagykövetségei (Amerikai Egyesült Államok, Hollandia), valamint külföldi pártalapítványok, mint a német zöldek Heinrich-Böll-Stiftungja, illetve kormányügynökségek (National Endowment for Democracy, United States Agency for Global Media). Jelentős pénzt áramoltatnak a magyarországi ellenzéki médiumoknak egyes alapítványok, különösen a Fritt Ord Foundations, a German Marshall Fund of the United States, a Soros-féle Open Society Foundations, a Robert-Bosch-Stiftung, a Rockefeller Brothers Fund és a Sigrid Rausing Trust.
A külföldi donorok között feltűnnek nonprofit alapok és támogatáskezelők (Civitates, Foundation for Democracy and Pluralism, Network of European Foundations, Norvég Civil Támogatási Alap), valamint a nagyvállalati szektor szereplői (Bertelsmann, Creditexpress, Google). Az Európai Unió szervei, pályázatai szintén a finanszírozói oldalt erősítik, akárcsak a médiával is foglalkozó nem kormányzati szervezetek (Organised Crime and Corruption Reporting Project, Visegrad Fund, Zinc Network). Mindez azt mutatja, hogy a külföldről finanszírozott média mögött állami és nem kormányzati, nonprofit és gazdasági szereplők egyaránt felsorakoznak.
444.hu
Az elemzésünk első körben azzal foglalkozik, hogy a 444 körül már alapítása után közvetlenül megjelent a nemzetközi alapítványok és befektetési alapok tulajdonrészesedése és támogatása által közvetített külföldi érdekeltség, amely azóta egyre csak növekedett. A 444 impresszuma szerint videós tartalmaik előállításához 2018 óta az Oak Foundation, 2019 óta pedig a német zöldek Heinrich Böllről elnevezett pártalapítványának támogatása is hozzájárul, sőt, utóbbi 2020 óta a jogállammal foglalkozó tartalmak készítését is támogatja. 2021 októberében jelentették be, hogy az Európai Bizottság támogatásával és a francia AFP hírügynökséggel együttműködve tényellenőrző portált indít a Magyar Jeti Zrt., ez lett a Lakmusz.
Partizán
A támogatását tekintve a Partizán Rendszerkritikus Tartalom-előállításért Alapítvány a Partizán hivatalos Facebook-oldalán 2021 végén közölte: a German Marshall Fund meghívásos pályázatán 15 ezer dolláros, valamint a The Foundation for Democracy and Pluralism meghívásos pályázatán 200 ezer eurós díjazásban részesültek.
A Partizán által közölt adatokból tehát világosan kiolvasható, hogy bár a költségvetésüket illetően a kisebb és nagyobb összegű, közelebbről meg nem nevezett forrású magánadományok dominálnak, a külföldi kormányzati és nemkormányzati forrásokból érkező támogatások nagyságrendjüket tekintve minimum megközelítik ezeket.
Telex
A Telex nehezen követhető finanszírozási modelljéből és az azt úgy-ahogy dokumentáló átláthatósági jelentéseiből az derül ki, hogy miközben a honlap napi működését jórészt a kisebb adományok és egyéb bevételek fedezik, oktatási és társadalmi programjaikat szinte teljes egészében nagyságrendileg komolyabb külföldi forrásokból finanszírozzák.
Csak egy adalék a kutatásból: 2022 végén létrehozták a Ne Hallgassunk Nonprofit Kft. által működtetett Telex Akadémia nevű oktatóközpontot, amelyet az amerikai külügyminisztérium alatt működő Bureau of Democracy, Human Rights, and Labor nevű ügynökség támogat, két évre 740 740 dollárral, vagyis közel 260 millió forinttal. A Telex alapításától 2022. szeptember 30-ig közvetlenül – nem számolva a nonprofit kft. által kapott támogatásokat – összesen több mint 1,6 milliárd forintra tett szert támogatásokból, pályázatokból és sajtódíjakból, amely előfizetési és hirdetési bevételeinek közel kétszerese.
RTL Magyarország
Az egyik legnézettebb kereskedelmi csatornát a Magyarországon bejegyzett Magyar RTL Televízió Zrt. üzemelteti, amely a luxemburgi székhelyű RTL Group konszern részeként a németországi Bertelsmann-csoport leányvállalata. Az RTL-csoport legfőbb részvényese 76,28 százalékban a Bertelsmann-csoport, a részvények fennmaradó részét nyilvánosan jegyzik a frankfurti és luxemburgi értéktőzsdéken.
Az RTL Magyarország 2021 decemberében belépett a hírportálok piacára, ami kapcsán kiemelendő, hogy az RTL.hu főszerkesztője mellett a három felelős szerkesztő is baloldali-liberális sajtóorgánumoktól érkezett. A német konzorcium befolyása az Európai Unióban is megkerülhetetlen: a médiabirodalom a Bertelsmann Alapítványon keresztül egész hálózatot épített ki tisztviselőkön és politikusokon keresztül az uniós intézményekben. A korábbi uniós ciklus bizottsági elnöke, a luxemburgi Jean-Claude Juncker maga is baráti kapcsolatokat ápolt az óriásvállalattal.
Átlátszó
Az önként közölt adatokból könnyen kiolvasható, hogy az Átlátszó misszióját, amely „a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok hozzáférhetővé tételét szolgálja”, az elmúlt bő fél évtizedben közel felerészt külföldről érkező források finanszírozták, amelyeket holtversenyben a globális Soros-alapítvány és a nemzetközi nem kormányzati donorhálózat küldött.
Az Átlátszó a 2021-es évre a Soros-alapítvány (név szerint a Foundation Open Society Institute) Független Újságírás Programjának keretében 13 millió forintot kapott.
Mennyire objektív valójában a független-objektív sajtó?
A külföldről finanszírozott magyarországi sajtótermékek részéről gyakran elhangzó érv, hogy ők maguk nem politikai szereplők és munkatársaik sem kormányellenes politikai aktivisták, hanem csupán kormánykritikus újságírók, akiknek célkitűzése kizárólag a kormányzat objektív ellenőrzése és minden létező politikai szempont tárgyilagos bemutatása – ennek az állításnak a valóságtartamát vizsgáltuk meg egy kvantitatív médiakutatás keretében, amelynek során a 444, az Átlátszó, a Direkt36, a Lakmusz, az RTL híroldala, a Szabad Európa és a Telex online felületein 2022 februárjában megjelenő, magyar politikai relevanciával bíró cikkek polaritását elemezte.
A polaritásvizsgálat során azt vizsgáltuk, hogy az adott cikk a magyar kormány szemszögéből vizsgálva pozitív, negatív vagy semleges polaritással rendelkezik-e. A vizsgált időszakban összesen 1139 darab magyar politikai relevanciával bíró cikk jelent meg a vizsgált tartalomgyártók felületein, amelyeknek 54,2 százaléka volt negatív, azaz előnytelen a magyar kormányra nézve, míg a pozitív, tehát a magyar kormányra nézve előnyös hírek aránya csupán 0,8 százalék volt.
Ez azt jelenti, hogy az ezekben a sajtótermékekben megjelent politikai hírek több mint fele a kormány társadalmi megítélését rombolta, miközben ezzel ellentétes hatást csupán a hírek kevesebb, mint egy százaléka válthatott ki az olvasóban.
Mindez jól mutatja, hogy ezeknek a médiatermékeknek valójában nem az objektív és kiegyensúlyozott tájékoztatás a céljuk, hanem kormányellenes politikai aktivistaként iselkednek, céljuk a kormányba vetett társadalmi bizalom rombolása.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS