Bár a progresszívek előszeretettel mutatják be úgy az LMBTQ-közösséget, mintha ott mindenki kedves, becsületes jóember lenne, elfelejtik rendszerint megemlíteni, hogy a szexuális orientáció nincs befolyással arra, hogy ezekkel a jó tulajdonságokkal rendelkezik-e valaki, avagy sem. A Vitathatatlan című blog szerzője azonban lerántja a leplet róluk, és olyan hátborzongató történeteken keresztül mutatja be, hogy ehhez a közösséghez milyen emberek tartoznak, amelyeket tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlunk. Persze nem kell általánosítani, de a tisztánlátás kedvéért nem ártana, ha néha megpendítenének egy-egy olyan történetet is a balliberálisok, amely azt mutatja be, hogy az LMBTQ-közösség éppoly színes, mint minden más közösség, és bizony közöttük is szép számban megtalálhatóak az alkohol- és drogfogyasztók, a pedofilok, a gyilkosok vagy éppen a házasságtörők. Azt azonban hiába várjuk, hogy ezeknek az embereknek a képével vonuljanak fel a Pride-on. Pedig a következő emberek is egyek közülük.
A blog az első részében egy férfit mutat be, akit John “Wayne” Gacynek hívnak és akit gyerekkorában az apja rendszeresen vert, közben azt üvöltve neki, hogy
Egy puhány b *zi vagy!
Hogy ez volt-e az oka vagy más, de végül Gacy tényleg a saját neméhez vonzódott – bár fiatalon megnősült, de ez nem tartott sokáig. Viszont ebben az időben volt az első szexuális zaklatása, amit egy fiatal fiú ellen követett el és amiért börtönt kapott. Pár év után viszont szabadult, elvált és egy PDM (Painting, Decorating, Maintenance) nevű, festéssel, dekorálással és karbantartással foglalkozó céget alapított, ahova csak fiatal fiúkat vett fel. Közülük többeket bedrogozott, megerőszakolt és sokakat meg is ölt. Azonban sikeres volt a vállalkozása és sikerült bekerülnie a Demokrata Párt krémje közé is. Később bohócjelmezben szórakoztatta ezeket az embereket, ahol szabadon fogdoshatta áldozatait, hiszen ez csak vicc. A Pogo bohóc logója pedig igencsak hasonlít valamire, amit itthon is ismerünk. Nézzék csak:
Forrás: vitathatalan.blogspot.com
Forrás: vitathatalan.blogspot.com
Gacy azonban nem “csupán” fogdosta áldozatait, többeket meg is ölt. A holttesteket a kertjében, háza táján rejtette el, de a bűz miatt idővel lebukott. Tagadta persze, hogy bármi köze is lenne a dologhoz, de több mint 33 fiatal fiút ölt meg, akiket előbb megerőszakolt. Gacyt végül kivégezték, majd megvizsgálták az agyát, de semmilyen rendellenességet nem találtak. Érdekes, hogy az LMBTQ-közösség szerint senkit nem lehet meleggé nevelni, de azért elgondolkodtató, hogy nincs-e összefüggés, ha az az ember, aki egész gyerekkorában azt hallja, hogy “te puhány b*zi vagy!”, végül valóban “más” lesz.
A blog egyébként egy londoni férfi példáját is említi, aki szintén fiatal fiúkat ölt meg, és volt, hogy a rothadó hullájukkal aludt együtt hónapokig.
Gyerekáldozatból sorozatgyilkos
A blog második részében már korunk “legsikeresebb” sorozatgyilkosát mutatják be, a kolumbiai Luis Garavitót, akit apja szintén bántalmazott, első szexuális élményét pedig a szomszédok adták neki, amikor megerőszakolták és kegyetlenkedtek vele. A dühét utána úgy vezette le, hogy letépkedte a legyek szárnyát és madarakat ölt, majd ez a szokása kiterjedt másokra is. 15 évesen megerőszakolt egy 5 éves kisfiút, majd megpróbálkozott egy hatévessel is, de az nem sikerült.
A munkában sem volt különb, sokat veszekedett a főnökeivel, munkatársaival, ami sokszor fizikai atrocitásba csapott át. Nőkkel is próbálkozott, akiknek volt gyerekük, azokat sajátjaiként nevelte, de ha ivott, egy állat volt. Idővel pszichózis, depresszió tünetei mutatkoztak rajta, az erre kapott gyógyszereket pedig elhagyta. Hitler nagy bálványozója volt, és különböző eszközöket hordott magánál, amikkel kínozni lehet. Az egyik fogát is kivetette, hogy jobban meg tudja harapni a kisfiú áldozatait. Városról városra menekült a rendőrök elől. Mivel az ezotéria érdekelte, azt mondta, az ördög szólította fel arra, hogy öljön.
Kezdetben kevésbé járt sikerrel, de később már szedte áldozatait, akiket rendszerint meg is csonkított és kegyetlenül megkínzott. A gyerekek általában szegény sorsúak, világos bőrűek és szeműek voltak, akiket ő ártatlannak látott. Amikor elkapták a férfit, bevallotta, hogy 140 gyereket ölt meg, de később kiderült, hogy 172 kisfiúról van szó, továbbá nőkről és nagykorúakról is, így a végső szám 400-ra emelkedett. A bíróság 1853 év és kilenc hónap börtönre ítélte, de ez ellentétes volt az amerikai befolyás hatására kialakult demokratikus jogállami szemlélettel, ezért ítéletét 40, majd 30 évre csökkentették. Végül 22 évvel megúszta. Valószínűleg a férfit idén szabadlábra helyezik.
A teljes blogbejegyzés itt olvasható el!
Forrás: vitathatatlan.blogspot.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS