Annyira sokan vannak és annyira gyűlölik egymást a baloldalon, hogy az még a Holdról is látszik

Megjelennek és tolakodnak, ahol valamit le lehet nyúlni. Önkormányzati mandátumot, Budapestet, amerikai pénzt, pedagógustüntetést. Ez már annyira szükségszerű, akár egy természeti törvény. A probléma az, hogy nem a magyar ember, hanem a külföldi üzleti érdekeket szolgálják, hogy nem a pedagógusokért, vagy éppen a budapesti lakosokért, hanem a saját hasznukért dolgoznak. De baj az is, hogy romboló szándékból politizálnak, és olyan sokan vannak (hat párt, kilenc szervezet, tizenegy elnök és tizennyolc vezető politikus), ráadásul annyira utálják egymást, hogy – Gajdics Ottó klasszikusával élve – egy tyúkólat sem lehet rájuk bízni. Tényleg ellenzékváltás kell – mindenkinek jobb lenne! De, hogy és miként süllyedtek idáig? Kis magyar ellenzéki tabló következik.

Lenyúlni a pedagógustüntetést sohase féljetek!

Diplomatikusan szólva: sokat változott a tüntetők szociológiai összetétele az elmúlt két hónap alatt. Kiderült ugyanis, hogy már rég nem a pedagógusok béréről, a munkakörülmények javításáról vagy éppen az óraszám csökkentéséről szól a demonstrációsorozat, hanem olyan hardcore kormányellenes megmozdulások vannak a fővárosban, ahová vidéki városokból buszoztatják az Orbán-ellenes tanárokat, a lógni akaró diákokat és a baloldalra szavazó „szülőket”.

Nem véletlen, hogy jóérzésű ember nem megy már ki egy olyan rendezvényre, ahol minisztereket ábrázoló bábukat akasztanak, ahol szól az „Orbán takarodj!” rigmus, ahol Molnár Áron árulja az ócska pulcsikat, ahol buta diákok öncélúan káromkodnak a színpadon, és ahol ennek okát meg is lehet magyarázni. Költészet, mi?

Fotó: Hatlaczki Balázs

Úgy jött ez az egész elégedetlenkedési hullám az ellenzék számára, mint éhezőnek a kenyér. Fél évet végigszenvedtek a mondanivaló hiányától, politikai elvonástüneteket produkáltak, a független–objektív sajtó sem szállította a témát, a külföldi pénzekre pedig ráült az ellenzék réme, Márki-Zay Péter. De ami a legnagyobb problémát okozott a baloldal soraiban, hogy Gyurcsány Ferencnek lett egy jó ötlete és megalakították az árnyékkormányt, ami lépéselőnyt hozott.

Ezen pedig mindenki berágott. Elindult az üzengetés és elindult az egyetlen épkézláb témáért való versenyfutás. Senki nem fogta vissza magát. Senki nem tanúsított alázatot, senki nem akart szorgalmasan dolgozni, senki nem akart gondolkodni, hanem mindenki elnök, vezető politikus vagy valami jól látható szerepet akart bevállalni.

Így lett a hatpárti összefogásból egy, a pedagógustüntetésen marakodó siserehad.

Olyan sok baloldali politikus van, hogy az még a Holdról is látszik

Van a mindenkinél erősebb és szélsőségesebb DK, Gyurcsány és Dobrev vezetésével, van a Jobbik Gyöngyösi Mártonnal, a Momentum Gelencsér Ferenccel és még kicsit Fekete-Győrrel, na meg az elnökvárományos Donáth Annával. Majd jönnek a társelnöki rendszerben működő pártok, ahol több az elnök és a vezető, mint az aktív tag. A szocik Kunhalmival és Komjáthival, de Tóth Bertalan is megtartotta a frakcióvezetői posztját, aztán a parlamentből kieső Schmuck Erzsébet és a bejutó Ungár Péter az LMP-ből, vagy a tagság nélküli médiapártként működő Párbeszéd, ahol a Tordai–Szabó-tandem mellett Karácsony is vezető arc, és végül ne feledkezzünk el a futottak még listájáról. Az örökmozgó, elszabadult hajóágyúról, Márki-Zay Péterről, a szintén megállíthatatlan Jakab Péterről, az új pártban gondolkodó Ujhelyi Istvánról vagy éppen a legtöbbet szereplő Hadházy Ákosról, aki éppen vadkempingezik az MTVA székháza elől és azt várja, hogy a pedagógustüntetésekről valaki menjen át hozzá is. Mert neki is kell a finomságból valami…

Hat párt, kilenc szervezet, tizenegy elnök és tizennyolc vezető politikus akarja megjeleníteni az ellenzéki politikát! És még mindig csak az egykori szivárványkoalíció romjairól beszélünk. Pedig ott van még a Kétfarkú Kutya Párt vagy az időközi választásokon önkormányzati mandátumokat szerző Gattyán-féle Megoldás Mozgalom. Csoda, ha eltéved a választópolgár!

Olyan sokan vannak, hogy még a Holdról is látszanak! És ezek a politikusok mind-mind kiállnak a tanárokért… no, persze!  Legyünk őszinték! Nem érdekli őket semmi más, csak az, hogy megmutassák magukat, hogy ráüljenek a tüntetésekre, hogy szelfiket lőjenek egy olyan tömeggel együtt, amit ők sem külön-külön, sem pedig együtt sosem voltak képesek összeterelni.

S mindeközben jobban utálják egymást, mint a kormányt.

Kié lesz Budapest?

A pedagógustüntetés lenyúlása mellett a fővárosi pozíciókért is folyik a cicaharc, amiben egyelőre Gyurcsány áll nyerésre. Nála van az adu ász és neki van a legtöbb tapasztalata is. Tudja, hogy kell mások kárára erősödni.

Miután a szociktól két polgármester, Kiss László és Szaniszló Ferenc is átléptek a DK-ba, így nekik lett a legnagyobb frakciójuk a fővárosi közgyűlésben. De mintha ez még a volt Gyurcsány-államtitkárokkal telepakolt tanácsadói testület mellett sem lett volna elég, most a Momentumba is beleharapott a DK. Déri Tibor, Újpest momentumos polgármestere ugyanis „bizalomvesztés” miatt kilépett a pártjából, a közgyűlésben pedig átült Gyurcsányék közé. Mert ott látja „biztosítottnak a hatékony érdekérvényesítést”.

A csata nyilvánvalóan a még mindig baloldali pozíciókkal kecsegtető Budapestért megy. A főpolgármesteri helyért (ahol már a szocik sem támogatják feltétlenül Karácsony Gergelyt), és azokért a kerületekért, ahol van esélye az ellenzéknek. Hogy eközben mi lesz a várossal és a kerületekkel? Nem teljesen mindegy! Látjuk, ahogy Pikó András vagy Baranyi Krisztina is többet foglalkozik a koalíció összetartásával és a viták lecsillapításával, mint a város fejlődésével.

De a Fővárosi Közgyűlés is megbénult már a nyáron egy egész hétre a DK és Momentum vitája miatt. Gyurcsány ugyanis Bősz Anettet jelölte Gy. Németh Erzsébet helyére főpolgármester-helyettesnek, a Momentum pedig nem támogatta, mert a XI. kerületben a DK nem akarta támogatni őket az időközi helyhatósági választáson. Majd – egy kis erőfitogtatás után – csak megállapodtak, érkezett Bősz Anett és indulhattak a momentumosok is. Más kérdés, hogy egy mandátumot elvesztettek 2019-hez képest. De megérte! Mert megmutatták, hogy velük nem lehet packázni.

Budapesten jól láthatóan Gyurcsány dominanciára törekszik, ahogy a XXI. Század Intézet elemzésében Deák Dániel írja:

A korábban momentumos újpesti polgármester a Demokratikus Koalícióhoz csatlakozott, Gyurcsány Ferenc pedig átvette a budapesti DK irányítását Trippon Norberttől. Így a többi baloldali pártelnöknek személyesen Gyurcsánnyal kell tárgyalnia a fővárosi kérdésekről, ahol a DK egyáltalán nem akar előválasztást, tehát a baloldal 2024-es polgármester-jelöltjeiről és a főpolgármester-jelöltről a tárgyalóasztaloknál kell majd megállapodniuk. Mindez azt vetíti előre, hogy a baloldal megmaradt fellegvárának számító Budapesten a DK egyeduralkodó lehet, amire alapozva 2026-ra Gyurcsány Ferenc pártja a régi terveiknek megfelelően a balliberális erők gyűjtőpártjává válhat. A kiszivárgó információk szerint az elkövetkezendő hónapokban további polgármesterek léphetnek át jelenlegi pártjukból a Demokratikus Koalícióba, Karácsony Gergely politikai jövője pedig erősen kérdéses.

Hogy jutottak el idáig?

Olyan földcsuszamlásszerű változások történtek tíz év alatt a hazai politikai térben, amire biztos nem mert volna senki annak előtte fogadni, és ami szükségszerűen vezetett oda, hogy most ilyen minőségű ellenzéke lett a kormánynak. Az MSZP padlót fogott, a Jobbik átállt a baloldalra, az LMP centrum-projektje elhalt, a Momentumról kiderült, hogy nem is annyira tiszták és ártatlanok, miközben egymás után jelentek meg az ellenzék(meg)váltó politikusok. Az átmeneti együttműködés után szétesett a baloldal és végül sikerült eljutni Gyurcsány Ferenctől Gyurcsány Ferencig.

Az összefogás politikailag és morálisan is megbukott. Közösen kevesebbet értek el a baloldali pártok, mint együtt. Talán az SZDSZ történelmi árulása, a volt kommunistákkal való összefogása volt ehhez hasonló léptékű. Most viszont olyan sokan lettek és annyira gyűlölik egymást, hogy nem tudnak előre lépni. Küzdenek egymással a külföldi támogatásért, Budapestért, a pozíciókért. Csak az országért, a budapestiekért vagy éppen a pedagógusokért nem… Sorban állnak a legyőzöttek.

És továbbra sem tudnak továbblépni, továbbra sem tudják magukat és démonjaikat legyőzni. Továbbra is azon dolgoznak és annak drukkolnak, hogy legyen minél rosszabb az országnak, mert az rossz lesz a kormánynak és az talán jó lehet nekik. Ha már nincs saját ötletük, akkor legalább az unió szívassa meg az országot vagy a pedagógusok és a diákok tegyenek valamit. Ők mindig ott lesznek, ők mindig megmutatják magukat.

Valóban ellenzékváltás kell, mert így tényleg a tyúkolat sem lehet rájuk bízni.